2011. november 30., szerda

New Face for Winter :)

SZIASZTOK! :)
A tél alkalmával új dizivel köszönök be hozzátok. Remélem megindítja a hangulatot a karácsonyhoz meg mi egymáshoz... ugye tetszik? :D Kérlek szavazzatok! ^^

A történet folytatásával a napokban érkezem. Tudom, hogy már tülkön ültök! xDxD Sietek - és ígérem: akad benne poén, de már TWC is! *.*


2011. november 24., csütörtök

XIII.fejezet: Snow Time

Sziasztok!
A napokban kissé elfoglalt voltam, és hol volt gépem, hol nem. Szóval ezúton elnézést kérek tőletek! ˇˇ De most itt a rész: nem épp nagy durr de azért egy fejezetnek megfelel, nem? :) Jó olvasást! ^^ pussyy: Meloddy

[Havazás]

A napom meg kell hagyni: elcseszett egy nap volt. És még hideg is van.
Kb. durva -1 fok. Ki sem lehet annélkül mozdulni, hogy sálat, vagy sapkát ne vegyen az ember. Már iskolán kívül is csak kabátba merek lófrálni, valamint elmaradhatatlan a sál és a kesztyű is. A sapka nem az én világom - csak összekócolja a klassz sérómat.
Most épp Pietroval sétálgatok, mert a 10-es skálán 20-as értékrendet megközelítően szar napok 95%-a után a Donatella gyorskajáldánál kötünk ki mindig. Neki sem volt épp kellemes napja, s nekem sem.
- Aztán jött a matek doga, és képzeld: Andy lehúzta a gatyámat az egész osztály előtt, és meglátták a malacos alsógatyámat, amit még tavaly kaptam anyutól karira.
- Karira? Tényleg. Ha jól számolom ezen a hétvégén még ősz van, de aztán már tél.
- Jaja! Merre lesztek az ünnepek alatt?
- Várhatólag a koleszban, de elképzelhető, hogy a drága nevelő apám mégis hazaszállít minket Tommal.
- Mikor voltatok utoljára otthon?
- Szeptember közepe.
- Hú! Az sem most volt. Nem hiányoznak?
- De... csak mégis ki tudom bírni!
- Hogy csinálod... én megőrülnék!
- Hát... a nyomomban van a bátyám, aki egy csorda gőtét is helyettesít ugyan, de olykor olyan nyugodt, mint a légypiszok a sarokban.
- Gőte? Az mi az?
- Pietro, a gőte egy lárva szerűség, ami a vízalatt él a szitakötő lárva mellett.
- Te olyan okos vagy!
- Na ez nem igaz. Csak egyedül vagyok normális!
- Meg beképzelt?
- Nem igaz! Mert Tom hülye is és beképzelt is!
- Két percig nem tudnál nem a bátyádról beszélni?
- Menni fog.
- Igen? Valóban? Hurrá. Na? Megetted már azt a hülye hamburgert?
- Meg! Mehetünk.
Kiléptünk a fedett, de ugyanott szabadtéri gyorskajáldából, és lassú léptekkel haladtunk a kollégium felé. A sportcipőm hallhatóan koppant a lefagyott aszfalton, és közben elrejtettem zsebemben a kezem. Végig Tom járt az eszemben, hogy vajon merre van, és mit csinál? De inkább bele sem akartam merülni, mert tuti, hogy valahol a balhét nyomatja. Talán ezt csinálja egy igazi férfi? Folyton csak verekszik és beleköp a menzai levesbe? Mert nem nagyon dereng, hogy Tom mást is tenne. Ó de: órákon hozza be az éjszakai lemaradást alvás téren. Na jó! Ha ez egy kemény gyerek élete akkor már rögvest kétségbe vonom, hogy én az e akarok lenni... ugyanis a hülye és ostoba emberekből már rengetegen vannak! Nem akarok egy lenni közülük. Bár ezzel talán elkéstem? Ki tudja. Én nem érzem magam rendkívüli értelmi szint hiányos analfabétának! Nem szenvedek a realitás hiányában, és töröm a kémiát és a fizikát. A matek az változó: vagy jó, vagy jeles. Bár... sajnos nem lehetek olyan okos, hogy megértsem milyen hülye emberek vannak.
- Min jár az agyad, Bill?
- Anyádon.
- Na jó! Szoktam én az anyáddal jönni?
- Hát.. nem válaszolok.
- Kurva anyád! Mikor mondtam én valaha is... ?? Ó...
- Most, te gyökér!
- Hát kösz a felvilágosítást.
A civakodásunk csak akkor hagyott alább, mikor valami hideg és nedves kristályocskát érzékeltem orrom táján. Tekintetemet egyből az égre emeltem és pásztázni kezdtem a felhők közül lassan előtűnő szemcséket - hó. November végén. Ez is azt bizonyítja milyen hideg telünk lesz!
- Hűha! Esik a hav.
- Te paraszt.
- Mi van?
- Ez hó, nem hav te elmegyáros!
- Bill! A fasz kivan veled. Neked honnan a picsából jönnek ezek a rendkívüli beszólások? Lassan két éve...
