tag:blogger.com,1999:blog-77920292862618570922024-03-19T08:42:41.131+01:00Twincest In The School - THThe Sweet Dream Has Not Ended Yet Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.comBlogger56125tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-8210630136658472442013-08-16T18:31:00.001+02:002014-11-22T23:37:04.766+01:00In Your Shadow (I Can Shine) - 2. rész<div style="text-align: justify;">
<i>Sziasztok! Hát én lennék az ideiglenes szerkesztőtárs, Angel! :) Remélem nem fogjátok annyira utálni a részeimet! Minden esetre jó olvasást!</i></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2rWFgUw8PabvjCxCmynV4HI346_ixsYKBPUUbcyJQhsAtpGhYEDynl6fV9EqNJuBgaa0l-QuvYGODb8-HwX7vhP7dI9dnEUgAuMz3iFy5lF4g1qsiN9bykIHYWa_IxjOLm0J08EoaXf8/s1600/AndKeepYourEnemiesCloser.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2rWFgUw8PabvjCxCmynV4HI346_ixsYKBPUUbcyJQhsAtpGhYEDynl6fV9EqNJuBgaa0l-QuvYGODb8-HwX7vhP7dI9dnEUgAuMz3iFy5lF4g1qsiN9bykIHYWa_IxjOLm0J08EoaXf8/s320/AndKeepYourEnemiesCloser.jpg" height="242" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
Tokio Hotel - In Your
Shadow (I Can Shine)<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i>-twincest-<o:p></o:p></i></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
Bill Kaulitz<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
Tom Kaulitz<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
Gustav Shäfer<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
Georg Listing<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
stb…<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
Képzelet<o:p></o:p></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i>[Tom szemszög]<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<div style="text-align: justify;">
Sötétség… Bár a legtöbb kisgyerek
fél tőle, én már 4-5 éves koromban is vártam az estét. Legalább is bizonyos
mértékig… A kintről beszűrődő sejtelmes fényeket, a hátborzongató hangokat,
amik nappal teljesen átlagosak, a képzeletemben megbúvó szörnyeket… Akkor
éreztem csak igazán boldognak magam!<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<div style="text-align: justify;">
Az incidens után egyedül mentem
haza. Mintha csak láthatatlan lettem volna, úgy császkáltam az úton. Néha-néha
felsejlett egy-egy kocsi fénye, de azok se igazán figyeltek rám. Azt hiszem
túlságosan átlagos voltam a számukra. Vagy csak fölösleges?<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Mikor megérkeztem az ódon bérházhoz, felfordult a gyomrom.
Mikor nem voltam otthon, valahogy teljesen hidegen hagytak az emlékeim, és az
életem tudata. Viszont ha visszaérkeztem oda, azonnal eszembe jutott minden, az
elmúlt 13 évből…<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<div style="text-align: justify;">
Nagy nehezen előbányásztam a
kulcsomat nadrágsebemből, majd kinyitottam a nehéz fém kaput, ami egy belső, kövezett
udvarra nyílt. Végigcsoszogtam az elmozdult, néhol összetört járólapokon, majd
a lépcsőházba érve elindultam fölfelé. Mióta az eszemet tudtam ott laktunk,
abban a picike lakásban. Nem volt nagy szám, de nekünk épp elég. Két szoba, egy
fürdő, és egy konyhával összekötött nappali. 50 négyzetméter…. Ahogy így
elmélkedtem, észre sem vettem, hogy felértem a harmadikra. A folyosót gyér fény
lepte el, s akkor megláttam az ő alakját! Hosszú barna haj, vékony karok és
lábak, és mélyzöld szemei.Mellé ültem a lépcsőn, és nem szóltam semmit, csak
magamhoz húzva átöleltem.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Végre megérkeztél! – suttogta édes hangján, kissé álmosan.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tudod, hogy úgy is hazaérek! Mint mindig! – a zsebembe
nyúltam, hogy rágyújtsak egy cigire, de mégsem tettem. Hiszen mellette nem
cigizhettem!<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- A haverjaid szerint elkaptak a rendőrök…<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mikor voltak azok itt? – hördültem fel. Az oké volt, hogy
azok a rohadékok otthagytak engem a szarban, de vajon mit akartak Biancától?<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nagyjából fél órája. Persze <i>az</i> – bökött a fejével az ajtó felé – akkor is ivott, és nem nagyon
hatotta meg, hogy te élsz-e vagy halsz-e. Velem meg ordibálni kezdett, úgyhogy
kijöttem. – hadarta el egy szuszra.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Az a bizonyos <i>az</i> a
nevelőapánk volt. Mind a kettőnket örökbe fogadtak, így csak papíron voltunk
testvérek. Mikor visszagondoltam a gyerekkorunkra, ő még csak egy kis szeplős,
kócos hajú kislány volt, akit mindig nekem kellett megvédenem. Alig egy évvel
volt tőlem fiatalabb, számomra mindig is kislány volt. Egészen addig a napig…<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem ideje lenne lefeküdnöd! Nem jó ha a vállamon
alszol el! – simogattam a haját.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem alszok… - motyogta álmosan.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Na, persze! – álltam fel, és őt is felhúztam. – Gyere! –
nyitottam be az ajtón.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Bent cigarettafüst, és alkohol szaga volt érezhető. Bia-t
rögtön elküldtem aludni, én pedig a nevelőapánk szobájába mentem. Nem kopogtam
csak berúgtam az ajtót. Ő az ágyon fetrengett totál részegen.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Undorít vagy! Ugye tudod?<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tomika! – vigyorgott rám idiótán. – Kicsi fiúcska!
Hazajöttél?<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mint láthatod! – gyilkos pillantásokat vetettem rá,
mialatt azon gondolkodtam, hogy vajon hány évet kaphatnék, ha kilökném az
ablakon.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Miért vagy ennyire mérges jó apádra? Tessék! – vagy két
percig kotorászott a zsebében, majd előhúzott vagy 100 eurót, és felém próbálta
nyújtani. Én rögtön kikaptam a kezéből, és zsebre vágtam.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ez mégis honnan a pöcsömből van? Megint loptál? – nem érdekelt,
hogy ordítok. A szomszédok is szoktak, akkor én miért nem tehetném meg?<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Dolgoztam… Vagy nem… Nem emlékszem! – húztam meg megint az
üveget.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Vén pöcs! – morogtam.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Vegyél a pénzből nyalókát! Vagy óvszert! – röhögött fel a
saját poénján.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<div style="text-align: justify;">
Szó nélkül mentem ki a szobából,
és becsaptam magam mögött az ajtót. Majd átmentem a mi szobánkba. Oda, ahol
Biancával mindig is éltünk. Ő már aludt, legalábbis szerintem igen. Vagy csak
engem akart megkímélni a beszélgetéstől, ami mindkettőnket feszéjezett. Valójában
soha nem beszéltünk arról ami körülöttünk folyt. Sem arról az iszákos baromról,
sem a pénzhiányról, sem a nevelőanyánk haláláról. Ezek mind olyan fölösleges
témának tűntek. Mégis tudtam, hogy neki fontos lenne… Én mégsem voltam képes a
lelkizésre.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<div style="text-align: justify;">
Mikor úgy gondoltam, hogy már
biztosan alszik, kiálltam a francia erkélyre, és rágyújtottam egy cigire. A
hajnali hideg levegő megborzongatott, de nem érdekelt!<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Már a cigi felénél járhattam mikor a nikotin elöntötte az
agyam, és az emlékeim közül előhúzta azt a srácot. A beszédét, a kinézetét, a
hangját. Megborzongtam, ám ezt a hideg számlájára írtam, ugyanis kissé fázós
típus voltam.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<div style="text-align: justify;">
Az első cigit követte a második,
majd azt a harmadik, és így a srác egyre inkább közelinek tűnt. Eszembe
jutottak a füstös szemei, és a porcelán hatású bőre. Mint egy porcelánbaba!
Olyan mint amire Bianca mindig is vágyott. Aztán ott voltak a hosszú lábai is
karjai. Meg a… Műkörmei? Abban nem egészen voltam biztos, de esélyesnek
tartottam, hogy egy olyan kaliberű srác, valszleg nem kalapáccsal ütötte le
őket, úgyhogy erősen gyanakodtam a festékre.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<div style="text-align: justify;">
Sokáig gondolkodtam rajta,
igazság szerint sikertelenül. <i>Láttam az
arcát, a mozgását, hallottam a hangját, és az a rengeteg pénz… Hihetetlen volt
számomra, hogy az a srác csak annyit odalökött annak a zsernyáknak, csak azért,
hogy én megmenekülhessek. Én meg itt cseszelődök azon morfondírozva, hogy mire
lesz elég ez a pénz ami nálam van? Hiszen Bia-nak kellenek az asztma
gyógyszerek! Franba! Nem lehetek önző!<o:p></o:p></i></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 14.2pt;">
<div style="text-align: justify;">
A fém korlátba vágtam a kezem
teljes erőmből, amitől felszisszentem, és elkezdtem mozgatni a karom,
reménykedve abban, hogy nem törtem el! A jó hír az volt, hogy mozgott, a rossz
viszont, hogy nem tudtam mozgatni mert irdatlanul fájt! Végül, már kínomban
felröhögtem.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tom… - motyogta Bianca álmosan.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tessék? – futottam oda hozzá azonnal. – Jól vagy? –
valamiért folyton azon aggódtam, hogy mi van ha szülni fog, ami különben
abszurd feltevés volt az ötödik hónapban!<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagyok! – simogatta meg az arcom. – Cigi szakod van!<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ja, szívtam párral… - vakargattam kínosan a tarkómat.<o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Imádom ha ilyen az illatod! – csókolt meg.<o:p></o:p></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 21.3pt;">
<div style="text-align: justify;">
Hamarosan már felette térdepeltem
és hevesen faltam az ajkait, miközben a ruhák folyamatosan kerültek le rólunk.
A testünk összesimult miközben én már benne voltam. És akkor… Akkor olyan dolog
történt amit én egyszerűen nem tudtam felfogni! Elképzeltem ahogy azt az
újgazdag kis rohadékot dugom. De teljen erőmből! Viszont egy csók a nyakamba,
amit érezhetően Biancától kaptam, visszaszédített a valóságba! Ő feküdt
alattam! Benne mozogtam. Ő nyögdécselte a nevemet szerelmesen! Én mégis mást
kívántam!<o:p></o:p></div>
</div>
Tamcsihttp://www.blogger.com/profile/10652785594847077992noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-50985344788808331122013-07-11T17:34:00.001+02:002013-07-11T17:34:54.152+02:00In Your Shadow (I Can Shine) - 1.rész<i>Sziasztok!</i><br />
<i> ím, itt az elsőőő rész :) A helyesírási hibákért meg bocsi, de nem volt időm átnézni xD</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibY1Zip9pDI7A6dnlj5EAd82ZgrnmQdqv53KZ1EhzU8KntZ_DaE01nx7epO23XFL-S9QjHURMx7yjp_m8tan4YLM647GxxGXbphj3DcZNpw_h9SNg5puVN-er-TESv0CZUnQZxYv0IQTU/s1600/755708544722.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="164" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibY1Zip9pDI7A6dnlj5EAd82ZgrnmQdqv53KZ1EhzU8KntZ_DaE01nx7epO23XFL-S9QjHURMx7yjp_m8tan4YLM647GxxGXbphj3DcZNpw_h9SNg5puVN-er-TESv0CZUnQZxYv0IQTU/s320/755708544722.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Tokio Hotel - In Your Shadow (I Can Shine)</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>- twincest -</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Bill Kaulitz</div>
<div style="text-align: center;">
Tom Kaulitz</div>
<div style="text-align: center;">
Gustav Schäfer</div>
<div style="text-align: center;">
Georg Listing</div>
<div style="text-align: center;">
stb. ...</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<u><b>Prológus: Éjszakai kaland</b></u></div>
<div style="text-align: center;">
<i>[Bill szemszög]</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Soha nem elmélkedtem azon, hogy miért tartanak az emberek annyira az éjszakától. Szerintem sokkal több pozitívummal rendelkezik, mint a nappal! Ezerszer nagyobb a nyugalom, és ezerszer kellemesebb a közérzetnek is ilyenkor sétálni. - csak, hogy mondjak némi negatívat: gyakorta van, hogy mikor éjszaka sétálok bennem van az a megmagyarázhatatlan szorongás, mi szerint "valaki követ" vagy netán, ha nem is követ akkor figyel. Ezért is szoktam olyan nagy sűrűséggel hátra tekintgetni, hogy mi folyik mögöttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Aminap este is ilyen éjszakai "portyázásra" indultam, úgymond. Hiszen a drága jó édes anyámnak megint meg volt a tehetsége ahhoz, hogy egy perc alatt kiborítson a tökéletesnek nevezhető lelki egyensúlyomból. Nem értem miért kell úgy viselkednie egy 18 éves sráccal, akinek a gondolkodásában talán hibát sem lehet találni, és mellette még bónuszban felelősség teljes is. Viszont ő örökké talál bennem valami kivetni valót! A magam módján pedig senkinek sem hagyom, hogy kioktasson - ergo neki sem!</div>
<div style="text-align: justify;">
Zsebre tett kezeimet ökölbe szorítottam a vászon takarásában, majd megint kiengedtem. A hosszúra növesztett körmeim ezt a helyzetet nehezítették, én pedig elgondolkoztam azon, hogy le kéne vágnom őket csutkára - amikor meghallottam egy furcsa hangot. Hasonlíthatnám egy spray kifújásához, vagy akár... nem! Csak ahhoz tudom hasonlítani. A magam módján nem sok figyelmet fordítottam erre, de utána mégis rá kellett vegyem magam, hogy lecsekkoljam mi is ez. Nem is tévedtem hatalmasat! Sőtt: semmit. Egy csapat kb. velem egykorú fiú végezte a fújkálást, még pedig a 80-as évekből fenn maradt emeletes ház oldalára. A dolgok lefolyása közben különösen kitűnt egy többnyire velem egy magas, raszta hajú fiú, aki furcsa mód új divatott teremtett szememben a fejkendőre húzott baseball sapkájával. Kicsit hunyorítottam, mert némiképp úgy éreztem ismerhetem. Viszont pár perc leforgása alatt kitisztult számomra, hogy ennek a feltételnek a valószínűsége üti a nullát, sőtt a mínusz egyet-vagy többet is.</div>
<div style="text-align: justify;">
A graffitizés csupán addig tartott még egy polgárőr kocsi be nem hajtott a helyszínre. Nem akartam komolyan belefolyni, így továbbra is a háttérben lapulva figyeltem az eseményeket!</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem meglepő, de a fiúk persze azonnal szétrobbantak miközben egy méretes darab polgárőr lépett ki a kocsiból, mégpedig az anyósülés oldaláról. A csapatnyi graffitis közül csak ketten maradtak ott - de már lassan, csak egyikőjük. A másik, ha a látásom nem csal: LILA hajú srác, ezzel a mondattal hagyta sorsára társát:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallod tesó... én leléceltem! Ha jót akarsz magadnak gyere te is. Hallod, Tom?!</div>
<div style="text-align: justify;">
De az csak állt. Olyan eleganciával dugta zsebre kezét, hogy szégyenemben a sajátomat rögvest kiszedtem az enyémből.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amíg a "tesója" elslisszolt ő magára maradva nézett szembe a polgárőrrel. Közben számomra úgy tűnt, mint aki totálisan beletörődött sorsába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé, öcsi. Ugye vágod, hogy itt tilos firkálni?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Leesett. De csak itt volt szabad fal!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Levágtam. Minden esetre: most ugye tudod, hogy nekem meg kell bün...</div>
<div style="text-align: justify;">
Valami furcsa érzés cikázott végig ereimben, minek után előtoppantam zugomból, és odasiettem a Tom nevűhöz. Nem tudom miért ébredt fel bennem a védelmező ösztön!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, hát itt vagy? Anya már mindenhol keresett. Gyere gyorsan! Sajnálom biztos úr, most erről lecsúszott. Az anyám a városi rendőrségnél titkárnő!</div>
<div style="text-align: justify;">
Hazudtam, ahogy csak a legjobban kitelt tőlem, majd egy köteg papír pénzt dobtam oda a biztos úr lába elé. Annak ugyanúgy kerekedett ki a szeme, mint a velem egykorú srácnak! Ez utóbbi még megjegyzést is tett a látványra...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Anyád...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az enyém a tiéd is!</div>
<div style="text-align: justify;">
Vigyorogtam rá, majd a polgárőr felmarta a pénzt, és egy búcsú gyanánt használt "sza'sztok"-ot követően be is ült a kocsiba, és tovább hajtott. Némely ember olyan szánalmas, hogy arra nem tudok megfelelő kifejezéssel előállni. Tom viszont hamarosan kiugrasztott benső gondolataim figyelem elterelő kavalkádjából...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan szültél ennyi pénzt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Be kell vallanom neked valamit... nem szültem, hanem otthonról hoztam!</div>
<div style="text-align: justify;">
Igyekeztem viccelődeni a csávóval, akit most láttam először életemben. De gondoltam, ha jó arcnak fog megítélni, akkor talán van esélyem elkerülni a kínos események áradatát... hát nem így lett!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor te is csak egy újgazdag, sznob vagy...</div>
<div style="text-align: justify;">
- MICSODA?! Most mentettelek meg egy több eurós büntetéstől! Mondták már, hogy a hálálkodás nem az erősséged?!</div>
<div style="text-align: justify;">
Vállat vont, majd egy harsány "kösz"-el elintézett. Mintha mi sem történt volna! - akkor nem hittem volna, hogy a sors képes összehozni még egy akkora balf*sszal, mint ez... hát végtére is, ugyancsak vele hozott össze a későbbiekben is! De erről majd máskor szónokolnék...</div>
<div style="text-align: justify;">
Az eset után haza is mentem, s épp kezdtem feldolgozni a történteket meg memorizálni a srác arcát. Valamiért olyan furcsa érzéssel töltött el. Nagyon jó érzés ez, körbeírhatatlanul felemelő, és egyfolytában csak a nevét ismételgettem magamban. Sosem tekintettem így más férfira, de Tom.... az a magabiztos arc, az a már-már irritáló hidegvér. Az a nem törődömség... minden libabőrt csalt a hátamra, és nem voltam képes elterelni gondolataimat, amiket betudtam csodálatnak - egészen addig, amíg nem hallottam, mintha egy könyv lapjai sercegtek volna. Berontottam a földszinti nappaliba, ahol húgom, Shelby hasalt a hosszú, bőrkanapén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Shelby, te meg mit...? - érdeklődtem volna, de szinte a fejembe látott 13 éves kishúgom, így a magasba emelte a vélhetőleg kb. négy kilós könyvet, aminek fura, tarka-barka borítója volt, és ez a cím díszelgett rajta, gigantikus, fehér betűkkel, a pink háttéren: Le Dico Desfilles (kb. "lö díkó dö fíl" - francia). Hirtelen sikerült megfeletkeznem Tomról, és felháborodottan vettem tudomásul, hogy ez a könyv az, amiért Shelby már vagy két hónapja szinte a nyálát csurgatja. Pedig szép kis ára van: 17,50 € (és azt hiszem ez a legalacsonyabb ár).</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiszem el, hogy megvetetted! - toppantam elé, majd összefontam karjaimat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öcsém, Bill... hihetetlen vagy! Miért ne vetethettem volna meg?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csezd, mert nem kis pénz 18 €!</div>
<div style="text-align: justify;">
- 17 € 50 cent! - javított ki, amire már elnevettem magam. Hihetetlen ez a lány. Amióta iskolát váltott, és tökéletesen beilleszkedett mindent megtesz, hogy pubertás korában igazi nőnek nézzék. Szinte megrögzött gyűjtögetője a tini magazinoknak, amiknek nagy részét Franciaországból rendel, ugyanis az új iskolája francia tagozatos. Na meg persze, mert Shelby szerint a franciák igazán "csajosak" - csak, hogy had éljek szavaival. Hihetetlen mennyi mindent képes megtenni ez az ostoba ifjúság a befogadás érdekében! Ez a könyv még csak a kezdet, mert számos hasonló kategóriájú könyve van: Le Putie, Tini Lady, Make up now! stb. De már találtam olyat is, mint pl. Csóksuli, Szex-szerelem-gyengédség, Mit vegyél figyelembe az első alkalomnál stb. Konkrétan az egész húgom egy magazin-mix!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tőlem aztán... - hagytam rá, majd ledobtam magam a fotelbe, és felkaptam a távkapcsolót az asztalról, majd áttettem a Viva TV-re.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne már! - nyavajgott, amire hitetlenkedve meredtem rá:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi bajod? Te nem olvasol? - érdeklődtem, de nagy hiba volt, mert nem Shelby lett volna, ha nem szól vissza azonnal:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Épp a Titanicról néztem egy dokumentumfilmet, ha nem tudnád!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudnám mikor most értem haza? - forgattam a szemeimet, majd unottan kapcsoltam vissza neki a Spektrumra. Nos: ebben Gordonra ütött. Mármint a nevelő apámra! (Igen, Shelby a féltestvérem!) Az ilyen Naturisztikus Geografológus - legalábbis Andreas, a legjobb haverom így nevezi. Persze az eredet tök egyértelmű: National Geographic. Azt hiszem. Engem ez sosem kötött le! Mivel muzikális beállítottságú vagyok nem igen izgatnak a természet ügyei. Sőtt: sátorozni is gyűlölök, de mindegy, ez nem fontos most. A lényeg az, hogy Shelby igen és Gordon szintúgy. Talán rokonok...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz. - legalább megköszönte. Minden esetre nem volt humorom ezt egy "nagyon szívesen, kicsi, édi-bédi, egyetlen, hugicicámmal" megtoldani, ezért csak válat vontam és felbaktattam az emeletre. Nyűdös voltam, aludni akartam. Ezért ez így is lett! Volna... ha nem a közel múlt eseményein törtem volna a buksim. Te jó ég, ki ez a srác? Biztos tudhat valamit, ha már nem bírom kiverni a fejemből. Tom... hm. A vezeték nevét nem is tudom! Na jól van, mostmár mindegy. Azt hiszem nem lesz álmatlan éjszakám! Na jó: talán mégis.</div>
Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-90199483966627872452013-07-11T16:47:00.001+02:002013-07-11T17:02:32.427+02:00New Story! ^^<div style="text-align: justify;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
Mint azt ígértem készültem nektek drága társszerkesztőmmel egy új, közös történettel. Remélem elnyeri a tetszéseteket, amint felrakom^^ Spoilerezni most nem fogok, de csak azért, mert még mi sem tudjuk, hogy s mint lesz a sztori kimenetele. Épp egy jó címen elmélkedünk, amit lassan ki is találunk! Amint ez meg van jövök egy dizivel, ami sokak kérésére világosabb lesz! Addig pedig élvezzétek a nyarat xD Majd jelentkezünk ;)<br />
<br />
Egyéni kívánság: linkeljem be az első részét az első sztorimnak? :) Örömmel!^^<br /><a href="http://twincestintheschool.blogspot.hu/2011/10/iresz-horrible-l-letter.html">http://twincestintheschool.blogspot.hu/2011/10/iresz-horrible-l-letter.html</a></div>
<br />
<b>Amíg nem adunk életjelet egy vidi:</b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/rAL3Qbfu220?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-48865163453589888902013-05-10T22:10:00.002+02:002013-05-10T22:17:06.265+02:00XXXI.fejezet: I Will Following You Into The Dark<div style="text-align: justify;">
<i>Sziasztok!</i><br />
<br />
<i> Utolsó rész a Twincest in the schoolból! :) De ne csüggedjetek (már amennyiben valaki erre vetemedik xD): Angellel közös történettel készülök, amit ma-holnap tudtok is olvasni :)</i><br />
<i> Remélem azért elnyerte tetszéseteket az én bolondos, gyerekes kis történetem :) Visszajövök! ^^</i><br />
<i><br /></i>
<i>u.i.: Pár kis dalszöveg részlettel kedveskedem, ami szerintem rohadtul találó, ha már az ember híres :) nem sértés, de tényleg! ;)</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDNw4W4n9OSA-QNRtQrNCZ71twUpMP5K2sZTpB5uyT1iWitpqkjkmmDsARmppMpKVQL2KJ-ffG50jpboI-igKbv5ANshi63_8WpRwrS5wh17euzmiPC3prhuEW_8YIt7HnNHkghYQ8VD4/s1600/21584422_1183130772_twincest1epigr.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="161" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDNw4W4n9OSA-QNRtQrNCZ71twUpMP5K2sZTpB5uyT1iWitpqkjkmmDsARmppMpKVQL2KJ-ffG50jpboI-igKbv5ANshi63_8WpRwrS5wh17euzmiPC3prhuEW_8YIt7HnNHkghYQ8VD4/s320/21584422_1183130772_twincest1epigr.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><i><u style="background-color: blue;"><span style="color: orange;">[Én majd követlek a sötétségbe]</span></u></i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: x-small;">/Nem gondolta néhány éve,</span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: x-small;">Hogy ennyi ember megvesz érte – majd.</span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: x-small;">Ne már, nagyon gáz, hogy magáért is rajong már!</span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: x-small;">Címlapon a legjobb képe, </span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: x-small;">De hova tűnt már a saját énje? – baj.</span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: x-small;">És ő beveszi, hogy ez most tényleg a valóság.../</span></i></div>
<br />
A káoszelmélet kutyába sem rúghatott mellettünk. Majdnem meghaltunk! De aztán... nem. Nem haltunk meg! Ugyanis sikerült a sorompónak nekimennünk, de mivel a kocsi erősebb volt, így sikeresen kitörtük a piros-fehér sorompórudat, és pont egy saccra 50 cm-er az érkező vonat előtt ugrattunk át. Futva pillantottam rá a kalauzra és a vonat vezetőjére, akik legalább olyan rémülten pillantottak ránk, mint mi rájuk. Amikor átértünk Tom leállította a kocsit. Gustav ki is rúgta az ajtaját és rázuhant az úttestre: remegő kezeivel megtámasztotta magát és látványosan elfeküdt (!) az aszfalton, így szólva:<br />
- Végre! Szilárd talaj! Innentől azt hiszem inkább biciklizem. - ez most szerinte közérdekű információ volt? Szerintem nem épp, de már mindegy.<br />
Míg a dobosunk simogatta (nem vicc...) az úttestet, addig odabent Georg és Tom is ordítani kezdtek és szerencsétlenségemre a végére még én is szóba kerültem.<br />
- Tom, neked teljesen elment az eszed?! - így kezdte Georg. Tom kihúzta magát és úgy belevágott egyet a mellkasába, mintha ő lenne King Kong, de minimum Tarzan.<br />
- Igen! - helyes. Jó, hogy felvállalja! Örülök neki, de őszintén!<br />
Épp szívem lassuló dobogására figyeltem a folytatást követően:<br />
- Most majdnem megöltél négy embert! Bocs, hármat, mert ezután téged nem veszlek emberszámba.<br />
- Mi? Menj a p*csába! Nem haltunk meg, jó?<br />
- Hát ha rajtad múlt volna, akkor simán! Még jó, hogy benyomtam a gázt.<br />
- Te. Meg. Miről. BESZÉLSZ?! Én nyomtam tövig a pedált!<br />
- Hülye vagy?! Csak ráléptél a lábamra!<br />
- Akkor is én szorítottam le a lábfejed!<br />
- Mi vaaan?! Te idióta! Én voltam!<br />
- Tök mindegy... majdnem meghaltunk, de mégsem! - gondolom Tom azt hitte ezzel le fogja tudni zárni, de Georg nem hagyta magát: és itt jöttem képbe én is...<br />
- Na és Gustav és Bill?! Szerencsétlenek halálra rémültek!<br />
- A te hibád! Miért idegesítettél, hogy adjam át a volánt?!<br />
- Mert talán enyém a kocsi?! De nem fontos. Látom mennyire szereted Billt is! Simán kinyírtad volna...<br />
- Hé, engem hagyjatok ki ebből! - tártam szét a karom és kiugrottam Gustavhoz. Nehézkesen felrángattam a földről - aztán... engem kezdett ölelgetni. Közben azért hallottam a kocsiban történteket:<br />
- Szeretem is! Az életem árán is... !!<br />
- Az életed és más élete árán is?!<br />
- Mostmár igazán befoghatnád... - kérte Tom és a hangsúlyból átjött, hogy mostmár nekünk - legalábbis egyikőnknek - is be kell avatkozni, mert ebből bunyó lett volna. Nem mondom, hogy nem növelte volna a népszerűségemet, ha a két ellenséges suli üdvöskéit lekamozom, ahogy ütik-vágják egymást, de aztán viszonylag hamar rájöttem, hogy Tom a bátyám, Georg pedig a legjobb barátom. Így, ezen gondolatok birtokában támasztottam ki Gustavot a kocsinak, majd kinyitottam Tom felől az ajtót:<br />
- Na, elég az oviból! Georg, te hülye voltál, mert engedted Tomot vezetni, Tom, te pedig szintén idiótát csináltál magadból, emellett majdnem megöltél mindjájunkat! Mindenki bűnös. Még mi is Gustavval, mert nem elleneztük!<br />
- Jól van, ez jogos. - adott nekem igazat Georg, aztán Tom szó szerint felvisított:<br />
- Vá! Bill, veled meg mi történt?! - rámeredtem a lábamra. Tiszta olaj! Ez az. Pedig ez a kedvenc farmerom volt! Nyüsznyüsz... - ajj! Kezdek valóban meleg lenni. Hajaj!<br />
- Ez csak olaj... majd megpróbálom kiszedni otthon, pedig az lenne a helyes, ha felnyalatnám veled!<br />
- Ó, állok elébe! - lelkesedett Tom az ötletemért, de nem volt alkalmam leoffolni, mert Gustav kétségbeesetten ugrott be hátulra:<br />
- Zsaruk!<br />
- Na már csak ez hiányzott... - csapott egyet a combjára Tom, amire Georgnak hatalmasra tágult a pupillája:<br />
- B*zdki! Te sírsz?! Még te sírsz?! Te?! - a sírást csak képletesen érthette, mert Tom szerintem azt sem tudja mi az a könny. Nem, egyáltalán nem sírt, csak nyafogott, mint egy b*zi! Jó... ezek szerint van, aki még rajtam is túltesz! Ez most valamiért jól esik.<br />
- Én csezd meg!<br />
- Jól van. Oldd meg! Nekem nincs itt a jogsim. A te kocsid!<br />
- Mi van?! A tiéd!<br />
- Tudom, de te öltél meg majdnem négy embert. Légy oly' kedves és állj a zsaruk elébe! Nem büntetnek meg olyan durván, mert senki nem sérült, de azért szép kis összegre számíts!<br />
- F*szt! - fordult ki Tom a kocsiból, amire én becsuktam az ajtót - véletlenül rá is csaptam ugye a lábára, de már nem foglalkozott vele, csak elhordta anyámat, az ő anyját és még talán a nénikémet is mindennek. Ebben sok kivetni valót nem tudtam találni, mert megint csak oltotta magát is: ugyanis az én anyám az övé is!<br />
Beugrottam Gustav mögé, és gyorsan küldtem egy S.O.S. SMS-t Davnek. Eddigre már a zsernyákok is beértek. Az egyikük - széles vállú, középkorú férfi, pankrátor karokkal és nem most növesztett hájjal a hasa helyén - behajolt az ablakon és elkezdte a mondandóját:<br />
- Hát, haver! Ezt alaposan megoldottad. Majdnem kinyírtál mindenkit ebben a kocsiban, és ki tudja hányan sérültek volna meg a vonaton?<br />
Tom olyan irigylésreméltó póker fészt vágott, hogy majdnem elsárgultam. Remélem el tudom tanulni tőle - azon esetekre kapóra is jönne, amikor Kevin épp meg akar verni.<br />
- Na hallgatom: hogy is történt ez az egész? - az volt a legszebb, hogy a biztosúr bár akár mennyit kérdezhetett mind a négyen olyan síri csöndben szobroztunk, hogy az már egy kopasznak is hajmeresztő lett volna. De ez nem érdekelte a rendőrt, mert csak Tomot zaklatta a kérdésekkel - miért is zaklatott volna mást? Hiszen ő ült a kormány mögött.<br />
- Hát drága barátom, ha te nem akarsz felelni akkor fel kéne hívnom a szüleidet. Nem nézel ki többnek, mint tizenöt! - pedig tizenhat volt. Épp egy évvel több, mint saccolta. Tom arca erre ezért természetesen elsötétült és ha a nézéssel ölni lehetett volna... fú, apám!<br />
- Rendben. Akkor papírokat! - na erre a bátyám ráncai kisimultak és olyan kétségbeesetten nézett a rendőrre, hogy az bizonyára úgy gondolhatta, hogy nem vagyunk németek. Türelmetlenül az égre meredt, majd vissza bátyámra - közben meg nekitámaszkodott a kocsinak. Nos: erre Georg döfött át rajta a tekintetével.<br />
- Süket vagy, apukám?! - látni lehetett, ahogy a biztosúr szépen lassan kiakad a szótlanságon. Ki is szólt volna? Én és Gustav túlságosan is rémültek voltunk, Georg szerint Tomnak kellett volna megoldani a problémát, Tom meg... hm. Szerintem sztrájkolt, hogy így csöndben volt! Minden esetre meg tudnám szokni!<br />
- Igazolvány, jogosítvány?! S a többi?! - egyre hangosabb volt a rendőr úr, ezért én már összehúzóckodtam. A zsaru tekintete találkozott egy percre az enyémmel, amire olyan hideget éreztem. Ó! Megvan. Úgy éreztem, mintha kiszaggatná a lelkem! - de szerencsémre csakhamar megint bátyámat boldogította.<br />
- PAPÍR! - ordított a zsernyák, amire mellettem már Gustav is behúzta a nyakát. Közben a zsernyák olyat mutatott, mintha fogyatékosokkal próbálná felfogatni a szavak jelentőségét! Megint megismételte. Még erőteljesebben: - Papír! - erre Tom óvatosan rápillantott Georgra, aki gúnyosan vigyorgott. Aztán egy újabb pofon mind a négyünknek a kedves bátyámtól: a kezét felemelte. Ujjait szét meresztette és a biztosúr felé tolta:<br />
- Olló! Én nyertem! - erre mi mindannyian kitörtünk nevetésben. De a legjobb az volt, hogy a járőrkocsinak dőlő második rendőr is ott röhögött rajta. Viszont zaklatónknak bevörösödött a feje, a szemei szó szerint vérben forrtak - és megvágott minket nem kis méretű büntetéssel. Le sem merem írni.<br />
A szerencse akkor állt mellénk, amikor megérkezett David. Szerintem elég tehetős személy lehet, ugyanis - noha a büntetést nem vonták vissza - szinte azonnal elpucoltak a zsaruk.<br />
A fejmosást követően viszont nagy nehezen megérkeztünk a koncert csarnokához. Szerencsétlen sztájliszt (alacsony, szöszi, hatalmas, ijesztő műkarmokkal) a fejét fogta mikor végignézett rajtunk. Hát... nem csak az én gatyám lett koszos. Szóval: szegény lánynak akadt dolga. De egy 10 perc késés után sikeresen elkészültünk: belőtte a hajamat (nem is merem megnézni a szemetest hány flakon lakkot használt), Tomnak a kezébe nyomott egy sapit és egy kendőt. Bátyám vigyorogva rohant félre öltözni. Georgnak ki lett vasalva a haja, Gustav pedig szintén egy sapit kapott. A ruháink perfektek voltak és végig úgy érezhettük magunkat benne, mint az igazi sztárok.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: x-small;">/Színpadra csak félve lépett, </span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: x-small;">Az izgalomtól arca égett – mart</span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: x-small;">Ma már, azt hiszi, csak érte él ez a nagy világ.</span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: x-small;">Néhanapján önveszélyes, </span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: x-small;">Mert elfelejti mi az élet – jaj.</span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: x-small;">De kár, egyedül nem tudja mi az a boldogság./</span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Ahogy ott álltam a szímpadon bátyám, a szerelmem társaságában, aki akkor csak és kizárólag nekem játszott, valami felemelő érzés kerített hatalmába. Gustav és Georg játéka - be kell vallanom - elveszett emellett. Jobb volt, mint az első bicikli, az első csók - és hát... az első szex. Tudtam, hogy csak és kizárólag mindenki ránk figyel és tetszik nekik, amit művelünk. Tudtam, hogy soha nem lesz semmi, ami szétszedjen minket - nem csak Tomtól! Hanem a két G-től is. Imádtam azt az estét, soha nem fogom elfelejteni...<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: x-small;">/Igazi popsztár, túl nagy a tét! </span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: x-small;">Igazi popsztár, felhők közt él!</span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: x-small;">Igazi popsztár, sokat remél!</span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: x-small;">Szupersztár, szupersztár, szupersztár!/</span></i></div>
<br />
Ezután minden ment a maga rendjében: szerencsénkre David kapcsolatainak köszönhetően volt alkalmunk a felemelkedésre (pár embert beszervezett a koncertünkre). Egyre többen ismertek meg minket, egyre több albumunk, zenéink és rajongóink lettek - és ezálltal azt hihettük, hogy a rajongói levelek és mi egy más (koncert, interjú, élőshowk) mellett nem lesz túl sok lehetőség, arra, hogy csak egymással foglalkozzunk: de ez nem így lett. Tom az egyetlen szerelmem, semmi nem választhat el minket! Ami köztünk van már szerintem a szerelemtől is jóval több, ha lehet ezt mondani... a másik részem, aki nélkül nem érnék semmit. Persze nem mintha így túl sokat érnék! Én is csak egy ember vagyok a millió közül: vannak problémáim és vannak olyan tulajdonságaim, ami miatt Gustav, Georg és a többi barátom nagyon is szeret. A hibáim miatt elsősorban... mert ez mindenkinek van, és, mint szokás mondani: egy embert, egy barátot a hibái tesznek értékessé (mégha ez a hiba van akkora, mint az, hogy a saját ikertestvérembe szerettem bele!). Ezálltal kell elfogadni a másikat és szeretni! Szeretni, amennyire csak lehet... mert egy ember sosem kap annyi szeretetet életében, mint amennyit megérdemelne - de törekedni kell rá, hogy megdöntsük ezt a mércét...<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: x-small;">/Hova tűnt az a jó, aki volt? Mintha nem tudná! </span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: x-small;">Bárhol is keresi, nem leli, de a sors nem sokáig vár…</span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="font-size: x-small;">Igazi popsztár...!/</span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;">THE END</span></b></div>
</div>
Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-21651198418510850392013-04-27T21:05:00.001+02:002013-04-27T21:05:30.581+02:00XXX.fejezet: Fame<br />
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Hi^^</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Hoztam nektek az utolsó előtti részt! Az elsődleges hibáimat próbáltam kiküszöbölni, amikkel Neserly Molly novellaversenyén szembesülnöm kellett. Persze azért szerintem néhol még mindig fogalmazási zavarokban szenvedek, vagy nehezen megy az érzelem kimutatás (és ez nem szemre hányás!!)... szóval ezúton kérnélek titeket, hogyha bármi nemű hibát vesztek észre szembesítsetek vele, mert jó lenne, ha végre javító tendenciát mutatnák :) - ja, és továbbra is bocsánat, hogyha olyan kifejezéseket használok, amiket nem értetek, vagy esetleg amit én nem értek - vagy talán olyat, amit egyikőnk sem ért - de az idegen szavak vagányak *.* xDDD Jó olvasást ;)))</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://fc05.deviantart.net/fs43/f/2009/095/e/e/Kaulitz_Twins_Wallpaper_by_Miss_Tinkerbell.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://fc05.deviantart.net/fs43/f/2009/095/e/e/Kaulitz_Twins_Wallpaper_by_Miss_Tinkerbell.png" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<u><i><b><span style="background-color: #d5a6bd; color: blue;">[Hírnév]</span></b></i></u></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>~IN MEDIATREX (az események közepébe vágva)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Siettemben lépteim visszhangot vertek a kollégiumi folyosón. Teljes gőzzel haladtam a szobánk irányába totál kétségbeesve azon, amit David mondott. Ugyanis bejelentette, hogy alkalmat kaptunk egy városba érkező, japán együttes előzenekarjának szerepébe lépni. Nem is gondoltam volna, hogy hirtelen képesek leszünk elérni valami hasonlót, de örülök neki, hogy Daviddel hozott össze a sors (áldom azt a napot, mikor Gordon bemutatta), ugyanis kétlem, hogy más menedzser is lenne ilyen lelkes, célratörő, és hasonlók. Egyszerűen nem győzök hálálkodni a sorsnak, amiért ez így alakult! Világ életemben hírnévre vágytam. Nevezhettek nagyravágyónak, vagy felőlem azt is elboronálhatjátok magatokban, hogy feltűnési viszketegségem van (ez mondjuk jogos), de legalább férfiasan bevallom!</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval... hol is tartottam a nagy benső monológom előtt? Ja igen. Hogy épp a szobánkba sietek. Éppen el is értem, és szó szerint beestem az ajtón. A nappaliban az a látvány fogadott, hogy a kanapén ül mindegyik lakótársam - kivéve Tomot. Szóval majdnem mindegyik! Ó, hoppá. Kevin sincs itt. Ellenben Leo, Justin, és Oscar a hordozható DVD lejátszó előtt gübbeszkedett, mint holmi keselyűk az árok parton maradt dög körül, mire én elordítottam magam:</div>
