2011. november 12., szombat

XI.fejezet: I Will Follow You Into The Dark

Sziasztok!
Mostanában annyira el vannak maradva a középiskolás tanulók angol téren, hogy direkt az ő kedvükért fordítom le magyarra a címeket - MÁTÓL. Persze aki egyetemre jár annak talán jobban megy az angol, de ez más téma. Általános iskolában meg még nem szégyen ha nem vagyunk nyelvészek! ^^ (én amúgy sem lennék az xD)
És még valami: hoztam nektek a részt + egy vidit, amit csopira is betettem, meg az oldi mispodjára is! Jó olvasást! ;)))) pussyy: Meloddy



És itt a rész:
[Én majd követlek a sötétségbe]

Az első ember, aki tudtomra adta személyes véleményét az Kevin volt egy igen kedves hangsújjal vegyített kérdéssel:
- Bill, te fasz! Miért nem tudsz aludni?
Szarkazmusa tükröt öntött a hallótérben és szava járása végett némi harag, ingerület érződött bennem. Nagyon tudom rühelleni ha ilyen szövegkörnyezetbe foglalják az érzelmeiket! És rohadtul utálom az ilyen farkokat, mint Kev, mert ezek mindig csak azt keresik mi a másikba nem passzoló incidens.
- Eddig sem aludtam, csak a fizika könyvemet kerestem.
- Ahh. Hülye stréber!
Most az egyszer nem tudtam türtőztetni a bennem tomboló érzelmeket (pedig Tom jelenleg épp a fürdőben tartózkodott, és nem mellettem) és így hangot adtam annak, ami első ként eszembe szúrta magát...
- Pofa be Te Gyíkarc!
- Hú, de kinyílt valakinek a szeme. Kev, én ezt nem hagynám! - csatlakozott beszélgetésünkbe Oscar, a megtestesült kétszínűség. De hamarosan Justin és Leo is beszáltak a szócsatánkba:
- Ja! Ahogy mondja! Ne hagyd magad ennek a nyomoréknak!
- Nem is! Csak... most nem... ahh! Hallod Bill, ha nem egy perccel ez előtt keltem volna, már rég melletted lennék és a beleidet fonogatnám!
- Na persze. De nagy a szád, holott csak attól parázol, hogy Tom megölne, ha hozzám érnél!
- Kissé megnőtt az önbizalmad, Pincsi!
És Kevin már ki is pattant az ágyból, de most nem éreztem félelmet. Tudtam, hogy bátyám hamarosan jön és megvéd. Mostanában sokszor fordult elő! De Kevin gyorsasága érdekes volt... rögtön nekem ugrott egy jól irányított balegyenessel, amit nehézkesen kerültem csak ki. De hamarosan kigáncsolt és úgy vetette rám magát, mint a keselyűk a két hetes dögre! Ütések - ütések - ütések... rúgás, pofán vágás, öklösök. Mintha én lennék John Ceena a Pankrácó - a nyers erőből! És ekkor jött bátyám, aki épp a hajával szórakozott és jégkását tartott a kezében... egy törölköző nyújthatott csak némi takarást felső testének. Irigykedtem, mert nekem nem volt ilyen... de ez az irigykedés az összes figyelmem elvette Kevinről és már épp kigyilkolt volna!
Talán kissé hamar hoztam a döntést, hogy Tom megvédene... mert látszólag a kisujját sem mozdította, vagy semmi "hey!" nem hagyta el a száját. Most az egyszer valami megmozdult bennem: egy hirtelen jött érzés kerített hatalmába, mi szerint bizonyítani akarok bátyámnak... és miközben Kev már épp a nyakamat szorongatta és szabad kezével teljes rohamozásban részesítette gyomromat, eszembe jutott valami... amóta csak ide járok ez van: mindig azt mondják, hogy úgy viselkedem, mint egy csaj, olyan a felfogásom, mint egy libának, olyan a testalkatom, mint egy női modellnek és, hogy olyan az arcom is mint egy szukának. De az ég szerelmére: én nem vagyok cafka! Igenis férfi vagyok (még ha nem is látszik - de ne tévesszen meg a külső, lehet legbelül egy igazi néger bunyós lappang!!) - és mivel férfi vagyok: meg kell védeni magam! - ilyen elhatározások közepedte fordítottam testhelyzetünkön Kevinnel és most én voltam felül: és most én basztam be egyet neki! A körülöttem lévő döbbenet érezhető volt. Szinte égette a bőrömet a sok kíváncsian fürkésző tekintet!
- Te köcsög!
Vágta a fejemhez Kevin, amire válaszadás képpen még egyet behúztam neki, a változatosság kedvéért balról. És ekkor már mást éreztem: elöntött a büszkeség! Felpattantam és a hasára léptem Kevinnek, majd ellöktem. És ezután kisimítottam pár kósza tincset hajamból, majd csípőre vágtam a kezem és a többiekre meredtem. Most Justin szólalt fel:
- Pedig már majdnem bemondtam: de pasis vagy, Bill! Csak ez a kurvás beállás... na hagyjuk!
Elvigyorodtam, majd a számomra fontos személy felé tekintettem: nem hiszem el! Tom csak ott állt, félig - meddig elfordulva és lesütött búrával, sötét tekintettel meredt rám. Talán Tom számára még sem bizonyítottam semmit! De... miért? Azt hittem tetszeni fog neki, de... talán most azt gondolja: "hú, Bill... pedig azt hittem te más vagy!" vagy ezt: "mindeddig reménykedtem, hogy te nem vagy olyan mint ők, de úgy fest csak rosszabb vagy". - ezektől a gondolatoktól összeszorult a gyomrom! Talán tényleg nem kellett volna.
És pedig csak egy perccre tévedt félre nézetem, mikor Kevin hátulról ismét rám vetette magát és igyekezett kigáncsolni. Mostmár nem tudtam mit évő legyek. Ha esetleg hagyom, hogy megverjen, akkor megint olyan lesz minden mint ez előtt 5 perccel? De ha hagyom magam az fájni fog. Nem akarom, hogy fájjon! De Leo és Oscar a segítségemre siettek - vagy Kevinére? Nos, ez valószínűsíthetőbb...
- Hé! Hé! Nyugi gyerekek!
- Szétverem azt a buzi fejedet, Bill! Csak két percre legyél egyedül! Isten bizony, hogy kinyírlak, te patkány!
A srácok alig bírták visszafogni, de bátyám még erre is talált megoldást:
- Hűtsd le magad, te pscihopata!
És egy határozott mozdulattal ráöntötte a jégkásája maradékát... aztán nyugodt szívvel kisétált. Elment mellettem és rám sem nézett. Úgy vetettem magam utánna, mint egy kis pincsi, és mikor becsuktam magam mögött a szoba ajtót - hátra hagyva a röhögő társaságot - meg is szólítottam:
- Tom!
A konyhapultig ment, majd ott megállt és letette a már üres poharat. Hamarosan szó futott ki ajkai között:
- Azt hittem, hogy te nem olyan vagy, mint Kevin. Nem hittem volna, hogy csak így piff-puff odabaszol neki.
- Nem hagyatkozhatok mindig rád. Nem védhetsz meg mindig!
- Miért? Eddig megvédtelek?
Fordult hátra és találkoztam csodálkozó tekintetével. Ez segg hülye!
- Persze. De jobban csak mostanában.
- Igazán? Ó, de gáz... ez ront az imidzsemen!
- Nahát kösz, te gekkó!
- A gekkó az egy állat?
- JÉZUSOM!!!! Igen, az egy gyík!
- Hűha. Én is gyík vagyok? Dehát én nem is vagyok kétvérű!
- Kétéltűnek is jó az, de sebaj... viszont gyíkfej az vagy!
- Hű. Köszi!
Vigyorgott a képembe, mire én megforgattam szemeimet. Néha tökre azt érzem, hogy egy agyatlan picsával állok szembe, holott egy középiskolás pasival...
- És... szerinted baj, hogy megvédtem magam?
- Ezt most komolyan kérdezed??! Bazd meg! Sokkot kaptam mikor előtört belőled a pankrátori éned!
- Bocs, az a rohadt szenilis majom hozta ezt ki belőlem...
- Rohadt sze... imádlak! Hozzám jösz feleségül?
- Tom, te tényleg hülye vagy, vagy csak játszod az IQ fightert?
- Nem tudom mi az a fighter...
- Ahh. Szóval tényleg az vagy!
Felültem a pultra és magam mellett támaszkodva sóhajtottam egy mélyet miközben szétterpesztett lábaimmal a levegőt kezdtem mozgatni magam előtt...
- Figyelj Bill... nekem bejön ez a "fenegyerek style"...
- Attól még, hogy megvertem egy szigeti veszedelmet még nem leszek fenegyerek...
- De azok szoktak verekedni!
- Akkor te is az vagy?
- Én? neeeem... xD
- Szóval de....
Vigyorodtam el, de szinte csak magamba, mikor észrevettem, hogy bátyám épp betöltötte a távot a két lábam között. Kikerekedett pupillával néztem végig rajta, majd a következőkben csak azt éreztem, hogy meleg, puha keze, végigsimít a combomtól a fenéktájig és még valamit: azt is éreztem, hogy ez tetszik. Te jó ég! Dehát a bátyám! És mikor következőkben feltekintettem babaarcára csak azt vettem észre, hogy rohamosan csökken az ajkaink közti távolság.
- Nekem nagyon tetszett amit előbb műveltél...
Nekem meg az amit te most! - futott végig agyamon, majd gyorsan elhessegettem magam elől a gondolatot, mert félő, hogy még a végén hangosan kimondom.
- Igen? Nekem is, mert legalább nem a Főnyomit verték agyon...
- Nem vagy főnyomi, Bill...
Mikor kimondta a nevem valami megmozdult méllyen bennem és a nadrágomban. Olyan szexuálisan tudja kiejteni a nevem, hogy szinte azonnal megbassza a fülem! Ajkaim is kitárulkoztak e percben. Zihálva vettem a levegőt - de már nem sokáig, mert Tom hamar elfolytotta a levegő áramlását számban az ő szájával. Hamarosan utat tört nyelve szájüregemben és végigsimított a fogsoromon, amire nyögtem egy haloványat. Kezei mindez idő alatt a pólóm alatt garázdálkodtak és egyre csak lejjebb... lejjebb... lejjebb... majd elérkezett nadrágom vonaláig.
Csókolózás közben átkaroltam nyakát és erősen magamhoz vontam valami feltétlen reflex alibije ként, és közben nyelvemet az övé köré fontam. Ízlelőbimbóim párba álltak az övéivel és vad táncot jártak a 10 perces "Menny országi ízelítő" alatt. Igyekeztem minnél szenvedélyesebb és fürgébb lenni, de Tomnak a nyomába sem értem.
Ám a pillanat csak hamar megszakadt, mikor Tom elvállt ajkaimtól.
- Bazd meg Bill! Utálom az övedet...
Szólt oda és én ekkor vettem csak tudomásul, hogy már az övem táján szórakozott. Be akart nyúlni a nadrágomba????!! Most így elgondolva: hm... igaza van! Köcsög öv.
Ekkor egy ajtónyitódás és kijött a röhögcsélő csapat. Persze eddigre Tommal is szétrebbentünk, majd elénk lépett az állatkerti menekült banda.
- Éhesek vagyunk! Elmegyünk a Don Pippoba! Tom, te nem jösz?
- Nem. Megyek geometriára!
- Nekem fizika lesz az első, szóval én sem.
- Bill te bucka lakó! Téged nem is kérdeztelek...
Kevin. Meg sem lep, hogy most a szokottnál is bunkóbb! De mostmár muszály visszavágnom:
- Szóval... bucka lakó volnék?
- Pontosan!
- Még mindig jobb mintha olyan lenne a fejem, mint egy keszegé!
- Hogy mondtad?
- Csak annyit mondtam, hogy ha nem tetszik a képem, akkor nézz a seggembe!
- Kurva anyád!!!!
- Tudtommal nem az, de ha mégis, akkor majd megkérem, hogy ne kerüljön a te anyád sarkára, mert az birtok háborítás!
- Én kinyírom!!!!
Jelentette ki, de erre hátulról Justin és Oscar kapta el... elém meg beállt Tom.
- Na jól van Kevin! Most is te kezdted. Az öcsém csak kivédte magát. Ha nem tetszik jelentsd fel! De azt garantálom, hogy akkor kiszaggatom a beleidet és annál fogva akasztalak fel a koli előtti tölgyfára! Ott aztán annyit lógsz suliból amennyit csak akarsz.
- Tom, te kinek az oldalán állsz?
- Azén, aki az igazat mondta! Gyerünk Bill.
Nézett hátra válla felett és elindult a szoba felé, hogy felmarja könyveit és bevetődjön az első órájára. Én is így tettem! Elkezdőtött tehát ez a nap is... elég jó, főlleg, hogy már egy csomó mindenen túl vagyok!