- Két éve járok a Joachimba!
- Öh. Jogos! Na de figyi: honnan szeded ezeket? Miből fakadnak?
- Szerintem a hangszalagjaimból. Aztán azokon keresztül fel a nyelőcsőn és kijön a számon!
- Te fasz.
- Hallgatlak.
- Istenem!
- Mondjad.
- Ahh. Elegem van belőled!
Játékos verekedésbe kezdtünk és közben nagyokat nevettünk - észre sem véve a körülöttünk egyre inkább csökkenő fényeket. A felhőtlen hülyülés közepdte sajna nem vettem észre, hogy egyenesen belevágtam valaki gyomrába - és az nem Pietro volt.
- Aú, ember! Vigyázz már.
- Bocsá... Gustav? Gustav. Gustav!
És a nyakába ugrottam új-régi barátomnak. Nah! Ennyit a tökös pasizmusról...
- Te itt? Hogyan?
- Hát. Erre jártam. Most jöttem a busztól!
- Hol voltál?
- Magdeburg. Tudod: ott lakom, meg egyik haverom kórházba került.
- Micsoda véletlen. Nekem is!
- Ja, jogos. Nem akarta, hogy elmenjek, de mégis elmentem.
- Nem? Miért nem? Ja: ő itt Pietro!
- Óh, üdv Pietro! Gustav.
- Csáó!
Ráztak kezet majd tovább faggattam nézésemmel Gustavot.
- Nos, azt mondta semmiképp sem akarja, hogy én így lássam őt.
- Ez most kajak?
- Hát ha a kenut jobban szereted, felőlem az is lehet.
- Ne hülyéskedj! Ki az?
- Nem hinném, hogy ismered Georg Listinget.
- Ne bassz! Ő az én spanom is.
- Uhh! Ez nagyon komoly. Nem is tudtam. Bár... mintha beszélt volna rólad.
- Rólam? Hű. És mit?
- Hát sok jót nem.
- Anyám! Ez nagyon ixdé.
- Hát na...
- Basszus! Ez klassz. Szóval Magdeburg? Kavics! Holnap meglátogatom.
Gustav Pietrohoz hajolt:
- Milyen kavicsról beszél ez?
- Hagyd rá! Billnek a beszólásai a szájából jönnek.
- HE???
***
Persze ma már semmi módon nem tudnék eljutni hozzá, de talán holnap igen. És ha törik- ha szakad el fogok menni.
Hamarosan elértük a kollégium főépületét. Addigra már nagyon adta a havazás. Kisebb hószakadás alakult ki, de meg sem rezzentem egészen a bejárati ajtóig. Amint megpillantottam rögtön rohantam, hogy minnél előbb jobb hőmérsékleti viszonyokban érezhessem magam. De Pietro utánnam visított:
- Hé, Bill! Hova zúzol ilyen gyorsan?
- Be, a jó melegre!
- Nem mondod. Én azt hittem, hogyha te is homi vagy, akkor téged fűt az igazi kivoltod!
- Nyaljál be keresztcsontig, te marha nagy állat!
Vágtam hozzá, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Sóhajtottam egyet és elindultam a mi termünk felé. Berobogtam a kisebb konyhába, majd átszédültem a konyhával egy helységben lévő nappalin, be a szobába. Egyből megrohamoztam az ablak alatti konvektort és miközben lehántottam magamról a kabátot, a sálat, valamint a kesztyűt kitekintettem az ablakon és széles mosoly húzódott számra. Már tudom hol van Georg, el tudok hozzá menni. Kíváncsi vagyok milyen arcot vág majd!
- Tom, te vagy odabent?
Csattant fel a fürdőből Kev hangja. Révén, hogy most a kapcsolatunk nem 5 csillagos, így egyből berezeltem és ingattam a fejem, hova is bújhatnék. Aztán eszembe jutott a saját kis fogadalmam: férfi akarok lenni. Nem bújkálhatok örökké a konfliktusok elől!
- Nem. Hanem Bill.
Pár pillanatig nem hallottam választ, majd hangosodó léptek csapták meg a fülem és elkezdtem remegni. Azért Kevin sem épp egy cérnavitéz, mint pl. én! Csak nem árt ha félek. Ugye félni a férfiak is szoktak?
- Te kutya, moslékevő eb, tetves dög!
- Én is örülök neked Kev.
- Hát én a helyedben nem örülnék.
Betért a szobába és láttam, hogy már hálószerkóban feszített. Jó nagy lépésekkel indult meg felém, amire én gyorsan rögtönözve kérdezgetni kezdtem. Addig nem tesz semmit, ugye?
- Hol van Oscar?
- Elment Justinnal.
- És Justin?
- Oscarral, te szőke!
- Fekete, te színvak!
- Ne ugassál!
- Dehát most mondtad, hogy kutya vagyok.
Emelte az öklét, amire kicsit húzóckodtam egy újabb kérdés erejéig:
- És Leonard?
- Leo? A fasz se tudja. Biztos Tommal.
- Tommal? És Tom merre van?
- Ne terelj, te beszari féreg! Most nem úszod meg.
- Ez kedves tőled. Megérdemlem és meg is kapom. Milyen figyelmes!
- Ne nyaljál, te kis buzi.
- Kopasz tökű csődör!