<div style="text-align: justify;">
- TOM! - erre persze egyszerre három lepisszegést kaptam. Pislogtam, de a dolgot Oscar hamarosan megmagyarázta - nos öüm... a maga módján!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hagyd most Tomot! Bent vannak a hálóban. Épp most fejlődik át negyedik szintű csillagharcossá! - ahhoz képest, hogy elméletileg már bele kellett volna szokjak Oscar rendkívül egzotikus megnyilvánulásaiba mindig tud újabb-és újabb meglepetéseket okozni, így, esélyem sincs nem megilletődötten pislogni. De persze aztán felemésztettem a hallottakat, és mihelyst minden kitisztult előttem "cüccögve" elszóltam magam:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már megint Dragonballt néztek?! - igen. Ez a japán anime most eléggé nagy népszerűségnek örvend iskola szerte. S mivel rátaláltak egy helyi közértre, ahol igen olcsón hozzá lehet jutni a sorozathoz szobáról-szobára jár a Nyugati szárnyban, azaz a fiú részlegen. Engem nem kötött le sokáig (pedig meggyőződésem volt, hogy hatalmas fanná amortizálódok)... ezt csak megjegyzem! Minden esetre hátrahagytam a többieket, és betértem a hálóba. De bár ne tettem volna...! Kevin és Tom elég félreérthetetlen pózban álltak: Kevin a falnak dőlve, Tom pedig alig tőle pár centire, és a falnál támaszkodott Kev válla fölött. Pislogtam. Hirtelen kettős érzelmek kavarogtak bennem: minden olyan gyorsan jött. Úgy éreztem dühös vagyok, és szomorú. Nem tudom hogyan lehet félreérteni egy ilyet! Vagy épp hogyan nem... minden esetre elképedésemnek hangot adtam:</div>
<div style="text-align: justify;">
- TI MEG MIT CSINÁLTOK?! - erre Kevin félrelökte bátyámat, és kiviharzott mellettem, egész testemet félresodorva, majd rám csapta az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tom, ez mi volt? - kérdeztem némiképp higgadtan, amire Tom lesütötte a szemét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi, Bill. Semmi... - motyogta, majd eltámojgott az íróasztalig, és leült. Kezdtem komolyan aggodalmaskodni, és egyre szaporábban vettem a levegőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De valami biztos történt! - vágtam rá, és próbálva leplezni előtörni kívánkozó féltékenységi rohamomat, megindultam felé. De Tom továbbra is hajthatatlan volt:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt volna?! Szállj má' le a témáról! - szólt rám, amire megtorpantam, és most én kezdtem a padlót fixírozni. Az előbbi örömöm mintegy szertefoszlott. De a beállt csendet bátyám törte meg - ismét:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akartál valamit mondani? - így ő, mire én sóhajtottam, de még mindig nem néztem a szemébe. Mi volt ez az előbb?! - megráztam magam, majd hátrafordultam, és elindultam kifelé. De közben elkezdtem mondani:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Daviddel beszéltem. Estére beszervezett nekünk egy koncertet! Valami japán banda előzenekara leszünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Japán banda? - érdeklődött, és éreztem, hogy erőteljesen sasol.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja... Nittle Grasper. - adtam választ kérdésére, bár tudtam ettől nem lett se okosabb, se hülyébb, mert ez a név minden bizonnyal nem mondd neki semmit. De már nekem sem...</div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
A csarnokhoz 7-re kellett megérkeznünk, ezért még hatkor javában Georgra tukmáltam a dührohamomat, ugyanis elmentünk Gustavhoz. Lehet Tomnak is szólni kéne? Írok neki SMS-t.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Olyan tök jó, hogy mindenről csak utolsó pillanatban képes ez is szólni! - folytattam két pötyögés között a már egy ideje megkezdett hőbörgésemet a David féle, utolsó pillanatra hagyott koncert-invitálás miatt. Kegyetlen, hogy mennyire fel tudom magam idegesíteni egy ilyen incidens miatt! De csodálom Georg hidegvérét, ahogy kifejezéstelen arccal mered a BRAVO lapjaira, és eltanakodik minden egyes kép felett. Viszont azon pillanatban ez is idegesített, ezért kénytelen voltam rászólni:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelsz te rám egyáltalán?! - ordításom közepedte beleütöttem egyet az újságba. Georg rámnézett azzal a jeget is megfagyasztó (bár az nem tudom milyen - minden esetre rendkívül hűs!) tekintetével, mire hirtelen arcomba szökött a pír. Egy ideig meredtünk egymásra, ami mindössze csak pár másodpercnyi idő volt, de nekem ez már akkor egy órának is betellett. Aztán Georg visszaméllyült a lapba, és lapozott a horoszkóphoz. Erre én rajzfilmbe illő mód estem össze a padlón. Feltápászkodva megkapaszkodtam a combjában, mire Gustav is betoppant. Két energia italt tartott a kezében, amire én már megint felkaptam a vizet:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az, hogy csak kettő?! Nem tudsz számolni, hogy hárman vagyunk?! - jó, elismerem már kezdek túlzásokba esni, de ilyen az, ha egy férfi féltékeny. Gustav vállat vont.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Így is be vagy pörögve, szerintem ha te most meginnád azt a harmadik flakont, akkor azzal a mi egészségünk is romlana, nem csak a tiéd.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, bocs... - huppantam le Georg mellé, aki erre meg lecsapta az újságot az asztalra, és olyan közel hajolt hozzám, hogy éreztem a lehelletét. Nekifeszültem a karfának, és kétségbeesett arccal méregettem Georg halált, vért és pusztulást sugalló tekintetét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked mi bajod?! - kérdése elég flegmának tetszett, de nem volt hangos. Halkan tette fel, és előttem pedig lepörgött az életem - mire Tom is betoppant. De honnan tudta, hogy merre...? Ja. Az SMS-em. Milyen hülye vagyok! - mindegy. Határozottan rámutattam bátyámra, és, hogy még egyértelműbb legyek Georgra meredve így szóltam:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő a bajom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja. Az más... így már világos. - dőlt hátra, és megint kezébe vette a magazint. Tom persze fogalmatlanul pislogott, mire kifejtettem ezt is:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kevin?! - erre bátyám a homlokára csapott, és leoltott:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ember, te nem vagy egyszerű!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi olyan nem történt, ami miatt okod lenne haragudni!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. - kántáltam tovább előre eltervezett válaszom kb. az elkövetkezendő... összes kérdésére!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagy képes felfogni? Ha az utolsó ember lenne a földön akkor sem pont rá izgulnék! Sokkal inkább egy tevére... egy dromedár sudár alkatáról egyből a kisöcsém jut az eszembe! - erre a két G felvihogott, majd kapcsolva Tom mondandójának első felére kikerekedett a szemük. Gustav még vissza is kérdezett:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Izgulnál?! - hűledezett. - Nem is tudtam, hogy meleg vagy!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én annyira nem. - vont vállat Tom, mire Gustav kétségbeesetten meredt a még mindig horoszkópot olvasgató Georgra. Az meg se moccant.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát akkor?! Na jó, skacok, én ezt nem vágom...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Had vezessem elő, mert már kib*szott elegem van! - Tom hirtelen öles léptekkel indult meg felém, én pedig automatikusan Georg felé dőltem (aki továbbra sem emelte fel a fejét). A legváratlanabb dolgokra pedig mindig a legváratlanabb helyzetekbe kerül sor: így Tom nem törődve azzal, hogy közönségünk van ajkaimra tapadt. A közönségünk legalább ránk szentelte az összes figyelmet. Eltátott szájjal néztek ránk, pislogás nélkül. Én pedig a kanapé karfáját ölelve ordítottam bátyámra:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te sem vagy egyszerű...! - erre Tom szemöldöke megrándult, amire én elkékültem. Ránéztem a két srácra, akik a változatosság kedvéért mertek egyet pislogni, de semmi más reakció nem jött tőlük.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az, hogy nem vagyok egyszerű?! - ordított rám bátyám: - A fenébe is, Bill! Kevinnel volt egy kis összezördülésünk. Nem smároltam vele, csak megfenyegettem, mert valamiért meg akart téged verni...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Woa! Ez már nem is új: Kev valamiért mindig meg akar engem verni. - szóltam közbe, mire Georg és Gustav most engem néztek - továbbra is eltátott szájjal. Tom pedig mit sem törődve megjegyzésemmel tovább magyarázott:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretlek! Ugyan mikor fogod fel végül? Az öcsémmel nyilván teljesen más a romantikus kapcsolatom, mint egy lánnyal, nem? Téged nem akarnálak sosem megcsalni, mert végtére is ikrek vagyunk, meg minden, és te vagy a másik felem - meg mit tudom én... érted?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. - tértem vissza előbbi szerepembe, amire Tom megvakarta a tarkóját és a srácok becsukták a szájukat. Haladunk! Lassan talán már szóhoz is jutnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem úgy tűnik... de nézd így: folyton próbálom tűrtőztetni magam, hogy ne szóljak be neked, ami meglehetősen nehéz, hisz csak rád kell nézni. Aztán meg mindig próbálok a kedvedbe járni és nem féltékenykedni a "hót meleg" haverjaidra, emellett pedig most is dobsz egy rohadt SMS-t, és én már rohanok is, mint az őrült, hogy...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Höhö! Maradjunk csak a "rohanoknál", mert te eleve őrült vagy. - szóltam közbe. Bátyám megforgatta szemeit, majd igyekezett folytatni:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyszóval mindent megtennék érted!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hú! Szerintem ne nézz több Dragonballt, ha ezt hozza ki belőled!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bill, nőlj már fel, könyörgöm! Esküszöm komolyan beszélek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod a te szádból nehéz ezeknek a szavaknak hinni...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze tudom, de... TE KOMOLYAN ELHITTED, HOGY ÉN ÖSSZEÁLLNÉK KEVINNEL?!?!?!? - ordított rám, amire teljesen belesüppedtem a kanapéba. Csak volt még egy probléma: nem voltunk továbbra sem egyedül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ti most komolyan... együtt vagytok? - érdeklődött Gustav, amire Georg visszavette a BRAVO-t, majd tüstént a dobos pártyát fogta a kérdésével:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez undorító, vágjátok?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, nem annyira! Bill igazából csodálatos ember, csak... - értetlenkedett bátyám, amire résnyire szűkített szemeimmel tüstént megöltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem épp Billre értettem, mert belőle még a rosszindulatú ember is egy csodás nőt néz ki, de ez nem számít... tudjátok, hogy mit csináltok? - állt fel Georg, amire én úgy megvédtem volna magam, de nem tettem, mert a féleszű szobatársaink ugyan ezt a szitut gyorsan képesek voltak túlélni, de Georg már más tészta. Ő komolyabb, őszintébb és megfontoltabb, mint a mi brigádunk. Szóval csak hallgattam és vártam, hogy Tom védjen meg, de ő sem volt harcképes. Csak bámulta a földet, mint egy rakás szerencsétlenség.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ikrek vagytok, vérszerinti testvérek! Ez most csak szerintem egy kib*szott nagy probléma? Gondoltatok már a vérmérgezésre vagy ilyesmi? Ja, bocs. Azt csak nő és férfi testvérek és rokonok közt örvend nagyobb valószínűségnek. Akkor az AIDS? Jelent ez bárkinek is valamit?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaj Georg... eddig még semmi bajunk! Vagyis nekem. - szóltam végül, mert láttam, hogy bátyám használhatatlan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát jó... tégy, amit akarsz. - azzal kiviharzott mellettünk a helységből. Húúú! Ez most elég nagy cink.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gustav? - fordultam unottan felé és már vártam, hogy ő is visítva kirohanjon. De meglepetésemre ez nem így lett. Gustav teljes válszélességgel elém állt és elmondta véleményét:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, Georgnak igaza van! De amíg semmi bajotok és jól elvagytok, addig szerintem oké a dolog. Már úgysem lehet mit tenni! A szerelemnek nem lehet megálljt parancsolni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hm, de toleráns valaki! - szólt közbe végre bátyám én meg meglepődtem, mert nem is tudtam, hogy ismeri ezt a szót. Meglehet, hogy nem ismeri és csak véletlenül sikerült jól elsütnie. Mindenre megvan az esély!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. Már voltam hasonló helyzetben...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megdugtad a nővéredet? - kérdezte Tom, mire Gustav felröhögött.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem épp... az unokahúgomat! - jó, most lefagyott az arcunkról a vigyor, ami még Tom pofás kis kérdése miatt volt, de azért legalább tudni lehet, hogy ez már nem csak velünk esett meg. Bár nem lehet tudni, hogy Gustav ezt most nem e azért kanyuzza, merthogy sajnál minket!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Uhh. Az is durva. - ismerte el Tom, de közben mindannyian tudtuk, hogy fele ennyire nem "durva" a szitu, mint az, hogy Tom és én milyen intim kapcsolatban élünk. Igazából szerintem az egész világon nincs még egy ilyen páros, mint mi, ezért is jobb lesz titokban tartani!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, de azóta már szét is mentünk. Szóval csak legyetek kitartóak, mert bármi megeshet! - szólt a dobosunk, majd komótos léptekkel megindult ő is az ajtó felé és elhagyta a szobát. Azért utána ordítottam:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Merre mész? - így, mire ő visszanézett az ajtóból:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megkeresem Georgot! Ma még fel kell lépnünk... nem kéne most összeröffenni! - azzal ki is húzta a fejét. Igaza van. Ahogy az is igaz, hogy Tomnak sem épp most kellett volna kangörcsöt kapnia, mert most lehet emiatt fog úszni a koncertünk! Problémás lesz ez az este úgy érzem...</div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meglehet, hogy ezt most nem kellett volna. - szóltam Tomnak, mikor már úgy éreztem meg kell valamivel törnöm azt a kínos csöndet. És az, amivel megtöröm nem pont az időjárásnak kell lennie!</div>
<div style="text-align: justify;">
Ránéztem bátyám kifejezésben szegény arcvonásaira, fénylő száj piercingjére és résnyire szűkült szemeire. Gondolom már csak a teste maradt itt, a lelke valami párhuzamos dimenzióban teng-leng. Mivel továbbra sem tudtam mivel bírhatnám szóra, próbáltam elsütni egy poént:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meg akarod tudni milyen a halál? - néztem rá sejtelmes tekintettel, mint a Lucifer. Végül sikerült belőle valami reakciót kiváltanom (bár nem azt, amit akartam): lassan felém fordította a fejét és így szólt:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Veled élek együtt már 16 éve. - először bevallom nem esett le a tantusz, ezért csak pislogás nélkül, rezzenéstelen ajkakkal meredtem rá. De épp mikor leesett a dolog akkor közölte velem, amire addigra rájöttem: - Ha valaki, hát én biztos tisztában vagyok a halál fogalmával! Mindennap látlak. - saját viccén elmosolyodott, majd nevetésben tört ki. Így díjaztam:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Haha. Csak tudnám, miért vannak oda a nőstények a humorérzékedért!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mostmár szerintem tiszta sor! - és nevetett tovább. Kínomban én is elmosolyodtam, de a nagy probléma csak ez után jött: Georg és Gustav beléptek. Eddig még okés minden, csak miután nekivágtunk (persze azután, miután megbeszéltük a látottakat: a csók meg ilyenek...) a koncertnek, pontosabban már akkor, mikor megindultunk a garázs felé, és Tom megkérte Georgot, hogy had vezessen eldőlt az éjszakánk egy része. Persze nem kell itt autóbalesetre gondolni, vagy valami ilyesmi "drámai fordulatra" (mert könyörgöm: ez most nem egy Shakespear tragédia)... elővezetem: miután bátyám megkérte Georgot, hogy had ő vezessen (még van egy éve kresszből) gitárosjelöltünk eképp díjazta ötletét:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Felejtsd el! Ennek a gépnek lelke van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De könyörgöm! Csak David házáig!</div>
<div style="text-align: justify;">
- David háza? Hm. Tekintettel arra, hogy csak két utca van köztünk... nem. Még így sem! - ezzel be is ugrott a kocsiba. Tom - hogy tovább fúrhassa Georg oldalát - leült az anyósülésre, Georg-sofőr mellé. Mi Gustavval hátraszorultunk és bekötöttük magunkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Georg, ne legyél már farok! Had vezessek kicsit!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tom, az inteligenciahányadosod mínuszaira igaz tények miatt továbbra is igyekszem passzív ellenállást mutatni. De! Ha tovább idegesítesz akkor ebből aktív ellenállás lesz és remélem szereted a kórházi kaját, mert rövid idő alatt oda juttatlak, ha nem fogod be a pofád! - olyan bonyolultan fogalmazott Georg, hogy levegőt venni sem mertem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyökér, f*szfej! - válaszolt neki bátyám, mire Georg felhördült és kiugrott a kocsiból. Átrohant Tom oldalára és a szó szoros értelmében kirángatta az ülésből:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, lásd kivel van dolgod! De ha egy karc is esik a fényezésen én esküszöm...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi Georg! Bennem megbízhatsz. - ígérte Tom, amire mellettem Gustav köhögési rohamban tört ki. Most nem tudom, hogy azt direkt csinálta, vagy csak magától jött, de minden esetre mindenki felnevetett rajta - még a bátyám is, akinek ez egyfajta öngól gyanánt szolgált, de szerintem erre még a mai napig nem jött rá. Georg még ki is mondta gondolatait:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát ez egyértelmű... - a hangjából kivehető volt a tömény szarkazmus és irónia, csak Tomnak nem tűnt fel. Vagy csak egyszerűen nem akarta, hogy feltűnnyön?</div>
<div style="text-align: justify;">
Mire már Tom ült a volánnál Gustav hozzám fordult és megfogta a kezem - reflexből elrántottam volna, ha hagyja:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mind meghalunk! - sírt nekem a dobosunk, amire én elismerően bólintottam. Kissé teátrális volt, de nem baj, mert ez már akkor vicces volt! - és majd ezután érkezik a kraccs!</div>
<div style="text-align: justify;">
Tom egész békésen vezetett - már ha egy döglégy sebességét vesszük alapul, vagy egy versenyautóét - és így én sem különösebben paráztam. De mellettem Gustav homlokán szépen gyöngyöztek a verejtékcseppek. Ó, a bizalom édes bűze. Mosolyogjunk!</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval: békésen haladtunk az úttesten, amíg Georg rá nem szólt a bátyámra, hogy "csere!" - Tom persze mit sem törődve ezzel (konkrétan úgy tett mintha a rádiótól nem is hallotta volna) továbbra sem volt hajlandó leparkolni az út szélén a csere esélyéig, hanem csak nyomta a gázt. Mikor Georg ráugrott (!) - értsd: SZÓ SZERINT! - akkor sem volt hajlandó mozdulni, de mivel ordításba kezdtek csak fél kézzel fogta a kormányt - a vita vége felé már annyival sem -, és lökdösték egymást. Közben a kocsi szép hullámmozgást végzett! Nekünk bezzeg hátul, akik totálisan csak tanúi voltak a vitának, a gyomrunk forgott elég szépen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nem érted, hogy nincs jogsid?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy tudom benzinnel megy, nem papírokkal!</div>
<div style="text-align: justify;">
- A főút tele van rendőrökkel! És figyeld az utat!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kit érdekelnek a rendőrök?! Úgy otthagyom őket, mint macska a sz*rát!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak szeretnéd! Tom, ezek mindenre képesek! Nézd már azt a kib*szott utat!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem nézem!</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nézzed!</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nem!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hülye vagy? Meg akarsz ölni minket?! - mi hátul már épp azon törtük az agyunk, hogy s miként ugorhatnánk ki a kocsiból, mert az még mindig jobbnak tűnt, mint belefutni a szembe jövő teherautókkal! Persze teherautó helyett a dolog sokkal precízebb volt: vasút. És pont jött a fél 7-es járat! A sorompók lecsukódtak, de Georg és Tom még továbbra is csak ordított egymással. Eddigre már Gustav is beszált a vitába, így nekem sem volt választásom. Bár én voltam a kétségbeesett, remegő kezű, emós fiú (nem, nem vagyok emós! HASONLATOT MONDTAM!): csak rugdostam és utöttem Georg székét, aminek következtében engem is leordított. Gustav pedig, követve példámat, szintén elkezdte rugdosni Tom székét. Tom is ordított mostmár Georggal és Gustavval is. Velem is, bár azt nem kifejezetten értem miért, mert hozzá nem nyúltam és még csak nem is szóltam. De valami olyasmit ordított, hogy én ne ordítozzak. Esküszöm nem direkt csináltam!</div>
<div style="text-align: justify;">
A bent fennálló káosz mellett pedig ott volt egy érkező vonat, és egy száguldó autó...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b>To be countinued!</b></i></div>
Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-32192023358164398442013-03-15T20:35:00.001+01:002013-03-15T20:35:11.525+01:00Jövendölés :)<div style="text-align: justify;">
Arra jutottam, hogy még egy részt írok (valahogyan) a TWC in the Schoolhoz, aztán, mint említettem más partok felé vitorlázok: Angel lesz a társszerkesztőm célom beteljesítésére, és összekötjük az én állítólagos alapon fenomenális humorérzékemet az ő drámai költeményeivel és legyűrhetetlen perverziójával. Na jó, talán nem legyűrhetetlen! De ha ezt így összemossuk, akkor csak egy szép színt kapunk, nem? Ha igen, ha nem mi ezt most meg fogjuk próbálni! Akinek bármi problémája van ezzel az szóljon most vagy hallgasson örökre xD oh! Emellett jöttem egy vidivel :D - na szóval: a munkálatok folyamatba vannak a záró epizóddal (attól tartok ez most elég hosszú lesz xD), de kérlek tartsatok ki még egy kicsit mellettem :D A hosszú hétvégéhez meg jó szórakozást ^^ Pápi! xxx Meloddy</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/eByFgAQYFdM?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-34866423421000986492013-03-01T17:10:00.002+01:002013-03-01T17:10:25.144+01:00Művem: TWC - Novella verseny<br />
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Sziasztok!</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i> Hát emberek eljutottam arra a pontra, hogy alig tudom frissíteni az oldit, de azért még nem hagylak titeket megnyugodni, mert élek ;) (közönség halálsikolya) És most viszont még nem tudtam folytatni a történetet, de közlöm veletek, hogy Angellal közös projektet akarunk produkálni szóval hamarosan vége lesz a Twincest In The School sztorinak! (közönség megkönnyebbül) Én is szeretlek titeket xD</i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i> Ma elhoztam nektek a Molly féle TWC-s pályázatra küldött művemet! Remélem egy ideig beéritek vele ;) pápi!</i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<h2 style="text-align: center;">
<u>For Ever I Love You</u></h2>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrZDaBGCyfstq9rN8XWWnKW5Jj6g9DFp5zUnafAEPNwdi_JJxgIQwka7XaNvYH99wyUZrl2WtkJXF35T64uv1QWEuu3FpwspkQ4EBzseGrn5fPcLX02zigWze8HIMBxVsaNTUF3Vy5sWE/s1600/hqdefault.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgrZDaBGCyfstq9rN8XWWnKW5Jj6g9DFp5zUnafAEPNwdi_JJxgIQwka7XaNvYH99wyUZrl2WtkJXF35T64uv1QWEuu3FpwspkQ4EBzseGrn5fPcLX02zigWze8HIMBxVsaNTUF3Vy5sWE/s200/hqdefault.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>2001. augusztus 7. - az ikrek (még) 11 évesek</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Hajnali órákban jártunk, amikor hallottam apró lábait a lépcsőn visszhangozni. Már vártam mikor oson át. Bill egyre többször csinálta ezt. Bár megjegyezném: ezeknek az elindítója nyilván az a horrorfilm volt, amit a múltkor találtunk, mikor ő is itt aludt. Fontos leszögezni: a szüleink elváltak, és ezt nem tartom kifejezetten problémásnak, mert azóta én is nyugodtabban alszok. Egy borzalom volt, ami kettejük között folyt! Egyáltalán nem vágom miért kellett akkor összejönni, ha egy öt percig nem bírják ki a másik nyúzása nélkül. Persze, mint minden válóperes családban itt is a pénz volt az ok! Na meg valami olyan dolog, amit nem értek, de szerintem nem is akarok. Miért? Mert egyszerűn nem érdekel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már a válás után egy héttel megfogadtam magamnak, meg Billnek, hogy én egyetlen csajjal se tervezek hosszú távra, mert többségében az ő hibájuk. És íme az ok, amiből kifolyólag én apánál maradtam! Viszont öcsém pont ellenkezőleg látta a helyzetet, és ezért ő maradt anyámmal. Akkora probléma nincs ebből, mint hinnéd: még hogy az ikertestvérek nem bírnak egymás nélkül élni! Végy példát rólam. Nekem nélküle nem nehéz. És egyébként is: minden hétvégén itt lebzsel. Ahogy az a bolond anyám is! Ha épp nem öldöklést folytatnak, akkor smárolnak, ha nem ez, akkor szexelnek. Ezt Bill sem bírja, és íme még egy ok, amiért most az ágyam felett álhat, és kérlelő pillantása közepette úgy remeg, mint egy cocker spániel. Tehát ma kivételesen nem azért pofátlankodik be hozzám, mert be van sz*rva, hanem, mert nem bírja tovább hallgatni anyámék kamatyolását.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az Bill?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem bújhatok melléd?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hatásszünetet tartottam, és úgy fest hiába remélem, hogy majd felfogja, hogy csak poénkodok, mikor látom az arcán a csalódottság apró jeleit. De, hogy tájékoztassam célzás gyanánt megemeltem a plédet, amivel a nyári meleg végett takarództam, és futó pillantást vetettem ismét felé. Most már bezzeg vigyorgott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondd csak: lesz egyszer egy olyan estém, amikor nyugodtan alhatok, és nem mélyeszted belém a csontos karodat, vagy a bordáidat?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom, Tom...</div>
<div style="text-align: justify;">
Lesütötte fejét, és magára rántotta a takarót. Csak a haja látszott ki belőle, én meg egy sóhajtás mellett megforgattam a szemeimet, és utána mentem. Mármint bújtam. A takaró alatt átkaroltam, és magamhoz húztam, miközben egy apró puszit leheltem homlokára. Megfogta az arcom, és szinte éreztem, ahogy elmosolyodik, pedig nem is láthattam a sötétség miatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod Tom... nekem mindig nagyon hiányzol! Neked szoktam?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogyne...</div>
<div style="text-align: justify;">
Próbáltam meggyőzően hazudni, de hát csak kiszúrta - nem jött össze. Megint sóhajtottam, és megdörgöltem feje búbját. Többször éreztem azt, hogy inkább húgom van, mint öcsém, de hát na.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez már akkor eszembe jutott mikor engem tavaly elkezdett érdekelni a gördeszka, őt pedig a sminkelés, és a hajfestés. Akkoriban úgy éreztem képes lennék falnak menni tőle, de meg kell hagyjam: ezt már rég elvetettem. Igazából Billből gyönyörű lány lenne, de mondjuk a szememben már akkor pasinak sem volt utolsó. Valami vonzó mindig volt benne, ami úgy magával ragadta az embereket, ahogy csak kell. És őt mindenki menthetetlenül szereti, engem meg menthetetlenül utálnak! Na jó... anyám és apám szerintem szeretnek. Eddig legalábbis úgy tűnik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tom!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hagyjál már...</div>
<div style="text-align: justify;">
- De Tom, ez az utolsó kérdés.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindig ezzel kezded, aztán egyig nem szabadulok tőled! És tudod, hogy még csak negyed 11?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, akkor felejtsd el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez könnyen fog menni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elfordultam a másik irányba. Majd Bill hirtelen átölelt hátulról. Épp szólni akartam neki, hogy mi a frászt csinál, de aztán felém hajolt. Később meg letette fejét, és így az állát egyenesen a felkaromba döfte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- MI VAN MÁR?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak kellene egy kis szeretet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pont tőlem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menj anyádhoz!</div>
<div style="text-align: justify;">
Adtam ki az utasítást, majd hirtelen lemászott rólam. Fázni kezdtem. Megfordulva viszont azt láttam, hogy ki akar sétálni az ajtón. Kész mázli, hogy még időben elkaptam a kezét, és frappánsan visszarántottam, mind a 30 kilójával az ágyamra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Előbb üldöztél ki. Döntsd már el mit akarsz!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocs Bill, de nélküled hideg van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ezért akarsz itt tartani?! Mi lenne, ha inkább elővennél még egy takarót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Á! Olyan kis szemét vagy. Gyere csak ide!</div>
<div style="text-align: justify;">
És mivel tudtam, hogy öcsém nem kicsit csiklandós, így betámadtam, és ott csikiztem, ahol értem. Gyerekek voltunk, mit várnál tőlünk? - majd a csikizés lassan párnacsatába vágott át, aminek az lett a vége, hogy eldurvultunk, és Bill lefejelte az éjjeli lámpám. Féltem, hogy agyrázkódása lesz, vagy valami, de utána rá kellett ébrednem, hogy nincs minek rázkódnia.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fél 2-ig játszottunk, és beszélgettünk. Anyáék totál tuti biztos el voltak magukban, mert egyik sem jött be azzal, hogy már rég túl vagyunk a takarodón. Majd mikor feküdtünk, és már épp fél lábbal voltam álomfölde felé, Bill megint berondított a páratlanul pihentető alvásomba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tom, anyuék mit csinálnak?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dugnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaj, Bill, te nem tudod, hogy nem a gólya hozza a gyereket?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ültem fel egyszeriben, és láttam Billen, hogy valóban nem tudja. De válasza persze eltért az igazságtól:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, hogy tudom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és akkor mit?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te nem tudod?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát már hogyne tudnám! Csak kíváncsi vagyok, hogy nem hazudsz e nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem azért kérded, mert te sem tudod, és így akarod kiszedni belőlem?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ült fel mellém, és vádlón, gyanakvóan nézett rám. Én félig elfordítottam a fejem, majd eldöntöttem magamban, hogy ő túl okos tojás ahhoz, hogy beismerje tudatlanságát. Szóval belekezdtem:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szexelnek. Magyarázhatnám úgy, hogy apánknak van egy angolnája, ami bemegy anya barlangjába, és mikor kijön 9 hónappal utána előbukkannak a kicsi angolnák.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Angolna?</div>
<div style="text-align: justify;">
- APÁD FARKA, TE IDIÓTA!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úr isten... ez olyan... ez annyira fujj!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem olyan fujj ez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De hát te még nem is próbáltad!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miből gondolod?</div>
<div style="text-align: justify;">
Amúgy akkor még tényleg nem próbáltam, de már tudtam hogyan kéne, ugyanis valamelyik este, mikor kimentem apa után a nappaliba, hogy lekapcsoljam a TV-t épp pornó film volt műsoron. Elnéztem egy órán át, aztán apa felkelt. Szinte emlékszem arra a pillanatra. Felült az ágyon, megkérdezte mit csinálok, én meg közöltem vele, hogy csekkolom, mit néz. Ő pedig előrukkolt az ilyenkor szokásos szöveggel:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kis fiam! Azt hiszem épp időszerű lenne veled a nemi életről beszélni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát jó! Mire vagy kíváncsi?</div>
<div style="text-align: justify;">
Vigyorogtam rá, ő pedig eltátotta a száját. Aztán persze előrukkoltam a suli béli felvilágosító programmal, amin Bill elaludt. Én viszont tök éber voltam, és biztos ezért vagyok ma olyan, amilyen vagyok!</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszaemlékezésemből csak Bill rángatott ki megint a hülye kérdéseivel:</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ha vannak kis angolnák, miért nincsenek kis barlangok?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert hülye vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tájékoztattam, és megint vízszintesbe tettem magam. Követte példámat, majd hirtelen megint közelebb jött, mint szabadott volna. Feldühödve hajoltam fölé, és feszítettem le kezeit a matracra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondd csak, neked mi a problémád az én személyes szféra igényemmel?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
Arcába szökött a vér. Hasonló sorsra jutottam, amikor észleltem valami fura, kellemes bizsergést hasamban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meleg, nyári este volt ez. A redőnyöm elromlott, szóval az épp előbukkanó csillagok a sötét felhők mögül elegendő fényt adtak ahhoz, hogy lássam öcsém már akkoriban is páratlanul tökéletes babaarcát. Cseresznyevirág szín ajkait. Hosszú, sűrű szempilláit, és kifejező, kiskutya szemeit, amikből most a rémület tükröződött. De furcsa mód ez a rémült tekintet csak még nagyobb lelki izgalommal társult bennem, és már kiskamasz fejjel sem tudtam uralkodni a hormonjaim felett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bill, érdekel mit csinálnak anyuék?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megmutatom, csak csukd be a szemed!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, ne!</div>
<div style="text-align: justify;">
Könyörgése kihallatszott ebből az "ó, ne"-ből, de ez már akkor sem tudott befolyásolni. Mikor a fejét ide-oda rángatta csak dühösebb lettem, és már még jobban akartam én is a dolgot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, nem vagyok kíváncsi!</div>
<div style="text-align: justify;">
Magyarázta, és mintha könnycseppek gyűltek volna a szemébe, ami persze még jobban izgatott. Az akkor még ismeretlen, de ugyanott kellemes érzés áthatolt egész testemen is, és lassan lehajoltam (miközben ő tovább sóhajtotta a "ne" "légyszi, Tom" "nem akarom" - és ezek párjait), egyre közelebb ahhoz a tökéletes ajkaihoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tom!</div>
<div style="text-align: justify;">
Hisztériával teli hangon tört elő belőle a nevem, de már akkor túl közel voltam, hogy megálljak. Szóval még erősebben nyomtam lefelé a kezét, és közben átvetettem bal lábamat vékonyka teste felett. Így már közvetlenül rajta voltam, és akkor hirtelen rátapadtam ajkaira. A filmekben már kismilliószor láttam, és mivel Billel ellenben kifogástalanul jó memóriám volt (igen, ez mára már felcserélődött), így nem volt nehéz mindezt felidézni. Tökéletes lelki békével fúrtam át nyelvemet a szájüregébe, amire persze csak aztán kerülhetett sor, miután felszabadítottam egy kezem, és pofájának szorításával értem el, hogy nekem megfelelő résre nyissa ajkait. Egyik kezét ugye így el kellett engednem, amit kisvártatva rátapasztott orcáját szorongató kézfejemre. De nem próbálta elhúzni. Sőt hamarosan nyelvünk összeért, és igen nyálas táncra perdültek, miközben másik kezem szinte önálló életre kelve engedte el öcsém reszkető (másik) kezét, és nyúltam be pizsama felsője alá. Akkor még csak eddig mentünk el. És ennek is azonnal vége lett, mikor hallottuk, hogy kinyílik az ajtó. Lepattantam róla, és a túl nagy lendület vétel végett lezuhantam az ágyam mellé. Anya aggodalmas hangja csapta meg a fülem, miközben bevágtam a fejem a földön szinyelő gitáromba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tom, kicsim!</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ütközés után kinyitottam a szemem, és Bill hajolt teljesen az arcomba. Az orrunk hegye is összeért, anya pedig lassan átkerült ugyanerre az oldalra (ahol fetrengtem).</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bill! Mássz. Ki. A. POFÁMBÓL!!</div>
<div style="text-align: justify;">