8 megjegyzés:

Vary írta...

"Be akart nyúlni a nadrágomba????!! Most így elgondolva: hm... igaza van! Köcsög öv." Imádom, komolyanXDD

Meloddy írta...

köszi Vary! ^^ örülök, hogy tetszett :) és köszi a komikat! :)))) <3

kviki1998 írta...

"igazi néger bunyós" HEHE Ezen röhögtem a legtöbbetXDDD Imádom! Egyszerűen imádom!!:)

Angel írta...

Baszott jó!
Amúgy te kajak beteg vagy nyuszikám4 Ilyen poénokat... (ingatja a fejét)Ezért imádlak annyira! :D
Állatkirály a rész! :D Már alig várom a következőt.
Puszim!

Neserly Molly írta...

Kurvajóóó :DD Egyre jobban imádom az írásaidat, komolyan! Naggyon bejön ez a stílus! :D
Azt az "xd"-t azt Tom mondta, vagy a szerző megjegyzése volt? Csak mert, ha az első, akkor gratulálok, viszont ha a második, akkor... hát az nem túl előnyös.
Viszont, amit még mindig nem értek az az, hogy honnan szeded ezeket az ááállat poénokat? XDD Istenem, mindig halálra szakadom magam xDDD kurvajóó! xDDD

Meloddy írta...

köszönöm lányok! az xD az csak egy hangulatjel... ennyit erről! ^^ de örülök, hogy tetszett... az állatpoénok miatt már kaptam mástól is xDxDxD de ha ez kell a népnek... :)))) pussyy

Annette írta...

én is szakadtam a poénokon :) és nagyon ütött az, amikor Bill megvédte magát :) Tom meg érdekes volt, hogy először leszólja Billt emiatt, aztán meg azt mondja, tetszett neki... de am szuper lett :) nagyon tetszik :)
puszillak ^^)

Meloddy írta...

köszönöm Annette!! ^^ jó végre felőled is hallani :)))