- Mi a fasz?
- Ott van mögötted egy kopasz tökű csődör!
- Hol?
Fordult hátra, mire én kihasználva az alkalmat elsuhantam mellette. Berohantam a konyha-nappaliba, amikor utólért. Futottunk pár kört a kanapé körül, majd én berobbantam a fürdőbe. Bezártam az ajtót és leereszkedtem a csempére. Remegésem lassan alábbhagyott, mikor hallottam, hogy Kevin fürdőszobaajtóüvegre mért csapásai egyre gyengültek.
- Nem töltheted bent az egész életedet, kis köcsög! Előbb utóbb ki kell jönnöd.
Gyorsan elszavaltam magamban egy imát, de úgy beleéltem magam, hogy még a kezem is összetettem, és újból remegés fogott el. Férfi? Pff. Inkább egy gyáva kislány!
- Tudod Bill: én türelmes ember vagyok. Türelmes, mint az oroszlán! Csak ki kell várnom a megfelelő pillanatot.
- Akkor várjál! Engem nem zavar.
Erre már nem szólt semmit. Lassan elhalkult a környék és hallottam ahogy Kev bekapcsolja a szobában a TV-t. Kaptam az alkalomnál és lassan félárbócra nyitottam a fürdő ajtaját, és körbenéztem. Kicsit nagyobbra nyitottam. Sehol semmi. Hát kiléptem. Gondoltam: majd elérek valahogy a kijárati ajtó felé, és megkeresem Tomot. De amint elsiklottam volna a háló előtt - ahol is érzéseim szerint Kev tartózkodott - valami nagyon nehéz, hirtelen ért csapás zúdult rám az ellenkező oldalról. Kevin volt az! Izomból kilökött a falnak és éppen bevert volna egyet, amire én elhúztam gyorsan az arcom, így a szerencsétlen a falba vágott bele full erőből. Kicsusszantam keze alatt, de ő elkapta a pólómat hátulról és lelökött a földre. Rámnehezedett teljes súllyal és hirtelen bevert nekem egyet - elfordítottam a fejem, így az arcomat érte az ütés. Kezeimmel vadul hadonásztam.
- Látom neked is csak akkor van nagy pofád, ha Tom itthon van...
- De most nincs itt, így nincs nagy pofám! Légyszi engedj szabadon!
- Nem.
És gyomorszájba könyökölt, de úgy tisztességesen. Majd leszált rólam, mire én összehúztam magam a fájdalomtól és könnyeimmel küszködve szorítottam melső végtagjaimat az érintett testtájra. Kevin persze nem érte be ennyivel és kedvesen hátba rúgott, amire már a hátam is sajogni kezdett. Felszabadítva egyik kezemet kaptam volna oda is, de vakpont révén nem értem el... erre Kev még mindig kicsattant az adrenalintól és a következő lökettel a hasamba sarkalt, így megint előre kellett nyúlnom... éreztem ahogy tapos, ahogy üt, ahogy trágár szövegekkel bombáz - és végül nem bírtam visszafolytani a könnyeimet... majd mikor már úgy éreztem mindennek vége jött Ő. Csak egy ajtócsapódás, egy WTF? és Kevin hirtelen mellettem taknyált el a földön.
- Te nyomorék! Te alaptomos kis számító tetű!
Kezdte bátyám a "szentbeszédet".
- Amint kiteszem a lábam egy két percre, rögtön kinyírnád az öcsémet, mi??! Tudod: az ilyen szánalmasan gyáva és hüllő alakoktól, mint Te felfordul a gyomrom.
- De Tom! Én csak...
- Leszarom, hogy "te csak" - vágod??? Elástad magad a szememben. Ennyit rólad! Neked meg nem kellett volna az elején kötöszködnöd.
Válaszoltam volna neki, hogy "de Tom, én akkor is csak magamat védtem" - de a sírástól ez nem ment...
- Sokra nem megyek veled sem.
Ekkor, hogy lezárja a dolgok kimenetelét még fejbe rúgta Kevint, aki erre ordított. Tom lehajolt hozzám, éreztem keze melegét sajgó hátamon, de nem tudtam kinyitni a szemem. Képtelen voltam úgy szembe nézni vele, hogy így lejártam... viszont a pillanat döntő végkifejlete az volt, hogy megfogta jobb felkarom, felhúzott a földről - de a térdeléstől magasabbra nem merészkedtem. Így ő sem. Éreztem ahogy most kezét derekamra csúsztatja, és azt is, hogy még szabadon lévő végtagjával sűrű, fekete koronámba túr, és vállára fekteti fejem. Átkaroltam és mostmár valóban sírtam.
- Kevin, ha még egyszer meglátom, hogy az öcsémet bántalmazod: akár lelkileg - akár testileg, én esküszöm megöllek!
- Vettem a lapot.
Kevin lassan felállt - ezt is Tom takaró raszta sörénye alól pásztáztam - és bement a szobába. Én meg ott ragadtam a könnyeimmel, és Vele...

