X.fejezet: This is My Brother and this is I

Sziasztok!

Hú de rég nem írtam ide... de most kigyomlálom a blogot esküszöm! ^^ Kérem a csekket és a sok komi sem árt!!!! ;))))

Szinte már az egész eddigi életem átrepült a szemem előtt mikor megálltunk Jaredék szobája előtt. Tom út alatt végig arról beszélt nekem, hogy mit kell tennem ha odaérek az ajtó elé... azt mondta, hogy legyek kemény és követeljem a fizika könyvet! Én abban reménykedtem, hogy ő kéri vissza... dehát ez már most felejtős lesz!

- Én nem is tudom Tom... nem kérnéd vissza inkább te?

- Hogy akarsz önállóan élni, ha még egy kurva könyvet sem mersz visszakérni egy puhapöcsű vízilótól?

- Tudod itt pont a víziló a fontos tényező... nézz rám! Én nem vagyok víziló, és szerintem csontkollekciónak jobban beillek...

- Az biztos!

- Tom! Neked ilyenkor nem a pártomat kéne fognod?

- He?

- Úgy értem, hogy valami nyugtatás, hogy pl. "hmm... nem is vagy olyan csontsovány" - vagy hasonló?

- Úgy ismersz?

- Hát nem.

- Akkor mit vársz? Csodát?

Na igen... ez az én testvérem!

Szóval beálltam az ajtó elé és még futólag hátra néztem bátyámra, aki bíztatóan előre bökött állával. Mély levegőt vettem, sóhajtva engedtem ki, majd megemeltem a kezem - aztán letettem. Tom unottan felnyögött mögöttem:

- Ahh. Ha most nem kopogsz be akkor kinyíratlak Kevinékkel!

Egyből ment a kopogás. Kijött Jared. A maga 140 tonnányi izomzatával és a szőke hajával egy pankrátort is megcsúfolt - ezért nem akartam vele különösképp kötekedni...

- Öö.. szia Jared!

- Csá nyomi. Mit tehetek érted?

- Tu-tu-tulajdon ké-ké-képpen a fizika k-k-könyvemért jöttem. Neked már nincs rá szükséged, ugye?

Bátorkodtam egy mosollyal, amire Jared egy jetit megcsúfoló vigyort küldött felém. Belepiroltam az egészbe, és éreztem ahogy remeg a lábam. Még elfuthatok, de akkor Tom meg kinyírat! Az kell nekem? Nem!

- Először tanulj meg beszélni, kis buzzancs, majd aztán szóba állok veled!

- Oké! Megértettem.

Lelki szemeim előtt már láttam, ahogy Tom a hátam mögött a homlokára csak és morog egy elkínzottat. Az ajtó viszont még mindig nem csukódott be... és Jared kilépett elém.

- Lelépsz, vagy adjak egy kezdő löketet?

- Nincs rá semmi szük...

És ellökött, amire természetesen a padlón kötöttem ki. Aztán csukódott be az ajtó!

- ... ség...

Tom odalépett mellém és felsegített a földről.

- Te született szerencsétlen vagy...

- Hát kösz szépen.

- Dehát ezen nincs mit szépíteni! Keménynek kellene lenned! Most az én verzióm jön...

- A tiéd? Jaj.

Tom félretolt engem majd az ajtó elé lépve bekopogott... Jared kijött!

- A másik Kaulitz poronty? Mit akarsz?

- Az öcsém fizika könyvét.

- Úr Isten. Esetleg a seggét nem nyalod ki?

- Hát ha nem engedi akkor mit tehetnék...

Most én csaptam a homlokamra. Nézni sem mertem az eseményeket.

- Nem adom.

- Bemehetnénk megbeszélni?

Ajtó csapódás. Te jó ég, Tom! Tényleg bement? Meg fog halni... óóóó ne!

Fél óra múlva:

Miután Tom belépett azon az ajtón nekem nem maradt más csak az, hogy vártam a csodát, hátha még élve kijut. De mikor az ajtó kinyílt és kilépett rajta szívem megkönnyebbülten dobbantott egy hatalmasat és amint becsapódott az ajtó Tomhoz rohantam és a nyakába ugrottam. Mint valami hisztis picsa - dehát él! Ez a fő.

- Jaj Tom! Ilyet soha többé ne csinálj. Egy fizika könyv sem ér ennyit!

- Semmi bajom. Bár ezt Jared nem mondhatja el magáról...

- Megverted?

- Nem egészen. Leütöttem egy serpennyővel aztán tökön rúgtam és végül kinyögte, hogy a fizika könyved a kukában van. Nyugi! Megtöröltem.

- Ó de jó. Köszi!

- Remek. Mostmár kinyalhatom a segged?

- Előtte menjünk vissza a szobába, mert 20 perc és suli.

Elindultunk, majd Tom hozta a formáját:

- Vagyis ez most igen volt?

- Nem!!!

Rivalltam rá és előre trappoltam, míg bátyám szorosan a nyomomba csahol akár egy kanos spániel.

- De segítettem a könyvedet visszaszedni!

- Ez még nem ad elég indokot arra, hogy kinyald a seggem.

Zártam a beszélgetést, majd beugrottam a szobába... a srácok épp ébredeztek!