Tagoltam neki, hogy megértse, és eltoltam magamtól eper illatú pofazacskóját. Anya megfogta a kezem, és felhúzott, majd kinevetett. Nevetési rohama átragadt az ajtóban ácsorgó apámra, és Billre is. Egyedül én voltam, aki nem hahotázott, csak elpirult, és mosolygott. Anya magához ölelt, és hátulról Bill is. Legalább tudtam, hogy nem haragszik...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>2006. november 18. - Az ikrek 17 évesek</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Gyermekkori emlékei minden testvérpárosnak van. Így az ikreknek, így a szimpla testvéreknek. Bár Bill és én azóta egyszer sem kerültünk ilyen intim helyzetbe, de a pillantása 6 év után is változatlan volt. Tudtam, hogy nem egy kezdeményező típus, és azt is, hogy én sem vagyok az. Noha megteszem az első lépést, ő még eddig sem jut el. De mivel tudtam, hogy anno nem volt helyes, amit csináltam, így továbbra sem folyamodtam ehhez túlságosan. Egy részt nem voltam képes rávenni magam, mert ugyan akkor nem féltem a visszautasítástól, de most már féltem. Így igaz, Tom Kaulitz, a gyáva. Hát ha ez igaz még így is önmagamnak vetnék ellent, ha nem próbálnám megindokolni: hé, csak az öcsémnél jelentkeznek ezek a tünetek! Komolyan! Más személynél még soha nem fordult elő. Legalábbis lánynál, mert leszögezném: srácokkal sosem kavarnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ebből a kis benső monológból Gustav tarkón vágása hozott vissza a valóságba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé, ember! Ez fájt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, öcsém! Ha nem teszem, akkor talán sosem leszel megint köztünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, de egy kisebb is megtette volna. - panaszkodtam, majd felpattantam, és jobb híján elvonultam a mellék helységbe féldoboznyi cigarettám társaságában. Vadonatúj Nike cipőm műanyag talpa tompa koppanásokat hallatott a linóleummal való találkozást követően. Zsebemben matattam gyújtóm után, mikor elérkeztem a mosdóba. Belépésemet követően rögtön kispéciztem magamnak a középső fülkét, és oda tartottam. Bezárkóztam, majd meggyújtottam a nikotin rudat. Élveztem, ahogy a kátrány, és a füst száműzetőik szervezetembe, és ez megnyugvással töltött el. Pár snassz pöfögés után már egészen vissza zökkentem benső harmóniámba. Elég sokszor szoktam félre vonulni, na már nem mintha antiszociális lennék, vagy hasonló, de érthető azért nem? Mindenkinek kell egy kis idő magára. - de ez a nyugalmi állapot épp akkor ért véget, mikor hangos ajtócsapódást követően ismerős lépteket hallottam. Igen, jól olvastad! Billnek már a léptei ritmusát is megjegyeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tom! Tom, itt vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az attól függ ki kérdi, és mit akar.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beszélnünk kell!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez esetben nem vagyok itt. - közöltem vele hűvösen, és ráhúztam a reteszt a WC ajtóra. Még egy szálat behelyeztem a számba, és a legnagyobb lelki nyugalomban pattantam le az ülőkéről, majd hozzásimultam az ajtóhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, de mi bajod, Bill?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi, csak már nem fogom ezt tovább magamban tartani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit is? - hirtelen gondoltam valamire, és kétségbeesetten kinyitottam az ajtót, majd a lehető legaggodalmasabb arckifejezésemmel toppantam öcsém elé, és megragadtam a vállát. Egy hetyke mozdulattal belöktem a fülkébe, és közöltem vele:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hiába mondtam, hogy ne egyél annyit a Gordon féle "jós-sütikből"! Cetli helyett sütőport rak bele, még hozzá egy kilót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van?! Nem ezt akartam!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja jó. Megnyugodtam. Akkor hallgatlak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Összefontam a karjaimat, és rámeredtem, miközben száj pc-mmel játszottam. Bill hirtelen a földre fókuszált, én pedig hatalmasat nyeltem, mert talán azt akarja mondani, amire mindig is vágytam. Talán azt, amit én is mondanék neki... ami azon az éjjelen keletkezett, mikor apunál aludtunk mind a ketten, és amíg szüleink egymással, mi is úgyszint a másikkal voltunk elfoglalva. Lehet azt akarja mondani, hogy szeret? - micsoda giccses nyálparádé. Nem várhatom a sorstól, hogy én legyek Julia Roberts a Micsoda nő-ből! Noha amúgy sem vagyok egy ilyen degenerált nyálgép, attól még tisztában vagyok azzal, hogy az öcsém meg pont az. Ha van egy barátnője örökké sms-ekkel bombázza, és reggel-délben-este felhívja. És hát sokkal szívesebben lennék a Tomb Raiderből Lara Croft! Miért? Mert sokkal jobb a melle, mint Julia Robertsnek. Ha már egyszer nőnek kell lennem, akkor legyek már egy bögyös-menyecske, amin van mit fogni!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval? Ki szándékozol nyögni még ma a problémád?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaj, Tom...ez nem olyan egyszerű! Tudod van az, amikor egy ember... hm... és egy másik ember! Erm... és ők ketten, háááát... valami szétszakíthatatlan, láthatatlan fonál van köztük, igen! Ami... ami összeköti őket. Tehát én... én szeretlek.</div>
<div style="text-align: justify;">
A végére már el is felejtettem rá figyelni, és hatalmasat ásítottam. Aztán persze tudomásomra jutott, hogy mit szándékozott ezzel közölni, de azért a hecc kedvéért:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cool. Én nem szeretlek mikor virág nyelven beszélsz! Egy kib*szott szót se értek belőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallod bazd meg! SZERETLEK!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Máris jobb. Miért nem lehet mindenre így rátérni? Ilyen határozottan, ilyen erélyesen...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tom! Tudod milyen az ha valaki erélyes?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát persze...! Hogy nem. De ilyen szövegkörnyezetben szokás használni, nem? - azt azért kihagytam, hogy már többször is közölte velem, hogy szerelmes belém, tehát nem mondtam egészen igazat, mikor azt hangsúlyoztam a legelején, hogy csak a pillantásokból derül ki mindez. Mert nem. Határozottan többször is a tudtomra adta, de mielőtt bármibe is belebonyolódtam volna úgy szándékoztam dönteni, hogy húzom-halasztom. Hátha felkeres kettőnknek egy jó kis pscihológust, ha már nekem semmi energiám nincs az efféle "nyomozgatáshoz". De viszont az "Am Montag"-ban tök jó kis hirdetések vannak ilyen csiri-biri jósnőkről, fogorvosokról, és impotens 50-esekről. Akkor pont a pscihológus miért maradna ki?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen ilyenben... - válaszolta végül lesütött szemekkel, és látszott, hogy ismét elkeseredett. Én még egyszer se vettem rá magam a vallomásra őt illetőleg, mert ez a sok munka tisztára lefáraszt. Ja! És a magántanulás. Nem is tudom mennyire lenne optimális pont egy viharverte budiban letérdelnem, és eljátszanom neki a Romeo és Julia erkély jelenetét. Azt se tudom hogyan kéne előadnom! Csak egy példát: Ó, Bill, miért vagy te Bill? (a válasza mi lenne? Ja igen! Mert anyánk ezt a nevet adta nekem.) Csak a neved ellenségem, te magad nem! Így hát tagadd meg atyánK és dobd el nevünK, és esküdj édesemmé, majd meglásd: én sem leszek Kaulitz többé! (na ez speciel tök jól rímel a Kapulette-re) - ez szép és jó, de ez itt a gond! Nekem is csak a k*rva kib*szott neve ellenségem, mert történetesen ugyanaz, mint az enyém. De! Hogy ne legyen elkeseredettségem végleges:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát Bill. Tudod mi a kib*szott igazság?</div>
<div style="text-align: justify;">
- He?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Esetleg "micsoda". Nos! Az, hogy én is rohadtul lesmárolnálak, és talán képes lennék arra, hogy jól meg is... mind egy! A fő, hogy ezt nem tehetem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De Istenem!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Előbb szóltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tom!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remek, hogy a rendes nevem is vágod. Az "Isten" csak egy nicknév, igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tom! Nem értem mit kell ezt túlspilázni. Ha te is szeretsz engem, és én is téged, akkor senki nem állhat közénk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát anyád?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öüm...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha ő meg tudja tudod mi lesz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, fogalmam sincs, de...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Halál, vér, pusztulás! De ha te ezt akarod, részemről oké. - vontam vállat, és egy határozott mozdulattal belöktem a WC-be, majd villám gyorsan bereteszeltem az ajtót, és lesmároltam a kisöcsémet. Amint összeért a szánk egymás után futott végig rajtam a hideg, és a meleg. Minden egyes szőrszál felállt a hátamon (sőtt talán nem csak a szőrszállak, sőtt...), és átfogtam derekát. Neki így csak a nyakam maradt... amúgy is mindig úgy képzeltem el kettőnket... hömm... hogy én vagyok a domináns.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elsőre sem próbáltam vele finomkodni, rögtön elértem, hogy résnyire nyílt ajkai között felfedező útra indítsam nyelvemet szájában. Vad táncot járt a két ízlelő szervünk, és közben megcsapta az orromat Bill nőiesen-férfias illata. A későbbiekben sikerült megtalálnia hatalmas pólónak hitt pongyolám alját, és ahogy hosszú, fekete körmeivel simogatta, vagy épp gyengéden karmolászta felső testem, egyre csak nőtt bennem a tesztoszteron. Éreztem, ahogy férfiasságom kegyetlen fájdalmak közepette próbál kitörni ilyenkor szűknek tetsző, de amúgy bő farmeromból, a cél felé hajlongva. De mikor már sikerült kicsatolnia öcsémnek az övemet megint egy ajtócsapódás hallatszott. Kétségbeesetten összenéztünk, és gyorsan elkezdtük rendbe szedni magunk, mint holmi ribanc aktus után. Hallottuk, ahogy Roger, a takarító valami ismerős, de borzalmas számot fütyörészett, és valami fura, súrlódásra utaló zajt. Tehát seper. Összenéztünk Billel, és suttogva konzultáltunk:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te! Ha most ki megyünk, bazd meg... én nem akarom, hogy álló f*sszal lásson!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van?! Ez lenne a legkevesebb gond. De én inkább attól tartok, hogy egyszerre lát kijönni, kettőnket, álló farokkal!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondasz valamit... meg kéne várni, amíg végez?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és Gustavék?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ööö... - hirtelen körbenéztem, és csak egyetlen fényforráson akadt meg a szemem. Szerintem bőven átférünk rajta! Tervemet egy sunyi nézéssel való körítéssel adtam öcsém tudtára, aki azonnal elkezdett aggodalmaskodni tekintélyes, Zordon-sörénye épsége miatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak nem akkora a hajad, hogy ne féljen át ezen a giga-kereten!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó jó... akkor menj előre!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Téves riasztás. Te mész előre! - hogy ne tudjon visszaszólni máris bakot tartottam neki, és ő pedig sóhajtva túrt bele frufrunak nevezett bozontjába. De persz ezután megkapaszkodott vállamba, csak mikor kiegyenesedni próbált lefejeltem véletlen ágaskodó hímtagját. Erre persze olyan gyorsan szökkent át vállamra, majd a peremre, mint valami bolha! Felnéztem utána, és vigyori pofával integetett nekem. Fintorogtam egyet, majd elmosolyodtam. Erre már két kézzel integetett. És állításai szerint Roger háttal van, és zenét hallgat, szóval semmi ok az aggodalomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát még jó... - motyogtam, majd követeltem, hogy menjen már útjára, és neki ekkor jutott eszébe, hogy én hogyan fogok kijönni. Persze előálltam neki azzal, hogy majd én kisurranok az ajtón, ami direkt erre a célra szolgált, mert egyedül már nem olyan necces, mintha ketten lennénk. Ő megmosolyogta a dolgot, majd elkezdett idióta pofákat vágni Rogerre, én pedig azon kuncogtam, mint a csajok, akik az első sorban állnak, és gonoszul összeszűkült szemekkel figyelik azokat, akik a leghátsó sorokban tolonganak. Örömteli arckifejezésemet a rémület váltotta fel, mikor is öcsikém túl nagy hévvel szándékozott mutogatni, és ennek következtében háttal kizuhant az ablakon. Homlokomra csaptam, és kirohantam a fülkéből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hy Roger!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cső Tom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szélsebességgel érkeztem el a folyosóra, ahol már Georg, Gustav és David türelmetlenkedő püffögése fogadott, de csak úgy szótlanul elslisszoltam mellettük. Komolyan mondom, ha hátra nézek még biztos látom, ahogy a Cartoon Networkös rajzfilmekből ismert "hajlobogással" néznek utánam, én pedig egy hosszú füstcsíkot (az biztos, hogy Sophie, vagy hasonló) húzok magam után.</div>
<div style="text-align: justify;">
A lépcsőket kettesével szeltem lefelé menet, és szorgosan kapkodtam a levegőt, mivégedt elkezdett "szúrni" az oldalam. A tesi tanárom erre azt szokta mondani, hogy szúrjak vissza, de most épp nem volt hozzá kedvem. (Ne röhögj! Hinnéd, hogy tényleg elmúlik, ha beleböksz? Komolyan! Majd próbáld ki.)</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bill! - visítottam, mint egy malac disznóölés előtt, amint kiértem a stúdió mögé. Legalább ez a része kicsi, de zöld.</div>
<div style="text-align: justify;">
Futottam a kispécizett bokor felé, de ehelyett hatalmas ordítást hallattam, amikor valami a mellettem levő bokorból rám ugrott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- ÉLEEEEK! - mikorra sikerült beazonosítanom öcsém személyét már a földet nyaltam. Pont jó helyen kellett a hülye vakondnak is ásnia!</div>
<div style="text-align: justify;">
Míg nekem alkalom adódott a frissen túrt föld megízlelésére, addig Bill irritáló nyugalommal ült hátamon, és közben a Wo Sind Eure Hände dallamát dudorászta. Felemeltem csupa föld fejem, és igyekeztem higgadtan tudtára adni nem épp higgadt szándékomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szállj. Le. A. HÁTAMRÓL!!!! - de mivel nem értette (mondjuk nem tudom, mert nem vártam meg), így rásegítettem annyival, hogy térdre emelkedtem, így ő lerepült rólam. Amíg ő hatalmas nevetgélésében rákezdett csuklani is megérkeztek a többiek. Gustav át is esett Billen, így természetesen megint volt alkalmam belefejelni a fincsi vakond műremekbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocs haver!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Segáz. Hozzászoktam az ízéhez!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh öcsém, ez undorító.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? Ez csak föld.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hiszed te! - le is köptem ezután azonnal, amire ő is csatlakozott már-már fuldokló öcsémhez. Ezután természetesen leesett, hogy szívatott, ez a kis díszfarok, de nem érdekelt túlzottan. S mivel nem bírtam túltenni magam a saját megaláztatásomon kénytelen voltam Georg erős karjainak segítségét elfogadni, amint felém nyújtotta cíntányér méretű tenyerét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó kis nap. - így David, miközben lassú, kimért lépések közepette próbált becsatlakozni a jó kis kommunikációnak nem nevezhető eszmecserénkbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
A társaságnak kellett egy jó negyed óra, mire végül sikerült lenyugodnia, és ezután már ismét átvette a csönd a viháncolás helyét. Madarak csipogtak, egyik fán mókusok csicseregtek, David morgolódott, Bill pedig megint elkezdte utánozni a mezei pocok cincogását. De nevezhetjük nevetésnek is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy ilyen nap után már alig vártam, hogy hazaérjünk...</div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
Az óra épp éjfélt ütött, mikor a hotelszobára azt hinnéd végleg csend ülepedett. Nem hallottam Gustav "k*rva anyádozását", miközben az én PSP-men játszik, nem hallottam Georg élvezkedését se, amint a szintén én tulajdonomban lévő pornó filmen élvezkedik, és ki tudja mit csinál még... és nem hallottam... ja de! Azt hallottam viszont, ahogy öcsém szorgalmasan körmöl a túloldalon valamit. Felálltam, hogy becsukjam az ajtómat, de amint odaértem, és ránéztem... hm. Épp háttal ült nekem, haja le volt engedve (így szerintem hapsisabb, pláne, hogy még össze is fogta), miközben érdekes nyöszörgések közepette imitálta benső szenvedését. Látványán fura mód elérzékenyültem, és átléptem ideiglenes szobám küszöbét. Óvatosan közelítettem meg, hogy ne vegyen észre, és jól ráhozzam a frászt. Vigyorogva emeltem magasba a kezem, hogy aztán egy gyors mozdulatsorral vállára csapjak, és szinte fülemben hallottam ahogy kétségbeesetten felvonyít, mint valami elveszett sakál. De ehelyett halál nyugodt hangon megszólalt:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meg se próbáld.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudtad, hogy jövök?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallottam a lépéseket. - meglehetősen jó hallása lehet, hiszen zokniba szeltem át azt a kurta 2-3 lépést, és direkt lassan, kimérten tettem le lábaimat. De ezek szerint már megint feltört belőle a titkos hatodik érzéke! Agyamra tud menni ezekkel a paranormális képességeivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cool. Na? Haladsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem ebből egy új album lesz!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remek. És? Mégis mi a szöveg?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Über den Dächen, es ist so kalt, und so still. Ich schweig deinen Namen, weil du ihn jetzt nicht hören willst. Der Abgrund der Stadt verschlingt jede träne die fällt. Da unten ist nicht mehr was dich hier oben nach hält...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remek. Ezek szerint megint valami csalódott, kiábrándult, lelki beteg, emós, expasi szemszögéből írsz. Esetleg nem akar öngyilkos lenni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- De.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remek. Szerintem holnap veszek egy lottó szelvényt!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért is?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát figyelj... ha ezt kitaláltam az ötös találatot miért ne?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallod bakker, te mekkora köcsög vagy!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne is mondd. Tudom!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örülök, hogy bókként fogod fel. De te nem értheted ezt Tom! Nem is voltál még életedben szerelmes... és ez a szerelemről szól, a bánatról, arról mikor már minden elveszett. Sokak között te magad is!</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindig is imádtam, hogy Bill egy kidobott rongyban is talált valami romantikus mozzanatot. Így persze én egy rózsában valami erotikusat! De ez nem számít. Néha olyan érzésem támad, mintha nem akarna élni, vagy mintha félne valamitől. Noha kevésnek festő önbizalma manapság már megsokszorozódott, de úgy tűnik nem eléggé. Vajon miért ilyen elkeseredett? Régen megfogadtam, hogy amint lesz egy szabadnapom azonnal elviszem egy virágos rétre, ahol nyuszikák, meg pillangók, meg f*szom tudja milyen élőlények éldegélik szánalmasan rövid kis életüket. És hogy ez milyen frankón alliterált! Figyeled?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remek... jó kis szöveg. De egyszer nem írnál valami vidámat, valami boldogítót is? - amint befejeztem a szövegelést kezembe nyomta egyik régebbi művét, az "ich bin da"-t. Ezt a dalt kivételesen szeretem, mert elsősorban azoknak a rajongóknak szól, akik azt hiszik szeretnek minket, de közben tudják, hogy "ó, bármennyire is csorgatom érte a nyálamat sosem fogok vele kettesben maradni" - ha csak az illetékes kedvence nem én vagyok. Na szóval: ez a másik véglet. Bill azért ír, hogy vigasztalja őket, én pedig vigasztalom őket, hogy majd írjanak nekem (pl. rajongói levelet - az növeli a népszerűségem). Persze a vigasztalásnak sajátos módszerei vannak. Pláne nálam!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz, ezt már láttam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem írhatom azt, amit szeretnék, vagy amit érzek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt érzed, hogy meg akarsz halni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ööö... nem kifejezetten meghalni, hanem csak. Á, nem tök mindegy? Egy része a lényemnek, már amúgy is meghalt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahh. Megint jössz a szokásos kis sajnáltatásoddal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocs, hogy elmondom mit érzek!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Néha tényleg olyan vagy, mint egy nő. De ne aggódj! Pont ez a jó. Ha esetleg - ismétlem: ESETLEG (hogy érezze a feltételes módot) - férfias lennél, az problémás lenne, mert akkor örökké rivalizálhatnék veled.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Höhöhö.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, de ne izélj! Kellesz nekem, ahogy vagy. - közben leguggoltam mellé, és megfogtam a combját. Tekintetével teljesen rabul ejtett (ezért tiltanám be ezt a jól kontúrozott, vastag réteg szemfestéket a férfiaknál), és csak arra lettem figyelmes, hogy elmosolyodom, és egyre közelebb-közelebb-közelebb hajolok hozzá. Majd mikor ajkunk összeért ott fogdostam, ahol értem. - komoly jelentőséggel bírt ez az esemény folyamat megkezdése, mert csókolózás után, kisvártatva eltámolyogtunk öcsém ideiglenes fekvőhelyéig, és az idő múlásával egyre jobban felbátorodtam és egy kisebb csókáradattal igyekeztem Bill tudtára adni szándékomat, de láthatólag született ária, ugyanis nem nagyon vette a lapot. A későbbiekben viszont lassanként elértem célom mivoltját: megtalálva ajkait igyekeztem teljesen összetapadni vele, mindeközben szorgalmasan simogattam testének minden érzékeny pontját. Mikorra átkarolta a nyakam már tudtam, hogy leesett neki (végre), hogy mit akarok. Levette a pólóját, majd az enyémet is. Nem is tudom hova dobhattuk a ruhaneműket, de a következőkben már a nadrágoknak is nyomuk veszett. A tempót kissé gyorsabbra készültem venni és még erőteljesebben eresztettem nyelvemet megkívánt útvonalára, és közben a "Billes boxerét" próbáltam lerángatni róla. Nem tellett bele sok idő, majd ezt is eltűntettem. Tudtam, hogy Bill azért törékeny lény, ezért is próbáltam óvatos lenni ezzel a behatolás témával, majd minél óvatosabban mozogtam benne. Igyekeztem minél gyorsabb lenni, s közben minden jelenleg elérhető helyre csókokat hintettem. Bársonypuha bőrét simogatva próbáltam minél izgatóbb hatást elérni, és láthatólag ezen ötletem sikerrel is járt, mert apró, és félénk nyögések hagyták el a száját. Bár szex közben nem tudom, hogy lehet az ember félénk - de ő tud az lenni, azt én is vágom! Én viszont kevésbé... bár éreztem, hogy minél erőteljesebben húz magához, és egyre inkább ágaskodó férfiassága próbált az utamban állni, tehát kénytelen voltam leállni egy kis időre. Ezt az időt próbáltam legérzékenyebb pontja akaratának kielégítésével tölteni, miközben ő hangosodó nyögései közepette megragadta az ágy szélét. Amikor bekövetkezett az az ominózus pont, mikor döglött-béka stílusban kiterült, tudtam, hogy sikerült feljuttatnom a csúcsra.</div>
<div style="text-align: justify;">
A "dolog" végén következett a "szex utáni nyugalom" téma, de láthatólag ez is alvásba fulladt. Ó, remek! De Georgék ugye semmit nem hallottak? - reménykedtem még egy sort az álom, és az ébren lét határánál, majd végül én is megadtam magam, és átöleltem testvérem meztelen felsőtestét.</div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát ez a kib*szott Dragonguy már megint kinyírt! Hogy a p*csába lehet őt legyőzni, Tom?! - csapott az asztalra egy hatalmasat Gustav másnap reggelinél. Míg Georg az amerikai palacsintával foglalatoskodott, addig én próbáltam a szöszinek kifejteni, hogy Dragonguy legyőzhetetlen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, he! Biztos van valami gyenge pontja. - egy fogpiszkálóval játszadozott éppen, szóval megragadtam az alkalmat, hogy a négy személyes asztal másik felében fetrengő Billre tekintsek. Nem viccelek: tényleg ki volt dőlve. Pontosan abban a pózban, mint én matek órán! Kellemetlen volt elnézni, ahogy feje hátrahanyatlik, ő pedig a lehető leghangosabban véve a levegőt, kezeit a szék háttámlája mögé fonva, álommező kiskapuját keresi. Fintoromon tökéletesen visszaköszönt milyen véleménnyel is vagyok a dologról. Engem a szex többnyire felpörget, úgy fest ő ebben is az ellentétem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kaja! - dobta az asztalra Georg a megszámlálhatatlan mennyiségű palacsintát, és mellé helyezte a juharszirupot, és a karamellakrémet. Bill - mintha csak megérezte volna a szagot - hirtelen visszalendült az asztalhoz, és, mint, aki most jött Etiópiából, úgy ragadott meg egyszerre három darabot, amit ezután tányérjára tett. Fogalmam sincs miért idegesített a dolog, holott este már megkaptam a "jussom". De a lényeg, hogy nagyon zavart, és ezt nem titkoltam, mert ha pillantással ölni lehetne, Bill már rég az igazság kapuja előtt húzna sorszámot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most mi van? - kérdezte tele tömött pofával, én pedig szemem forgatásával jeleztem, hogy "jobb, ha nem tudod". Minden esetre magam elé kaptam én is a palacsintát, és neki láttam. Közben a témánk egyre inkább az esti koncert felé terelődött.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, de azt David nem mondta, hogy mikor kezdjük? - morgott Georg, és közben egy kiló szirupot öntött palacsintájára, majd még hozzá karamellát is. Egyszerűen irritálóan édes szájú, de mégis mit kezdhet vele az ember fia? Viszont, hogy taplóságom megint ne kerüljön közszemléletre, előadtam neki a magam kis monoton szövegemet:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindig hétkor szokott kezdődni, de már fél 9-kor színpadon vagyunk. Szóval nem kell sietni!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remek. - csapta össze tenyerét, majd folytatta: - Akkor itt a ragyogó alkalom arra, hogy ágyban reggelizzek, és felhívjam anyucit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- ANYUCIT?! - kiabáltuk rá szerencsétlenre, aki természetesen Donnyára gondolt, de ezt rajta kívül senki nem tudta. Amióta vettek egy macskát közösen apucinak és anyucinak szólítgatják egymást. Ez a nemű csöpögés nálam már az összes létező agysejtemet leépítette, már nem mintha olyan nagyon sok lenne. Persze csöndesen figyeltük, ahogy felsiet az emeletre. Gustav a legnagyobb elhatározással mutatta fel középső ujját (na igen, vele szakított Sookie, az a liba, akivel négy hete jöttek össze. Még jó, hogy kiderült, hogy igazából a csaj Billt akarta "beszerezni" magának, és ezért próbálta Gustavon keresztül elérni.), és öntött egy pohár teát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kértek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. - válaszoltuk egyszerre, majd ránéztem megint Billre, aki bárgyú mosollyal szeletelgette a saját kis palacsintáját. Úgy éreztem valamit mondanom kéne, de ez Gustav előtt nem tudom, hogy fog menni. Éppen valami ostoba seggnyalással próbálkoztam volna, mintha csak egy csajt akarnék ágyba vinni, de ebből csak annyi lett, hogy hozzászóltam:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bill, te olyan... - ennyi volt, mert mikor felém fordult puffadt pofazacskóival (ugyanis két pofára tömte magába a reggelijét) hirtelen előtört belőlem a folytatás nem épp eltervelt kinyögése: - ... gáz vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Moft mi fan?! - nem értettem mit akar mondani, tehát megkérdeztem:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fofd bö pofód!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megsérültél? - csatlakozott Gustav és aggodalmasan méregette öcsémet. Én hatalmasat vágtam az illető hátára, minek következtében az felöklendezte eddig bevitt energia szükségletét, és utána tarkón vágott. - TOM! Azt mondtam: FOGD BE A POFÁD!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, jó, de ezért miért kellett megütnöd?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Halloooood... bele ne haljál! - kicsit úgy esett le, mintha valami nyámnyila piperkőc lennék, ezért próbáltam visszaterelni a szót előző témánkra, mert a végén félő, hogy megint megütöm, de most nem fogok óvatoskodni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A koncert után megyünk valamerre? - találtam végre egy megfelelő témát, de sajnos sorsdöntő fordulat következett ezután, ami hirtelen természetem lévén már várható is volt. Ennek megindítója Billnek a kijelentése volt:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem tök mindegy, mert te úgyis valami csajt hozol magaddal, és az sokkal jobban fog érdekelni téged, mint mi! - annyira felidegesített, hogy egyszeriben felpattantam az asztaltól (a székemet meg kirúgtam magam alól, és ennek következtében az el is dőlt), és a lehető legtarkább káromkodási módszert akartam elővezetni, de ehelyett, csak ennyire futotta:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mintha én lennék a rohadt k*rva élet legmocskosabb kib*szott stricije!! Bocs, hogy élvezem az életet, és neked ez nem adatott meg, és így saját intim vágyaidat csak a bátyádon próbálod kiélni! - a szavakat szinte meg se fontoltam, és úgy áradtak belőlem, mint a Niagara vízesés. Szerencsétlen Bill egyre kétségbeesett tekintetet váltott, ami lassan rajtam is tükröződött, mert én voltam az a p*csa leves, aki hagyta is ezeknek az intim vágyaknak kiélését! Akkor végtére is inkább be kellett volna fognom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tekintetem átsiklott az asztal felett Gustavra, aki még nálunk is megilletődöttebb képet vágott, és a magasba emelte tányérját, féltve ezzel a rajta leledző eleséget.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Basszus. - jelentettem ki, majd megint testvéremre meredtem, aki hirtelen felpattant, és kiszaladt a helységből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van? - érdeklődött Gustav, én pedig lezártam annyival, hogy "hosszú". Azzal felpattantam, és testvérem után slisszoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudtam még, hogy mindezt, hogy s miként fejtsem ki majd a későbbiekben hőn szeretett (ám de értelmen nem gyengén aluli) dobosunknak. De az igazat megvallva az nem is érdekelt mi lesz az után. Csak elsődlegesnek találtam, hogy felkeressem szerelmes kisöcsémet, és megmagyarázzam neki, hogy én ezt nem úgy gondoltam. Persze az indulat beszélt belőlem, és ezt nyilván ő is tudja, csak az a nagy helyzet, hogy ettől még elég rosszul érintette szerencsétlent.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bűntudatos állapotban követtem a nyomát, s mintha csak megéreztem volna rátaláltam a hotel raktárnak szolgált pincéje előtt, a lépcsőn ücsörögni. Hatalmas levegőt vettem, és leültem mellé. Nem húzódott el, csak összefonta karjait, és maga elfordult tőlem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bill, nem úgy értettem... hirtelen felindulásból történt!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tisztában vagyok vele, de akkor is sz*rul esett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kéne ilyen mimózalelkűnek lenned! - támadtam le megint akaratom ellenére, de gyorsan folytattam, hátha tudom menteni a menthetőt: - De nem kell változtatnod! Dehogy is. Az embereket általában a hibáival együtt kell elfogadni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mekkora hiba az, ha valaki a saját testvére iránt érez, nem épp testvéri vonzalmat?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hatalmas. - zártam le hetykén, nem törődve. Ha érdekelt volna se tudtam volna mit csinálni vele! Mert én is ugyanebben a bűnben szenvedtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na igen, de ez elég gyér mentség arra, hogy most azonnal elfelejtsük az egész estét. Nem is akarnám!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát én se. - mondtam végül, és kivételesen teljesen őszinte voltam. Hallottam, ahogy szipog, és eleve a hangjából is visszaköszönt a kétségbeesettség. Ez tökéletesen formát öntött soron következő mondandójában:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, Tom. Én ezt nem akartam! Eddig olyan jól ment a titkolás. Sosem akartam volna, hogy a felszínre kerüljön! Úr Isten... betegek vagyunk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az lehet, hogy te igen, de én nem. - igyekeztem a siralmas hangulatot feldobni, de ehelyett megvető nézéseket kaptam válaszul. Muszáj volt valami folytatást produkálnom:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégis mióta?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aznap este óta, mikor először megcsókoltál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A félre nem érthető vallomásokból már lejött többnyire, de nem kifejezetten tartom számon mióta. De ezt eddig miért nem mondtad?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most magyaráztad, hogy elég egyértelműek voltak a vallomásaim!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, de szerinted ki vette ezt komolyan?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát én. - ezután már nem válaszoltam. Sóhajtva pillantottam cipőm orrára, majd jó közel csúszva testvéremhez megfogtam az állát, és magam felé fordítottam:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezerszer, és ezerszer is megbántam már! Csodás vagy. Nem csak, mint szerető, vagy szexpartner, hanem, mint ember, és énekes is! És... szerintem én is visszavonhatatlanul beléd szerettem! - böktem ki végül, és fülig pirultam. Nem voltam kifejezetten hozzászokva a szerelmi vallomásokhoz, mert nem is stílusom, de nála mégis könnyedén ment. Viszont már vártam, hogy valami kedveset beszóljon:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öcsém. Te! Hova dugtad a testvéremet?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te barom! Épp most vallottam szerelmet!!! Fogyatékos. Veled se lehet mit kezdeni. - már álltam volna fel, hogy színlelt sértődéssel visszavonuljak ideiglenes lakókörletembe, de ő belekapaszkodott karomba, és angyaloktól lopott mosollyal így felelt:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is Tom! Mindörökké. - mosolyát viszonoztam, és leültem ismét mellé. Aztán olyan csókot váltottunk, amit soha egyikőnk sem fog elfelejteni: az igaz szerelem csókját.</div>
<h2 style="text-align: right;">
>>>VÉGE</h2>
<br />
Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-21144189586189310412012-12-23T18:37:00.004+01:002012-12-23T18:37:38.186+01:00XXIX. + 1.: Christmas Bonus Chapter<b><i>Sziasztok!^^</i></b><br />
<b><i> Jóóóó ezer éve nem hoztam semmit, ugye? xD De írtam egy karácsonyi különrészt, ami teljesen eltér a sztori menetétől! Remélem tetszeni fog :) Kommenteket kapok Karácsony alkalmából? xD</i></b><br />
<b><i><br /></i></b>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDa568iURyU4ELqZOR3m2Wq6Ka1OcU0KtSsjKMFUhjIbirIDDctEj5Mu5GeeVuIYDWXTTOj465qdAkbFIdytT8FGfcVw9hea2OqpLRSZqYWwIizUT-46KhF8md7RX9EfOoTfasvqZG18E/s1600/Tokio-Hotel-Christmas-tokio-hotel-15845124-277-182.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="210" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDa568iURyU4ELqZOR3m2Wq6Ka1OcU0KtSsjKMFUhjIbirIDDctEj5Mu5GeeVuIYDWXTTOj465qdAkbFIdytT8FGfcVw9hea2OqpLRSZqYWwIizUT-46KhF8md7RX9EfOoTfasvqZG18E/s320/Tokio-Hotel-Christmas-tokio-hotel-15845124-277-182.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><u><span style="background-color: lime; color: red;">[Karácsonyi bónusz rész]</span></u></i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b><u>Figyelem!</u></b> Beteg motívumok, angol humor.</div>
<div style="text-align: center;">
Elolvasás: csak saját felelőségre!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elmélyülten pásztáztam immár a kollégiumi szobából a kint szálingózó havat, és közben gondolatban már otthon voltam, nem pedig az átokverte gimiben. Elképesztő mennyire le tudja húzni az IQ szintem ez az iskola! Bár az iskolát nem hibáztatom, sokkal inkább a nem normális értelmi szintű iskolatársaimat. Most miért én vagyok a kegyetlen, lekezelő, és arrogáns?! Ezt kikérem magamnak: ha nem lenne a szobatársaim 6/5-öde idióta, akkor most Oscar és Kevin nem papírrepülőket dugdosnának a bátyám orrába, aki minden akadályt hárítva csak alszik tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Esküszöm nem fog felkelni bármit csináltok! - szóltam már végül nekik, mire Kevin lekezelően felszólalt - új, rám ragasztott becenevét ismételve: - Mit vartyogsz emo-guy?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Először is: nem vagyok emo. Másodszor is: ha az is lennék se tartozna rád, milyen stílust követek! És harmadszor: Tom akkor sem fog felkelni ha a seggébe dugjátok azt a repcsit! - adtam tudomásukra a véleményem, majd gondterhelten lapozgatni kezdtem Dickens: Twist Oliverjét, ugyanis ez a kötelező olvasmány, és, mint más értelmiség én is elolvasom a kötelezőket! Nem vagyok U.F.O. hanem stréber. Nem épp ugyanaz, bár Leonard szerint a kettő rokonértelmű szó. Ja, hogy Leonard és Justin merre van. Hát mögöttem ülnek a földön és nyomkodják a billentyűzetet miközben világmérsékletűeket röhögnek. Végül bátyám mégis felkelni méltóztatott, és egy-egy párnával jutalmazta a párost: - Mégis mi olyan nevetséges?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hidd el nem az, ahogy horkolsz. - kezdett bele Justin... - Azon akkor nevetnék, ha én nem lennék veled egy szobában!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és akkor mi? - türelmetlenkedett Tom, mire én végül úgy döntöttem: hagyom a fenébe Twist Olivéréket, helyette inkább én is kisilabizálom mégis mi olyan rohadt vicces.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az, amit művelünk. - adott nem épp nyilvánvaló választ Leo, mire Tom a homlokára csapott:</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mégis mit műveltek?! - kezdett zsörtölődeni, és már le is ült a társaság mögé. - Ez mi? - aztán pár másodpercnyi borlyú-imitátor tekintet, és hirtelen ő is felkacagott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez most a karácsonyi ajándékotok?! - nevetett, mire Justin és Leonard bólintott. Én persze rögtön irodalomban gondolkoztam, és ha eddig nem tudtam mi az a balladai homály nem sokkal lehet különbebb a teljes homálytól, ami a szobatársaim fejében uralkodik. Ez nem irigység, hogy nem tudom mi a poén! Na jó. De az.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyeld: eszerint a teszt szerint orvos leszek, míg te dobos egy rockbandában. - mesélte Justin Tomnak, aki vágott egy fejet, majd tiszta vizet öntött a pohárba:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én már tagja vagyok egy bandának, bár inkább pop-rock banda, és gitáros vagyok, nem pedig dobos! De neked mi jött ki Leo?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeméthordó. - erre mindenki összenézett és felhevült nevetésben tört ki. Már komolyan izgatott a teszt, ezért közelebb araszoltam, és próbáltam helyet túrni magamnak bátyám, és Justin között, de kaptam érte hideget-meleget egyszerre. Justin idegbeteg kedvében volt ezért felszólalt:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menj már, Bill! - tolta el a fejem, mire én értetlenül rákérdeztem (na jó, csak időhúzás képpen):</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégis hova menjek?! - de már jött is a kedves válasz Leonardtól:</div>