2011. november 13., vasárnap

XII.fejezet: Bad Luck

Szióóó!!! ^^
Itt a kövi rész. Remélem ez sem okoz csalódást! ^^


[Balszerencse]

Lehet a fizika órán túlestem, de ezután angol lesz... az angoltól azóta parázok, amióta... nos amióta rámmászott az a kiéhezett csivasz nyelvtanár! Herr Brehme brutális egy alak... Tom szerint szexéhes dög, de szerintem csak spontán abnormális. Pasi és rámászik a szintén pasi diákjára! Honnan a kisujjamból szívta ki, hogy én is meleg vagyok?
Épp a folyosón tartottam a nyelvi labor felé, amikor utamba szegeződött Zen. Kíváncsi, kék tekintete rögtön felismerte arcom - mondjuk valóban: nem egy olyan személy vagyok, aki mellett úgy megy el az ember, hogy rá sem néz, fel sem tudja ismerni. Egyéni stílus: nem értem mi a gáz azzal, ha srác létemre sminkelem magam. Mi ebben a furcsa?
- Szevasz Bill!
- Hello Zen. Mizu?
- Nos: semmizu! Veled?
- Itt sem sok. Semmi jó, semmi rossz... vagyis az üres semmi!
- A semmi is valami.
- Most hogy így mondod...
- Hallod: a te haverod a Georg Listing, ugye?
- Igen, mert?
- Haver, te nem is tudtad? Autóbalesete volt! Elütötték!
Megtorpantam. Nem akartam hinni neki... olyan nagy hűhóval mondta és annyira fel vitte a hangsújt, hogy elvesztem a szavaiba, mint szürke szamár a ködben. Hirtelen egy üres testben egy üres lélek voltam és sírni akartam... de ezt nem tehetem, hisz megfogadtam, hogy mostantól férfi leszek!
- Mit csinálsz?
- Igen, elcsapta egy személygépkocsi a főutcán. Épp a postáról jött...
Basszus! Ez azért üti a WTF-et... ez nagyon nem király! Georg? Mikor? Postáról? Személygépkocsi? Miért?
- Ez mikor esett?
- Tegnap!
Tegnap... mi is volt tegnap? - kerestem az emlékeket zavaros és tropára roncsolt elmémben, mikor végre egy halvány, agyongyűrt, szépia kép ugrott be. Ez sárgább mint a fekete - fehér, vagyis régebbi! És nagyon homály...
Tegnap történt mikor a koliban rohangáltunk Tommal, mert féltünk, hogy Kevinék megtudják mit csináltunk. A suli aznap nagyon sablon volt, de ugyanott izgalmas! És nap végén Tommal aludtam mikor... mikor is micsoda?
- És hát mikor? Reggel? Este? Vagy esetleg...
- Estefelé lehetett.
Szóval amíg én békésen szunyókáltam Tommal az egyetlen ember, aki mindig kiált mellettem kórházba került. Egy keserű érzés marta a torkomat és úgy éreztem, hogy nagyon szűk rám a ruhám, alig kapok levegőt. Éreztem, ahogy az átlátszó nedű előkívánkozik szememből és nem tudom megállítani. Gyorsan kellett cselekednem!
- Bocsáss meg Zen...
Elszaladtam. Le az első emeleti mozsdóba. Becsaptam magam mögött a középső ajtót és behúztam a reteszt. Lehajtottam a WC fedelét és ráültem. És... sírtam...
***
- Hé! Pietro! Bill merre van?
Suttogta Tom Pietronak az óra közepén, miközben a Present Progressive és a Present Perfect ismétlése zajlott az óra keretében. Pietro megingatta a fejét, majd visszasúgta:
- Zen szerint vagy a WC-be lehet, vagy visszament a koliba!
- Jézusom. Mintha... mintha úgy érezném, hogy... szomorú lenne! Történt valami?
- Ti tényleg ikrek vagytok, ugye?
Vigyorgott Pietro, mint a rohadt tök, amire Tom megforgatta a szemgolyóit...
- Előfordulhat. Tudsz valamit?
- Hát csak annyit hallottam Zentől, hogy Zen elmondta Billnek, hogy Georg Listing autóbalesetet szenvedett...
- Mi van???! Ez nekem is új. És akkor ezt mondta... hát ezt nem hiszem el! Ti tényleg segg hülyék vagytok. Billnek ilyet mondani iskola időben? A reggele így is necces volt... és most még ez is...
- Sajnálom.
- Sajnálhatod is! Te is hülye vagy a fejedre, mint az a pontty szájú Zen!
- Hé!
Tom magasba emelte a kezét, amire a tanár felszólította:
- Tom? Csak nem mondani akarod, hogy a "do"-nak mi a múlt ideje?
- Nekem ha lehet csak németül. Nem vagyok spanyol!
- Ez angol óra.
- Nem baj. Ki kell mennem a mozsdóba!
- Menj. Addig sem rontod a levegőt!
Tom felállt és kiment. A folyosóra érve valami furcsa, beépült gondolat végett biztosra tudta, hogy Bill az első emeleti mozsdóban lesz... elindult tehát oda.
***
Jó lenne ha most azonnal el tudnék menni Georghoz, de honnan tudjam melyik kórházba van? Talán a mobilján?
- Hallo, itt Georg.
- Georg? Georg! Georg.
- Hm? Bill?
- GeorgGeorgGeorg!
- Hallgatlak.
- Én azt... vagyis úgy hallottam kórházban vagy... hol? Vagyis: azt mesélték... azaz azt mondta nekem valaki, hogy autóbaleseted volt.
- Igen. Ez így igaz! De megúsztam pár zúzódással és horzsolással... kicsit durván nézek ki! Nem akarom, hogy így láss, ezért ha lehet inkább kerüld a kórházat!
- De melyikbe vagy?
- Nem fogom megmondani, mert akkor idejössz és ha így látsz... azt nem akarnám!
- Jó, de azért mégis... mondd már meg, haver!
- Nem. Bocsi, de most kötéscsere van! Majd hívlak. Ne aggódj! Légy jó...
- Ne! Georg! Ne tedd le! ... letetted...
Lesütöttem a szemem és új könnyek kezdtek versenyralliba arcomon. Szemem sarka volt a start és a cél pedig a padló... a sminkem persze minden bizonnyal lekopott. Felhúztam a lábaimat és ráhajtottam a fejem. És sírtam... így jó! Itt senki nem talál majd meg és akkor tovább férfiasodhatnék. Táskámból viszont egy zsebkendőt kotortam elő, amivel eltávolítottam magamról a defektes vakolatot és aztán folytathattam a sírást... ám valami megzavart: egy ajtónyitódás és egy valaki.
- Hé Bill!
A Valaki így szólt: hé Bill... most a hangokat is torzul hallom, és eszméletlenül zúg a fülem... talán ha közelebb mennék! ... és nekisimultam az ajtónak. Éreztem az ellensújt, szóval a Valaki is nekidőlt az ajtónak... vagy legalábbis rádőlt. Kipp-kopp - hallottam.
- Tudom, hogy itt vagy. Élsz?
Ez a szöveg, ez a flegma hangsúj...
- Mindjárt megyek én is, Tom! Csak nyugi. Ebben az évben még nem volt igazolatlanom.
- Na és a két héttel ezelőtti tesi?
- Jó... akkor ebben az évben még nincs meg a három igazolatlanom!
- Bill... tudom mi történt, mert Pietro elmondta.
- Hú de fasza! Szóval már Pietro is tud róla. Le merem fogadni, hogy én tudtam meg utoljára!
- Gyere ki és tisztázzuk.
- Nem.
- Oké. Megbeszéltük.
Az ellensúj eltávolodott. Egy ajtócsapódás... de mintha tompább lett volna... inkább olyan hatást keltett a hangrobbanás, mintha valaki berúgta volna, és nem szépen becsukta volna...
Ekkor sóhajtottam egyet és kihúztam a reteszt... először csak egy rés, aztán teljesen. Kiléptem a fülkéből és becsuktam - volna - az ajtót, ha valaki be nem csukja mögöttem. Tom! Basszus. Az a rafkós pávián!
Nem akartam, hogy talákozzon a pillantásom az övével, ezért surrantam: de elkapott. A karomnál fogva rántott vissza és lökött neki a 4-es fülke ajtajának. Elfordítottam a fejem, de tenyerével megtámasztotta arcom, ezért nem tudtam elrejteni előle a teljesen nem pasis énemet.
- Sírtál. Látom!
- Nem! Nem igaz. Nem!
- Bill, te idióta, szenilis, vadmarha! Hát nem ismerlek 15 éve?
- Nem.
- Igazán?
- Nem.
- Mit nem?
- Neeeem!!!!
- Te megbarmult csirke! Ismerlek! Nem fogod fel? Nem érted? Hülye vagy? Jó: ez rossz kérdés volt, mert erre tudom a választ... akkor: nem esik le?
Már nem erősködtem a válasszal csak néztem a cipőm orrát és mérgesen felhúztam ajkaimat. Tekintetemet parányira szűkítettem és alig pislogtam.
- Válaszolj nekem Bill!
- Nem.
- Bazdmeg!
Belevágott egyet ököllel a fa fedelű ajtóba, aminek rezgését persze hátam is megérezte... Elengedett és elfordult. Az orrnyergét fogta, én meg zsebre dugtam a kezem és továbbra is lesütöttem tekintetem. Hamar szóra bírtam magam:
- Idegbeteg.
- Én?
- Ki más? Muszály mindig ilyen teátrálisnak lenned?
- Tea... nem szeretem a teát!
- És hülyének???? Teátrális Te kukac agyú giliszta!
- Hé! Vigyázz a szádra!
Már felém fordult és láttam a düh és a nevetés kényszer tükrét a szemében csillogni.
- Néha akkora egy prokarióta vagy. A prokarióta meg a legősibb lény és ide tartozik a baktérium és a papucsállatka!
- Vagy te a papucs!
- Ha én papucs vagyok akkor te meg egy égbaszta nagy mamusz vagy!
- Hát kösz. De mégsem én hazudok a testvéremnek!
- Hazu.. ?? Mikor hazudtam én neked?
- Most. Kérdeztem, azaz kijelentettem: sírtál. Erre te: nem! Erre én hoztam a gekkó hasonlatokat... erre te: nem, erre én visszakérdeztem, erre te: nem.
- Végülis... már annyit haladtunk, hogy megjegyezd, hogy a gekkó egy állat!
- Igen, egy kétvérű.
- Kétéltű!
- Az. De most essünk neki megint: sírtál?
Pár pillanatig csak hallgattam és tétováztam. Aztán eszembe jutott az őszinteség, és válaszoltam:
- Igen, valóban sírtam. Én elhatároztam, hogy olyan leszek mint ti! El én, hidd el... és hidd el azt is, hogy ez nem könnyű. Valamint azt meg nekem kell elhinnem, hogy sosem leszek olyan mint ti. Soha nem leszek igazi férfi...
Tom horkantott egyet, ami nála hirtelen jött felkuncogást jelent... aztán megmagyarázta:
- És mi szerinted azok vagyunk?
Rámeredtem. Mosolygott. Zsebre dugta a kezét és hátradobta a haját. Én is elmosolyodtam és megigazgattam a baseball sapkát a fején... aztán megöleltem... ez válasz helyett is bőven okés! Csak az, hogy Georg... na az már nem okés! Valamint az sem, hogy szerintem beleszerettem a bátyámba...