<div style="text-align: justify;">
- A p*csába! - megint nevetés, én meg meghökkentem az utasításon. Végtére is tél van, és ott - semmi kétség - melegebb van, mint itt, de egyúttal túlnyomó a bűz, hiszen kétlem, hogy Leo, vagy bárki ebben a szobában képes kitörölni a megnevezett helyszínt - de mit tehetnénk? Ahol a büdös, ott a meleg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz, inkább kihagynám. - másztam álrébb, majd még hozzátettem: - Egyébként meg fel a fejjel Leo, a tesztek nem határozzák meg, hogy mi leszel. A tesztek nem fontosak!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, ezt akkor se felejtsd el, ha legközelebb egyest kapok! Kérlek: add át anyámnak is! - kérte Leo, mire én újonnan megforgattam a szemeimet, és visszaaraszoltam a helyemre. Leültem, és megint kinyitottam a könyvet - de talán az Úr Isten se akarja, hogy én olvassam, mert a következőkben Tom átkarolt hátulról.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te mit csinálsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Olvasok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mit? - erre válaszul kibújtam öleléséből, és a kezébe adtam a könyvet, de aztán mikor megfogta fontosnak láttam közölni vele egy számomra alapvető dolgot is, amit nem tudhattam, hogy ő is tud: - Vízszintesen kell olvasni, nem pedig függőlegesen. - a kolesz szoba megint megtelt nevetéssel. Sóhajtottam, mert én komolyan gondoltam. Tom pedig rájött közben, hogy fordítva tartja a könyvet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
***</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
Este már csillapodtak a kedélyek és mindenki nekiállt tervezni az utolsó közös koleszes estét az évben. Én hagyományaimat megtartva ugrottam le a könyvtárba még egy pár könyvért, hiszen tisztában voltam vele, hogy annak az esélye, hogy engem bármelyik szobába is áthívnak üti a nulla szintet. Épp belekezdtem volna Coelho: Az alkimista könyvébe mikor bátyám tűnt fel a színen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kevinék? - tért rögtön a lényegre. Természetesen ő sem szokott engem sehova hívni, szóval én sem vártam el ezt tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit'tom én. - rendeztem le, majd kinyitottam az olvasmányt. Tom lekuporodott mellém az ágyra, és ránézett a könyvre: - Te sosem unod meg a különcködést?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megunni a... mit?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól hallottad. Különc vagy! Rajtad kívül egy olyan hapsit nem ismerek, aki a szabadidelyében olvas.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ez tudod miért van? Mert alulkulturált barmokkal állsz csak szóba! - adtam az erős kritikát, ami történetesen jogos volt, de mégis mit tehetnék? Attól jó testvér a testvér ha őszinte. De persze Tom, mint egyéniség sosem viselte el a beszólásokat, ezért azonnal letepert a matracra, és kezeimet erőteljesen nyomta a rugók közé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj nem én tehetek róla, hogy neked egy fia barátod nincs! Csak magadnak köszönheted, mert sosem vagy képes kimozdulni a csigaházadból! - lám, egy metafora. Tom tud ilyet? Újdonság. De tovább hallgattam, inkább nem is jegyeztem meg, amit meg kellett volna:</div>
<div style="text-align: justify;">
- ... igazán észrevehetnéd, Bill, hogy addig senki nem fog szóba állni veled, amíg azt képzeled az egész világ ellened van! És csak, hogy tudd: én sem lehetek mindig melletted!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. - szólaltam meg végül, és próbáltam kievickélni szorításából, de csak nem hagyta: egyre közelebb hajolt miközben tovább folytatta a kritikázást mély, erőltetett hangon, sejtelmesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha tudod, akkor vajon miért nem teszel ellene? Miért nem vagy képes kiállni magadért, és miért oltasz be mindenkit? Csak, hogy tudd: nem vagy Einstein, és pláne nem a világ közepe. - na ezt már nem hagyhattam szó nélkül. Felháborodottságomban izomból ellöktem magamról Tomot, aki alig tudott megkapaszkodni az emeletes ágy létrájában.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kettőnk közül itt nem én vagyok, aki beképzelt mód az univerzum centrumának képzeli magát, hanem sokkal inkább te! De mégis mi alapon?! - bántottam meg, vagy akartam, mert ugyan semmi érzelem nem köszönt vissza az arckifejezéséből. Hát igen: míg engem két másodperc alatt meg lehet bántani Tomnál egy fél nap se elég!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, nem tudok annyit, mint te. De itt nem csak tanulásról van szó! Hidd el én ezzel csak neked akarok jót: ne támaszkodj örökké rám. - ezzel a mondattal felállt, és megindult kifelé a szobából. Gombóc keletkezett a torkomban, és olyan szaporán kapkodtam a levegőt, hogy azt még valami profi Darth Veader imitátor is megirigyelte volna. Ikerbátyám eközben hamarosan eltűnt a sötét nappali-konyha árnyai között, és egy ajtócsapódás társult válaszol a megállapításhoz, mi szerint távozni méltóztatott. Elvágódtam az ágyon, és hirtelen olyan kellemetlen érzés lett úrrá rajtam, hogy azt hittem megőrülök - de ehelyett szégyenszemre, férfi létemre sírva fakadtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Több percen át maradtam egy helyben minek után végül elnyomott az álom. Legközelebb csak akkor ébredtem fel, mikor Kevin megrángatott:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Emo Guy! Bill!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi..? Mi van?! Hagyjál már. - fordultam a másik irányba. Ezt rosszul tettem, mert Kevin teli talppal a hátamba taposott. Richtig kiegyenesedtem, és ordítottam, miközben ő hadovált: - Mi az, hogy "hagyjál már"?! Attól, hogy még a biszex ikertesóddal jársz még te vagy a csapatunk lúzere!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem igaz! Oscar!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hülye vagy?! Oscarról először azt hittük, hogy méltó ellenfeled, de be kellett látnunk, hogy menthetetlenül autista!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod az mégis milyen betegség?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mindegy? Fő, hogy az! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól van... mit akarsz? - sajgó pontom simogattam, és felültem az ágy szélére. Kevin folytatta:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom egyedül átvinni a szalonnát, a kiló kenyeret, a két liter kólát, és a késélezőt! - kikerekedett szemekkel hallgattam míg befejezi, és közben el nem tudtam képzelni mire kell nekik szalonna. Ha sütni akarnak végünk: felrobban a kollégium.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Segítsek? De mit akartok?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát enni. - ajaj: ez már apokalipszis gyanús!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mire észbe kaptam már odaát voltunk a 24-es szobában, amiben Sebastian, Pietro, Zen, Gyuri, és Daniel tartózkodik. Közülök Gyurival nem tud senki szót érteni, mert cserediák, és csak angolul tud, mi meg itt többségben franciát tanulunk. Jó, van aki két nyelvet: mint én vagy a bátyám. De ez osztálytól függ. Mi nyelvi osztályban vagyunk, angol nyelvi osztályban - a francia csak a második nyelvünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kezemben a kiló kenyérrel, és az egyik kólávan kicsit kínosan éreztem magam, pláne mikor még Sebastian át is karolta a vállam:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nahát Bill! Rájöttél, hogy nem akarsz egyedül meghalni? - erre nevetés. Én is mosolyogtam, mert még maga az Atya Úr Isten sem merne kikezdeni ezzel a tesztoszteron világbajnokkal! Szteroidokat szed, mellette rendesen jár gyúrni is, ezért ötször akkora a bicepsze, mint mondjuk Kevnek!</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem sokkal ez után már közöttük ültem és lopva Tomra néztem. Szinte érezte, hogy ez lesz, nem hiába küldte át Kevint, mert Kevin biztos nem önszántából jött át szalonnáért, meg kenyérért! - bátyám meg, mint aki gondolatban olvas mosolyodott el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remek! Már van szalonna, kenyér, és hagyma!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bíp! - szólt közbe Pietro, aki épp most telepedett le mellém. Úgy fest Sebastian koleszában Pietro tölti be a lúzer postot. Máskülönben nem mellém ülne, hanem Tom és Seby közé. Sebastiant a lányok előszeretettel Sebyzik. Szerintem buzis, de azért használható.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az Pietro?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hagymánk nincs.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó b*zd meg! Akkor most mi lesz? Menjünk át a szomszédba?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A szomszédba... - kezdtem bele, mert úgy derengett a szomszédba lányok vannak. Igazából a sulinkban több lány, mint fiú jár, ezért előfordul, hogy egy-két koleszos csaj a pasi-részlegen talál magának szállást. Őket természetesen a többi liba meg tudná ölni. De fölösleges, mert a lány részlegen is akad egy-két fiú csapat! Össze-vissza vagyunk, csak a nyilvántartásban van lány, és fiú kolégium.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hey Guys! - szólalt fel Gyuri, és mindenki eszeveszettül azon volt, hogy kusba legyen, hogy megértsék, mit angolkodik: - A szomszédban Rebeka! Neki lehet some onion? - rövid pislogó szünet, majd mindenki hősként ünnepelte Gyurit, és hátbaveregették a remek ötletért. Sebastian direkt engem kért meg, hogy kísérjem át a szomszédba, de Pietro is jött. Bekopogtunk elöljáróban:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Becky! - szólt Seby, majd egy alacsony, barna hajú, szemüveges lány nyitott ajtót. Szép arca volt, így nem is torzította a szemüvege:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi kéne?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs egy kis hagymátok?</div>
<div style="text-align: justify;">
- De van! - azzal bement, majd pár perc múlva visszatért és a kezünkbe nyomott két fej hagymát. Épp indultunk, mikor Pietro még visszaszólt:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondd már meg Janenek, hogy a mikró, és a hajszárító nem szabad, hogy egyszerre menjen, mert megint áramtalanít!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vettem. Sz'asztok skacok. - azzal becsapta az ajtót. Gyors látogatás, és Rebekát eddig még sosem láttam ilyen közelről. Fejlődés?</div>
<div style="text-align: justify;">
- VAN HAGYMA! - ordította el magát Sebastian és magasba emelte a két fej hagymát. A többiek ujjongtak, és nekikezdtünk a szalonna-sütésnek. Amíg a többiek akrobatáskodtak a konyhában én behúzódtam az egyik sarokba. Hirtelen eszembe jutott pár közös emlék az itt lakókkal: Sebastian nagy haverja Tomnak, ezért ő is előszeretettel szívja a vérem, szóval róla egy fia jó emlékem nincs. De Pietroval annál több! Ő szinte az egyetlen barátom. Zen pedig egy új szerzemény, akit még tavaly védtem meg egy-két végzőstől. Ajándékot, és mozimeghívást is kaptam tőle - már többször is. De Tom az összeset lemondta. Az ajándékokat megtartottam. Zen sosem bír elég hálás lenni azért. De nem bánom, nekem van belőle hasznom!</div>
<div style="text-align: justify;">
Ott ülve egymagamban hamarosan társaságot kaptam Pietro személyében, aki bűzlött az olajszagtól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, ember! Fürödj meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ok. Majd este! Szóval: mégis mit keresel itt? Jöttél, mint holmi hűséges kutya Tom után?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valahogy úgy... - vakartam meg a fejem, mert akár közvetve, vagy közvetett, de Tom műve, hogy itt vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. Kicsit nehéz felfognom, hogy ti mégis mióta vagytok ilyen jó tesók.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy ideje. - fogtam rövidre, és figyeltem Tomot, aki ott viháncolt Kevinnel, és Gyurival. De Pietro hajthatatlan volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Okom nincs a panaszkodásra. Ha gondolod felőlem követheted, de azt is vedd alapul, hogy nem csak Tom a spanod.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tom az ikertesóm. - tájékoztattam, amire ő hátba vágott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tőlem aztán még a szeretőd is lehet, csak engem ne nézz semmibe! - ezzel felpattant, és eltűnt a szemem elől. Igaza van: amióta Tommal ilyen... hm. Jóba vagyok - azóta vele alig törődök. Pedig eddig csak ő volt a barátom, senki még szóra sem méltatott. Jó lenne már kitűnni ebből az átlátszó semminek tűnésből! De ami igaz az igaz: szégyen szemre Tom pincsije lettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felálltam, és miután közöltem a házigazdával (aki mellett bátyám szobrozott), hogy fáradt vagyok gyorsan kimenekültem a szobából - menekültem volna, ha Tom nem jön utánam. Akkor itt most ki a kutya?! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az szimat, ha már nem törődök veled el is jössz? - dőlt neki az ajtófélfának. Elnéztem vállam felett, és bólintottam neki. Ráhagyom a hülyeséget: egy hülye embernek nem tudod megmagyarázni, hogy nincs esze.</div>
<div style="text-align: justify;">
Becsukta maga mögött az ajtót, és elém lépett. Nem is pislogtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere vissza!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem annyira még nem vagyok a kutyád.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? Pedig már csak az hiányozna, hogy körbepisild a szobámat, és pitizzél mikor a neved mondom! - mondta, és közben, mint, aki gondolkozik az állát vakargatta, én meg lesajnálóan végigmértem: - Egyszer megvédesz, egyszer lealázol, és egyszer meg sz*rba se veszel! Szerintem apád festő volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az én apám a tiéd is!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt kétlem. Szerintem kettőnk közül csak te sikeredtél kétszínűre! - közöltem vele egy elbűvölő mosoly kíséretében, és megindultam a folyosó vége felé. Alig tettem két lépést, mikor elkapta a kezem, és egy könnyed mozdulattal kisodort a falnak: - Ne oltogassál!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor ezt csak neked szabad? Bocs. - flegmáztam tovább, mire ő benyögte: - Tudod Bill, a Mont Everest kutya f*sza hozzád képest, mert fele annyira nem hűvös, mint te.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A Mont Evereszt is csak a csúcsán fagyos!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Látod?! Itt a bizonyíték! Te tetőtől talpig az vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz a bájos bókot Tom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon szívesen! - közelebb araszolt hozzám, és mikor épp készült volna megcsókolni megállítottam egy hirtelen ötlettől vezérelve: arra igazából várhatok, hogy Tom magától valljon szerelmet, nem? Jobb lesz rávezetnem: - Tom, szeretsz te engem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megint nőnek érzed magad? - kérdezett vissza, amire összehúztam szemöldököm. Ennyivel nem tántorít meg: ki kell mondania azt az aranyszavacskát! Akkor aztán éjjel-nappal k*rok vele. De ezt a bűvős kis vallomást ki kell mondania még az este folyamán, ezt én magam, Bill Kaulitz állítom!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem érzem nőnek magam, csak nem tudom mennyiben vagyok különb tőlük.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sebyéktől?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, te barom! Hanem az eddigi nőcskéktől, akik az ágyadban aludtak!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te is aludtál már az ágyamban. Egyenrangúság?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval semmivel nem érzel többet irántam? - tört elő belőlem az x kromoszóma uralkodó hatása (asszem az a női, nem tudom), és ellöktem magamat a faltól, majd átöleltem bátyámat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogyisnem!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szép. Akkor mondj valamit amivel ezt alátámasztod! Valami szívmelengető, tüzes, forró dolgot! - nyáladzottam tovább. Ezek után kemény egy hétig utálni fogom magam, vagy csak addig, míg tükörbe nem nézek. De bátyám kiábrándító választ adott:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vasaló? - pislogott kettőt. Hát. Lássuk be: forrónak forró, de nem erre gondoltam. Jobb lesz mára feladni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hurrá. - zártam le a társalgást, majd mégis összeszedtem megmaradt önbecsülésem szilánkjait, és tovább firtattam: - Szeretsz te engem, Tom?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. - adta a várt választ, amire szokatlan mód felkaptam a vizet:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, de még egyszer sem mondtad!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aj, ember. Mégis mit vársz? Oké. Előadhatnám magam, hogy "ó, Bill. Te vagy a jobbik felem!", de akkor hazudnék, mert legalább olyan rossz vagy, mint én. Ha nem jobban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi?! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Csendes gyilkos!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi?! Na jó. Ennyi nekem elég volt. Jóéjt Tom!</div>
<div style="text-align: justify;">
- De Bill! Akkor is rossz fiú vagy. Bad guy! - követett mikor már megindultam ismét a szobánk felé. Egész az ajtóig azt firtatta milyen romlott egy ember vagyok, és önző. De, hogy ez most hogyan is ugrott fel azt én nem tudom! Most mikor is voltam önző?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát az előbb...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor előbb?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Általában? - javította ki, amire morogtam egyet, majd, mint holmi diplomata vettem a narrátor hangnemet, és közöltem bátyámmal régóta meglévő véleményem: - Egy önző világban, csak az önzés hoz sikert!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ember, te nem vagy egyszerű. - nyilvánította ki véleményét, amire megtorpantam - immár a nappali-konyha közepén: - Mi van?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bill! Figyelj most rám... - kérte, amire legszívesebben ordítva közöltem volna vele, hogy SOHA. De aztán végül megfelelő érvet adott arra, miért ne tegyem: - Bill! Karácsonyra sosem szoktam neked venni semmit, nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- De.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. De nem ez a fontos!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát persze, hogy nem! - mosolyogtam cinikusan, és Tom megint magához ölelt: - De most kérek tőled egy ajándékot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallgatlak, de nincs sok pénzem!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, te állat. Na szóval... nem szokásom ilyen csöpögős szöveget lenyomni, de, ha neked ez szíved vágya előadom neked magam: szerintem te sosem voltál önző! Ezt csak úgy mondtam, hogy idegesítselek. De nem is baj! Akármilyen is vagy ön-ma-gad-ért... sz... sze... sze-ret-lek! Ohh. Kimondtam. Szóval: sose változz meg, mert bajok lesznek! - kacsintott rám, és szájoncsókolt. Mintha kicserélték volna. Hova lett az a nyers, egoista, lekezelő, kihaénnem jelmondatú Tom Kaulitz, akit ismerek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van veled? - kérdeztem meg a végső extázisban, amire röhögve közölte velem:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Karácsony van. Egyszer az évben elmegy ez, de el ne mondd senkinek, mert kitekerem a nyakad!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. Én is szeretlek! Te vagy az életem Tom! - tört elő belőlem, mire ő csöndre intett: - Na jó. Ennyire nem kéne belemenni! Inkább hozd ide nekem a megmaradt pizzaszeletet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ti rendeltetek pizzát?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen! Na. Hozd már! Jó kutya! - fütyült, és csettintett, majd a mikró irányába mutatott: - Gyerünk! - nyöszörgött tovább, mire fapofával lerendeztem:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tom. Nem tört el a lábad! Hozz magadnak. - ezzel a mondattal bemásztam a szobába és eldőltem az ágyon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az, hogy hozzak magamnak?! - felültem és vázoltam:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az, hogy kinyitod a két szép tepsi-tenyereddel a mikrót, kiveszed a pizzát, és betömöd a pofádba!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rossz kutya, ma nem kapsz csontot!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem oké. - dőltem el megint, és szinte azon perc elaludtam. Még ilyen karácsony előtti, utolsó napot! Imádni való, ha szerelmet vall neked a testvéred, aztán meg megint ugráltat. Öcsém! És még van bőr a képén... <b><i>BOLDOG KARÁCSONYT!</i></b></div>
Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-17001952520006842762012-11-23T19:16:00.000+01:002012-11-23T19:16:44.069+01:00XXIX.fejezet: Can you see in my eyes? <div style="text-align: justify;">
<i><b>Sziasztok!</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b> A hétre hoztam egy kis olvasni valót. Sajna sosem sikerül annyit írnom, mint akarok O.o Nem tudom miért. Elhatározom, hogy mit írok meg egy részben, de elfelejtem, és előbb felteszem xD súlyos, mi? A szenilis barma!! x) Minden esetre ehhez a kis szösszenethez is jó olvasást kívánok, ha még itt vagytok velem :D</b></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbz0X2qzj8XemHQSIReJ7elzYG2-XCliI-Qi6VHFjli14_DDVXcIzEOxYi1_QJQWS7fmnM8b6fm4EcFq0c8f4ne291XFgUfQUHQE7QeEBnYL56DBpQf8UYLxd_w4tcZAeTTOQJ5f4ya0k/s1600/tumblr_m2zhms3GCG1ronyxf.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbz0X2qzj8XemHQSIReJ7elzYG2-XCliI-Qi6VHFjli14_DDVXcIzEOxYi1_QJQWS7fmnM8b6fm4EcFq0c8f4ne291XFgUfQUHQE7QeEBnYL56DBpQf8UYLxd_w4tcZAeTTOQJ5f4ya0k/s320/tumblr_m2zhms3GCG1ronyxf.jpg" width="320" /></a></div>
</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
[A szemembe tudsz nézni?]</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ki ne ismerné azt a reggeli érzést, mikor úgy érzed, hogy több, pici karom ékelődik a vádlidba, és húz visszafelé, mikor te ki akarsz kelni, hogy órakezdés előtt meg tudd csinálni a kémia leckét? Aztán mikor elmúlik hirtelen más akadály tényezők is felbukkannak. Mint pl. a testvéred ölelő karja, ahogy nem épp gyengéden átkarol. Lám! És még én óhajtozok közelebb kerülni hozzá. Ettől közelebb?</div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan lefejtettem magamról Tom karjait, és tovább álltam a házi irányába. Közben sikerült felöltöznöm is. A jó időre való tekintettel ma rövid ujjúba megyek. Mennyire jó, hogy nyár van! Ki kell élveznem ezt a nyaram, mert ezután 11.-ben aligha lesz alkalmam valami szabad megmozdulásra. Beszéltem felsőbb évesekkel - zömével lányokkal, mert a baráti köröm többnyire nőegyedekből áll, és nem a nemi vonzódásom végletéből! Hanem, mert a saját fajtámbéliek nem kis rétege utál, és kiközösít. Csodálom, hogy a nők szóba elegyednek velem... persze az fix, hogy jó pasi vagyok, de ez nem csak ezt jelenti!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Máris fent vagy? - morgott Leo, én pedig igyekeztem figyelmen kívül hagyni flegma, lekezelő hangnemét, amit már-már megszoktam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kénytelen vagyok, tegnap a próba miatt nem tudtam megírni a házimat...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jézusom! Valaki üsse le helyettem ezt a stréber csirkét, mert, ha én ütöm le, akkor már leves se lesz belőle!! - csatlakozott reggeli konzultációnkba Kev, aki épp most könyökölt fel a matracán. Ám mikor Leonard válaszolt volna neki tovább helyezkedett, és egy furcsa koppanás következtében még hatalmasabb puffanást hallottam: megpördültem, és mit látok? Kevin matraca roppanása egy rozsdás tartóvas felmondását jelentette - majd még többet. A puffanás pedig azt, hogy rázuhant a bátyámra matracostul. Ennek mi a következménye? Nem túl összetett, nem túl zajos... na jó! Épp ez az, hogy zajos!</div>
<div style="text-align: justify;">
- TE MI A FRANCOT CSINÁLSZ, TE TÖKETLEN!?!?!?! - hallottam meg bátyám morgását, amit az ellensúlyként szolgáló matrac tompított. És lőn, mint Küklopsz, vagy, hogy korszerűbb legyek: Hulk - felemeli a matracot (Kevinestől), és a rajta fetrengő, mozgásképtelen GyP-s hirtelen a lábaim elé zuhan. Hm... ez utóbbit talán meg tudnám szokni. S amíg Tom kitartóan folytogatta Kevint én előkutattam a könyvem, és sóhajtottam, majd így lazábban nekieshettem az elektródfolyamatoknak, és az elektródpotenciáloknak. A dolog nem olyan nehéz, csak annyi, hogy az elektródpotenciál meghatározásához az adott elektródot, és a standard hidrogénelektródot galvánelemmé kapcsolják össze, és megmérik a galvánelem elektromos erejét. Mégis mi ezen olyan bonyolult? Hangosan is felolvastam, és természetesen a körülöttem lévő emberek egy személyként fagytak le. Hát tőlük is megkérdeztem: - Mi ezen a bonyolult? - pislogtam is hatalmasakat, és erre Justin felszólalt:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kb. az egész. Elejétől a végéig! - bátyám még csatlakozott is hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem már az "az"-nál is kikapcsolt az agyam, hiszen láttam a kezedben a kémia könyvet...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, akkor gondolom, hogy az se dereng mi szerint ma felelünk. - lomboztam le őket, és akik felvisítottak: Tom, Justin - és Oscar. Itt kapcsoltam, hogy...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oscar! Te nem is a mi osztályunkba jársz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg. - botránykozott meg a szőke, és leült a matracra, amit Kevin olyan filmbe illően leamortizált. Egy ideig még magyaráztam nekik a tananyagot, de kb. a második szónál feladták, holott csak annyit mondtam: "na figyeljetek" - és tessék, mintha csak zombikkal néznék farkasszemet. Bár már igazán megszokhattam volna, hogy a szobatársaim olyan kőtehenek, hogy az elég gyakorta már rossz hatással van az én közérzetemre is. Gyakorta? Mindig. Na de lássuk be: ez az ára annak, ha valaki okos.</div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát a kémia tanárnőm az olyan tipikus nő, aki már-már takargathatná útszéli családi múltját, de mégsem teszi, és előszeretettel járkál olyan ruhákba, amikben ha leguggol, vagy lehajol a szinte mindig elejtett táblafilcekért (tuti szándékos) még én magam is kikerekítem szemeimet - pedig nő legyen a talpán, aki engem szexuálisan fel tud zaklatni (tekintve arra, hogy meleg vagyok - ó, és ki ne hagyjam a legjobbat: a bátyámmal járok)!</div>
<div style="text-align: justify;">
Éppen a múlthavi dolgozatokat osztotta ki, amik rejtélyes mód eltűntek a szekrénye mélyén. Közben jött a szokásos szövegével:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Macifülek! Jobb lesz, ha tanultok, mert soha nem lesz belőletek semmi. - magyarázza, majd mikor hozzám és bátyámhoz ér: - Tom! Példát vehetnél az öcsédről. Nézd milyen szép, egy hibás dolgozatot írt! Ha így folytatod akkor belőled sem igen lesz semmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Higgye el: lesz. Mégpedig jó távol magától!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ejnye! Lusta hernyó vagy, és soha nem leszel szép pillangó! - jött a szállóigéje Miss Flatchairnek, amire bátyám először rám, majd megint a tanárnőre tekintett hatalmasra tágult pupillákkal:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt most komolyan mondja? Pedig mindig is arra vágytam, hogy szivárványos szárnyaim legyenek, és jó messzire repüljek a kémia teremtől! - az osztály persze nevetésben tört ki, én meg forgattam a szemeimet. Nem tudtam nevetni ezeken a poénokon. A tanárnő pedig a legnagyszerűbben kezelte a helyzetet, amit bárki is el tudna képzelni:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát gyerekek! Már tudom ki lesz a következő órán a felelő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ámen! - így bátyám, és hátradőlt a székén. Persze ilyenkor édesanyánk is jön a megszokott süketeléssel - merthát süketelés, pláne bátyám számára -, és ő persze olyan nagy ívben tett erre is, mint egy rombusz köré mért kör.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez is csak azért utál, mert nem vagyok hajlandó őt megdugni. - nyögte be végül, én pedig félre nyeltem a rágóm, és köhögtem. Erőteljesen vertem a mellkasomat, talán King Kong is megirigyelte volna, és próbáltam elkerülni a fulladásos halált. Ez persze csak akkor sikerült, mikor bátyám keze hatalmas lendületet vett mögöttem, és úgy rávágott a hátamra, hogy a rágó persze azonnal kirepült a számból - egyenesen a felénk háttal álló tanárnő hátsó domborulatára. Fel is visított menten, én meg kétségbeesetten meredtem Tomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szép lövés. - így ő, és rám hirtelen árnyékot vetett a tanárnő közeledte. Hát mostmár torkomra forrt a szó, és csak meredtem az ingerültnek tűnő szőkeségre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bill! Hát ez mi volt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rágó. - mondtam, és közben teljesen figyelmen kívül hagytam, hogy ezt tiltja a házirend. Vagy mi az, amivel mindig jönnek a tanárok, ha nekik valami nem tetszik!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Óra után az irodában magyarázkodj!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi?! Dehát Tom vágott hátba!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit hazudsz?! Attól, hogy a bátyád egyest kapott még nem kell rákenned a dolgokat. Elástad magad a szememben! - bátyám hirtelen felugrott a székéből és behajolt a tanárnő elé, aki erre azonnal kiegyenesedett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és mi van akkor ha rágózik? Majd nem fog rágózni, ha maga hajlandó lesz a saját méretében ruhákat venni! - imádtam mikor Tom a segítségemre sietett, ami mostanság tényleg egyre többször történt meg. Nem tudom miért, de jó érzés, pedig ez elvileg az én becsületemet kéne sértse, mert férfi vagyok, az istenért! Magamat kéne megvédenem... de ha ez lett volna, most óra elején egymagam ácsorogtam volna a tanárinál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kéne folyton megvédened, magamat is meg tudom! - fordultam Tomhoz miközben az irodánál vártunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? Eddig nem tűnt fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert esélyt sem adsz rá mostanában!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eddig se tetted, miért most kezdenéd el? - fordult felém azzal az észbontóan szexuál nézésével, amitől még jobbik esetben is beizgulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert férfi vagyok!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pff... még nem, de sok sikert.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne idegesíts már! Attól, hogy nem baszok hét ágra még nekem is van férfias becsületem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az lehet, de már a férfias öltözködés elmaradt!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert te oszt' abszolút pasis vagy azzal a méteres sörényeddel! Ha nincs rajtad baseball sapka, akkor beillenél egy Woopy Goldbergnek! - csattant. Vagyis felidegesítettem. Erőteljesen passzírozott ki a falnak, és olyan közel hajolt, hogy levegőt se kaptam az ő atom-mentolos lehelletétől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom ki az, de ha hozzá hasonlítasz biztos nem is akarom tudni! De nem azért csinálom amit csinálok, hogy felkapd a vizet, hanem hogy ki tudjam mutatni mennyire szeretlek!</div>
<div style="text-align: justify;">
Nesze neked romantika. Megkaptam, bár ismét nem a várt formában. Ha épp nem tűnt volna fel azt hangsúlyozta mennyire langyi vagyok. De azért oké...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, én is szeretlek, de már elegem van, hogy folyton neked kell megvédened engem. - szomorodtam el, és a lábam fixíroztam. Tom megölelt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha neked kéne engem megvédened, akkor már nagyon elkeseredett lehetnék! - mondta, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé! Gustavot már megmentettem, neki miért nem olyan ez, mint neked?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit csináltál?! - döbbent le, és hirtelen el is engedett. Álrébb is araszolt, majd megismételtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megmentettem Gustavot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hú! Ezt csak akkor hiszem el, ha ő mondja. Ma úgyis próbálunk! Majd rákérdezek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogy érzed... - vontam vállat, és odasétáltam egy padhoz. Leültem, és elnéztem az ajtóban ácsorgó bátyámat. Nem sokáig állt ott, hamarosan közelebb jött, és letérdelt elém. Így most szemben volt velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A szemembe tudsz nézni úgy, hogy ne pirulj el? - érdeklődött meglehetősen eltérve a napi feltörő témák összességétől. Ez most, hogy jutott eszébe? De oké... ha már eljutottunk eddig!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tom! Az ikertesóm vagy, akivel lefeküdtem. Ne kérj lehetetlent!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze mondasz valamit, de már idegesít, mert nem tudlak megkülönböztetni azoktól a lányoktól, akik utánnam csöpögnek a folyosón.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szomorú, hogy ilyenekkel keversz össze!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért ott még nem tartunk, csak felvetettem. Azok a lányok nem képesek engem beoltani!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tükör előtt gyakorlok... - ismertem be, ami persze fiktív dolog volt, de legalább megmosolyogta. Leült mellém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remek. Én a tükörben csak magam nézem!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, és beszélsz is magadhoz!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát te ezt honnan tudod?! - csattant fel, én pedig elvigyorodtam, megnyaltam alsó ajkam, és felidéztem magamban azt a nem is olyan régi emlékképet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Épp mentem ki a konyhába, mikor meghallottam, hogy "szió szép fiú, ma is pofátlanul dögös vagy"... tudod! Elég meglepő volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te kis paparák!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi ez a paparák? Egy új megfejthetetlenül ostoba megnevezése a paparazzinak?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondhatni. Mi bajod vele? Szerintem tök jó. - vigyorgott, én pedig forgattam szemeimet. Jézus könyörülj! Ez már a sáros földig lehúzott. Meddig szenvedtetsz még??</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi. Elfogadlak, amilyen vagy! - fogtam meg az arcát, és miután szétlestem szájoncsókoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is elfogadlak, amilyen csajo... izé! Amilyen csak vagy!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallottam. - morogtam, és elfordultam. Épp ezután robbant elő Miss Flatchair. Elég feszültnek tűnt, amiből arra a következtetésre jutottunk, hogy ezt a kört nem ő nyerte. Miután David kiosont mögötte az irodából a dologra hamar fény derült.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Á! Az én srácaim.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dav! Te mit a halált keresel itt? - üdvözölte őt Tom, én pedig aznap először elkuncogtam magam. De David nem sértődött meg, hanem vázolta a szituációt:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Anyátok küldött! Ő most nem tudott megjelenni a színen, de elintéztem a dolgot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még jó! De hogyan? - így én, és ekkor tudtam meg, hogy kár volt felszólalnom, mert most David rám is felfigyelt. Azonnal levegőnek nézte a bátyám, leparkolt mellém méretes kufferével, és megfogta a kezem. Szemöldököm azon perc felívelt, és hallottam, ahogy bátyám megroppantotta a karját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne is törődj vele! A lényeg, hogy ma suli után próbálni jöttök. Az uccsó kettő óráról elkértelek titeket... majd ott találkozunk! Addig pedig lehetőleg ne balhézzatok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öüm. Oké! - makogtam. David felugrott, és se puszi se pá elviharzott. Tom közelebb csúszott, és megfogta a David álltal is megfogott kezem, majd tekintélyesen végigmérte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt a ripacsot! - morogta, és eldobta a kezem. - Moss kezet! - utasított, és hamarosan eltűnt David után. Ez most féltékenység lenne? Ajj könyörgöm... pont Davidre?! Ha valakin, hát Tomon nem tudok kimenni. David kizárt, hogy meleg lenne, és ezt olyan 100%-ra tudom, mint azt, hogy én meleg vagyok, és a bátyámmal... fogjuk rá: járok.<br />
Mivel jobb dolgom nem volt okosabbnak gondoltam, ha utána megyek, és elfoglalom helyem a második órán. Csak remélni mertem, hogy végül nem sértődött be már ennyin (sajna az ő eszével nem tudok gondolkozni, de abban is biztos vagyok, hogy pscihopata), de azért biztonsági alapon mégis megkörnyékeztem Pietrót, aki láthatólag örült jelenlétemnek - a lelkesedése nem volt osztott, mert kíméletlenül dühített, hogy Tom miket nem művel.<br />