2011. november 12., szombat

XI.fejezet: I Will Follow You Into The Dark

Sziasztok!
Mostanában annyira el vannak maradva a középiskolás tanulók angol téren, hogy direkt az ő kedvükért fordítom le magyarra a címeket - MÁTÓL. Persze aki egyetemre jár annak talán jobban megy az angol, de ez más téma. Általános iskolában meg még nem szégyen ha nem vagyunk nyelvészek! ^^ (én amúgy sem lennék az xD)
És még valami: hoztam nektek a részt + egy vidit, amit csopira is betettem, meg az oldi mispodjára is! Jó olvasást! ;)))) pussyy: Meloddy



És itt a rész:
[Én majd követlek a sötétségbe]

Az első ember, aki tudtomra adta személyes véleményét az Kevin volt egy igen kedves hangsújjal vegyített kérdéssel:
- Bill, te fasz! Miért nem tudsz aludni?
Szarkazmusa tükröt öntött a hallótérben és szava járása végett némi harag, ingerület érződött bennem. Nagyon tudom rühelleni ha ilyen szövegkörnyezetbe foglalják az érzelmeiket! És rohadtul utálom az ilyen farkokat, mint Kev, mert ezek mindig csak azt keresik mi a másikba nem passzoló incidens.
- Eddig sem aludtam, csak a fizika könyvemet kerestem.
- Ahh. Hülye stréber!
Most az egyszer nem tudtam türtőztetni a bennem tomboló érzelmeket (pedig Tom jelenleg épp a fürdőben tartózkodott, és nem mellettem) és így hangot adtam annak, ami első ként eszembe szúrta magát...
- Pofa be Te Gyíkarc!
- Hú, de kinyílt valakinek a szeme. Kev, én ezt nem hagynám! - csatlakozott beszélgetésünkbe Oscar, a megtestesült kétszínűség. De hamarosan Justin és Leo is beszáltak a szócsatánkba:
- Ja! Ahogy mondja! Ne hagyd magad ennek a nyomoréknak!
- Nem is! Csak... most nem... ahh! Hallod Bill, ha nem egy perccel ez előtt keltem volna, már rég melletted lennék és a beleidet fonogatnám!
- Na persze. De nagy a szád, holott csak attól parázol, hogy Tom megölne, ha hozzám érnél!
- Kissé megnőtt az önbizalmad, Pincsi!
És Kevin már ki is pattant az ágyból, de most nem éreztem félelmet. Tudtam, hogy bátyám hamarosan jön és megvéd. Mostanában sokszor fordult elő! De Kevin gyorsasága érdekes volt... rögtön nekem ugrott egy jól irányított balegyenessel, amit nehézkesen kerültem csak ki. De hamarosan kigáncsolt és úgy vetette rám magát, mint a keselyűk a két hetes dögre! Ütések - ütések - ütések... rúgás, pofán vágás, öklösök. Mintha én lennék John Ceena a Pankrácó - a nyers erőből! És ekkor jött bátyám, aki épp a hajával szórakozott és jégkását tartott a kezében... egy törölköző nyújthatott csak némi takarást felső testének. Irigykedtem, mert nekem nem volt ilyen... de ez az irigykedés az összes figyelmem elvette Kevinről és már épp kigyilkolt volna!
Talán kissé hamar hoztam a döntést, hogy Tom megvédene... mert látszólag a kisujját sem mozdította, vagy semmi "hey!" nem hagyta el a száját. Most az egyszer valami megmozdult bennem: egy hirtelen jött érzés kerített hatalmába, mi szerint bizonyítani akarok bátyámnak... és miközben Kev már épp a nyakamat szorongatta és szabad kezével teljes rohamozásban részesítette gyomromat, eszembe jutott valami... amóta csak ide járok ez van: mindig azt mondják, hogy úgy viselkedem, mint egy csaj, olyan a felfogásom, mint egy libának, olyan a testalkatom, mint egy női modellnek és, hogy olyan az arcom is mint egy szukának. De az ég szerelmére: én nem vagyok cafka! Igenis férfi vagyok (még ha nem is látszik - de ne tévesszen meg a külső, lehet legbelül egy igazi néger bunyós lappang!!) - és mivel férfi vagyok: meg kell védeni magam! - ilyen elhatározások közepedte fordítottam testhelyzetünkön Kevinnel és most én voltam felül: és most én basztam be egyet neki! A körülöttem lévő döbbenet érezhető volt. Szinte égette a bőrömet a sok kíváncsian fürkésző tekintet!
- Te köcsög!
Vágta a fejemhez Kevin, amire válaszadás képpen még egyet behúztam neki, a változatosság kedvéért balról. És ekkor már mást éreztem: elöntött a büszkeség! Felpattantam és a hasára léptem Kevinnek, majd ellöktem. És ezután kisimítottam pár kósza tincset hajamból, majd csípőre vágtam a kezem és a többiekre meredtem. Most Justin szólalt fel:
- Pedig már majdnem bemondtam: de pasis vagy, Bill! Csak ez a kurvás beállás... na hagyjuk!
Elvigyorodtam, majd a számomra fontos személy felé tekintettem: nem hiszem el! Tom csak ott állt, félig - meddig elfordulva és lesütött búrával, sötét tekintettel meredt rám. Talán Tom számára még sem bizonyítottam semmit! De... miért? Azt hittem tetszeni fog neki, de... talán most azt gondolja: "hú, Bill... pedig azt hittem te más vagy!" vagy ezt: "mindeddig reménykedtem, hogy te nem vagy olyan mint ők, de úgy fest csak rosszabb vagy". - ezektől a gondolatoktól összeszorult a gyomrom! Talán tényleg nem kellett volna.
És pedig csak egy perccre tévedt félre nézetem, mikor Kevin hátulról ismét rám vetette magát és igyekezett kigáncsolni. Mostmár nem tudtam mit évő legyek. Ha esetleg hagyom, hogy megverjen, akkor megint olyan lesz minden mint ez előtt 5 perccel? De ha hagyom magam az fájni fog. Nem akarom, hogy fájjon! De Leo és Oscar a segítségemre siettek - vagy Kevinére? Nos, ez valószínűsíthetőbb...
- Hé! Hé! Nyugi gyerekek!
- Szétverem azt a buzi fejedet, Bill! Csak két percre legyél egyedül! Isten bizony, hogy kinyírlak, te patkány!
A srácok alig bírták visszafogni, de bátyám még erre is talált megoldást:
- Hűtsd le magad, te pscihopata!
És egy határozott mozdulattal ráöntötte a jégkásája maradékát... aztán nyugodt szívvel kisétált. Elment mellettem és rám sem nézett. Úgy vetettem magam utánna, mint egy kis pincsi, és mikor becsuktam magam mögött a szoba ajtót - hátra hagyva a röhögő társaságot - meg is szólítottam:
- Tom!
A konyhapultig ment, majd ott megállt és letette a már üres poharat. Hamarosan szó futott ki ajkai között:
- Azt hittem, hogy te nem olyan vagy, mint Kevin. Nem hittem volna, hogy csak így piff-puff odabaszol neki.
- Nem hagyatkozhatok mindig rád. Nem védhetsz meg mindig!
- Miért? Eddig megvédtelek?
Fordult hátra és találkoztam csodálkozó tekintetével. Ez segg hülye!
- Persze. De jobban csak mostanában.
- Igazán? Ó, de gáz... ez ront az imidzsemen!
- Nahát kösz, te gekkó!
- A gekkó az egy állat?
- JÉZUSOM!!!! Igen, az egy gyík!
- Hűha. Én is gyík vagyok? Dehát én nem is vagyok kétvérű!
- Kétéltűnek is jó az, de sebaj... viszont gyíkfej az vagy!
- Hű. Köszi!
Vigyorgott a képembe, mire én megforgattam szemeimet. Néha tökre azt érzem, hogy egy agyatlan picsával állok szembe, holott egy középiskolás pasival...
- És... szerinted baj, hogy megvédtem magam?
- Ezt most komolyan kérdezed??! Bazd meg! Sokkot kaptam mikor előtört belőled a pankrátori éned!
- Bocs, az a rohadt szenilis majom hozta ezt ki belőlem...
- Rohadt sze... imádlak! Hozzám jösz feleségül?
- Tom, te tényleg hülye vagy, vagy csak játszod az IQ fightert?
- Nem tudom mi az a fighter...
- Ahh. Szóval tényleg az vagy!
Felültem a pultra és magam mellett támaszkodva sóhajtottam egy mélyet miközben szétterpesztett lábaimmal a levegőt kezdtem mozgatni magam előtt...
- Figyelj Bill... nekem bejön ez a "fenegyerek style"...
- Attól még, hogy megvertem egy szigeti veszedelmet még nem leszek fenegyerek...
- De azok szoktak verekedni!
- Akkor te is az vagy?
- Én? neeeem... xD
- Szóval de....
Vigyorodtam el, de szinte csak magamba, mikor észrevettem, hogy bátyám épp betöltötte a távot a két lábam között. Kikerekedett pupillával néztem végig rajta, majd a következőkben csak azt éreztem, hogy meleg, puha keze, végigsimít a combomtól a fenéktájig és még valamit: azt is éreztem, hogy ez tetszik. Te jó ég! Dehát a bátyám! És mikor következőkben feltekintettem babaarcára csak azt vettem észre, hogy rohamosan csökken az ajkaink közti távolság.
- Nekem nagyon tetszett amit előbb műveltél...
Nekem meg az amit te most! - futott végig agyamon, majd gyorsan elhessegettem magam elől a gondolatot, mert félő, hogy még a végén hangosan kimondom.
- Igen? Nekem is, mert legalább nem a Főnyomit verték agyon...
- Nem vagy főnyomi, Bill...
Mikor kimondta a nevem valami megmozdult méllyen bennem és a nadrágomban. Olyan szexuálisan tudja kiejteni a nevem, hogy szinte azonnal megbassza a fülem! Ajkaim is kitárulkoztak e percben. Zihálva vettem a levegőt - de már nem sokáig, mert Tom hamar elfolytotta a levegő áramlását számban az ő szájával. Hamarosan utat tört nyelve szájüregemben és végigsimított a fogsoromon, amire nyögtem egy haloványat. Kezei mindez idő alatt a pólóm alatt garázdálkodtak és egyre csak lejjebb... lejjebb... lejjebb... majd elérkezett nadrágom vonaláig.
Csókolózás közben átkaroltam nyakát és erősen magamhoz vontam valami feltétlen reflex alibije ként, és közben nyelvemet az övé köré fontam. Ízlelőbimbóim párba álltak az övéivel és vad táncot jártak a 10 perces "Menny országi ízelítő" alatt. Igyekeztem minnél szenvedélyesebb és fürgébb lenni, de Tomnak a nyomába sem értem.
Ám a pillanat csak hamar megszakadt, mikor Tom elvállt ajkaimtól.
- Bazd meg Bill! Utálom az övedet...
Szólt oda és én ekkor vettem csak tudomásul, hogy már az övem táján szórakozott. Be akart nyúlni a nadrágomba????!! Most így elgondolva: hm... igaza van! Köcsög öv.
Ekkor egy ajtónyitódás és kijött a röhögcsélő csapat. Persze eddigre Tommal is szétrebbentünk, majd elénk lépett az állatkerti menekült banda.
- Éhesek vagyunk! Elmegyünk a Don Pippoba! Tom, te nem jösz?
- Nem. Megyek geometriára!
- Nekem fizika lesz az első, szóval én sem.
- Bill te bucka lakó! Téged nem is kérdeztelek...
Kevin. Meg sem lep, hogy most a szokottnál is bunkóbb! De mostmár muszály visszavágnom:
- Szóval... bucka lakó volnék?
- Pontosan!
- Még mindig jobb mintha olyan lenne a fejem, mint egy keszegé!
- Hogy mondtad?
- Csak annyit mondtam, hogy ha nem tetszik a képem, akkor nézz a seggembe!
- Kurva anyád!!!!
- Tudtommal nem az, de ha mégis, akkor majd megkérem, hogy ne kerüljön a te anyád sarkára, mert az birtok háborítás!
- Én kinyírom!!!!
Jelentette ki, de erre hátulról Justin és Oscar kapta el... elém meg beállt Tom.
- Na jól van Kevin! Most is te kezdted. Az öcsém csak kivédte magát. Ha nem tetszik jelentsd fel! De azt garantálom, hogy akkor kiszaggatom a beleidet és annál fogva akasztalak fel a koli előtti tölgyfára! Ott aztán annyit lógsz suliból amennyit csak akarsz.
- Tom, te kinek az oldalán állsz?
- Azén, aki az igazat mondta! Gyerünk Bill.
Nézett hátra válla felett és elindult a szoba felé, hogy felmarja könyveit és bevetődjön az első órájára. Én is így tettem! Elkezdőtött tehát ez a nap is... elég jó, főlleg, hogy már egy csomó mindenen túl vagyok!