- Bill! Ma nem Tommal ülsz?<br />
- Kihagyom, megint egy szadista sorozatgyilkos...<br />
- Ezt meg hogy érted? - értetlenkedett, és ezért kénytelen-kelletlen kifejtettem neki:<br />
- Tudtad, hogy a sorozatgyilkosok pscihopaták?<br />
- Hát igen.<br />
- És azt is, hogy a bátyám is az?<br />
- Ööö...<br />
- Csak őszintén!<br />
- Igen! - ismerte be, majd középre tolta a tankönyvét. Sosem szeretem elővenni a sajátom, csak foglalja a helyet a padon. De legalább ezzel a négy betűs szavacskával lezártnak tudhattam a témát. Már nincs mit beszélni... jaj! Előre látom milyen hosszú lesz a napom.</div>
Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-56978593850911057752012-10-28T23:24:00.002+01:002012-10-28T23:24:48.028+01:00New Face - for Autumn<b><i><span style="font-size: x-large;">Hi :D</span></i></b><br />
<b style="text-align: justify;"><i>Noha nem épp őszi hangulatot keltő ez a dizi, azért még az új évszak miatt pakoltam fel. Jó kis oldalak vannak, ahol kalsszisokkal jobb blog designok vannak, mint a bloggeren x) mondjuk ez felfogás kérdése, én is totál el vagyok velük, csak kell a változatosság ;) és ez elég jó, nem? :P Nekem legalábbis tetszik - de tessék csak szavazni ;) Eddig még nem sok szavazatom van xD</i></b><br />
<div style="text-align: justify;">
<b><i>A szünet elérkeztével apuhoz megyek le, és csak pénteken jövök haza. De viszem a laptopomat, amin ugyan nincs net, de írni tökéletesen megfelelő x) majd megpróbálok valamit produkálni xD Addig legyetek jók, ha tudtok - és Happy Halloween ;) - ez alkalomból egy ilyen videóval köszönök el tőletek:</i></b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/XGIGLCsqgXc?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-66458361785016153362012-10-13T17:58:00.002+02:002012-10-13T17:59:47.165+02:00XXVIII.fejezet: Of Course I love you Halihó!<br />
Hoztam a részt, de most kép híján inkább egy vidit tettem be ;) Remélem nem utáltok, hogy csak most jött a rész! De tudjátok, hogy a suli meg a köcsög faktok miatt alig van időm -.- De kitartok, mert hamarosan jön az ŐSZI SZÜNET *-*<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/jzIeK71Jt7Q?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><i><u style="background-color: blue;"><span style="color: red;">[Természetesen szeretlek]</span></u></i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<h2 style="text-align: center;">
<span style="color: red;">+ 18</span></h2>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mikor már hazafelé vergődtünk rég olyan sötét volt, mint Tom fejében. Gustav közben természetesen percről-percre nekiment valaminek, amit nekünk hangos koppanás adott tudtunkra. Miközben lelkesen magyaráztam valamit Georgnak egy éjjel-nappali előtt sétáltunk el, ami felől halk zeneszó jelezte, hogy megy a rádió. Régi szám volt, amit épp adtak, és ez rákényszerített arra, hogy felidézzem az elmúlt óra-fél óra emlékeit. Az biztos, hogy sokkal tartozom Tomnak, de továbbra se annyival, hogy ... ! Na mindegy.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mire hazaértünk a kollégiumban már egy páran aludtak. A kapuban gyors búcsút vettünk a két G-től, és én megköszöntem a mai napot a magam módján:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Hát srácok... az álmom egészen beteljesülőben van! De ez nélkületek nem ment volna.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Hú de langyi! - bökte ki Gustav, amire mindenki felhevülten nevetni kezdett. Ha tudnák! Mondjuk épp időszerű lenne kitárnom neki a nemi vonzódásom, nem épp hétköznapi mivoltját, de azt persze nem, hogy pont Tommal kavarok! Ments Isten. Kevinéket is kellőképp sokkolta a téma, de ők azért fogadták el, mert csak haverok, nem pedig igaz barátok! Ezt azért leszögezhetem. Viszont ha ők így ki akadtak... nem akarom megtudni milyen reakció lenne ez Gustavnál és Georgnál.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Ne legyetek már köcsögök! Éppen megköszönni próbáltam, ti érzéketlen f*szfejek! Most komolyan!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Ne hisztizz Bill. Alap dolog! - karolt át Georg, de én akkor se hagytam szó nélkül:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Nektek nincs szívetek. - löktem oda hűvösen, amire Tom sajátos formában válaszolt is:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Még jó!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Mi?!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Ha lenne szívünk, akkor tuti nem lennénk jó zenészek.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Hehehe. És én? Én jó zenész vagyok! Pedig nekem van.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- De te egoista vagy! - nem titok, hogy Tommal ikertesók vagyunk, na de Gustav? Ő szinte nem is ismer engem. Mégis ennyire tisztában van ezzel? Igyekeztem ezt megtudakolni tőle is.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Hát még jó! Lesír rólad.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Kösz.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Szívesen. Na jó éjt! Verjétek ki magatoknak. - talán nem mondta volna ezt, ha tudja, hogy Tom ezt képes szó szerint is érteni. Halál komolyan! Szinte komolyan veszi. És ezt már csak a válaszából is ki tudtam következtetni:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Meg lesz! Sz'asztok!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Csáó!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Intettek, majd lassan eltűntek a fekete éjszakában. Ezek után Tom magához rántott, és váratlanul rátapadt ajkaimra. Olyan gyorsan jött mindez, hogy még a szemem is elfelejtettem becsukni, és csak meglepedten kapaszkodtam bátyám vállába. Mikor elváltunk egymástól viszont tök jól meg tudta magyarázni:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Tudtam, hogy sikerülni fog! Szuper vagy Bill. - ledöbbentem, ő pedig nem igyekezett elrejteni megilletődöttségét furcsa arckifejezésem láttán. Ennek persze később hangot is adott:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Mi van?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Ilyet. Még. Sose. Mondtál nekem! TOOOOOM!!! - ezer wattos vigyorral ugrottam nyakába, ő pedig határozottan eltolta arcomat, és szarkazmussal fűszeres tekintettel mért végig.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Csak semmi ellágyulás! Inkább menjünk be, és csináljuk, amit Gustav mondott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Felejtsd el! Nekem egy ilyen nap után rohadtul semmi kedvem kufircolni.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Miért? Ez lenne a nap fény pontja!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Mármint neked. Mert úgyis mindig én vagyok alul!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Mert én vagyok a pasisabb!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Mi az, hogy te vagy a pasisabb?! Te is vagy a köcsögebb is!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Ez most megállapítás?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Sokkal inkább tény!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Csúcs. Akkor végül csináljuk?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Válaszra se méltatva forgattam szemeimet, és zombi tengés-lengés közepedte indultam meg a bejárat felé. Út alatt viszont pár igazán indiszkrét kérdést vágott fejemhez, amiből tudtam, hogy nem kissé felcsigázta Gustav ötlete. Valamivel muszály leszek elhallgattatni...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- És Bill... te szoktál masztizni?!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Melyik pasi nem?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Tom megállt. Később mikor észleltem, hogy nem jön mellettem hátra meredtem, és kérdően ránéztem. Láttam arcán, hogy nem nézte volna ki belőlem. Az ember fia azt gondolná, hogy a stréber gyíkok nem csinálnak ilyet, de igazából f*szt nem! Pont azok csinálják a legtöbbet. Persze én ez alól is kivétel vagyok, hiszen a magamhoz nyúlás nem állandó napirendi pontom, mert nekem már van, aki kielégítse szexuális vágyaimat. Ha épp nem Tom, akkor csak az irodába kéne bemennem, és a pedofil angol tanárom simán segédkezet (vagy mást) nyújtana nekem ez ügyben. Szóval csak aggodalomra semmi ok!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Na mi van? Leragadtál?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Nem, hanem sokkal inkább megálltam a fejlődésben.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Csak óvatosan. Nem akarom, hogy ezt is rám fogd! - csiripeltem neki széles vigyorral pofaberendezésem közepén, amire ő azt a "fokozottan veszélyes, szexista, fél oldalas" vigyorával válaszolt. Nem szenteltem neki túl sok figyelmet, mert kezdett hűvösödni. Végtére is: még koránt sincsen tavasz! Na jó, elvileg hinné az ember, ha már március végét rúgjuk nem a dérnek kéne olvadoznia, hanem a kellemesen langyos, tavaszi esőnek szálingóznia. De nesze neked tavasz! Erre még várhatok.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Befelé menet elkezdtem gondolkozni azon, hogy mit is vegyek Georg születésnapjára, mert én Tommal ellenben fontosnak tartom az ilyen ünnepeket. Ő még karácsonyra se szokott nekem semmit venni! De nem ítélem el emiatt, komolyan nem! Csak szimplán tudom ennyivel is jobb vagyok tőle. Noha az egóm már képes eget rengetni még nekem is vannak pesszimista megmozdulásaim, oké?! Sosem akarnám, hogy az emberek mikor híres leszek egy felfuvalkodott hólyagnak gondoljanak. Nem is mindig vagyok az! Szeretek olvasni. Néha. Van, hogy verseket írok! Nagyon néha, mert jobban dalszövegeket az élet nagy dolgairól. Zenét hallgatok, alkalom adtán komoly zenét, és már voltam múzeumban életem során. Nem is egyszer, jó? Hanem háromszor. Színházban még csak egyszer. Állatkertben? Ööö... eleve ott élek. - ilyen alapon kijelenthetem, hogy civilizált ember vagyok, egy művészlélek, aki segít a rászoruló, debil, koleszos társain! Azaz hogy sokkal inkább PRÓBÁL segíteni. De ezt ők nem mindig hagyják, innen látszik, hogy hűek maradtak a szabadban élő rokonaikhoz, vagy anno az ősökhöz. Tényleg! Biológiára tudnék is írni róluk nem kevés dolgot. Az alfa biztos Tom lenne, az omega meg Kevin. Oscar pedig a kis béna, akit mindenki bánt, és mindenből a legkevesebb falatot kapja. Nem, dehogy én lennék! Én kívülálló vagyok. A megfigyelő! Aki kivételesen nem annyira állat, mint a többi, csak olykor-olykor.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Hé, szerinted már ezek beálltak, mint kamionos a k*rva sorba? - érdeklődött Tom, amire egy morgással közöltem vele mennyire slampos poén ez. Persze, ha én sütöttem volna el máris jobban tetszett volna, de mindegy. Csak azért nem nevettem rajta, mert még az első percegben nem éreztem azt a fura, édeskés szagot, a nikotinnal keveredve. Füves cigi.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- És nekem nem adtak! Rohadj meg Kevin.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Nyugi már, Tom! Amúgy se jó dolog a füves cigi.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Szívtál már olyat egyáltalán?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Nem.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Itt a bizonyíték! FOGALMAD SINCS MENNYIRE JÓ DOLOG!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Nem lehet jobb, mint az a cucc, amit 13 évesen szippanttattál fel velem!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Emlékeztettem bátyámat, aki erre rögvest elfintorodott. Noha annyi rosszból nem vettem ki a részem, mint ő, azért még nekem is voltak "ügyeim".</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Bezártam az ajtót, és besurrantam a fürdő szobába, hogy átvegyem a rám rohadt ruhát a jó kis pizsamámra. A zuhanyzást kivételesen holnap intézem el. Legalábbis így határoztam el magam, amikor hirtelen betoppant a fürdőbe bátyám az előbb említett "fokozottan veszélyes, szexista, fél oldalas" mosolyával.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Mit szólnál, ha együtt fürödnénk? - kapta le magáról egyúttal ruháit is, mire én elfordultam, és hatalmas sóhajtás után közöltem vele:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Sikítanék!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Majd befogom a szádat. - megpördültem, és akkorát ugrottam, hogy vélhetőleg a holtak is lefejelték koporsójukat, mert olyan hirtelen osont ilyen nagyon közel hozzám. Véleményemet nem tudtam kifejteni, mert rákényszerített arra, hogy magasba emeljem a kezeimet, és lehúzhassa rólam a pólómat. Kikecmeregtem a kézmosóig, és viszakozva lengettem kezeimet az arcom előtt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Tom, nem kéne!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Miért? - közben megint közelebb jött, és sürgetően nadrágom gombjával kezdett foglalatoskodni, én pedig figyelhettem őt anyaszült meztelenül.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Mert ha te együtt fürdesz valakivel, esetünkben velem, abból semmi halk, óvatos, sutyi fürdés nem fog kisülni!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Mmm... - ennyi volt a véleménye mikor megszabadított utolsó ruhadarabomtól is. Ahogy látványosan végignyalta alsó ajkait, majd visszahúzva nyelvét a szájába, megmozgatta a száj pc-jét, tudtam, hogy megint nem fogok tudni ellenállni a kísértésnek. S csak végig kellett gondolnom, máris a zuhany alatt voltunk. Míg én félig lehunyt szemekkel törölgettem magam a szivaccsal, addig ő a hátam mögött matatott, és igyekezett belebújni a seggembe. Eleinte nem zavart, csak mikor megéreztem ágasodó férfiasságát fenéktájamon már kezdett aggasztani a helyzet, és időszerűnek láttam, hogy szóvá tegyem akaratom, amikor hirtelen előre nyúlt bal kezével, és megragadta saját hímtagomat. Egy kétségbeesett, de apró sikoly tört fel torkomból, majd Tom belecsókolt a nyakamba. Innentől a sikoltozást kéjes nyögések váltották fel, és magamon kívüli állapotban érdeklődtem bátyám szándéka felől:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Ahh... mégis mire készülsz? - búgtam alig hallhatóan, mikor hirtelen éreztem az apró kézmozdulatokat, amik a vékony bőrréteget kényszerítették felfelé és lefelé való mozgásra. Nem válaszolt, de nem is volt rá szükségem, mert így is tudtam mit akar, hiszen már folyamatban volt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Jobbik esetben undorodva elleneztem volna a szituációt, de szavakat nem találtam, miközben ő a nyakamat, és férfiasságomat kényeztette egyszerre, miközben kielégítette saját vágyait is személyes intim-szvérámba való behatolásával. Ez általában kellemetlen, vagy csak szimplán fáj. Vagy a kettő kiüti egymást? Nem is tudom. Minden esetre most rendkívül ellazultam, és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar, miközben a forró víz Niagara-vízesést formált fedetlen testünkön. Ilyen alkalmakkor nehezére esik az embernek nem hozzáérni a másikhoz, ezért egyik kezemmel megkerestem bátyám feszes seggét, és azt szorongattam, ami hatást ért el, ugyanis még jobban beindult tőle, és éreztem, ahogy gyengéden, majd egyre durvábban szívogatja nyakamat. Uhh... ennek nyoma lesz holnapra.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Egyre több nyögéssel, és sóhajtással dobálóztunk miközben lassan a csúcsra értem. Amikor elértem az extázis pontját belecsíptam Tom fenékizmába, hogy jelezzem, nekem már elég.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Ne máááár... - dorombolta, én pedig megpillantottam a csempén a szép kis piros foltot nyakamon. Vállat vontam, és erre Tom kiskutya szerű pillantásával támadt nekem. Ennek sosem lehet ellenállni... és ha már itt tartunk! Ha most meg kapja, amit akar legalább lesz okom leállítani, mikor máskor próbálkozik, azzal az indokkal, hogy már megkapta. Ilyen elhatározással pördültem meg, és lecsókoltam testvéremet, s mindenek előtt a lehető legmélyebbre próbáltam dugni nyelvem szájüregében. Tetszett neki a dolog, ezért nem tartottam a tovább lépés gondolatától. "Most én..." - futott végig elmémen, és megragadtam kemény hímtagját testvéremnek. Eleinte lassabban, majd gyorsítva rángattam azt a vékony bőrredőt, amire azt szokás mondani "a virsli a hot dogban". Szerintem kissé morbid ez a hasonlat, de nagyon jogos. Mivel "betömtem" a száját, így csak elégedettségre utaló morgást hallatott, ami rám is kellőképpen izgató hatást gyakorolt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ide-s tova másfél órát töltöttünk a fürdőbe, és lehetett volna még több is, ha valaki nem kapcsolja fel a konyha-nappaliban a villanyt. Innentől kezdve fájó szívvel ugyan, de kikecmeregtünk a zuhanyzóból, és felöltöttük hálóruhánkat. Persze még pár percet várni kellett, hogy az ágyékon alul összegyűlt energia elillanjon, de utána kitrappoltunk, és Oscart pillantottuk meg, ahogy éppen egy hatalmas doboz pudingot töm magába. Teli pofával, kétségbeesett pillantással meredt ránk, mi pedig összenéztünk testvéremmel.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Oscar? Te nem alszol?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Nem csak én nem. Szerintetek nem túl vékonyak a falak? Mert szerintem, és a benti társaság szerint is eléggé vékonyak.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Arcomba szökött a pír, és kétségbeesetten meredtem bátyámra, akiből lassan előtört valami fuldokláshoz hasonló, nevető roham. Eltakarta az arcát hatalmas kezeivel, és megállíthatatlan kuncogásba kezdett, én pedig azt kívántam, bárcsak elnyelne a föld.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Persze az alvás elméletét már akkor igyekeztem elfelejteni, mikor Tommal oldalamon beléptem a hálókörletünkbe, ugyanis ott már a fiúk szeretettel vártak. A szóadást persze azonnal a rangidős Leonard kezdte meg:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Tudjátok azon már valamilyen szinten túltettem magam, hogy ti... értitek. Na de, hogy még abból is részem legyen, amit a fürdőben egymás között műveltek?! Ember... ez már... nem tudok rá szavakat találni!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Nem tetszik? - kérdezteti bátyám, ami nemű kérdése egy perces néma csendet szült. Komolyan, mint valami megemlékezésen! Egyedül Oscar csámcsogását hallhattuk, és ahogy cuppog a kanálon. Aztán Kevin leugrott az ágyról:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Hát nem!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Hát akkor csukd be a füled... - zárta le Tom, és ezzel a kérdésével látszólag lezárta a témát, mert már rá se nézett a többiekre, és csak befeküdt az ágyába. Én persze sóhajtva követtem példáját, de mikor sajátomhoz indultam volna meglepetésemre Justin állított meg:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Nem Tommal alszol?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Hát...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- De! - válaszolt helyettem Tom, én meg mint valami jól nevelt kiskutya már bújtam is hozzá. Mi aludtunk el a legkésőbb, mert közben még volt némi megbeszélni valónk. Erre a tárgyalásra viszont csak negyed 2 táján került sor, amikor már mindenki a legnagyobb egyetértésben szuszogott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Tom mégis meddig kell ezt csinálni? - bátorkodtam egy kérdéssel, és felültem az ágyon.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Mármint a titkolódzást?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Igen.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Ameddig csak lehet. De én szívesen felvállalnám az egész suli előtt is, ha kell még az iskola rádiónak is adnék interjút, de komolyan!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Megvesztél?! Mégis miért tennél ilyet? Eleve elítélendő a családon belüli házasság. Ez is olyasmi!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- De Úr Isten Bill... te olyan sötét vagy, hogy melletted egy vödör szén atomvillanás!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Meglepődtem oltásán, mert ilyen verziót még nem hallottam tőle. Aztán pislogtam, de visszakérdeztem: - Sötét, mi?! Ettől még fogalmam sincs miért tennéd meg...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Hát természetesen, mert szeretlek!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ismerte be, amire én megint elfelejtettem levegőt venni két szívdobbanás között. Kimondta, amit már régóta akartam hallani tőle, kimondta, amit már minden porcikám kívánt. Csak az a problémám, hogy nem épp ilyen stílusban vártam. De értékelendő az is eleve, hogy kimondta! A legjobb dolog volt a napomban, pedig nem semmi egy nap volt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Én is. - mondtam, és hozzábújtam. Úgy aludtunk el, hogy aki felülről nézett volna minket nem hitte volna el, hogy ketten vagyunk a takaró alatt, úgy összeolvadt testünk.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Nem gondolná az ember, hogy a férfiaknak is szükségük van némi romantikára. Nem csak a nőknek! Persze elsősorban ők szokták szóvátenni, mert férfi szemmel nézve ez elég ciki, vagy hogyan mondjam... de na! Azért én merem beismerni - noha csak gondolatban - hogy egyszer már nagyon szeretném, ha egy igazán ízig-vérig csöpögős, tocsogós, nyálparádés színtér közepén nyögné be, hogy szeret! Nem pedig akkor, mikor a koleszos szobatársaink meghallják, ahogy a fürdőben gyakorlunk kézi munkát. De erre vajon mikor kerül már sor?</div>
Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-53720795088787033982012-09-01T11:03:00.000+02:002012-09-01T11:03:57.356+02:00Zum Geburtstag Viel Glück, Zwilinge ♥<center><embed align="middle" allowscriptaccess="always" bgcolor="#ffffff" height="246" name="Glitterfy Text" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" quality="best" src="http://text.glitterfy.com/show.swf?message=Happy%0DBirthday%0DBill%20and%20Tom%20%3A%29&font=http://text.glitterfy.com/fonts/plainn_lib11.swf&glitter=http://text.glitterfy.com/glitters/glitter10.swf&clickURL=http://www.glitterfy.com/&clickLABEL=Glitterfy.com&bevel=1&shadow=1&glow=1&blur=0&fade=0&blink=0&gb=2&ga=0.6&gi=0&gc=10053120&bb=2&bc=0&sb=7&sa=0.7&si=0&sc=0&blb=7&ls=0&fontsize=60&num=10" type="application/x-shockwave-flash" width="527" wmode="transparent"></embed><br />
</center><center><br />
</center><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBjR0g5g9XdtyZfYjSwZFl5PPiiw7umj6X4FaYQap34W7vG35fypRyl3IY4hgVhyphenhyphenq83lxPt4HUXWTYHpeprVBVKgTKK17tTLz2vbbR70TUNuz_kyeYS1_J3Wx0T6hJSdTtl4pZ2YRGUC4/s1600/tumblr_lxcqxswQnY1qhrg7mo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="217" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBjR0g5g9XdtyZfYjSwZFl5PPiiw7umj6X4FaYQap34W7vG35fypRyl3IY4hgVhyphenhyphenq83lxPt4HUXWTYHpeprVBVKgTKK17tTLz2vbbR70TUNuz_kyeYS1_J3Wx0T6hJSdTtl4pZ2YRGUC4/s400/tumblr_lxcqxswQnY1qhrg7mo1_500.jpg" width="400" /></a></div>Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-8039122906328869712012-09-01T10:59:00.000+02:002012-09-01T10:59:21.088+02:00XXVII.fejezet: Please, do that for me <br />
<div style="text-align: justify;"><b><i>Hy ^^</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>Ha már az ikrek születés napját ünnepeljük kegyeskedem egy résszel megszánni begyepesedett blogomat. Nem lett nagy dolog, de azért igyekeztem! Molly kedvéért pedig még a romantikával is bepróbálkoztam... remélem elnyeri a tetszéseteket :D</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>Leszögezném: fogalmam sincs hogyan is zajlik egy stúdiós meghallgatás, én csak így képzeltem el, és leírtam... ja, és a kép meg saját kreálmány ;) pussyy!!</i></b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiH5A5zeEdP7Qgny8yaWE4pVCTGDibgjRGloMQX5sQ1DK8Drr2EpQUfSa_6JnD-KbEbWZecvtHY34R0LwjY7f1e5DvxlW4ZDTH0UqUfGT57FwIrch6yVEkip_FQ6m-WEToj_TJa8dfvPz8/s1600/BillXTom.twc.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiH5A5zeEdP7Qgny8yaWE4pVCTGDibgjRGloMQX5sQ1DK8Drr2EpQUfSa_6JnD-KbEbWZecvtHY34R0LwjY7f1e5DvxlW4ZDTH0UqUfGT57FwIrch6yVEkip_FQ6m-WEToj_TJa8dfvPz8/s400/BillXTom.twc.png" width="400" /></a></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><b><i><u style="background-color: blue;"><span style="color: lime;">[Tedd meg ezt értem]</span></u></i></b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Noha elgémberedett nyakcsigolyámat figyelmen kívül is hagyom, mellette még fenn áll a lehetősége annak, hogy lesérülök lelkileg. Soha nem tombolt még bennem ennyi, de ennyi érzés! Nem tudom miért pont most jött rám. Az amúgy is nyers természetem vele járói voltak az eltitkolt érzelmek, de eddig nem okozott ilyen problémát magamban tartani őket. Ám a vallomások sorainak nem most kéne előtörniük belőlem, mert ez így valamiért nem lenne pálya a nagy jelenésünk előtt. Ha most elérzékenyülök biztosra veszem, hogy megbukunk ezen a végsőnek tetsző vizsgán. Az izgalom csak tovább haladt a tetőpont felé, így már rég nem éreztem magam. Talán mikor kisérettségit írtunk, talán, mikor a bátyám megint megbukott valamiből, és a pótvizsgáján ücsörgött, míg én otthon helyette is izgultam azért, hogy átjusson. Szavamra már a bepánikolás szélén voltam, de saját paranoiámat úgy akartam legyűrni, hogy Tomot illettem egy újabb kérdéssel:</div><div style="text-align: justify;">- Te nem izgulsz?</div><div style="text-align: justify;">- Ilyenekért? Viccelsz? Ha megbukunk annál jobb. Na, de! Kitalálod mire izgulok?</div><div style="text-align: justify;">- Tom, most nem a nemi életed érdekel, hanem az, hogy mi lesz, ha bemegyünk. - tájékoztattam mielőtt még elragadták volna a mesélési indulatok. Úgy hittem már nem lesz több kérdése, ezért szinte összeszakadtam mikor közelebb súrlódott hozzám, és megismételte kérdését, kicsit másítva a szókapcsolatokon.</div><div style="text-align: justify;">- Szóval van ötleted mire izgulok?</div><div style="text-align: justify;">- Rám?</div><div style="text-align: justify;">- Teli találat! Na szóval... ha lezavartuk ezt a rühes kis anyám kínját, hazamegyünk, és mit szólnál, ha...</div><div style="text-align: justify;">- Ma nincs hozzá humorom, hogy a farkaddal a lyukamba mássz... - magyaráztam neki játszi könnyedséggel, és közben nem vettem figyelembe, hogy amíg a stúdió előtti zebránál vártuk, hogy váltson a jelző lámpa, addig egy nénike totyogott be mellénk. Persze Tomnak szánt válaszomra azonnal irányt váltott. Nyilván úgy döntött, hogy megvárja inkább a következő zöldet, mit sem velünk tép át az út közepén, ilyen szavajárás mellett. Persze nem szokásom hangosan közhírré tenni, hogy meleg vagyok, és a bátyámmal élem ki a testi vágyaimat, de ez most egyszerűen kicsúszott... sajnálom.</div><div style="text-align: justify;">- Csóró mami kicsit rosszkor volt rossz helyen. - magyarázta bátyám, mire én elsüllyedtem szégyenembe. Kis tengés-lengés után a saját kis semleges dimenziómban visszatértem a földre, és megforgattam szemeimet, majd visszaszóltam, nem épp higgadt hangvételen a bátyámnak.</div><div style="text-align: justify;">- Tom, te hozod ki mindig a legrosszabb pillanatokban, a legkegyetlenebb őszinteséget belőlem!</div><div style="text-align: justify;">- Most mi bajod? Legalább igazat beszélsz. Van, hogy azt se hiszem el neked, amit kérdezel.</div><div style="text-align: justify;">Átiramodott a túl oldalra, holott még a lámpa vöröset mutatott. Idegbajomban a fejemhez kaptam, és megint rosszkor tört elő belőlem az indulat.</div><div style="text-align: justify;">- B*zd már meg, te nem vagy egyszerű! Előző életedben tank voltál?</div><div style="text-align: justify;">Kérdésemre utána iramodtam, és legalább addigra már zöldet mutatott a közlekedési lámpa. Na persze ez sem gyűrte le bennem a feszültséget kellő képpen, de legalább már nem tartott sokból levegőt venni. Ezidáig porszívó mód kényszerítettem magamba az apró oxigén sejtecskéket, és nem sokat teketóriázva szén-dioxidot gyártottam belőle. Egyszer régebben Tom mikor kérdezte mit csinálok így válaszoltam neki, majd megkérdezte, hogy ez a hobbim? - hát könyörgöm. Ha a hülyeség fájna!</div><div style="text-align: justify;">Benső gondolataimból csak az szakított vissza a való életbe, mikor elérkeztünk a stúdióig. Nem vártam, hogy Gustav és Georg kint fognak várni ránk, de mégis így lett! Kéz fogás, pacsi, pár szófordulat, és már mehetünk is be.</div><div style="text-align: justify;">- Hello srácok! - köszöntem oda nekik, ők pedig viszonozták, és az előbb említett cselekmények forogtak le közöttünk. A szóváltásnál figyelembe vettem, hogy Georg tenyere izzad, és a nadrágjába dörzsöli, Gustav meglehetősen szaporán kapkodja a levegőt, és bátyám pedig a saját, jól meg szokott "lesz*rom a világot" stílussal tekintetében meredt maga elé sokat nem mondóan. Tény és nem tév hit, hogy nem csak én izgulok! Noha a bátyám saját modorát diktálja, tudom, hogy őbenne is van egy kis félsz, mert, ha legalább olyan fontos vagyok neki, mint a farka, akkor tudja ez mennyit jelent nekem. Persze ezzel az Ég adta "bűnszerszámmal" nehéz harcba szálni!</div><div style="text-align: justify;">- David?</div><div style="text-align: justify;">- Már rég bent lógatja a f*szát. Csak ránk vár.</div><div style="text-align: justify;">- Pontosabban Billre... - köpött közbe ikertestvérem, amire kedvesen orrba vágtam. Hosszas unszolás után viszont lecsillapodtak a kedéjek, és végre valahára úgy festett megindultunk befelé. Georg elől, mögötte Gustav. Én meg Tommal a sarkamban, utánuk. Ám a nap értelme csak most csillogtatta meg magát, mikor is Georg már betért a mozgó ajtón, de az idő előtt becsukódott, és később nyílt ki, mint Gustav barátunk óhajtotta. A következő amire emlékszem egy hatalmas koppanás, "aú", és káromkodás. Aztán Gustav a földön. Miközben a túl oldalon Georg leült a nevetéstől, belém meg bátyám kapaszkodott feltörekvő röhögő-görcse közepedte, én egy kuncogással elintéztem az ügyet, majd továbbra is el nem haló vigyorral orcámon megtudakoltam barátomat, miközben összefontam kezeimet.</div><div style="text-align: justify;">- Gustav, te mit csinálsz?</div><div style="text-align: justify;">- Csak lefejeltem egy önműködő ajtót. Nem nagy cucc! - válaszolta, miközben felállt, és leporolta magát. Nem tudom mit vétett szegény ajtó, hogy az én kemény fejű barátomhoz kellett a lehető legközelebb kerülnie, de annyira nem is érdekelt a dolog. A lényeg az, hogy utána már mosollyal arcomon léptem át a küszöböt. Szerintem sokat számít, hogy egy helyre milyen hangulatban lép be az ember, mert az fogja meghatározni a további esemény sorokhoz való viszonyulását is. Lassan pedig elérkeztünk a lifthez, amit Gustav ugyancsak kegyeskedett lefejelni, de legalább most talpon maradt. Odabent végig ezen ment a hahotázás. Hát én még nem láttam magamtól szerencsétlenebb embert! De tessék, ezt is meg kell élni egyszer. És hazudnék, ha azt mondanám nem esik jól, hogy végre nem én vagyok a középpontban! A napokban már túl sok minden rólam szólt. Noha szeretek feltűnősködni, és főszerepbe kerülni, de ezt hamar meg is lehet unni! Ó, de még milyen hamar...</div><div style="text-align: justify;">A hangszigetelt szobától már csak egy üveg választott el. Soha nem láttam még ennyi gombot, és egyéb műszert. Ezzel szoktak tehát mixelni! Leszögezném: (na persze nem puszta nadzolásból, de ez is egy szempont) nekem ilyenre nem lesz szükségem. És vajon hogyan képzelik el? Egyszerre játszunk és énekeljek is? Vagy külön-külön? Csak megválaszolatlan kérdéseken kellett törni a kis fejemet, és megjelent a fő-gúnár, személyében David Jost. Nem röstelt a nyakamba ugrani, viszont a többiekkel csak egy kézfogást intézett. Megtisztelve kéne éreznem magam? Nem. Sokkal inkább elsüllyednék szégyenemben, mert, ha Tomot ugyan eddig elrángattam, de simán kitelik tőle, hogy ennyi után hazamenjen. Ismerem őt annyira, hogy ezt 99%-ra tudjam...</div><div style="text-align: justify;">- Na gyerekek! Először együtt mutassátok meg mire vagytok képesek, majd, ha elnyeri a tetszésünket szó lehet a külön zenei alapról, és a szövegről is.</div><div style="text-align: justify;">Én igazából csak azt hittem egyik barátja társaságát élvezhetjük, de itt rajta kívül még öt másik ember is álldogált. Két nő, 30-40 év körül, és három férfi. Egyikőjük Daviddel egy idős, a többi sokkal inkább a két nőszeméllyel.</div><div style="text-align: justify;">Miközben a srácok elindultak befelé a hangszigetelt szobába, engem elkapott leghátul Dav.</div><div style="text-align: justify;">- Tudom, hogy nem fogok benned csalódani!</div><div style="text-align: justify;">- Akkor miért is kellett megállítanod? - forgattam szemeimet, miközben ingerülten doboltam a lábammal egy rövidet. Elengedte a vállam, és végül betaláltam a srácok után. A falakat valami fura, bézs színű akármi borította, a föld beton volt. A hangszerek már be voltak állítva, és odaléptem a mikrofonhoz. David mutogatott valamit a túl oldalról, amiből az jött le, hogy tesztelni kéne a mikrofont. Noha a szájról olvasás nem nagy tudományom, azért ennyit még én is le tudtam szűrni: mikrofon próba. És mi sem egyszerűbb? Hiszen még a mutogatás is erre utalt.</div><div style="text-align: justify;">- Mikrofon próba... egy-kettő-három!</div><div style="text-align: justify;">Szóltam bele, de azok meglehetősen elbeszélgettek odakint. Nem lepne az se meg, ha nem is hallották volna! Rákényszerültem még egyszer... mostmár sokkal erőteljesebben:</div><div style="text-align: justify;">- HÉ!! HALLOTOK?! - felkapták a fejüket, és mind rám meredtek kétségbe esett pillantással. Aztán bólogattak. David intett a srácoknak, hogy kezdhetik. De mikor az ismerős dallamok megcsapták a fülem szinte képtelen voltam bármit is kipréselni a torkomon. Néztem jobbra-néztem balra. Várható volt a lámpaláz, nem? Miért lep meg? - hatalmasat nyeltem, és elkezdtem a lábam fixírozni, miközben éreztem, hogy arcomba szökik a pír. Te jó ég, mi van veled Bill?! Gyerünk már! Képes vagy rá! Tá-titi-tá... mintha csak a klubban lennénk! Ott ment, itt miért ne sikerülne? Gyerünk... - a lábam a ritmusra járt, és csak figyeltem, ahogy cipőm orra felemelkedik, majd le. Fel-le. Eszméletlen hányinger kerített hatalmába, és szédülni kezdtem... atya világ! Gyerünk már Bill! Férfi vagy! Egy igazi, szőrös lábú-karú-arcú... na jó, inkább csak lábú-és karú férfiállat! Egy férfi, aki nem fél semmitől. Egy kőkemény rocker! Ez vagyok én. - hiába a bíztatás. A srácok ugyan zavartan pillantottak hol rám, hol egymásra, de ez nem segített. David pedig a maga módján izzadni kezdett, és homlokát törölgette. Az egyik férfi hangját hirtelen meghallottam valahonnan a magasból:</div><div style="text-align: justify;">- Na mi a bajod Bill? - a nevem, így hívnak. De más nem jutott eszembe. Semmi "minden oké, csak egy perc", vagy valami... semmi. Csak annyi, hogy így hívnak! Ez gáz... el kell szívnom egy cigit! - elhatározásommal egyetemben robbantam ki a teremből, és mit sem törődve az utamat álló felnőttekkel rohantam a mozsdó felé. Még egyszer sem voltam itt WC-n, de rögtön megtaláltam. A falakon kék színű csempék virítottak, néhol viszont már töröttek, vagy sérültek voltak. A földön lévők ugyancsak. Mindhárom fülke fala fából volt, és velük szemben pedig a suliból ismerős WC kagylók, fedetlenül. Az ajtóval szemben pedig négy csap. Egyikre egy agyon áztatott karton tábla volt függesztve azzal a felirattal, hogy "Nem működik". Középen egy hatalmas síkban tükör terült el, aminek a széle ugyancsak olyan rozoga állapotban volt, mint a padló. Megsárgult bemélyedések, kisebb-nagyobb repedések... de mit érdekel engem? Nem azért vagyok itt, hogy kielemezzem a mellék helységet, hanem, hogy rágyújtsak, és lenyugodjak! Talán eddig még nem is említettem, hogy dohányzom. Egy ideje leszokóban voltam, de most úgy döntöttem a megmaradt három szálat elpusztítom. Éppen rágyújtottam az egyikre, mikor hatalmas csattanással kinyílott az ajtó, és a tükörben megpillantottam az enyémhez leginkább hasonlító arcot. Hehe! Akár csak az amerikai romantikus-vígjátékokban... ott állt Tom, a szerelmem, és most jött volna az a rész, hogy széles, megnyugtató mosollyal a vállamra tegye a kezét, és közölje velem, hogy "minden rendben"...</div><div style="text-align: justify;">- Hallod, te kis kretén! Elrángatsz erre a buzeráns, gusztustalan helyre, erre ott hagysz a p*csában?! Istenemre mondom, ha nem lenne annyira drága egy temetés, vagy a gyilkosság után nem lenne annyira sok a papírmunka most helyben megölnélek! Komolyan mondom már a f*szom ki van veled, te szentimentalista barom!</div><div style="text-align: justify;">- Hát akkor erre még várhatok...</div><div style="text-align: justify;">- Mégis mire, te tyúkeszű, hibbant, nőstény kinézetű, tyúk eszú, kukicibáló, idióta?!</div><div style="text-align: justify;">- Épp most jött volna az a rész, hogy magadhoz ölelj, és azt súgd a fülembe édes hangon, hogy "itt vagyok veled, nem lesz semmi gond".</div><div style="text-align: justify;">- Nem a stílusom!</div><div style="text-align: justify;">- Tisztában vagyok vele, ahogy azzal is, hogy kettőnk közül sokkal inkább te vagy a kukicibáló!</div><div style="text-align: justify;">- Öcséééém... megpirítom a heréidet és pörköltet csinálok belőle, ha a nap folyamán még egyszer beszólsz!</div><div style="text-align: justify;">- Kezdheted is, mert egy ilyen flúgos marhának, mint te képtelenség megállni, hogy be ne szóljak!</div><div style="text-align: justify;">- Halloooood...! - konkrétan nekem ugrott a mozsdó kellős közepén, amivel még nem is lett volna nagy bajom, ha nem épp egy ilyen unsteril WC-ben nyom le a földre. Pfujj! Persze elhatároztam, hogy férfi leszek, de azért nekem is vannak kritériumaim! És mivel nincs az az Isten, hogy az én drága vérem ezen a gombákkal, és egyéb undorító prokariótákkal teli csempén follyon ki, kezembe kaptam egy WC pumpát, és azzal vágtam fejbe a felbőszült bátyámat. A pumpa azonnal rátapadt a homlokára, és összeakasztotta szemeit, hogy felnézzen a hosszú fanyélre.</div><div style="text-align: justify;">- Ha nem tudnád mindig is lámpalázas voltam... - magyarázatom közben igyekeztem lerángatni a fejéről a fegyverem, de ez nem volt olyan egyszerű, mint amilyen könnyen rátapasztottam. Tom is izgett-mozgott, szóval kétszer olyan nehéz volt.</div><div style="text-align: justify;">- Lámpaláz, mi?! A tököm ki van a lámpalázaddal! A kollégiumban állandóan feltűnési viszketegséged van, itt meg berottyantasz egy kis kornyikálástól!</div><div style="text-align: justify;">Miközben talpamat ráhelyeztem tom lábszárára, és úgy rángattam tovább a pumpát kegyeskedtem válaszolni is:</div><div style="text-align: justify;">- Feltűnési viszketegség?! Összekeversz magaddal!</div><div style="text-align: justify;">Hangos cuppanást követően nekizuhantam a hibás csapnak, de legalább tudtam, hogy sikeresen leszedtem. Mire magam elé meredtem Tom már a padlón hevert, két kezével háta mögött támaszkodva. Ugyan az előbb még irtóztam ettől a baktérikus vakolattól, de most kinyújtottam feléje a kezem. Meg is szorította, és egy gyors mozdulattal talpon termedt, közvetlen előttem, homlokán egy hatalmas, pirosló körvonallal.</div><div style="text-align: justify;">- Visszajössz? - persze már meg se hallja mikor azt mondom neki, hogy "összekeversz magaddal"! De mindegy. Ez Tom! Épp testben, épp lélekben, a maga csodálatra méltó méreteivel. Övön alul-és felül egyaránt.</div><div style="text-align: justify;">- Persze, csak kellett egy kis idő, hogy lehiggadjak... - a nagy pumpa-hadművelet közepedte letettem közölgő csikkemet a másik mosdó szélére, de ez eléggé leégett adigra. Viszont még mindig füstölt, szóval időszerűnek láttam, ha kidobom. Meg is fogtam elhatározásommal egyetemben, de a kezem még mindig remegett a bent történtek végedt, szóval természetesen a gőzölgő végénél ragadtam meg. Ahogy meg fogtam el is dobtam, és magamból kikelve káromkodtam!</div><div style="text-align: justify;">- Bill! - Tom ennyit mondott, és hirtelen elkapta lesérült ujjamat. Fejbe vágott egy határozott, ám nem túl erős mozdulattal, és még szabadon lévő kezével megcsavarta a csapot.</div><div style="text-align: justify;">- Tom, én azt hittem csak szurkálódom, mikor azt mondom nem tudsz olvasni! Ez a csap rossz.</div><div style="text-align: justify;">- Jól van, bocs.</div><div style="text-align: justify;">- Mit is mondtál?! - persze bátyám nem szokott elnézést kérni, így nem kis megilletődéssel társult, mikor azt mondta "bocs". Rám meredt egy percre, és megint fejbe vágott, majd átvándorolt ujjamat szorongatva a másik csaphoz. Megengedte a hideg vizet, és alá tartotta égő végtagomat. Egyik szemem becsuktam a hirtelen engem megrohanó fájdalomlöket után, és vicsorítottam, mint, akinek fáj a foga.</div><div style="text-align: justify;">- Úgy kell neked, miért nem figyelsz! Te kis bolond... - ez amolyan kedves lecseszés volt, kedvesen káromló jelzővel, és így kedves mosolyt is varázsolt néha kedves arcomra. Elzárta a vizet, és saját pólójába törölte az ujjam.</div><div style="text-align: justify;">- Ettől nem lett jobb, még mindig fáj. - közöltem vele, majd rám meredt elég csalódott arckifejezéssel, és bekapta lesérült végtagomat. Gondolom említenem sem kell, hogy mennyire kikerekedett a szemem, és összeszűkült a pupillám... nem kifejezetten örvendtem ezen cselekedetének, mert odalent is megmozdított valamit, aminek most nem kéne állnia.</div><div style="text-align: justify;">- T..Tohm... - szinte nyögtem a nevét. Nem szándékozom körbeírni mennyire tetszett a cselekedete, s miközben ő szopogatta mutató ujjam tetejét határozottan beizgultam. Beharaptam alsó ajkam, és kitéptem kezem szorításából, majd bezuhantam az egyik fülkébe. Szerintem nem szükségeltetik körbe írnom mily módon vertem ki magamnak, szóval ettől meg is kímélem magunk. De mikor meghallottam a röhögését legszívesebben benyomtam volna a fejét a klotyóba!</div><div style="text-align: justify;">- Jól van Bill... a teremben várunk rád!</div><div style="text-align: justify;">- Kurva... anyád... - makogtam, és közben csak remélni mertem, hogy nem hallotta. Egy 8-10 perces élvezkedés után viszont utána indultam én is. Végigcaflattam a folyosón, el egészen a mix-teremig. Berobbantam az ajtón, és mikor mindenki rám meredt úgy éreztem, mintha mind tudna arról mit csináltam kb. negyed órája. El is pirultam, és hatalmasat nyeltem. Tudtam, hogy ők persze nem sejthetnek semmit, mert Tom se olyan hülye, hogy előhozakodjon azzal, ami köztünk történik, ezért viszonylag nyugodt szívvel adtam ki a parancsot:</div><div style="text-align: justify;">- Folytassuk! - igazi frontembernek éreztem magam abban a percben, mikor barátaim, és a felnőttek egyszerre mosolyodtak el, és a srácok még bólintottak is. Egyszeriben felpattantak, és betódultak a hangszigetelt terembe, én pedig biccentettem Davidnek, és csak aztán követtem őket. Széles mosollyal hömpölyögtem be társaim után, és igazi rocker módjára ragadtam meg a mikrofont. Hátrameredtem, és biccentettem a többieknek, hogy kezdhetik, majd mély levegőt vettem, aztán kifújtam, miközben ők elkezdték megint játszani a dalomat. Épp a számat nyitottam ki mikor megint elöntött az a kellemetlen érzés, ami a legelső próbálkozásomon. A francba már! Hogy lehetek ennyire papír pöcs?! - hirtelen olyan dühös lettem magamra, hogy még... és ugyanúgy éreztem cikisnek a helyzetet, mert én voltam, aki határozottan berobbant, hogy majd ő énekel. - felnéztem a felnőttekre. David megint a homlokát törölgette, az egyik nő súgott valamit az előtte ülő férfinak, aki a gombok mögött trónolt. Az pedig megrázta a fejét. A másik nő már éppen a táskáját kapta fel, és elindult kifelé. A kopaszodó, valószínűleg házas ember, pedig a nyomába szegődött. David és a haverja viszont továbbra is engem méregettek. Megint elpirultam. Aztán David megfogta az orrnyergét, és lemondóan rázta a fejét. Mire észbe kaptam már a srácok is leálltak megint a zenéléssel. Ismét megtörni készültem, pasi létemre éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, és nem bírom őket letörölni, mert pirosló kezeimmel egyre csak a mikrofont szorongatom. Hát ennyi - gondoltam, mikor már elboronáltam, hogy mindennek vége. Mikor már úgy éreztem ebből az álmomból semmi nem lesz. Mikor beláttam, hogy egy kis senki vagyok... egy utolsó kis nyomorék! - de aztán... jobb fülemre gitár pengetést hallottam. Oda is kaptam a fejem, és bátyám játszott, mosolyogva, önbizalommal teli tekintettel.</div><div style="text-align: justify;">- Tudom, hogy képes vagy rá! - suttogta, és rámeredtem a mikrofonomra megint. - Ha már magadért nem vagy képes semmit se tenni, legalább értem tedd meg! - és, mint derült égból villámcsapás: elkezdtem mormogni egy dalszöveget. Felnéztem, és noha már mindenki háttal volt nekünk, és kifelé tartott, a kilincset szorongató nő, hirtelen becsukta az ajtót. Egyszeriben az összes felnőtt megpördült, és visszatódult előző helyére. Én pedig csak énekeltem Tom gitárszólójára, és nem törődtem semmivel. Egy gondolat járt a fejemben: ezt érte teszem. S ez kellő akaratot, és elhatározást keltett bennem ahhoz, hogy egyre erőteljesebben adjam ki magamból a zenét. Bal oldalra meredtem mikor egy másik gitár is megcsapta a másik fülem, ami ugyan pár akkorddal mélyebben szólt, de legalább tudtam, hogy Georg az. Ezt követően pedig már Gustav sem hagyta hangjegy nélkül a kreálmányunkat. Egy komplett zeneszámot kreáltunk a nap végére, mikorra már mind-mind belemelegedtünk a dologba. A végére már szinte azt sem tudtam mit éneklek, csak azt, hogy ezt Tomért teszem - és ez mindennél fontosabb volt.</div>Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-63999662575991725542012-08-27T14:00:00.000+02:002012-08-27T14:00:00.434+02:00Vidi :)<div style="text-align: justify;"><b><i>Ahoj!</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i> Gondolom már várjátok egy ideje az új részt. De az a nagy helyzet, hogy semmi ihletem nincs hozzá :( Nagyon sajnálom, de erre még várnotok kell! Viszont, ha megnyugtat: már belekezdtem, és egy oldal megvan, ahogy a Molly féle versenyre kettő, és az Eva Kaulitzéra meg egy fél. Nehézkesen döcögök blog téren így a nyár végén, és nem tudom mi lesz suli közben! Mert most 3os leszek, és állítólag nem lesz olyan sok szabadidőm. Remélem a hír nem igaz! De amíg nem jelentkezem: LEGYETEK JÓK, HA TUDTOK ;)</i></b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Itt egy vidi, amiről a napokba tudtam meg, hogy a TWCH himnusza xDxD kissé alulinformált vagyok, nem de? xP Pussyy!! ♥</div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/DHUBQoapguA?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-51509405170161481202012-07-21T19:31:00.000+02:002012-07-21T19:31:04.140+02:00XXVI.fejezet: Bill and Tom's Date<div style="text-align: justify;"><b><i>Hy ^^</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>Minek után egy örökké megmaradó élmény szerű skype beszélgetést éltem meg a legvadabb csajokkal (akik nem mellesleg a "rokonaim"), és miután apám felhívott, hogy megkérdezze milyen színű WC ülőkét vegyen a fürdőszobába - úgy gondoltam ennyi esemény bőven elég egy rész megírásához. Csak leszögezném: ezek után senki se várja, hogy normális részt hozok ;)</i></b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZX0ipebkhhea8HBEOqjoYMp-r_ixsd0523u7SCD9QMdW0HJiLx8CwKkj4tHMi1Ut2pGynfhzQZM3VLFg6tYBmHEd30iDzRxkD1SLEMC09OV2Y0cgn5zQ_y0UGrvS1zNGM8KAzR3ubH_M/s1600/TWC.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZX0ipebkhhea8HBEOqjoYMp-r_ixsd0523u7SCD9QMdW0HJiLx8CwKkj4tHMi1Ut2pGynfhzQZM3VLFg6tYBmHEd30iDzRxkD1SLEMC09OV2Y0cgn5zQ_y0UGrvS1zNGM8KAzR3ubH_M/s400/TWC.png" width="400" /></a></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><i><b><u><span style="background-color: lime; color: magenta;">[Tom & Bill randija]</span></u></b></i></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">A kín-keserves kirándulást követően a kollégiumi szobámba érésemet után alig vártam, hogy eldobhassam magam az ágyamon. Persze mint mostanában olyan rendkívülien sok minden sem, ez se ment gondtalanul! Kezdhetném rögtön annyival, hogy épp csak beléptem, és leejtettem a rózsás üveget. Majd miután lelkem végre megnyugvásra tért lehajoltam megnézni a maradványokat - erre mit látok? Hát semmi baja. - viszont ahogy elnéztem azt az üvegcsét ott a földön... számtalan dolog pörgött le bennem. Mégis miért ad nekem ilyet a bátyám, vagy akár a pasim?! Ilyesféle ajándékokat nem csajoknak szokás?!?!?!?!?! Hát komolyan mondom a célom innentől az lesz, hogy eltörjem!</div><div style="text-align: justify;">Ezen elhatározásomat egy hosszas veszekedés követte az imént szobába érkező Kevinnel. Tudom, hogy szinte állandó jelleggel egymást öljük, de azt is, hogy bármit is teszek: ez már csak így lesz... majd mikor nagy nehezen zártuk a témát hirtelen eszébe jutott Oscarnak, hogy a szoba közepére hugyozzon - ami megint csak alaptalan volt! Mert nem volt részeg...</div><div style="text-align: justify;">- NEM TEHETED EZT, OSCAR!!!!!</div><div style="text-align: justify;">- Miért?! Már meg is tettem!</div><div style="text-align: justify;">Kevin is csatlakozott csetepaténkhoz, és várható összeugrásunkhoz.</div><div style="text-align: justify;">- De b*zd meg Oscar! A fürdőbe nem lett volna egyszerűbb?!?!?</div><div style="text-align: justify;">- De Tom nem enged be...</div><div style="text-align: justify;">- MI?!</div><div style="text-align: justify;">Most hirtelen felcsattantam és olyan sebbel-lobbal indultam meg a fürdő felé, hogy a kopogásom inkább betörési kísérletnek minősült (legalábbis a bent kuksoló pasimnak). De még mindig csak kifelé keltem magamból:</div><div style="text-align: justify;">- TOM!!!! Remélem jóban vagytok a felmosóval, mert most nagy hasznát veszed a kettőtök közti kapocsnak!</div><div style="text-align: justify;">Erre bentről a válasz:</div><div style="text-align: justify;">- Mi?! Nem hittem volna, hogy tényleg megteszi...</div><div style="text-align: justify;">- Hát ha nem Oscarról lett volna szó: ÉN SE!!</div><div style="text-align: justify;">Épp háttal fordultam az ajtónak, hogy hamarosan lelépjek, mert Tom úgy fest nem most akar kijönni odabentről - de erre gyér szellő csapta meg a hátam, majd egy kéz markolt a pólómba (hátulról továbbra is, ami végett szinte elesve kötöttem ki a fürdőszoba padlón), ami be is rántott magával, és az ajtó becsapódott előttem. Persze a napi feszültség ismételten Tomra zúdult:</div><div style="text-align: justify;">- Mit akarsz?!?!?!?!?!?!</div><div style="text-align: justify;">Rémületem kiült arcomba miközben szemem előtt megjelent bátyám fedetlen alakja - leszámítva azt a kis, sárga törölközőt, ami ágyékát takarta. Férfias zavaromban (mivelhogy továbbra SEM vagyok nő) még enyhe pír is kiülhetett arcomra, ami hamar alábbhagyott, mikor bátyámból megint feltört a vadállat: kilökött a párától nedves csempének, és a lehető legközelebb állapodott meg tőlem/előttem. Kezeimmel aggodalmasan kapkodtam hátam mögött, de a vizes márványtól mindig lecsúszott. Eközben bátyám közben közölte velem, hogy...</div><div style="text-align: justify;">- Szerinted mit?! Megrontalak...</div><div style="text-align: justify;">Magyarázta, majd én hamarosan meguntam az életem. Dejavu?! Talán... minden esetre hagytam, hogy lesmároljon, és a csók közben oly szenvedélyessé vált, hogy legközelebb azon kaptam magam ahogy a fürdőkádban vagyunk és Tom épp a hátam mossa.</div><div style="text-align: justify;">- Nem fognak szólni, hogy nem segítettünk?</div><div style="text-align: justify;">- Kétlem. Oscar csinálta, neki is kell megoldania!</div><div style="text-align: justify;">Szólt vissza miközben én elméláztam: még ha Oscar meg is oldja magának ez a tette akkor is ritka gáz, és komolyan mondom ugyanitt filmbe illő - szóval már annyira nem zavar, hogy megtörtént. Egyébként a napom is olyan bolondos volt, mint én magam! Rendkívüli baromságomban viszont csak addig jutottam, hogy semmire se vágyjak jobban, mint pont erre... hogy a kádban legyek miközben a bátyám a hátam mossa és még szabadon lévő kezével a... a férfiasságomat szorongassa?! - már kapcsolni sem volt időm, mert egy kéjes nyögés tört föl torkomból. Ugyan még csak elég gyér lett, de ez bátyám későbbi kézmozdulataival csak erősödött. És közben nem óvatoskodott nyakamat csókolgatni - én pedig így átadva magam az élet örömeinek kerestem meg a habos vízben bátyám formás hátsó idomait. És miközben ő kézmunkát végzett rajtam én egyre jobban csúsztam hátra, és simultam bele izmos mellkasába, miközben lélegzetvételem csak egyre gyorsult-gyorsult-gyorsult (megint egy nyögés)- és gyorsult. - így haladtunk ezen esti órákban a napi "teljes beteljesülés" felé... talán egy órát tölthettünk odabent.</div><div style="text-align: justify;">- - - - - - - - - -</div><div style="text-align: justify;">Miközben hajamat próbáltam szárazra törölni lassú lépések közepette elérkeztem a kanapéig a nappaliban. Kézbe vettem a mobilom, és mikor fényárba jutott a képernyőm... 18 nem fogadott hívás?!?!?!?!!??! (hoppá, elfelejtettem leszedni a némítást a botanikus kert után) És miután listára vettem: 12 - Georg; 5 - Gustav;1-David. És mivel Georg nyert, így őt hívtam vissza.</div><div style="text-align: justify;">~ MÉGIS HOL A F*SZOMBA VOLTÁL?!?!?!?!?! KERESTEM A HÍMRINGYÓ BÁTYÁD IS, DE Ő IS SZ*RT FELVENNI!!!!!!!</div><div style="text-align: justify;">Megjelent előttem az a sátáni fej, amint mögötte gyilkoló lángok csapnak az egekbe, ő pedig a saját kis szarvaival Lucifert helyettesíti, miközben én ideát halálra remegek, és az éppen mellém ülő bátyám vállára dőlök.</div><div style="text-align: justify;">- Mi az Bill?!</div><div style="text-align: justify;">- Kuss már!</div><div style="text-align: justify;">~ ENGEM KUSSOLTATSZ?!?!?!?!!?</div><div style="text-align: justify;">~ Jaj dehogy is Georg! Dehogyis... csak a gyökér és akaratos bátyámat. Aki megint kanos volt...</div><div style="text-align: justify;">~ Jó, erre nem voltam kíváncsi. Na szóval: te merre voltál?</div><div style="text-align: justify;">~ Hát Tommal fürödtem!</div><div style="text-align: justify;">Ismertem be, majd a számra csattant egy kéz - ami történetesen nem az enyém volt - és beláttam, hogy "á, b*zd! Georgék nem is tudnak rólunk." Még nem! És remélem, hogy még nem is fognak! Nem akarom még egyszer átvészelni azt a Bloody Marys estét!</div><div style="text-align: justify;">~ MIT?!?!?!?!?! TI EGYÜTT FÜRDÖTÖK?!</div><div style="text-align: justify;">~ Ööö... többnyire nem! Ez ma kivételes alkalom volt, mert Tom olyan részeg lett a sulikirándulást követően, hogy nekem kellett neki segítenem lemosni a hányást az egész testéről.</div><div style="text-align: justify;">- Na remek! Fogd csak rám...</div><div style="text-align: justify;">Suttogta Tom, én pedig átdöftem a tekintetemmel. De mivel nem hatott: a telefonbeszélgetés végéig szuggeráltam!</div><div style="text-align: justify;">~ Remek. Ez egy kicsit fujj, de nem tudok mit tenni... szóval! David hívott minket, egyszer téged is! </div><div style="text-align: justify;">~ Tudom.</div><div style="text-align: justify;">~ Lesz*rom! Szóval: meg akar minket együtt hallgatni!</div><div style="text-align: justify;">~ NA NE!!! Ez a humanista pióca mindenről tud?!</div><div style="text-align: justify;">~ Mint láthatod... tehát: a wolmirstädti műv. házba meghallgatna minket egyik közeli barátjával.</div><div style="text-align: justify;">David is meleg?! - gondoltam hirtelen, majd megráztam a fejem, és a továbbiakban minden erőmmel egy jó válasz összetételén gondolkodtam. Majd ez lett:</div><div style="text-align: justify;">~ Hát én benne vagyok, ha nektek okés.</div><div style="text-align: justify;">~ Mi már belementünk! Tom?</div><div style="text-align: justify;">~ Ő biztos, hogy nincs, ezért kérdeztelek csak titeket!</div><div style="text-align: justify;">- MI?!?!?!</div><div style="text-align: justify;">- Kuss!</div><div style="text-align: justify;">~ MEGINT LEKUSSOLTATSZ?!?!?!</div><div style="text-align: justify;">~ Továbbra sem téged, Georg!!!</div><div style="text-align: justify;">~ Na rendben. Akkor majd hívj fel ha megérkeztetek! Jó éjt.</div><div style="text-align: justify;">~Jóéjt!</div><div style="text-align: justify;">Letette, én pedig sóhajtva dőltem most a másik irányba. Tom furcsán figyelt miközben én lehelyeztem az asztalra a telefonom. Rásandítottam, ő meg most már úgy néz, amit még a jó öreg Dracula gróf is megirigyelt volna...</div><div style="text-align: justify;">- Mi az?</div><div style="text-align: justify;">Óvatosan kérdezgettem, ő pedig sóhajtva válaszolt:</div><div style="text-align: justify;">- Annyira unom már a folyamatos szervezkedéseidet... ha ez így fog menni, ha már híresek leszünk, akkor onnantól kezdve minden hétvégén Play Boy lánynak kell öltöznöd, és előttem kell sztriptízelned!</div><div style="text-align: justify;">Kicsit meghökkentem óhaján, de el kellett ismernem, hogy komolyabb meglepődéssel ez úgy nem is társult. Na, jó: egy kicsit. De azért, ha az embernek egy olyan bátyja van, mint nekem ez az evolúciós zsákutca, el kell ismerjük, hogy ez már igazán hétköznapi! Mármint ezek az ostoba, és rendkívül együgyű kívánságok. De hát visszaszóltam neki a magam módján:</div><div style="text-align: justify;">- Esetleg a lábam ne gyantázzam le?!</div><div style="text-align: justify;">Szóltam oda neki, mire ő száz wattos vigyorral az arcán közölte velem:</div><div style="text-align: justify;">- Az sem ártana!</div><div style="text-align: justify;">- Felejtsd el.</div><div style="text-align: justify;">Zártam a témát, majd felálltam, felkaptam a telefonom, és betrappoltam a szobába, ahol már a többiek javában húzták a lóbőrt. Kivéve Leonardot, aki szorgalmas SMS -ezgetés közepette az ágya sarkában, a saját kis, sötét zugában, törökülésben leledzett.</div><div style="text-align: justify;">- Leo, te nem alszol?</div><div style="text-align: justify;">- Mondd már meg nekem őszintén: te vak vagy, vagy rövidlátó?!</div><div style="text-align: justify;">- Jó, csak kérdeztem.</div><div style="text-align: justify;">- Az én kérdésemre továbbra sem válaszoltál!</div><div style="text-align: justify;">- Miért? Te válaszoltál az enyémre?</div><div style="text-align: justify;">- Hogyne! Egy új kérdéssel.</div><div style="text-align: justify;">- Milyen jellegzetes...</div><div style="text-align: justify;">Löktem oda neki, majd szánalomtól csöpögő tekintetemmel elvonultam saját párnáim társaságába. Egy ideig persze még gondolkoztam a holnapon, aztán ez a szimpla elmélkedés átcsapott hirtelen aggodalomba, majd szépen lassan izgalomba. Várható volt, hiszen ha úgy gondolkozik az ember 16 éves, kicsi fia, akkor minden percben csak az a mondat fut át mintegy szalagcímként előttünk, hogy "ez már élesben megy". És ha ez nem elég egy kezdetleges izgalmi állapothoz (itt épp nem olyanra gondolok, ami pár órája a fürdőben történt), akkor mi? - ilyen gondolatokkal aludtam el aznap éjjel.</div><div style="text-align: center;">***</div><div style="text-align: justify;">Ha a giga-mega-sztárság része, hogy szombaton a reggeli megnövekedett gyomorsavam miatt már 6kor csiripeljek, akkor lesz mit alakítanom. Ha énbelőlem valaha is híres ember lesz megesküszöm, hogy 10től előbb nem kelek! Bár lehet ez elég nehezen lesz kivitelezhető...</div><div style="text-align: justify;">Szóval: miután reggeli perceimben békésen a napi koffein adagomat próbáltam elfogyasztani egy bárgyú tekintettel találkozott sajátom.</div><div style="text-align: justify;">- 'Reggelt Justin! Te tegnap nem mentél haza?</div><div style="text-align: justify;">- Szerinted ha hazamentem volna mégis hogyan aludtam volna a koleszos ágyamba, a koleszos alvó macimmal, és a koleszos párnámmal?!</div><div style="text-align: justify;">- Jó, csak próbálok beszédtémát keresni.</div><div style="text-align: justify;">- Inkább választ keress: mégpedig arra a kérdésre, hogy "mit keres egy magad fajta emós-buzi, a konyha közepén, reggel negyed 7kor?!"</div><div style="text-align: justify;">Igyekeztem továbbra sem felvenni az oktalan beszólogatásait (ma pl. nem feketére, hanem fehérre festettem a körmöm!!), és továbbra is szürcsölgetni az immár langyos kávémat. De továbbra sem hagyott fel...</div><div style="text-align: justify;">- Hallottad?! Várom a válaszod!</div><div style="text-align: justify;">Mivel eléggé sértette a férfias becsületemet ezzel a rám ragasztott jelzőjével továbbra is elhagytam a válaszadás lehetőségét, és helyette belehelyeztem a már üres poharam a mosogatóba. Aztán: elsétáltam a legnagyobb nyugalomban a cipőmért, és miután lábamra helyezve meghúztam a fűzőt, és felkaptam a telefont, elindultam a fürdő felé, hogy csekkoljam bátyám hogyan is áll az előkészületekkel. Na persze Justin még továbbra is csak kitartóan ragasztotta rám a sértőbbnél-sértőbb beceneveket, és átkozta az összes nőnemű rokonomat - de e percben pont, hogy nem érdekelt. Ugyanis már beleszoktam az e fajta elbánási módszerekbe! Nem jelentett különösebb gondot a figyelmemen kívülre terelni ezeket. De mikor benyitottam a fürdőbe elég lehengerlő látvány tárult elém. Bátyám háttal volt nekem, és az ablak előtt állt. De nem hinném, hogy kifelé nézett, mert be volt húzva a sötétítő. Nem szóltam neki, csak a háta mögé sétáltam, és közben olyanokra gondoltam, hogy rosszul van, vagy valami... de pont az ellenkezője!</div><div style="text-align: justify;">- Tom te... ?!</div><div style="text-align: justify;">... rosszul vagy? Baj van? - ilyesfajta kérdésekkel álltam volna elő, ha nem látom meg mennyire nincs rosszul, sőt: mennyire jól van! A farmerja slicce le volt húzva, és kézi munkával kényeztette éppen meredező férfiasságát, miközben olyan fejet vágott, aki épp most szívott be. Egyenletes fel-le mozdulatokkal húzgálta a vékony bőrréteget, miközben sóhajtozott. De talán észrevett-talán nem: minden esetre a nevemet mondta a legnagyobb kéjjel hangjában.</div><div style="text-align: justify;">- Bihll....</div><div style="text-align: justify;">És csak tovább sóhajtozott, miközben a kézimunkát végezte önmagán. Végigfutott rajtam a hideg, majd elöntött a forróság: de a végén elgondolkoztam... ez az én nevemet mondogatja maszturbálás közben?!?!?!?!?! - majd gyorsan felkaptam az első kezem ügyébe kerülű tárgyat, ami egy Head & Shoulders férfi sampont jelentett. Mindenki megnyugtatására: most nem arra készülök, hogy megmossam szabadon lévő fanszőrzetét, hanem egy sokkal helyén valóbb dologra! - és hozzá vágtam teljes erőmből a sampont, ami a fején hangosan koppant. Persze azonnal félbe hagyta két-kézi munkáját, és miután elpakolta a lényeget, felém fordult, és magából kikelten ordította le a fejem.</div><div style="text-align: justify;">- TE MÉGIS MI A F*SZ CSINÁLSZ??!?!?!?! Kilestél, vagy mi a bánat?!</div><div style="text-align: justify;">Hogy leplezzem nem épp jó szándéktól vezérelt indulataimat lezseren nekidőltem a csempézetnek, és összefontam karjaimat, majd keresztbe tettem lábaimat. Kicsit felemeltem a fejem, és igen flegma arccal, igen flegma stílusban, igen flegmán válaszoltam neki:</div><div style="text-align: justify;">- Már egy órája itt szólongatlak. Jó: csak 10 perce. DE TE PONTHOGY TÖK JÓL ELVAGY A FARKAD RÁNGATÁSÁVAL, MIKÖZBEN AZ ÉN NEVEMET SÓHAJTOZOD!</div><div style="text-align: justify;">- Ööö...</div><div style="text-align: justify;">- Tudod milyen rohadt kínos volt?!</div><div style="text-align: justify;">- Tehetek róla, hogy az öcsémre gerjedek?</div><div style="text-align: justify;">- Szerintem igen. De mindegy! Már nem törölhetem a képeket...</div><div style="text-align: justify;">- Hm... amúgy is: már máskor is láttad, nem?</div><div style="text-align: justify;">Kacsintott én pedig egy hörgést követően, meglepett arccal ugyan, de kiadtam az utasítást:</div><div style="text-align: justify;">- Na jó... mosd meg a kezed, és menjünk!</div><div style="text-align: justify;">- Rendben.</div><div style="text-align: justify;">Vont vállat, én meg megpróbáltam kitalálni, hogy mégis mit mondjak majd Tomnak, ha kiderül: nem is most lesz a meghallgatás. Igen, feleslegesen keltettem fel! Meg kell mondjam őszintén, hogy a puszta indokom csupán annyi volt, hogy nem bírtam nézni, ahogy ő az ágyban fetreng - és minden bizonnyal k*rva jót álmodik - miközben a takaróját félredobva a párnájával takarja el ágyékát (amit ezen reggeli órákban csak az alsógatya takart), és szétterpeszkedve horkol. Nem, ezt nem! Tehát elviszem kajálni, majd elmegyek vele vásárolni... mi van?!?!?!?! Elvileg meleg vagyok, nem? Azoknak szabad shopping - cicát játszani! Na jó: éljünk inkább shopping - kandúr kifejezéssel! - szóval: szerintem most tuti meg fog ölni. Jobb lenne, ha megvesztegetném egy csomag gumicukorral? - na jó! Ez esetben (már csak a samponos-fejhez vágos rész miatt is) jobb lesz, ha komolyabb módszerekben gondolkozok. Jó, azért nem fogok neki tangában, meg pántos-csipkés-combfixben, és melltartóban ugrosni (persze ha ez lenne kitömném zoknival, vagy Oscar puffadt-fasírtjaival) előtte, de azért valami nem is tudom... valami olyan kell, ami totál-tuti-biztos megfogja majd!</div><div style="text-align: justify;">- - - - - - - -</div><div style="text-align: justify;">Séta közben elkezdtem az előbbi alapok végett kérdezgetni: neki mi jönne be? De a válaszai tőlem továbbra is csak negatív hatást váltottak ki...</div><div style="text-align: justify;">- Na és ha lecidáznál?</div><div style="text-align: justify;">E percben szükséges volt megállnom. Hitetlenkedve fordultam hátra, és tekintetem találkozott Tom kéjenc vigyorával. Tehát komolyan gondolja! Na jó... akkor vágjunk bele:</div><div style="text-align: justify;">- Más?</div><div style="text-align: justify;">- Most ezzel mi bajod? Utána én is csinálnám neked!</div><div style="text-align: justify;">- Tom, én ezt... olyan megalázónak tartom.</div><div style="text-align: justify;">- Ööö... miért is?</div><div style="text-align: justify;">- MERT MEGALÁZÓ?!?!?!?!?!?! Keress valami mást...</div><div style="text-align: justify;">- Jó... akkor menjünk be ide!</div><div style="text-align: justify;">Bökött rá egy szexboltra. Ingerült tekintettel láttam el a továbbiakban - de végül bementünk. Inkább ez, mint a cidázás!</div><div style="text-align: justify;">Odabent persze egy alattomos tekintetű, szőke, töltött mellű, seggű és ajkú, rikító piros szemüvegű nő fogadott minket.</div><div style="text-align: justify;">- Segíthetek?</div><div style="text-align: justify;">Ezt meg szokás kérdezni egy szex-boltban?! - fintorogtam, de Tom helyettem is előállt egy válasszal:</div><div style="text-align: justify;">- Nem, csak válogatunk.</div><div style="text-align: justify;">Válogatunk, hm?! Na remek... - de mire végiggondolom már azonnal tele van a kosár vagy 10 óvszerrel, egy szőrös bilinccsel, és egy doboz "nem akarom megtudni mivel". Aztán a fizetést követően Tom úgy szorongatta a piros szatyrot, amibe berakta a műcsaj a cuccokat, mint egy kisgyerek azt a nyalókát, amelyik akkora, mint a feje. Én pedig a magam módján egyre több flegmaságra utaló szófordulatot követően betértem egy marketbe, ahol eltöltöttünk még egyszer annyi időt, mint a szex-boltban. Ezt az édességekkel teli zacskót most én szorongattam 200 voltos vigyorral!</div><div style="text-align: justify;">Olyan fél 10 magaslatában végül egy parkban kötöttünk ki. Tom zsebre tette kezeit, de közben lábait úgy nyújtóztatta ki, mint egy kamion-látta béka. Én persze felhúzott térdeim takarásában egy hetilapot forgattam, miközben észleltem, hogy Tom többször is rám nézett, majd elfordult.</div><div style="text-align: justify;">- Na bökd már ki lelked bánatát!</div><div style="text-align: justify;">- Hö?</div><div style="text-align: justify;">- Istenem Tom!</div><div style="text-align: justify;">Hirtelen leengedtem térdeimet, az újságot magam mellé raktam, és közelebb csúsztam hozzá...</div><div style="text-align: justify;">- A'sszed nem vettem észre, hogy folyton-folyvást rám-rám tekinthetsz?</div><div style="text-align: justify;">- És már ez is zavar?</div><div style="text-align: justify;">- Annyira nem.</div><div style="text-align: justify;">- Gyakran érzem, hogy te kibírhatatlan vagy, mint az összes barátnőm egybevéve...</div><div style="text-align: justify;">- ÖSSZES BARÁTNŐD?!?!?!?!</div><div style="text-align: justify;">- Nyugi már... velük csak szexelek!</div><div style="text-align: justify;">- Miért? Velem mást is csinálsz?</div><div style="text-align: justify;">- Hát persze!</div><div style="text-align: justify;">Válaszolt hitetlenkedő tekintettel. Én pedig megforgattam szemeimet, és sóhajtva öntöttem ki neki a lelkem. Talán ez nem tartozik a meglehetősen férfias dolgok közé, de úgy éreztem akkor ezt muszáj lenne leszögezni...</div><div style="text-align: justify;">- Tudod Tom van mikor úgy érzem... nem igazán... szóval! Van mikor úgy érzem semmibe veszel...</div><div style="text-align: justify;">- Hát ezt jól érzed. De szerintem ez tény, nem értem! Azt hittem már korábban is feltűnt...</div><div style="text-align: justify;">- Gyökér... khm! Szóval: ha nem épp így látom, akkor meg olyan, mintha egy csajnak lesnél.</div><div style="text-align: justify;">- Hát ez épp nem igaz, mert egészen más tészta, ami a te lábad között van, és egy nő lába között!</div><div style="text-align: justify;">- Hagyjál már kibontakozni!!</div><div style="text-align: justify;">- Hallgatlak...</div><div style="text-align: justify;">- MI AZ HOGY NEM SZOKTÁL NŐNEK NÉZNI?!?!?!?! Figyelj Tom: elég meglepő volt mikor kezembe nyomtad azt a nyamvadt rózsát!!!</div><div style="text-align: justify;">Furcsáltam mikor bátyám arcán meglepődés jele mutatkozott ki némi... félelemmel? - aztán mindezt felváltotta a... szomorúság? Vagy mi ez? Csalódottság? - és hirtelen összeszorult a nyelőcsövem, alig kaptam levegőt, majd hirtelen én is elszomorodtam. Felálltam. Zsebre tettem a kezem. Éppen szólni akartam, mikor megelőzött:</div><div style="text-align: justify;">- Nem tudtam, hogy ez sértő neked...</div><div style="text-align: justify;">- Tudod Tom: az lehet, hogy meleg vagyok, és az is, hogy úgy is öltözök, mint egy meleg, de ettől függetlenül még én is férfiból vagyok.</div><div style="text-align: justify;">- És ez mégis kinek tűnik fel?</div><div style="text-align: justify;">Szólt vissza, én meg már megint padlót fogtam a flegmasága miatt. El nem tudom képzelni, hogy hogyan is jöhettünk ki ugyanazon a lyukon keresztül, mikor míg bennem többé-kevésbé él az elegancia, addig benne inkább egy pokróc változott személyiséggé. De többségében már beleszoktam ebbe a felállásba... mindig a jókkal csesznek ki, nem igaz? És az előbb még én éreztem sz*rul magam, mert megbántottam. De komolyan: ő mégis hány ezerszer bántott már meg engem?!</div><div style="text-align: justify;">- Na jól van Tom... inkább induljunk el a stúdió felé!</div><div style="text-align: justify;">- De akkor ha nem kell az a rózsa dobd csak ki... felőlem aztán még meg is taposhatod!</div><div style="text-align: justify;">Hirtelen elgondolkodtam, és talán megint túl nőies monológ lenne, de meg kell hagyjam: ezt már csak azért se csinálnám, mert kicsit olyan érzésem lenne, mintha őt taposnám el...</div><div style="text-align: justify;">- Nem fogom. Megtartom, ne aggódj! Mert igazából tetszik... csak.. egy példának hoztam fel!</div><div style="text-align: justify;">- Ja jól van akkor.</div><div style="text-align: justify;">Ő is felállt, és elindult. Én pedig még hátramaradva álltam egy helybe. Nem túl sokáig. Talán csak egy fél percig... és miközben azt néztem, ahogy ő lassan előre sétál, én továbbra is csak a háta mögött lesek ki a fejemből. Mégis mekkora baj, ha elrejtjük a valós érzelmeinket?</div>Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-54452892186949532352012-06-24T19:28:00.001+02:002012-06-24T19:29:46.163+02:00XXV.fejezet: Lady Marmalade?!?!?!<div style="text-align: justify;"><b><i>Sziasztok!</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>Igen, már javában tart a nyár, és ideje volt részt is tennem, de nem lett épp hosszú... sajnálom! ^^ A héten meg elutazok, szal nem igen tudok semmivel előállni. Addig is: legyetek jók ;) - vagy ne xD</i></b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><br />
<div style="text-align: center;"><b><i><u><span style="background-color: magenta; color: yellow;">[Lédi Narancslekvár - de itt a dalra gondol]</span></u></i></b></div><div style="text-align: center;"><b><i><u><span style="background-color: magenta; color: yellow;"><br />