2011. november 7., hétfő

X.fejezet: This is My Brother and this is I

Sziasztok!

Hú de rég nem írtam ide... de most kigyomlálom a blogot esküszöm! ^^ Kérem a csekket és a sok komi sem árt!!!! ;))))


Szinte már az egész eddigi életem átrepült a szemem előtt mikor megálltunk Jaredék szobája előtt. Tom út alatt végig arról beszélt nekem, hogy mit kell tennem ha odaérek az ajtó elé... azt mondta, hogy legyek kemény és követeljem a fizika könyvet! Én abban reménykedtem, hogy ő kéri vissza... dehát ez már most felejtős lesz!

- Én nem is tudom Tom... nem kérnéd vissza inkább te?

- Hogy akarsz önállóan élni, ha még egy kurva könyvet sem mersz visszakérni egy puhapöcsű vízilótól?

- Tudod itt pont a víziló a fontos tényező... nézz rám! Én nem vagyok víziló, és szerintem csontkollekciónak jobban beillek...

- Az biztos!

- Tom! Neked ilyenkor nem a pártomat kéne fognod?

- He?

- Úgy értem, hogy valami nyugtatás, hogy pl. "hmm... nem is vagy olyan csontsovány" - vagy hasonló?

- Úgy ismersz?

- Hát nem.

- Akkor mit vársz? Csodát?

Na igen... ez az én testvérem!

Szóval beálltam az ajtó elé és még futólag hátra néztem bátyámra, aki bíztatóan előre bökött állával. Mély levegőt vettem, sóhajtva engedtem ki, majd megemeltem a kezem - aztán letettem. Tom unottan felnyögött mögöttem:

- Ahh. Ha most nem kopogsz be akkor kinyíratlak Kevinékkel!

Egyből ment a kopogás. Kijött Jared. A maga 140 tonnányi izomzatával és a szőke hajával egy pankrátort is megcsúfolt - ezért nem akartam vele különösképp kötekedni...

- Öö.. szia Jared!

- Csá nyomi. Mit tehetek érted?

- Tu-tu-tulajdon ké-ké-képpen a fizika k-k-könyvemért jöttem. Neked már nincs rá szükséged, ugye?

Bátorkodtam egy mosollyal, amire Jared egy jetit megcsúfoló vigyort küldött felém. Belepiroltam az egészbe, és éreztem ahogy remeg a lábam. Még elfuthatok, de akkor Tom meg kinyírat! Az kell nekem? Nem!

- Először tanulj meg beszélni, kis buzzancs, majd aztán szóba állok veled!

- Oké! Megértettem.

Lelki szemeim előtt már láttam, ahogy Tom a hátam mögött a homlokára csak és morog egy elkínzottat. Az ajtó viszont még mindig nem csukódott be... és Jared kilépett elém.

- Lelépsz, vagy adjak egy kezdő löketet?

- Nincs rá semmi szük...

És ellökött, amire természetesen a padlón kötöttem ki. Aztán csukódott be az ajtó!

- ... ség...

Tom odalépett mellém és felsegített a földről.

- Te született szerencsétlen vagy...

- Hát kösz szépen.

- Dehát ezen nincs mit szépíteni! Keménynek kellene lenned! Most az én verzióm jön...

- A tiéd? Jaj.

Tom félretolt engem majd az ajtó elé lépve bekopogott... Jared kijött!

- A másik Kaulitz poronty? Mit akarsz?

- Az öcsém fizika könyvét.

- Úr Isten. Esetleg a seggét nem nyalod ki?

- Hát ha nem engedi akkor mit tehetnék...

Most én csaptam a homlokamra. Nézni sem mertem az eseményeket.

- Nem adom.

- Bemehetnénk megbeszélni?

Ajtó csapódás. Te jó ég, Tom! Tényleg bement? Meg fog halni... óóóó ne!

Fél óra múlva:

Miután Tom belépett azon az ajtón nekem nem maradt más csak az, hogy vártam a csodát, hátha még élve kijut. De mikor az ajtó kinyílt és kilépett rajta szívem megkönnyebbülten dobbantott egy hatalmasat és amint becsapódott az ajtó Tomhoz rohantam és a nyakába ugrottam. Mint valami hisztis picsa - dehát él! Ez a fő.

- Jaj Tom! Ilyet soha többé ne csinálj. Egy fizika könyv sem ér ennyit!

- Semmi bajom. Bár ezt Jared nem mondhatja el magáról...

- Megverted?

- Nem egészen. Leütöttem egy serpennyővel aztán tökön rúgtam és végül kinyögte, hogy a fizika könyved a kukában van. Nyugi! Megtöröltem.

- Ó de jó. Köszi!

- Remek. Mostmár kinyalhatom a segged?

- Előtte menjünk vissza a szobába, mert 20 perc és suli.

Elindultunk, majd Tom hozta a formáját:

- Vagyis ez most igen volt?

- Nem!!!

Rivalltam rá és előre trappoltam, míg bátyám szorosan a nyomomba csahol akár egy kanos spániel.

- De segítettem a könyvedet visszaszedni!

- Ez még nem ad elég indokot arra, hogy kinyald a seggem.

Zártam a beszélgetést, majd beugrottam a szobába... a srácok épp ébredeztek!