</span></u></i></b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">- Miért pont Blast?</div><div style="text-align: justify;">Érdeklődtem Gustavtól, amikor épp ki akartuk találni mi legyen a neve az együttesünknek. Válasza nem kissé lepett meg, hiszen ha valakiből, belőle sosem néztem volna ki:</div><div style="text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbiPzHvOSrXf2x4RlsBKa3pzXVQeszLYwTvJ4uFNo4i42j8LL2PxPqyWgBGo3Lt6pVLqhnvDbwW1DzwcBUKSVDXVZLp9wXhmGYZEFY95qgs7xVcjIrG8fZnwBvSTfTpHFXkcpTohQhMWY/s1600/tumblr_lvnou5IDBq1r7c8cuo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbiPzHvOSrXf2x4RlsBKa3pzXVQeszLYwTvJ4uFNo4i42j8LL2PxPqyWgBGo3Lt6pVLqhnvDbwW1DzwcBUKSVDXVZLp9wXhmGYZEFY95qgs7xVcjIrG8fZnwBvSTfTpHFXkcpTohQhMWY/s200/tumblr_lvnou5IDBq1r7c8cuo1_500.jpg" width="150" /></a>- Mert tegnap Nanát néztem... (Nana: japán sorozat, amolyan "szappanopera" rajzfilmben)</div><div style="text-align: justify;">Tom sugárba köpte maga elé a kóláját, és fuldoklási rohama közepedte, mintha röhögött volna. Fintorogtam, majd megveregettem a hátát, mire ő átkarolta a vállam. Egy fenékbe-csípással emlékeztettem, hogy Gustav és Georg még NEM tud kettőnkről. Dehát, mint mindig most se igazán vette a lapot... szóval lábszáron rúgott.</div><div style="text-align: justify;">- Mi bajod?!</div><div style="text-align: justify;">- Tartsd a szád!!! És uralkodj magadon.</div><div style="text-align: justify;">Hirtelen mind megálltunk és a két tudatlan fél egyszerre meredt ránk, és pislogott. Majd egy idióta vigyorral hárítottam, és hirtelen tovább álltunk. Közben szemem sarkából láttam valami bűntudathoz hasonló "nem értelek" féleséget bátyám szemében, s ezálltal én is elkenődve meredtem az égre. Tudhattam volna már az elején, hogy még sokszor probléma lesz mindebből - de nem voltam képes kitérni előle. Ezesetben én voltam a naiv szerelmes, és Tom pedig a főgonosz, aki magába bolondítja a csa... esetemben pasit!</div><div style="text-align: justify;">- Lehetne a nevünk Lady Marmalade, mint a Molerougban!!</div><div style="text-align: justify;">Hoppá!!! - hirtelen nekimentem egy oszlopnak, és miközben a "jól vagy?" kérdések záporoztak (kivéve természetesen Tomtól, aki megint félő, hogy a kólájában fullad meg) hirtelen mintha ez kellett volna, ahhoz, hogy ráinduljak a témára:</div><div style="text-align: justify;">- MI?!?!?!?! Tudtommal egyedül én nézek ki csajnak...</div><div style="text-align: justify;">- Jaj, Bill... ez nem is ig... igaz.</div><div style="text-align: justify;">Makogta Georg, pedig éreztem, hogy a maga módján ezzel csak vígasztalni próbált, meg, hogy azt halljam, amit szeretnék hallani. De Tom azonnal közbe nyerített:</div><div style="text-align: justify;">- Ugye ezt te sem gondoltad komolyan?</div><div style="text-align: justify;">Rámeredtem a jó öreg "Bloody Mary" tekintettel, amivel el tudom hitetni vele, hogy simán kikaparnám a szemét, ha megtehetném az utca közepén. De majd csak otthon! Muhahaha. Ott úgysem tud jóformán senkihez sem menekülni! De itt meg itt vannak Georgék. Bár nem mintha őket különösképp zavarná a dolog, ha most hirtelen megölném a bátyám! Persze erre sor nem kerülhet, csak éreztetem vele szimpla haragom...</div><div style="text-align: justify;">- Ehem... miért nem leszünk Tom's Band?</div><div style="text-align: justify;">Mindenki összenéz, majd Georg hasba vágja bátyámat, mire én megijedve kapom el annak bal karját. Fogalmam sincs miért is aggodalmaskodom ennyire érte! Ő vajon szokott értem?</div><div style="text-align: justify;">- Mert nem te vagy a frontember, hanem Bill!</div><div style="text-align: justify;">- Mi van?!</div><div style="text-align: justify;">Ez kivételesen egyszerre volt bátyámmal. Ez még nekem is új! Miért is?</div><div style="text-align: justify;">- Minek ez a nyávogás, skacok? Ezzel én is tisztába vagyok... Georggal tegnap beszéltem róla, és végtére is Billnek köszönhetjük, hogy egyáltalán lett banda!</div><div style="text-align: justify;">- Jól van na! Nyugi... de a Bill's band sokkal bénább hangzású, mint a Tom's band!!!</div><div style="text-align: justify;">- De legalább nem hiszik, hogy Tom és Jerry fanok vagyunk...</div><div style="text-align: justify;">Vágott közbe Georg, amire Tommal játékosan kergetőztek, mint az ovisok. "Na várj csak" "Most megütlek" stb. hangzott felőlük, miközben Tom sehogy sem tudta beérni Georgot. Én pedig Gustavval hátra maradtam, és a fejünk fogtuk szánakozásunkban.</div><div style="text-align: justify;">- Mindig ilyenek?</div><div style="text-align: justify;">- Hát... valószínűleg. Amúgy tudod mi a meglepő?</div><div style="text-align: justify;">Kezdtem bele, és Gustav mintha a farkát csóválta volna, s kiskutyaszerűen érdeklődött további mondandóim felől. Kicsit furcsa volt a szőke adoniszt ilyen stílusban látni, még el is pirultam. Nem, nem azért mert bejön! Bár... na szóval: igazából azért, mert amit én mondok az többnyire senkit sem szokott érdekelni. Főleg nem ilyen látványosan!</div><div style="text-align: justify;">- ... szóval... azt tartom eleve furának, hogy így el vannak. Eddig tudod nem nagyon tűnt úgy, mintha jól ellettek volna egymással!</div><div style="text-align: justify;">- Na és akkor ez most jó nekünk?</div><div style="text-align: justify;">- Mindenképpen. Hiszen ma-holnap híresek leszünk!</div><div style="text-align: justify;">Persze ezt akkor még nem gondoltam komolyan. Álmomban sem hittem volna, hogy egyszer kiderül: nem hazudtam.</div><div style="text-align: center;">***</div><div style="text-align: justify;">- Bííííííííííll!!!</div><div style="text-align: justify;">Másnap iskolai kiránduláson voltunk valami botanikus kert szerűségbe. Elég nagy sár volt az előző esti eső miatt, de azért bírtam tartani az iramot - Pietroval ellenben.</div><div style="text-align: justify;">- ... várj már! Megint leragadtam.</div><div style="text-align: justify;">- Kizárt, hogy a mocsár miatt...</div><div style="text-align: justify;">- Nem. Igazából vettem egy száraz rózsát anyunak! Te nem veszel a tiednek semmit?</div><div style="text-align: justify;">Akaratomon kívül meglepett fejet vágtam, ami közel-lassan átcsapott egy fokig szomorúba. Elkeseredtem, mert tudtam, hogy hiába vennék neki bármit is, kizárt, hogy lenne alkalmam odaadni neki.</div><div style="text-align: justify;">- Nem, nem igazán.</div><div style="text-align: justify;">Mivel Pietro is tisztában volt a tényekkel, csak most minden bizonnyal belefeledkezett - így ő is elszontyolodott. Mivel nem akartam tartani ezt a frontot így azonnal kerestem a témaváltás lehetőségét!</div><div style="text-align: justify;">- Tudod Pietro én még sosem voltam iskolai kiránduláson.</div><div style="text-align: justify;">- Tudom. Most először kötelező ez! Amúgy én se jöttem volna. De akkor nem tudtam volna ezt megvenni!</div><div style="text-align: justify;">Bökte felém a rózsát, aminek megcsapott mámorító illata, és megint elpirultam - utálom, hogy fiú létemre annyit pirulok, mint egy tini-picsa. Majd elfordultam és véletlenül kifutott a számon:</div><div style="text-align: justify;">- Pietro, néha azt hiszem b*zi vagy.</div><div style="text-align: justify;">- MI?!?! Miért?!</div><div style="text-align: justify;">- Fogalmam sincs...</div><div style="text-align: justify;">- Ááá...</div><div style="text-align: justify;">- Szóval nem? Pedig a kezdettől fogva langyinak tűntél.</div><div style="text-align: justify;">Vigyorogtam felé, majd hirtelen előresiettem, hogy még véletlenül se tudjon utolérni akár ő, akár az ideiglenes haragja. Siettemben pont beértem a bátyámat, és Kevinéket. Persze... megint együtt voltak! Örökké egymás nyakában vannak, mi értelme? Ennyit még én se vagyok Pietro, Georg vagy akár Gustav seggében.</div><div style="text-align: justify;">- Hé! Hát te mit rohangálsz itt, mint egy menstruáló pulyka?</div><div style="text-align: justify;">Kérdezte bátyám, ami nemű kérdésével megint a földre húzott valami. És közöltem vele:</div><div style="text-align: justify;">- Tom, a pulykák nem menstruálnak.</div><div style="text-align: justify;">- Tényleg nem?!</div><div style="text-align: justify;">- Tényleg nem.</div><div style="text-align: justify;">- Ez durva. Ti tudtátok?</div><div style="text-align: justify;">A többiek a legnagyobb egyetértésben rázták a fejüket. Á! Nem mint. Leoban csillant némi értelem... sóhajtottam örömömbe. Még el is mosolyodtam, bár én se vágom miért.</div><div style="text-align: justify;">- Na és merre hagytad a spanyolt?</div><div style="text-align: justify;">- Olasz. És valahol a sor végén kullog, nyilván megint vesz valamit az anyjának... vagy a barátnőjének.</div><div style="text-align: justify;">Kevin és Justin egyszerre felnevettek, majd Justin belekezdett ennek megmagyarázásába:</div><div style="text-align: justify;">- Hát ha annak van csaja, akkor én még szűz vagyok!</div><div style="text-align: justify;">- Miért? Eddig nem az voltál?</div><div style="text-align: justify;">Csatlakozott Oscar, majd mi többiek most kivételesen rajta nevettünk, nem pedig Justin szövegén.</div><div style="text-align: justify;">- Ó, ha már itt tartunk...</div><div style="text-align: justify;">Szólt Tom, majd kotorászott a zsebében. Elővett egy könnycsepp formájú üveget, amiben egy nyíló félben lévő rózsa van. Egy mozdulattal a kezembe adta, majd rácsukta ujjaimat.</div><div style="text-align: justify;">- Az a bolond árus nem hagyott vele békén, úgyhogy megvettem.</div><div style="text-align: justify;">- Miért van üvegbe?</div><div style="text-align: justify;">Érdeklődtem némi képp letaglózva azon, hogy Tom rózsát vett nekem... némiképp pedig azon, hogy tényleg üvegben volt!</div><div style="text-align: justify;">- Valami olyasmit mondott, hogy két évente egyszer virágzik, meg, hogy szerencsét hoz. Hát gondoltam az rád fér, és megvettem neked!</div><div style="text-align: justify;">"Megvettem neked..." - most vágom miért pirultam el. Fura, mintha kicserélték volna... aztán hirtelen kapcsoltam, és zsebre tettem.</div><div style="text-align: justify;">- Remek. Kösz szépen! De nem vagyok a nőd, hogy virágokkal halmozz el...</div><div style="text-align: justify;">- Pedig közel vagy hozzá!</div><div style="text-align: justify;">Vigyorgott rám, majd átkarolta a nyakam, és úgy mentünk pár méteren át. A többieket meg ismételten hátra hagytuk. Ott sétáltunk a komplett Jurasic Parkban, és az egyetlen mozgásban lévő dínó itt nem volt más, mint csak a bátyám büszkesége. És közben beszélgettünk - de úgy mindenről. Olyan jó volt... még sosem volt ilyen! Vagy legalábbis én nem emlékszem rá. Minden esetre jó lenne, ha lenne ebből rendszer. Mert mit is csinálunk egész nap? Ha épp nem kúrunk, akkor veszekedünk, ha nem veszekedünk, akkor oltogatunk. Jó lenne mélyebb irányba terelni a kapcsolatot! Vagy ez csak az én vágyam?</div><div style="text-align: justify;">- Tom...</div><div style="text-align: justify;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkZr4NRzgd_HCtNs0ct-4IaFxylY7JekC8aKutij4mY0oJSHmKi5KQyhoG9HeKG2SkYsrSyxjWS-d4ZQLMcxzp4Gc9HI_5furIrPL6sSFNMjPbSbKxfLt2ubMkqldMpC8D3y8FSO2dsVM/s1600/Yp60A_379248-02.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkZr4NRzgd_HCtNs0ct-4IaFxylY7JekC8aKutij4mY0oJSHmKi5KQyhoG9HeKG2SkYsrSyxjWS-d4ZQLMcxzp4Gc9HI_5furIrPL6sSFNMjPbSbKxfLt2ubMkqldMpC8D3y8FSO2dsVM/s200/Yp60A_379248-02.jpg" width="133" /></a>- Hm?</div><div style="text-align: justify;">- Nekem még sosem volt alkalmam ilyen jót beszélgetni veled!</div><div style="text-align: justify;">- Hát nekem sem veled. Mintha mindig csak flegmáznál velem!</div><div style="text-align: justify;">- MI VAN?!?!?!</div><div style="text-align: justify;">- Erről beszélek.</div><div style="text-align: justify;">- Én ezt még sosem vettem észre... mármint: hogy ez téged bánt!</div><div style="text-align: justify;">- Nem bánt!!! Vagyis de... nem szokásom kimutatni az érzelmeimet!</div><div style="text-align: justify;">- Ezzel tisztában vagyok... olyan vagy, mint egy Deichmanos cipős doboz!</div><div style="text-align: justify;">- Nesze neked "nem is vagyok flegma".</div><div style="text-align: justify;">- Nem mondtam, hogy nem vagyok az!!</div><div style="text-align: justify;">- Akkor beismered, hogy flegma vagy?</div><div style="text-align: justify;">Vigyorog rám idiótán miközben én belátom, hogy a mélyebb irányba terelésnek még koránt sincs itt az ideje...</div>Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-13448308395824374242012-06-09T18:04:00.001+02:002012-06-24T18:06:08.019+02:00BONUS fejezet: Everydays<b><i><span style="color: #ea9999;">Sziasztok!</span></i></b><br />
<b><i><span style="color: #ea9999;"> Azt hiszem minden történet vége felé kell egy kevésbé komoly rész, amin sokkal inkább nevetni tud az ember, mit sem elgondolkozni, vagy hasonlók... s mivel már a vége felé járok első TWC-s műremekemnek így alkalomszerűnek tartottam egy ilyen rész megírását! Szal jó szórakozást ;) Remélem azért még nem pártoltok át SP-hez xD</span></i></b><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjd-ZKZOvUXKOlFUHWRKhNVCO4Uy8cvXh2aTmGMtkq8bVH0l03OKj2CZGWUKr30FojrYGNHgN1W7zt_3Rg3sRpM6icl9Ma6F4PAu7g-a48yxPmwLu2RmqdWIv_72wR4K5U4vvrAFBEyW68/s1600/tumblr_lp4slbpGOx1qcqss0o1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjd-ZKZOvUXKOlFUHWRKhNVCO4Uy8cvXh2aTmGMtkq8bVH0l03OKj2CZGWUKr30FojrYGNHgN1W7zt_3Rg3sRpM6icl9Ma6F4PAu7g-a48yxPmwLu2RmqdWIv_72wR4K5U4vvrAFBEyW68/s400/tumblr_lp4slbpGOx1qcqss0o1_500.jpg" width="400" /></a></div><div style="text-align: center;"><b><i><span style="color: red;"><u>Attention:</u></span></i> <span style="color: orange;">EXTRA BETEG RÉSZ!</span></b></div><div style="text-align: center;"><b><span style="color: orange;"><br />
</span></b></div><div style="text-align: center;"><b><i style="background-color: yellow;"><span style="color: lime;">[Mindennapok]</span></i></b></div><div><b></b><br />
<div><b><br />
</b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Világ életemben toleráns ember voltam. Csak ezt nem várhatom el másoktól! A hangulatom pedig amúgy sem épp a megértés kivárására alkalmas ilyen percekben. Totál őrület, hogy rajtakaptak! Eddig Oscar már egyszer meglátott minket, de sajnos az IQ szintje legmagasabb pontja max 0.5 tized lehet. Nem várhattam tőle, hogy elmondja a többieknek, elvégre mire beért a koleszba már el is felejtette - nem megérzés, tény és való. Mert akkor már nem most lenne az első alkalom, hogy le kell ülnünk a haverjainkkal megbeszélni a dolgot. Ugyan mégis mit várhattam? Megértést? Könyörgöm! Az ikertestvéremmel szexelek... a lelkem biztosan nem fog a Mennybe kerülni!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Mégis mikor akartátok elmondani?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Jött az első kérdés Leotól, pedig én úgy éreztem már többszörösen is túlestünk a dolgon. De elég látható, hogy még koránt sem! De Tom szerint ha rendes spanok (én inkább az igaz barátok kifejezéssel élnék), akkor hozzám hasonlóan ők is tökre tolerálják a szituáció fennállását, bármit is láttak. Na jó! Talán nem bármit.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Tom helyettem válaszolt a kérdésre: az igazat megvallva mondolatára gondoltam én is, de vegyük számba, hogy én nem így nyögtem volna be:</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- A kérdés helyesebb lenne úgy, hogy egyáltalán el e akartátok mondani!! És a válasz pedig ez: NEM!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Azt hittem barátok vagyunk.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Lelkizett Justin, majd Leora meredt, aztán megigazította a takarót a hátán. Én ezzel a mondattal sem vagyok tisztába - legalábbis a vizuális tartalmával. Hiszem ha látom alapon élek lassan 17 éve! Elvégre hamarosan annyi leszek. És még ezalatt a velük töltött két év alatt (közel két év) egyszer sem tűnt fel, hogy komolyabb barátság alakul közöttünk. Francokat! Engem lassan úgy kezelnek, mint a házi nénit. Egy: nem vagyok nő, kettő: nem takarításra szakosodtam tudtommal, hanem egyenlőre csak tanulásra!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Igen azok, de ez még nem azt jelenti, hogy feltétel nélkül mindenről tudnotok kéne, ami a nemi életemben történik.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Remek, de legalább ne nyilvánosan csináltátok volna! Vagy mi a f*sz van? Billt is úgy kezeled, mint azt a nem tudom hány csajodat? Amikor kedved szottyan megrakod, és ez helytől, és időtől is független?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Nem különösebben hagyott nyomot a "nem tudom hány csajod" végződésű kérdés, mert szerintem tisztában vagyok azzal, hogy Tom... hogy Tom életében nem csak én vagyok a top lady? Az lehet. De egyedül én vagyok a "first one" hapsi! Ezt szerintem senki sem tudja megcáfolni. Még az sem, aki lánynak néz, mert tökre más van a lábam között! Bebizonyítsam?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Akár! És mi a problémád ezzel?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Kedves Tom: az egyetlen dolog... MERT EGY LÉGTÉRBEN ALSZOM VELETEK!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">A feszült hangulat lassan konfliktusba torkollot a szemszögemből nézve. S talán ha más is jelen lett volna az illető is kiszúrta volna! És pont ezért kellett felkelni fél órával előbb, mint normálisan, hogy ezt meg tudjuk beszélni. Remek! Szerintem több kell ide, mint fél óra...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Amúgy ti, hogy szoktátok...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- OSCAR! Nem pont veled fogom megosztani a taktikáimat.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Szólta le Tom, majd vetett egy futó pillantást rám. Én pedig a magam módján elfordultam. Addig örül a lelkem míg nem vonnak bele engem is!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Egyébként, Bill...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Ennyit erről! Az álom, ami szerte foszlott. Remek!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Hm?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Én nem tudom miért, de úgy látom a sémát, hogy nem adod könnyen magad senkinek. Mégis hogyan jöttetek össze? Mikor? Mióta?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Leo! Szakadj le az öcsémről.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Őt kérdeztem, te kétéltű hasonmás!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- HOGY MONDTAD?!?!?!?!?!?!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Semmi.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Azért még mindig kézzel tapintható köztük a szintkülönbség. Fel sem tűnt, hogy Leo is tart egy bizonyos szinten az én harcias kedvű bátyámtól! De most válaszolni kellene?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Hát lássuk csak... ha tényleg érdekel még valahogy év elején! Na jó: inkább októberbe.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Az is ott van még. És meddig futottatok egymás után?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- A dolog magától jött: nem futottunk, hanem csak minden egyszerűen kialakult.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Hogy lehet valaki ennyire egoista!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Törte meg a szinte gondtalan beszélgetést Kevin, aki épp felmászott emeletes ágya tetejére. Bizonyára biztonságos távolságba akart kerülni a már látszólagosan felhergelt bátyám elől!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Ezt kifejtenéd?!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Tudod Tom... nem titok, és könyörgöm ne verj agyon, mert nem csak én érzem így: te világ életedben egy beképzelt vadállat voltál...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Te meg egy ork.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Remek! Örülök, hogy mindkettőnknek van véleménye a másikról...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Szigeti gnóm!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Most azért akarsz visszavágni, mert felfedtem előtted az igazságot?!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Pontosan, te agyon szteroidozott hobit!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Na azért normálisan...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Lépett közbe Leo, de ezt azok ketten elengedték fülük mellett. És folytatták.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Szóval: szerintem azért jöttél össze az ikertesóddal, mert rohadtul beképzelt vagy.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Takarodj már, te elfajzott elf!!!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Talán jó hatással volna a humorérzékem Tomra? Ezen még én is nevettem. De csakhamar visszarázódtam és lappangó izgatottsággal lelkemben vártam az események tovább fajulását.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Ezt úgy értem, hogy itt lehet nem is Billt...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Ki ne mondd, mert felmegyek és megborítalak!!!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Talán nem is Billt szereted, hanem a tükörképedet!!!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- KEVIN!!!! Elszakadt a cérna. Most megütlek!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Leo és Justin hamar felpattantak, hogy lefogják bátyámat, én pedig Oscarral kívülállók szeméből nézhettem a történteket. Ő túl hülye, hogy beavatkozzon, én pedig ugyanehez túl okos és megfontolt vagyok. Viszont ha belegondolok ebbe talán van némi valószínűsége. De ez mennyire kéne befolyásoljon? Attól függetlenül az nekem is jó, hogy együtt vagyunk, bármilyen "fujj" is a dolog.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Srácok! Nyugalom!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Majd akkor nyugszom meg, ha a vérét mosom a padlóról!!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Tom! Higgadj le!!!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Oké.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Tom hirtelen megdermedt. Lassan visszacammogott mellém és olyan szorosan tette le hátsó féltáját az enyém mellé, amilyen szorosan lehet. Grimaszomat követően kellő információval láttam el őt helyzetemet illetően:</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Tom, nem akarsz esetleg az ölembe ülni?! B*zd! Agyon nyomsz a jó seggeddel.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Hagyjad a fokhagymáimat!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Fokhagyma?! Az nekem van.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Néztem rá egy furfangos arcvonással, és ezt követően ő hirtelen felállt, és tényleg beült az ölembe! Hiába lökdöstem, csak nem tágított. A fiúk persze olyan rémült arcot vágtak, mint amilyet én vághatok egy matek egyes láttán, holott megvan a dícséretesem. De Tom hárított:</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Mi van?! Már úgyis mindent tudtok. És ez nem fog változni a ti kedvetekért!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Belőlem persze rögcest kitört a témától eltérő kérés forma:</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Tom! Vedd már ki a tetves rasztáidat a pofámból...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Nem vagyok tetves!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Még lehetsz.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Bill!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Abbahagytam!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Mostanában próbáltam visszafogni magam az elszólásaimat illetően, de látható mennyire megy a dolog. Tovább lökdöstem!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Szálj le rólam, olyan hegyes a segged, mint egy sziklaóriás mellbimbója!!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Tom már nevetett, majd gondolom kapcsolt mit is mondtam, mert hátrafordult félig-meddig. De a nézéséből nem épp a higgadtság, és a jóhiszem jött le! A magam módján nem törődtem ezzel, meg amúgy is készülődeni kellett, elvégre lassan 8 óra.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><b><span style="color: #ffe599;">***</span></b></div></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">A történelem tanárom világ életében nagy komikus hírébe állította magát. Csak ezt épp mi, az iskola tanulói látjuk ennek ellenkezőjét! Épp töri órán ülök, és a Véreskezű Mária királyságáról - helyesbítve királynősségéről, és az égető vágyról, hogy despotikus hatalmat alakítson ki - van szó. Az önelégült egyeduralomra törekvő, szadista, s ugyanott rendkívül morbid középkorú nő hatalomra kerülésének történetének kivesézésére az osztályom szinte megegyező hangsúlyban adta a tanár tudtára érdeklődési szintjét a tanár részére, amit az illető igyekezett a maga módján figyelmen kívül hagyni. Talán nem igyekezett eléggé!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Gyerekek! Nem vagyok tisztában a morgás tárgyával. Bár lehet csak én volnák ily tudatlan?! Minden esetre: visszatérhetünk a mi kedves Véres Máriánkra?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Hogyne.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Lökte oda bátyám, majd folytatta előzőekben megkezdett legújabb bealvási teknikájának elővezetését. Helyesebb lenne azt mondani, hogy levezetését, mert aztán előzményekre nem tellett tőle! Csak felállította a töri könyvet, ami kellő takarást nyújtott, és letette azt az eszméletlenül üres, de ugyanott nagyon is kívánatos fejét a padra. Lássuk be: ehhez ért a legjobban. Na meg a szexhez, de az történetesen egy másik téma!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Hm. Sejthettem volna, hogy pont magát fogja érdekelni a téma, Kaulitz úr.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Minden kétséget kizárólag ezt nem nekem szánta, hanem Tomnak. Szóval én teljes lelki nyugalommal másolhattam, amit Herr Schirz épp most vésett a táblájára egy zöld filccel, amit egy fekete bevégezte hozott előtérbe. Olyan gyorsan kifogynak ezek az olcsó táblafilccek! Annyi esze viszont senkinek sincs a tanári karban, hogy némi hozzáadott alkohollal (tuti van a szertárban, vagy épp valamelyik aktatáskában!) a filctoll betétjébe az máris új lenne, s annyival tovább lehetne használni! - ám ezen IQ szint alacsony szintjét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy tankérem épp most vetette egy hetyke mozdulattal a kukába az illetékes filctollat. Majd ezzel folytatta:</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Érekességként mondanám, hogy Véres Mária megegyezik a fiatalok egyik örökösen kedvelt históriájának főhősével, Bloody Maryvel...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Pff. Én már együtt is aludtam vele!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Szólt Tom, aki megint rosszkor tért vissza álomföldről.. véve célzását elintéztem ennyivel:</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Inkább aludj vissza. Jobban elviselem a horkolásodat, mint a humorérzéked.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- De Bill! Elhiszed, hogy tök olyan vagy reggel, ha elalvás előtt nem mosod le a sminked???</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Tom. Kímélj...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Adtam tanácsot neki, majd kénytelen voltam farkasszemet nézni Schirzcel.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Kaulitzék! Én elhiszem, hogy nem akartak beülni az órámra, de...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Tényleg? Erre vártam év eleje óta...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Tom, ne csináld...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Hogy mondta?!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Nos: végre rájött, hogy egyáltalán nem akarok törire járni.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Hm. Persze. Én sem akartam tanár lenni!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Tom szemében szinte megcsillant a remény, és elkezdte húzni a témát. Hátha már nem kell tanulni az órából hátra lévő negyed órában! Ezt az ötletet azt hiszem osztani fogom. De Tom megelőzött:</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Tanárúr mi akart lenni?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Űrhajós...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Ugyan hangjából lejött a szarkazmus, de a magam módján megint később gondolkoztam, mint sem cselekedtem.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Ahh... tönkre menne a NASA.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">A mellettem ülő bátyám majdnem kifordult a székből nevetési rohamát követően, amire az osztály többi tanulója is ezt a cselekvést követte. Én pedig vállat vontam és elkezdtem összeszedni a cuccaimat. Előre láthatólag ebből sem lesz már töri!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Remek volt Bill. Elismerésem: jó poént kreált. Remélem holnapra ekkora átéléssel fogja megírni Véres Mária történetét!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Tanárúr. Inkább a királyét! Azt hiszem útálom ezt a nőt...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Már nem útálhatja, hiszen meghalt!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Az lehet. Pusztán azért fújok rá, mert a bátyám ráébredt, hogy én vagyok a reinkarnációja, amit ezúton is szeretnék neki megköszönni.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Két oldal!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Három?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Ahogy akarja! Kér szempontokat?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Nem. Megoldom.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Talán tisztázhatnánk: csak azért írat velem ESSZÉ-t mert jobb beszólásaim vannak, mint neki, és most sokalt be. Tehetek én arról, hogy a humorérzék is tovább öröklődött bennem?! - ha már itt tartunk nem tudom egy Bloody Mary mennyire lehet humoros.</span></b></div><div style="text-align: center;"><b><span style="color: #ffe599;">***</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Szerintem szép volt.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Kösz Pietro...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Nem azért Bill, de amióta Tommal vagy még oltogatósabb lettél! De ugyanitt rossz hatással is van rád.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- TOMMAL VAGYOK?! Mi? Ezt hogy érted? Miről tudsz? Mit mondott neked Kevin?!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Öüm. Semmit? Csak mostanában észrevettem, hogy örökké Tommal lógsz.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Ja. Már rosszat hittem.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Van valami, amit el akarsz mondani?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Nem, semmi. Azt hiszem jobb lesz, ha rohanok. Meg kell írnom ezt az ESSZÉ-t holnapra...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- De még lesz egy tesid!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">De már mentem is. Viszont még visszaszóltam:</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Na és? Egy igazolatlannal több vagy sem? Mit számít?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Te tudod.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- - - - -</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Örültem amikor újból a koli vénséges épülete falai takarásában tudhattam magam. Éppen a könyvtárból összeszedett adatokat tanulmányoztam (amit nagy áron megszerzett nekem Zen) és jegyzeteltem amit fontosnak tartottam, mikor hirtelen betoppant Justin, s annyira idegbetegnek festett, hogy már vibrált körülötte a levegő! Hogy legalább a jószándék látszatát fent tartsam ezért a tőlem legjobban kitelő kedvességgel érdeklődtem a történtek felől:</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Mi a gáz Justin?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Semmi. Fizikából bukásra állok...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Dehát már általános iskola óta pótvizsgákra jársz belőle!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Épp ez az. Most nem akartam! Nem is értem te hogyan értheted ennyire... várjunk csak egy percet! Hiszen te érted!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Ó remek...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Most pedig előrukkolhatok a segítőkész énemmel. Mégis mit vétettem?! Nesze nekem: Bloody Mary helyett most napokon át magyarázhatom a kapacitást és a soros kapcsolást ennek a megrögzött bukásra állónak...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- ... hozd a könyved, és a füzeted!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- A könyvem eltűnt.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- A füzeted?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Nem volt itthon WC papír...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Már majdnem megkérdeztem "mi az összefüggés" - de sikerült megtalálnom a rejtély kulcsát... végtére is. Sajátos stratégia!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Jó. Akkor tanuljunk az enyémből!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Nem akarok komoly figyelmet fordítani ennek az elbeszélésére, mert még a végén megint átélem. De zömében egy óra után feladta! Én pedig vissza térhettem Véres Máriához. De azzal már mire végeztem gallyra lement a nap! És csak akkor emeltem fel a fejem a jegyzetek, papírgalacsinok és tintapacák alföldjéről, mikor az egész csapat hazaért. S mivel Tom véleménye szerint már nem kell rejtegetnünk a kettőnk közti dolgokat, így persze az sem volt meglepő, hogy hazaérkezését követően egyből belém erőszakolta a nyelvét. A cselekmény olyan hirtelen ért, hogy egy idejig cuppogtam a számmal, mintha szájfényt próbálnék eligazgatni a pittyemen, aztán két pislogást követően rámeredtem bátyámra. Erre Kevin fontosnak tartotta, hogy kifejtse véleményét a dologról:</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Pfúúúúj!!!!!!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Szemlátomást megviselték a történtek, mert az arca hirtelen olyan falfehér lett, mint a döglött teknősöm feje, amikor Tom túladagolta a szíverősítő gyógyszerrel, amit kiírt számára az állatorvos. Csak nem úgy hitted Tomnak? Végtére is... nem meglepő!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Tudjátok én vágom, hogy ti most... na érted! DE KÖNYÖRGÖM!!!! NE ELŐTTÜNK!!!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Csatlakozott a párbeszédbe Leo, aki éppen a telefonját szorongatta méretes cíntányér kezei között. A magam módján biccentettem nekik, míg Tom megismételte a folytási kísérletemet! Minden kétséget kizárólag: pont a srácok kedvéért. - nem tudtam elrejteni szánakozó tekintetemet rendkívül gyerekes incselkedésére, ezért a jó öreg fintort követően felálltam, és áttértem a fürdőszoba helyiségbe. Lehetséges, hogy itt maradok a nap hátralévő részében!! Remek ötlet!</span></b></div><div style="text-align: center;"><b><span style="color: #ffe599;">***</span></b></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><b><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi67Iq5t6AO-Bm8miA6tuJ_z557eKd1C_XgIvl1HRygfl28stP1M6A1fEVOhS_lQSsKEgEdfTuJIjUBbGiIHdGHiFda1Vxhdi-aOSTEX6Qxk6zkRFtY2gZoasa_mjtuijoFuPI040LflhM/s1600/billvsbloodymary.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi67Iq5t6AO-Bm8miA6tuJ_z557eKd1C_XgIvl1HRygfl28stP1M6A1fEVOhS_lQSsKEgEdfTuJIjUBbGiIHdGHiFda1Vxhdi-aOSTEX6Qxk6zkRFtY2gZoasa_mjtuijoFuPI040LflhM/s320/billvsbloodymary.png" width="246" /></a></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">A napok olyan gyorsan telnek, és olyan rendkívüli dolgok történnek ezek alatt, hogy az ember észbe sem kap elégségesen mígnem arra lesz figyelmes, hogy már este 10 elmúlt. Újabban megrögzött kibeszélő show imádó lettem, hátha tudok meríteni némi ihletet újabb oltogatási taktikák kiváltásához. Tehát ez ma este sem volt másként, amikor hirtelen nem rohant le engem Oscar azzal, hogy reggel óta azt érzi, mintha valaki figyelné. Közöltem vele, hogy ez csak annyiban lehetséges amennyiben mi volnánk a kukkolók, dehát ő azt mondta "nem kisejezetten emberi kukkoló".</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Oscar... akkor te kire gondolsz?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Nem is tudom. Talán egy szellem!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- SZELLEM?!?!?!?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Igen. Amúgy hol vannak a többiek?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- A bánat tudja. Szerintem alszanak.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Bill!! Mi van ha Bloody Mary... ?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Ne is folytasd. Én vagyok a suli Bloody Maryje! Ne fossál.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Te írsz róla ESSZÉ-t. Nem lehet, hogy háromszor kimondtad a nevét az íróasztali tükröd előtt?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Egy: nem beszélek magamba. Kettő: NINCS IS TÜKÖR AZ ÍRÓ ASZTALOMNÁL!!!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Amíg éppen fejmosást tartottam Oscarnak hirtelen végigfutott a hátamon a libabőr. Hátranéztem és hirtelen a nappali béli tükörre lettem figyelmes hátam mögött. Még ha a legenda azt is tartja, hogy tükörbe kell nézni, hogy kifollyon a szemem vagy mittudom én - az akkor is csak legenda! Mégis mi reális lehet benne?!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Mi az Bill?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Kérdését követően kikapcsolt a TV. Oscarral egyszerre meredtünk az immár üres képernyőre. Majd összenéztünk és egyszerre ugrottunk be a kanapé oltalmazó válfája mögé. Mikorra vettem a bátorságot, felálltam és megint a tükörbe néztem már egy ideje én is elkezdtem hiszegetni a téma valósághűségét. Ám ha ez szellem akkor azt valahogyan először is vissza kellene küldenünk a... - JÉÉÉZUUS!!! Kezdek bekattanni. - és megindultam a tükör felé. Valami gyanú keringett bennem, amikor a tükörben nem a mögöttem elnyúló terepet szemlélhettem, hanem az ablakot, ami elé még anno helyeztük. De mielőtt rájöttem volna bármire is egy fekete ruhás alak ugrott fel elém:</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Mit tettél? Miért kellett ezt tenned?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Kérdezgette míg én nekifogtam félni. Hallottam Oscar nyöszörgését a háttérből, de újból a csuklyás alakra meredtem, aki leemelte kapucniját. A saját arcommal találhattam szembe magam. Ám valami nem stimmelt...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Eljöttem érted!!!!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Ijesztgetett, de mikorra már komolyabb figyelmet fordítottam a reszketésemre addigra Oscar beszaladt - volna - a szobába. De az ajtó hirtelen becsapódott előtte! Ekközben a fekete ruhás önarcképem átlépte a tükör keretét, és hirtelen elkezdett felém tartani. Hátráltam. Majd amikor megéreztem a fal hidegét pólómon keresztül reszketésemben kicsit megbotlottam. A fekete ruhás alak kuncogott... a magam módján ismét elfintorodtam, és a vártnál másabbat cselekedtem. De lássuk most minek kellett volna történnie: Oscart először is valaminek be kellett volna rántania a szobába, ahol megölve azt vér fröccsen az ajtóba. Ez tetőzné a hangulatban rejlő feszültséget, és igazi horrorfilmszerű opening alakulhatott volna ki. Azt követően kellett volna nekem sikongatva a bejárati ajtó felé futnom, és a csuklyás alaknak meg kellett volna jelennie előttem. A könyörgést gondolom kihagyhatom, mert mindenki vágja. Ezt követően pedig engem kellett volna a legbrutálisabb eszközzel megölnie (pl. egy kabátfogassal, vagy felmosó nyéllel). - dehát a változatosság kedvéért mégsem ez történt, mert időközönként rájöttem a titok nyitjára - és lesmároltam a csuklyás énemet.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- BILL! TE MIT CSINÁLSZ?!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Kérdezősködött Oscar és észrevehető volt a hangjában rejlő aggodalom, és félelem. A főbeteg gyilkost nem szokás lesmárolni! De ez inkább egy agybeteg csódányra emlékeztet... - mikor ajkaink elváltak felkattintottam a villanyt, és intéztem pár szót támadónkhoz:</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- A sminkelés sosem lesz az erősséged. Ezálltal sosem tudsz majd engem kellőképp átadni! Mellesleg, ha eddig néztél tükörbe most nem javsolnám, mert biztosra vélném, hogy még az ott rejtőzködő IGAZI Bloody Mary is inkább visszavonulna saját kis kárhozatába a látványodtól, TOM!!!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Tom leemelte a feje tetejéről a csuklyát, lekapta a parókát, és Oscarhoz vágta, aki egy max hangerejű sikoltással díjazta cselekedetét.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Miből jöttél rá, hogy én szopatlak?</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- A száj pc-d ugyan kivetted, de neked nincs anyajegyed!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Böktem a szám alatt pihenő szemölcsömre, majd egy diadalmas vigyort követően ismét leültem a kanapéra, és miután visszadugtam a kihúzott dugaszt a konnektorból folytattam előzőekben megkezdett éjszakai programom.</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Nekem ez sok volt...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Oscar inkább bevonult a szobába, ahol Kevinék jól kiröhögtél (ezáltal fény derült arra is, hogy ők is benne voltak!). Tom kisvártatva hozzám csatlakozott. Látszik, hogy igyekezett lemosni a sminkjét, de egy jó öreg beszólást kiváltott belőlem arcberendezésének mostani helyzete:</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Most inkább ne menj bányába, mert a bányarém feljön, mert azt hinné műszakváltás van!</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Ez öreg poén...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">- Tudom! De akkor is nevetséges ahogy kinézel...</span></b></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: #ffe599;">Dőltem rá vállára, és a továbbiakban végre nyugodt lélekkel tanulmányozhattam a kedvenc kibeszélő showm. Mit hoz vajon a holnap?</span></b></div></div>Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-75233138660835229742012-05-26T18:18:00.000+02:002012-05-26T18:18:06.620+02:00XXIV.fejezet: Devilish plans<div style="text-align: justify;"><b><i>Sziasztok!</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i> Igen, tudom: megint késtem. De most itt van a részetek!^^ Na? Csillapodtak a kedéjek? :P</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>Óh: a címről annyit... szerintem úgy kb. amennyi ördögi terv lesz ebben a részben, annyi teve tud lélegezni a víz alatt. Szal: a cím csak a látszat fenntartása végett szükségeltetik, na meg persze a banda első nevét is bele kell dugnom valahogy, hogy egy bizonyos szinten maradjunk reálisak. Annyiban viszont inkább én vagyok ördögi, hogy teljesítem a kívánságotok...</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>pussyy: MELODDY xxxx</i></b></div><br />
<div style="text-align: center;"><br />
</div><br />
<div style="text-align: center;"><u><b><i style="background-color: magenta;"><span style="color: yellow;">[Ördögi tervek]</span></i></b></u></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3afTIdu9-8U-bAy0Rs_tsPrfVH4RvDaCdGraHeSTqPsFKceV3pkZfBo2089YispYFdIHN7S13se8sWAJiNvYKuAJfbdJHjec4TSHOQJK-J1QjjTXcTOlAhdjeYDnczIFx1dHif8U0m70/s1600/tumblr_lltns1rrvi1qkyjvio1_400.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3afTIdu9-8U-bAy0Rs_tsPrfVH4RvDaCdGraHeSTqPsFKceV3pkZfBo2089YispYFdIHN7S13se8sWAJiNvYKuAJfbdJHjec4TSHOQJK-J1QjjTXcTOlAhdjeYDnczIFx1dHif8U0m70/s320/tumblr_lltns1rrvi1qkyjvio1_400.jpg" width="241" /></a></div><div style="text-align: justify;">Éppen hazafelé ballagtunk, mikor Gustav és Georg elkezdték részletezni, hogyan is jutottak oda, hogy beálljanak mellénk, és segítsenek, aztán kisvártatva ekkora sikerre tegyünk szert a közös játékunkkal.</div><div style="text-align: justify;">- Tudjátok mikor ott álltatok egyetlen gitárral és mikrofonnal, és azzal a nyomi kis keyboarddal azt gondoltuk muszály tennünk valamit. Amikor Georg azt mondta...</div><div style="text-align: justify;">- ... dob a számítógépből? Ez nem mehet így tovább!</div><div style="text-align: justify;">- Igen, pontosan ezt... amúgy eddig nem is tudtam, hogy ennyire tehetségesek vagytok! Nagyon megleptetek.</div><div style="text-align: justify;">- Én nem vagyok a nagy szavak embere: de az én tehetségem richtig, hogy velem született!</div><div style="text-align: justify;">Szólt közbe bátyám, miközben én eljátszottam a gondolattal, hogy ha még egyszer belekotyog (mert engem igenis érdekelt, hogyan jutottak fel a színpadra) abban már biztos lehet, hogy az édes gitárját feldugom az édes kis seggébe... - de hamar elhessegettem az "álomképeket", mert végre sikerült visszakanyarodnunk.</div><div style="text-align: justify;">- Na persze Tom... inkább hagyjuk! De a fő, hogy felmentünk, és totál összejött minden.</div><div style="text-align: justify;">Georg a következőkben rám pillantott, majd egy telt pofás vigyort vetve rám 200 V-os fogsorával azt bökte oda nekem:</div><div style="text-align: justify;">- Látod Bill... ha ez így megy tovább az álmod valóra válik!</div><div style="text-align: justify;">Ha jobban elgondolom már valóra is vált, hiszen erősen kétlem, hogy ezek után ne próbálkoznánk meg az együttessel. - hirtelen David Jost alakja villant be fejemben, majd egy ravasz mosolyt követve, és a közönségemből némi "nem értem" pislogást kiváltva átgondoltam miről is volt szó abban a megállapodásban. A bandához már csak két tag kellett! Meg oldottam. - és e percben levágott, hogy este halasztást nem tűrően fel kell hívnom őt, hogy beszámoljak, és kérjek időpontot tőle. Hátha meghallgatna minket!</div><div style="text-align: justify;">- Valóban, Georg...</div><div style="text-align: justify;">- Hát srácok én azt mondom nektek: jók vagyunk együtt!</div><div style="text-align: justify;">- Hát igen. Pláne, hogy én is itt vagyok!</div><div style="text-align: justify;">Szólt megint közbe Tom, amire már nem tudtam tovább tűrtőztetni magam. Megálltam, és rárivaltam:</div><div style="text-align: justify;">- Mondd: képes lennél legalább egy minimétert visszavenni abból a lehetetlenül nagy arcodból?!</div><div style="text-align: justify;">A reakció a három személytől három különböző volt. Georg fintorogva Tomra meredt, majd rám, míg Gustav hamarosan olyan röhögő rohamot kapott, hogy féltem megfullad. Tom pedig a maga módján ölt a tekintetével: még azt a képet is láttam, ami épp tükröződött benne. Hogy mi? Egy gyönyörű, hosszú kard, amivel felnyársal engem jobbik esetben, vagy rosszabb az, mikor belém döfi és többszörösen megforgatja bennem. Mit mondhatnék? A bátyám egy vérszomjas alak. De utána hamarosan alkalmat adtam arra, hogy megmagyarázzam az előbbieket:</div><div style="text-align: justify;">- Már bocsi, de kissé feszülten várom az események végkifejletét, és tudod... nem tudok mit kezdeni az indulataimmal!</div><div style="text-align: justify;">Tom hirtelen mosolyra váltott az apokalipszist vázoló tekintetből, és odasétált mellém, majd átkarolta a nyakam, és miközben amúgy is égbe álló hajam még jobban össze-kócolta, ami a temérdek hajlakkot illeti, amit pedig ráfújtam... mindegy! Tom megoldja, hogy ez sem akadályozza meg a hajam összetúrásában - amit megjegyeznék: ROHADTUL UTÁLOK! - de amit mondott, az énbelőlem váltotta ki azt a reakciót, hogy hatalmasra kerekítsem pupilláim, miközben várjam, ahogy befejezi.</div><div style="text-align: justify;">- Semmi baj, te rohadt kis kukicibáló... majd a koliban lerendezed!</div><div style="text-align: justify;">Nem voltam hajlandó belegondolni, hogy az örökké szexéhes bátyám mi f*szt akarna tőlem, hogy lerendezzek neki. Tehát nem is gondoltam bele! Inkább folytattam nem rég megszakított témázásunkat.</div><div style="text-align: justify;">- Remek. Tehát: szeretnétek... nos öö... szeretnétek alapítani egy bandát?</div><div style="text-align: justify;">- Előbb beszéltük. Nem lenne nagy hülyeség!</div><div style="text-align: justify;">- Oké. De ne miattam menjetek bele, hanem magatok miatt!</div><div style="text-align: justify;">- Nyugi, öcsi... ha én bele mentem a dologba, akkor Gustavtól és Georgtól mit vársz?</div><div style="text-align: justify;">- Végülis.</div><div style="text-align: center;">***</div><div style="text-align: justify;">Az éjszakám azzal telt, hogy rengeteget forgolódok, és a banda nevének kitalálására fókuszálva belevessem magam a fantáziálgatásba. De egy nevet sem találtam olyan fantázia dúsnak. Félálomban beleírtam pár elfogadható ötletet a mobilomba, de nem sok reményt láttam egyikben sem. S noha mindenki aludt, én fél órán ként felriadtam, majd megint bealudtam. Nem épp pihentető!</div><div style="text-align: justify;">- Bill.</div><div style="text-align: justify;">A hangforrást kutattam: mint mindig, most is Tomtól származott.</div><div style="text-align: justify;">- Nem megy az elalvás? Mi a f*szt világítasz amúgy?</div><div style="text-align: justify;">- Hát... semmit.</div><div style="text-align: justify;">Zártam le, majd eltettem a telefont a párnám alá, és elfordultam a másik irányba, pontosítva a célszemély felé, aki pedig ismét nem tagadta le önmagát, hiszen a következőket vágta a fejemhez:</div><div style="text-align: justify;">- Muszály így rám nézned a fél homályba?! Begerlyedek. Ne akard, hogy Kevinék arra keljenek, hogy...</div><div style="text-align: justify;">- Nem akarom!</div><div style="text-align: justify;">- Jól van.</div><div style="text-align: justify;">Forgattam szemeimet, az pedig felmordult, mintha látta volna. De befordultam a fal felé, hogy megkíméljem a beindulástól. De őt ismerve: számára még egy dobozban is van valami erotikára valló (nevezhetném rokokónak is) stílus. Így nem sok meglepettség társult ahhoz, hogy hirtelen besüppedt az ágyam, felemelkedett a takaró, és Tom hamarosan úgy bújt hozzám, mint egy gyerek az anyjához, mikor odakint villámlik.</div><div style="text-align: justify;">- Na... látod? Bármit tehetek, rám örökké begerlyedsz.</div><div style="text-align: justify;">- Pontosan.</div><div style="text-align: justify;">- De Tom. Egy valamit leszögeznék: ha ez a négy jómadár arra kell, hogy belőlem ilyen erotikus nyögéseket kényszerítesz ki, akkor átköltözök Pietrohoz.</div><div style="text-align: justify;">- Haha. Na ha meg is tennéd! Rövidesen meg is bánnád, mert Pietroval nem tudsz szexelni.</div><div style="text-align: justify;">- Ne vegyél rá mérget.</div><div style="text-align: justify;">- Minek vennék? Válság van.</div><div style="text-align: justify;">- Állat.</div><div style="text-align: justify;">Hamarosan egy gyengéd rántással maga felé fordított, és épp megcsókolni készült, amikor megakadályoztam egy újabb véletlen beszólással:</div><div style="text-align: justify;">- Tom, te most... úr isten mekkora szemeid vannak!</div><div style="text-align: justify;">- MI VAN?!</div><div style="text-align: justify;">- Semmi. Azon kívül, hogy a bátyám egy sneci!!!</div><div style="text-align: justify;">- SNECI?! Az mi a f*sz?</div><div style="text-align: justify;">- Inkább hal.</div><div style="text-align: justify;">- Jó, de most komolyan: mi az?</div><div style="text-align: justify;">- EGY HAL!</div><div style="text-align: justify;">- Hát ez hallatlan.</div><div style="text-align: justify;">Ezután saját poénján kuncogott, majd megtette, amit előbb akart. Megcsókolt. Eleinte gyámoltalan csókocska volt, majd a sok szájrapuszit követően hevesen karolta át derekam és nyelvét épp készült ledugni a torkomon. Sajátommal próbáltam ezt megakadályozni, de csak azt értem el, hogy a takaró alatt valami folyamat elindult bennem, ami a végén abba torkollott, hogy... minek is írnám körül komoly részletességgel miként állt fel a farkam a bátyám gyilkossági kísérletére? Mert kötve hiszem, hogy csókolózni akart. Inkább megfolytani, megfullasztani! De lehet tényleg keményen szeretem... akkor semmi gond! - addig nem is volt, míg...</div><div style="text-align: justify;">- TI MIT CSINÁLTOK?!</div><div style="text-align: justify;">Hirtelen kiégett a retinám, mert Oscar frappánsan bevilágított a szemembe azzal a zseblámpával, amit állításai szerint olvasásra használ éjszaka, hogy minket ne ébresszen fel - de én régóta tudom, hogy nem csak ilyen funkciót tölt be nála a kis fényszóró... viszont az valamilyen szinten mégis zavaró tényező volt, hogy mind a négy srác, félkómás tekintettel meredt ránk, és arcuk eltorzult az elszörnyedéstől. Mégis mióta világíthatott be minket ez a nyavalyás ételhordó gyáros?!</div><div style="text-align: justify;">- Mi a gond?</div><div style="text-align: justify;">Érdeklődtem egy gyengéd mosollyal, miközben próbáltam Tomot eltolni magamtól, de hát az csak nem engedett. Ezt követően pedig Justin válasza folyt egy újabb kérdésben.</div><div style="text-align: justify;">- Helyesebb lenne a kérdés, hogy veletek mi a gond? MIT IS CSINÁLTOK?!</div><div style="text-align: justify;">Tomon látszódott, hogy zavarban van, de mégis jól leplezte ennyivel:</div><div style="text-align: justify;">- Épp az öcsémmel smárolok.</div><div style="text-align: justify;">- Ja, jól van...</div><div style="text-align: justify;">Szólt Oscar, majd lekapcsolta a lámpát, és hallottam, ahogy befordul a fal felé. Álmodok?! Ez tényleg ilyen IQ fighter?!</div><div style="text-align: justify;">A következő percben egy "te vadállat" hangzott el talán Leonard szájából, amit egy csattanás követett. És ezután megint ránk világítottak: ezúttal Kevinnél volt a fény forrása.</div><div style="text-align: justify;">Vannak olyan percek mikor beégsz az osztály előtt és azt kívánod: bárcsak lenne egy hatalmas csapóajtó alattad, amit ha kinyitsz nyugodt lélekkel elbújhatsz benne, majd ha csillapodtak a kedélyek, vissza jöhetsz a "felszínre". De vannak olyan percek, mikor a barátaid rajta kapnak az éjszaka közepén, hogy az ikertestvéreddel smárolsz. A kérdésem a következő: olyankor mit csinálsz?</div><div style="text-align: justify;">- - - - - - - -</div><div style="text-align: justify;">Amint Kevin felkattintotta a szoba lámpáját és mindd visszabújtunk a fekvő hely pozíciót betöltő matracunkra helyezett takarónk alá megkezdődött a vallatás. A megdöbbentség és felháborodottság lassan megvilágosodáshoz vezetett:</div><div style="text-align: justify;">- Így már levág, hogy miért védted meg örökké a kis gyíkot, mikor meg akartam verni...</div><div style="text-align: justify;">Találgatott Kevin állán éppen új életet kezdett sörtéit simogatva. Arra a kétéltű becenévre fókuszálva pedig egyre jobban bizsergett a tenyerem, hogy tarkón vágjam a nagy szájú fazont, de nem tettem, mert visszaemlékezve korábbi történésekre inkább csak elbizonytalanodok. De bátyám megint kiállt értem!</div><div style="text-align: justify;">- Attól, hogy lebuktunk még nem lesz jogod arra, hogy beszólj nekem, vagy neki.</div><div style="text-align: justify;">- Neki miért nem?!</div><div style="text-align: justify;">- Mondjam vagy mutassam?!</div><div style="text-align: justify;">Dőlt előre hirtelen bátyám, és alig tudtam elkapni a kezét. De furcsán hatnak rá a stresszhelyzetek!</div><div style="text-align: justify;">- Hát a mutogatásból már elegem van, kösz.</div><div style="text-align: justify;">- Kevin! Tudd hol a helyed.</div><div style="text-align: justify;">Állította le Leo, majd ránk meredt és komoly arckifejezést követően intézett nekünk pár szót.</div><div style="text-align: justify;">- Azért elmondhattátok volna.</div><div style="text-align: justify;">- El?!</div><div style="text-align: justify;">Háborgott megint bátyám, majd gyorsan folytattam helyette, mielőtt olyat mondott volna, amit mindketten megbánunk.</div><div style="text-align: justify;">- És mégis mit mondtunk volna, Leo? Járok az ikertesómmal? Mégis hogy viselted volna?</div><div style="text-align: justify;">- Okos. De hidd el: jobban...</div><div style="text-align: justify;">- ... jobban elviseltük volna, ha nem a saját szemünkkel látjuk, hogy a csávó, akire az egész suliban legjobban felnézünk az öccse torkába tugja a nyelvét!</div><div style="text-align: justify;">Fejezte be Justin. Amikor azt mondta, hogy "a csávó, akire az egész suliban legjobban felnézünk" reménykedtem és úgy éreztem engem fog mondani. De hamar megvilágosodtam, hogy sosem lesz ekkora szerencsém! Én mindig a lúzer postot töltöm be. Végtére is: valaki oda is kell.</div><div style="text-align: justify;">- Nem olyan nagy és váratlan dolog. Bill igazi kígyóbűvölő!</div><div style="text-align: justify;">Kacsintott bátyám a srácokra, akik öklendező hangot hallatva dőltek jobbra-balra. Majd az undorkodást csakhamar a nevetés váltotta fel, mit követően az én lelkem is megnyugodni készült. De még mindig cudar egy gondolatmenet zúgott át fejemen: mi lesz, ha ezek után még jobban utálni fognak? - nem kéne ennyire pánikolnom, mert most pont, hogy nem fognak szekálni, mert tudják mi van köztünk. De azért jobb félni, mint megijedni!</div><div style="text-align: justify;">- Tudjátok mit?! Zárjuk le a dolgot. Holnap tiszta fejjel átgondoljuk!</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGQhJGjaBtf5tXbFo_x44LLnXVSvzFliuSltQhcbTOk3lJrGOgQ1EcBs02ywql5yQRe0rVeb7ICYG6CsEUuJOuWCSlZzn4kX_Rowb1CVT9cil9gFUCr4pdPKwZHsrkXd5z27YE2-dnPrk/s1600/tumblr_m39estbfDq1r6u3iho2_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="174" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGQhJGjaBtf5tXbFo_x44LLnXVSvzFliuSltQhcbTOk3lJrGOgQ1EcBs02ywql5yQRe0rVeb7ICYG6CsEUuJOuWCSlZzn4kX_Rowb1CVT9cil9gFUCr4pdPKwZHsrkXd5z27YE2-dnPrk/s200/tumblr_m39estbfDq1r6u3iho2_500.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: justify;">Mondta megint Leo, a bölcs. Egyet értettem ezzel a tippel, és bár bólintás már nem tellett tőlem mégis egy mosolyt kifacsartam magamból. De ez a mosoly hamar szerte foszlott, mikor Justin folytatta a dialógust.</div><div style="text-align: justify;">- Csúcs! Legalább ezek után már nem azon fogok félni, hogy Bill alvás közben rámmászik.</div><div style="text-align: justify;">- Mert eddig féltél ettől?</div><div style="text-align: justify;">Érdeklődtem, majd épp egy új stratégiát fontolgattam, amivel vissza tudok neki vágni.</div><div style="text-align: justify;">- Őszintén? Volt már rá példa, hogy elgondolkoztam rajta, hogy te majd...</div><div style="text-align: justify;">- ... Justin! Még ha meleg is vagyok: nem pont a te pattanásos seggedbe fogom bedugni a farkam! És nem fogom pont tetőled elvárni, hogy fordítva történjen ez.</div><div style="text-align: justify;">Ledöbbent és nem tudott mit mondani, viszont a szobában rajta kívül mindenki majdnem leesett az ágyról nevetési rohamuk közepedte. Mintha olyan eget rengetően nagy, orbitális poén lenne! Talán nekik az okoz lelki orgazmust, ha beégetik a spanjaikat?! Jellemző.</div><div style="text-align: justify;">- Höhö... oké. Justin, be vagy oltva! Nekem pedig jobb estém lesz.</div><div style="text-align: justify;">Zárta bátyám az egészet, és átköltözni készült saját ágyába, majd hirtelen megállt a szoba közepén és megint a közönségre meredt:</div><div style="text-align: justify;">- ... de várjatok már! Ha már lebuktunk akkor... akkor én Billel alszok!</div><div style="text-align: justify;">- NE!</div><div style="text-align: justify;">Jött az együtemű válasz minenkiből. Olyan kétségbeesések közepedte mondták, mint amennyire az ember kétségbe esik ha a kertben feltűnne egy dinoszaurusz, szájában a kutyaházzal, vagy ha a pázsiton megjelenne egy jeti lábnyom.</div><div style="text-align: justify;">- De most mi bajotok? Már úgysincs titkolni valónk.</div><div style="text-align: justify;">- Figyelj már Tom: hagy fejtsem ki... nem az a gond, hogy Billel alszol, hanem, hogy egyáltalán TE alszol Billel. Már volt alkalmam látni téged csajjal, emlékszel. Nem akarom ezt átélni egy velem egy nemű egyed "felhasználásával".</div><div style="text-align: justify;">- Ó...</div><div style="text-align: justify;">Bátyám fintorogva bújt be az ágyába, de mielőtt lekapcsoltuk a lámpát még rám kacsintott, ezzel telepatikus üzenetet közvetítve nekem, mi szerint "Csak várd ki míg elalszanak." - hát várhatom! Teljes gyomorgörccsel. De nem azért, mert mellém bújik! Hanem mert tudom: miután mellém fog megint költözködni el fogok aludni rövidesen és el fog jönni a reggel is. Reggel pedig - Leo szavait idézve... - " Holnap tiszta fejjel átgondoljuk!"</div><div style="text-align: justify;">Remek. Csak győzzem kivárni! Sosem késő beszerezni azt a bizonyos csapóajtót, nem?!</div>Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-63821082429496893212012-05-22T16:57:00.001+02:002012-05-22T16:57:47.176+02:00Köszönöm a szavazásokat! :D ♥Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-90828771601214283812012-05-13T16:34:00.000+02:002012-05-13T16:34:57.078+02:00New Face - Do you like it? :D<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6ADrVwznbJUV9hALkaJ8JiPPIF1L0LULtKuHOVvbyJpvZACoB57jeM6hjn7QfRMBY-59mMfzB3_Z6utrIQA0S7_ClxV3aIjteS3gcCM1b1yJXdEAo7_0hhvggaGKMKEzr5_aR337Sm2w/s1600/tumblr_lly3dbUAcJ1qhvlqlo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="289" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6ADrVwznbJUV9hALkaJ8JiPPIF1L0LULtKuHOVvbyJpvZACoB57jeM6hjn7QfRMBY-59mMfzB3_Z6utrIQA0S7_ClxV3aIjteS3gcCM1b1yJXdEAo7_0hhvggaGKMKEzr5_aR337Sm2w/s320/tumblr_lly3dbUAcJ1qhvlqlo1_500.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><span style="text-align: -webkit-auto;"><b><i>Látom szavaztatok már páran arra, hogy Cool a dizim :D Kezd megnőni az önbizalmam ^^ Sietek a résszel!! ^^ (bár nem tudom mikor kerül közzé) pussyy</i></b></span> </div><br />
Igyekszem amúgy minél szebbé tenni a blogot, hogy a dizájn is vonzza ide a tekinteteket, ezért a saját készítésű fejlécekkel csak növelni szeretném a dizi sajátosságát, és szépségét. Nagyon remélem, hogy a jelzők azok őszinték! x) Köszönöm szépen :) ♥Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-65916130685758024482012-04-28T14:48:00.000+02:002012-04-28T14:48:04.549+02:00XXIII.fejezet: Dream Come True<div style="text-align: justify;"><b><i>Sziasztok!</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>Az ígért rész. Íme! ^^ Remélem tetszeni fog. És azt is, hogy nem kerestek fel a késedelmek végett, és gyilkoltok meg! ;)</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>Itt ebben a részben már nem csak az ikrek vannak főszerepben, hanem megjelenik a színen a banda másik két tagja: Gustav és Georg.</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>Amúgy ugye még nem unjátok halálra magatok a történet miatt? xD pussyy: MELODDY</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i><br />
</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>u.i.: TALÁLÓS KÉRDÉS! (amit úgyis mindenki kitalál xD) Melyik dalból vannak a részletek? :P</i></b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGv-Kqld6Jk2CqZbsFSVGCQyDq1k0EuPcrl6Wk_7GukRaxV25Yjs_r8EombXCNTuFs8MZ-289LZewqO4Uxu-J7ozu9UUDN-bAyiksvjWeigI8khl1MKSEwDxxXd9BNf7fBtFXmJJ1a5k8/s1600/2783229342_07fdc3a6aa.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGv-Kqld6Jk2CqZbsFSVGCQyDq1k0EuPcrl6Wk_7GukRaxV25Yjs_r8EombXCNTuFs8MZ-289LZewqO4Uxu-J7ozu9UUDN-bAyiksvjWeigI8khl1MKSEwDxxXd9BNf7fBtFXmJJ1a5k8/s400/2783229342_07fdc3a6aa.jpg" width="400" /></a></div><br />
</div><div style="text-align: center;"><u><i><b style="background-color: yellow;"><span style="color: blue;">[Valóra vált álom]</span></b></i></u></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Általánosságban ki vagyok békülve a fizikával, de ma valahogy mégis a szokottnál is unalmasabbnak tartottam. Bár annyira nem untam el magam, mint a padtársam, Pietro, aki épp a felállított függvény táblázata által nyújtott rejtekhelyen szunyókált. Némiképp undorodtam tőle ezekben a percekben, mert oly annyira belefeledkezett az álmai fergetegébe, hogy az ajka is tiszta nyál. Újonnan tehát elfintorodtam, és idegesen hallgattam a tanár úr slampos kis tananyaglevezetését, keresztezve Pietro hangos szuszogásával. Összefontam karjaimat, és megpróbáltam még egyszer erősíteni a koncentrálásomon - de megint megzavart valami. Tom kávébarna tekintete. Alig láthatólag biccentettem oldalra a fejem, és természetesen pillantásom találkozott az övével. Szám egyenes vonalba húzódott, és összevontam szemöldököm. Éppen csak elhatároztam, hogy nem szentelek rá további figyelmet, de ezzel elkéstem, hiszen a tanár úr mappája csapódott a fejemre.</div><div style="text-align: justify;">- Kaulitz! Maga azt feltételezi, hogy a bátyja tartja az órát, vagy mi a csoda?</div><div style="text-align: justify;">- Nem tanárúr.</div><div style="text-align: justify;">Igyekeztem megőrizni nyugalmamat, de már mindenki rajtam röhögött. El is szégyeltem magam, és ezt azzal jeleztem, hogy behúztam a nyakam, és igyekeztem a kutyám pillantását utánozni, amit kaja kunyizás közben szokott bevetni. Láthatólag elértem a kívánt sikert, mert a tanár lerendezett egy fejrázással, majd hátra tett kézzel egy másik osztálytársamhoz fordult, és kiütötte a lány kezéből a szájfényét.</div><div style="text-align: justify;">- Dietrich! Maga pedig azt hiszi, hogy az érettségit a Brodwayen kell megírnia?!</div><div style="text-align: justify;">- Nem tanárúr.</div><div style="text-align: justify;">Ismételte válaszom, amire egy mosolyt küldtem felé. Elképzelésem volt arról, hogy ezt követően miért is pirult fülig, de nem nagyon zavartattam magam, inkább firkálgattam tovább a füzetemet, és közben Georggal SMS-eztem. Így telt el az első óra! És még előttem van ezen kívül 7... ó, mennyire is imádom a szerdát!</div><div style="text-align: center;">***</div><div style="text-align: justify;">- Néha két perc sem kell, hogy megunjam az életem a hülye töri órán. - szólt később Tom, mikor már az 5. óra végére is pontott tehettünk. A nap elég untatóan telik, és még mindig nincs vége! De legalább kaptam egy levelet valami titkos imádómtól. Persze, hogy lány írta a levelet! Már csak a gyöngyszerű betűk végett is lerít. És a fizika órára visszaemlékezve: hm. Talán már egy mosoly is elég arra, hogy valaki belém zúgjon? És még Kev szerint nem vagyok jó pasi.</div><div style="text-align: justify;">A levelet olvasgatva hallgattam bányám panaszkodását, de válaszok helyett csak hm-ögni tudtam. De Tom hirtelen természete megint felül kerekedett:</div><div style="text-align: justify;">- Mondjad már meg nekem: FIGYELSZ TE EGYÁLTALÁN ÉNRÁM?!</div><div style="text-align: justify;">- Hogyne figyelnék.</div><div style="text-align: justify;">- Nah persze. Pedig minden bizonnyal az a szar levél a kis barátnődtől ezerszer érdekesebb.</div><div style="text-align: justify;">- Dehogy is érdekesebb! Tom, legalább egy nap ne féltékenykedjél már olyan emberekre, akikkel jóformán csak köszönőviszonyban vagyok!</div><div style="text-align: justify;">- Jogos kérés. De úgy irritál, hogy... hogy... hogy na! Hogy nem engem ugrálnak körbe, hanem téged.</div><div style="text-align: justify;">- Jó ég. Ha híresek leszünk akkor is kibírhatatlan leszel?</div><div style="text-align: justify;">- Hát ez több, mint valószínű. De lássuk csak: honnan is veszed egyáltalán, hogy híresek leszünk?</div><div style="text-align: justify;">- Nem is tudom...</div><div style="text-align: justify;">Fejem lehajtottam, és a padlót kezdtem méricskélni árgus szemekkel. Valóban nincs rá biztosíték, hogy híresek leszünk, és arra sem, hogy egyáltalán lesz belőlünk valami. Mert be kell lássam, hogy nem vagyunk többen, mint két fő, ami pedig a duózást illeti... nem az igazi! Még csak dobosunk sincs. Nem is tudom David hogyan gondolta ezt az egészet!</div><div style="text-align: justify;">- Tom, szerinted mit tehetünk annak érdekében, hogy elinduljunk a "híressé válás" felé?</div><div style="text-align: justify;">- Miért olyan fontos, és sietős ez? Majd jön. Csak nézz rám! Olyan jó pasi vagyok, hogy még a saját öcsém is belémzúgott.</div><div style="text-align: justify;">- Hogy zúgott az épp túlzás... de semmi gond, ez is jogos! Csak vegyél már vissza az arcodból, könyörgöm!</div><div style="text-align: justify;">- Az arcomból? Ezt hogy érted?</div><div style="text-align: justify;">- Ne játszd a hülyét.</div><div style="text-align: justify;">- Oké, bocsi... de... mégis, hogy értetted?</div><div style="text-align: justify;">Te jó ég anya, mondd, hogy csak örökbe fogadtatok! - gondolkoztam, majd egy nyögéssel adtam Tom tudtára, hogy mi fordult meg a fejemben. De persze neki most sem esik le a tantusz! Miért lehet ilyen menthetetlenül hülye?</div><div style="text-align: justify;">- Este felléphetnénk a művházban.</div><div style="text-align: justify;">Visszaszívtam! Nem is akkora hülye... de be kellett látnom, hogy egy kicsit azért felejtős a dolog, révén, hogy koncert nem lehet nézők nélkül.</div><div style="text-align: justify;">- Ez persze okos volt, de hogy szerzünk magunk köré embereket?</div><div style="text-align: justify;">- Akkor ne a művelődésibe, hanem a központi étterembe!</div><div style="text-align: justify;">- Eszem az eszed. Bár... ez felesleges, mert a fél fogamra sem lenne elég!</div><div style="text-align: justify;">- Gonosz! Szerencséd, hogy fele annyira jól nézel ki, mint én...</div><div style="text-align: justify;">Megcsipkodta az arcom, és előretipegett. Megsimogattam a pirosló bőrfelületet, és utánna trappoltam. Kíváncsi is vagyok mi lesz ebből a "fellépésből"!</div><div style="text-align: center;">***</div><div style="text-align: justify;">Még csak fél órája vagyunk itt, és miután Tom egy tíz perces beszélgetés keretében végül lefizette a főmuftit az engedélyezte, hogy egy 45 perces előadást nyújthassunk az éttermében. De amikor épp egy másik együttes, bizonyos "Kávészünet" hagyta el a színpadot, és felkonferált minket egy középkorú nő, akinek Tom szerint tömött melltartója van már kezdett eluralkodni rajtam a "félsz". Mégis mit kezdjünk egy mikrofonnal, és egy gitárral?</div><div style="text-align: justify;">- Ne parázz már.</div><div style="text-align: justify;">Fogta meg a kezem, és érintése való igaz, hogy nyugtatott, de annyira nem esek túlzásokba, hogy teljesen lehiggadtam tőle. Kilégzés - belégzés! Ez járt a fejemben, és gondolatmenetemmel egyszerre végeztem gyakorlatban is ezt a cselekedetet. Aztán Tom magához ölelt, és megpuszilta a homlokom! Még egyet sóhajtottam, majd megtettem az első lépést a sztárrá válás - és egyben a színpad felé is. Kiérve rendes, illemtudó mód köszöntöttem azt a néhány ismerős, és kis milliónak tűnő nem ismerős arcot. Volt, aki mosollyal nyugtázta, volt, aki lerendezte egy legyintéssel, vagy inkább evett tovább. A köszöntés után letelepedtem a székre és engem követve Tom is.</div><div style="text-align: justify;">- Hát... nem túl sok ismerős szerzeményt fognak hallani a kedves nézők, de...</div><div style="text-align: justify;">- De a saját szerzeményekben sem fognak csalódani!</div><div style="text-align: justify;">Szólt Tom. Soha életében nem hagyta el igazi személyiségét, tehát várható, és kiszámítható alak lett belőle számomra. Nem jelentett nagy meglepődést ez a végeláthatatlan pozitív hozzáállás sem! Ilyen ez... épp belekezdtünk az egyik számunkba, amit persze jómagam írtam egy sötét, őszi délutánon, és a szám végén a taps, amit kaptunk számomra ugyanilyen borús volt. Nem tűnt épp őszintének, de ekkor még nem tartottam teljes gőzzel a végső elkeseredettség felé... két-három szám után már sokkal inkább!</div><div style="text-align: justify;">- Egy pillanat! Megbeszélést tartunk.</div><div style="text-align: justify;">Kacsintottam a közönségre, ami kiváltott egy alig hallható kuncogást belőlük. Aztán Tomhoz hajoltam.</div><div style="text-align: justify;">- Figyelj, nem akarom őket sokáig kínozni...</div><div style="text-align: justify;">- Viccelsz? Csodás vagy, Bill! Persze tőlem még nem csodásabb, de már... mindegy, felejtsd el! Csak még pár számot!</div><div style="text-align: justify;">- Micsoda? Azt hittem neked egyáltalán nem tetszik ez az egész...</div><div style="text-align: justify;">- Tévedtél, csak... megint önző voltam, tudod? Majd ha túlesünk mindezen otthon elmesélem miért.</div><div style="text-align: justify;">- Te hogy tudod azt a kínzó-tábort otthonnak nevezni?!</div><div style="text-align: justify;">- Kínzó tábor? Jó. Ha te így nevezed! Akkor... a táborban megbeszéljük.</div><div style="text-align: justify;">Mosolya némi önbizalmat csepegtetett belém, de már minden veszni látszott, amikor hirtelen... mint valami égi segéd szolgálat: Gustav és Georg telepedett le az előttünk lévő, még üres asztalhoz. Rég láttam őket, szóval most nekik köszönhetően mégis nekifutottam megint!</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><b><i>"Es beginnt jeden Morgen,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>es klingelt um Sieben,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>der Wecker und ich,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>bleib’n erst mal schön liegen,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>ich bin immer zu spät und im Sport 2. Wahl,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>darum schreib ich „Fuck you“ auf jeden Siegerpokal,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>ich will dich nur für ne Nacht,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>und fühl mich gut dabei,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>dass es alles so wahr,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>um auch noch schön zu sein,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>und ich frag mich ob ich in den Himmel komm,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>so überhaupt nicht fromm..."</i></b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><u><b>E/3 - lent: Gustav & Georg</b></u></div><div style="text-align: justify;">- Ismerem őket.</div><div style="text-align: justify;">- Tudom, és én is.</div><div style="text-align: justify;">- Elég ügyesek! Szerinted nem ártana nekik némi segítség?</div><div style="text-align: justify;">- Nem hülyeség, nekem a szám is tetszik!</div><div style="text-align: justify;">- Persze, hiszen Bill írta...</div><div style="text-align: justify;">- Nahát Georg! És én még kiröhögtelek, amikor arról áradoztál, hogy milyen ügyesen ír a srác.</div><div style="text-align: justify;">- Most is röhögsz?</div><div style="text-align: justify;">- Hát szerinted?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><b><span style="color: red;">- - - - -</span></b></div><div style="text-align: justify;">Énekeltem, persze próbáltam nem törődeni lent azzal a sok emberrel. De ez nem mindig sikerült. A szám végén pedig már nevettek is - többnyire a dalszöveg végett (szerintem), és mellette a taps sem maradt el. Némi sikerélmény a mosolyok láttán már kialakult bennem, de sejtettem, hogy akik most mentek ki azon az ajtón nem azért mentek el, mert már nem éhesek. Hisz még a kajájukat sem vitték ki! Ez azért elkeserített. Fél percig elfilóztam azon, hogy megfolytom magam, mert az is látványosabb, mint ez, de talán észre sem vennék. Viszont mikor ismét minden veszni látszott - talán csak képzelődtem - de a háttérben megszólalt még egy gitár! Hátranéztem, hogy nem e csalatkoznék füleim által - de csak nem, mert ott volt Georg! Később dobolás hallatszott. Gustav? Gustav! És mikor szerelte össze ezt a sok mindent?</div><div style="text-align: justify;">A pillanat hevében még az éneklés is elmaradt, de mikor ismét a közönségre néztem, és sugárzó, érdeklődő tekintetekre találtam a remény újra begyulladt lelkemben. És énekeltem tovább!!</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><b><i>"... Hey Teufel komm raus,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>ich hab dich gesehen,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>und noch die Hoffnung du wirst mich verstehen,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>Hey Teufel kannst du meine Beichte lesen,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>und dann mit Gott,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>Hey Teufel komm raus,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>ich hab dich gesehen, </i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>und noch die Hoffnung du wirst mich verstehen,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>Hey Teufel kannst du meine Beichte lesen,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>und dann mit Gott nochmal drüber reden..."</i></b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Időközben új arcok érkeztek, talán az utcán járva hallhatták meg, ahogy zenélünk. Örömömben véletlenül sírni kezdtem. Annyira persze nem látványosan, csak egy könnycsepp csordult végig az arcomon! És még mellé mosolyogtam is, csak a hangom némiképp berekedt, de persze észre sem vették.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><b><i>"... Und hast du keïnen Bock</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>dann lass es eben,</i></b></div><div style="text-align: justify;"><b><i>kannst ja mal überlegen."</i></b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">A szám végén meghajoltam, és mellém lépett a két barátom, és a szerelmem, a bátyám is. Tudtam már a meghajlás következtében, hogy a visszatapsolást nem csak beképzeltem magamnak, hanem valóban megvolt! Egy álom vált valóra. Ezt már váltig állíthatom! És ez még csak a kezdet...</div>Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-35977163712387503882012-04-23T22:32:00.000+02:002012-04-23T22:32:49.022+02:00Az admin szava az olvasókhoz<b>Tisztában vagyok azzal, hogy némi késedelmekkel küszködöm, de ígérem igyekszem hozni a folytatást. Egy oldal már megvan belőle, de ha nem bánjátok némi kép terjedelmesebb művel akarlak meglepni titeket ennyi idő után! Addig viszont hoztam nektek egy videót, amit lehet már láttatok, de véleményem szerint több, mint a semmi.</b><br />
<br />
<i>Ó! Mellesleg a napokban újra aktivizáltam magam twitter terén, szóval megtaláltok: <u><b><a href="https://twitter.com/#!/Meloddy345" target="_blank">@Meloddy345</a></b></u> néven! ^^ A továbbiakban, és a közel jövőben minden jót kívánok! :D ♥</i><br />
<i><br />
</i><br />
<u>A vidiről: </u>nekem nagyon tetszik, egyik kedvencem, az első pár másodpercben a zene lehet <strike>furi</strike>, de aztán az is nagyon jó :) Nekem legalábbis Big Like ^^<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/wgoqVZSSnuA?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div><div style="text-align: center;"><br />
</div>Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-16676067169272195792012-03-24T16:19:00.000+01:002012-03-24T16:19:21.807+01:00XXII.fejezet: I want you!<b><i>Sziasztok!</i></b><br />
<b><i> Igen , tudom, hogy megint lemaradást kell behozzak. De nem tehetek róla, hogy van 6 blogom és egyszerre csak egyet tudok egy nap frissíteni - sőtt ahhoz sincs kedvem mindig. ^^" Tudom na! Ez a lustaság. De figyu! Azzal a fenn álló helyzettel kell szembe néznem, hogy a középiskola nem játék, örökké csak rohanok, és mire hazaérek az összes energiám lecsúszik a nullára! -.- Ezért hálásan köszönöm türelmeteket! *.* Jó olvasást. ;)</i></b><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://i74.photobucket.com/albums/i263/myspaceye/bandwallpapers/tokio-hotel/kaulitz_wall.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="http://i74.photobucket.com/albums/i263/myspaceye/bandwallpapers/tokio-hotel/kaulitz_wall.jpg" width="400" /></a></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><u><b><i>[Akarlak!]</i></b></u></div><br />
<div style="text-align: justify;">Nem számoltam a perceket, hogy meddig l'amore-oztunk az udvaron, de az idő mellette gyakran már nem is létezik. Ezt talán meg kellett volna szoknom, talán megfontolhattam volna, ha szerelmes leszek - még akár a saját bátyámba is - akkor az időm már rég más beosztásokon fog múlni. Beosztás? Mit nekem beosztás? Az időmet én osztom be, nem? Akkor minek is gondolkozok ezen a marhaságon?</div><div style="text-align: justify;">Az utóbbi időkben olyan sok minden történt... és ezeken még nem volt alkalmam elgondolkozni. És miért? Mert Tom szinte mindenről eltereli a figyelmemet. Azzal a sok hangulatváltással meg mittudom én! Szinte már gondolkozni is elfelejtek, és sokszor vagyunk ott, hogy csak beszélek-beszélek - és beszélek egyfolytában, aztán ráébredek arra, hogy én sem tudom miről...</div><div style="text-align: justify;">Abban a percben szerettem volna ezt neki is elpanaszolni. De nem tettem.</div><div style="text-align: justify;">- Mi az Bill?</div><div style="text-align: justify;">- Semmi. Hagyjuk.</div><div style="text-align: justify;">- Jól van.</div><div style="text-align: justify;">Gyorsan engedett! Látom mennyire érdeklem őt... áh, ez a szerelem!</div><div style="text-align: justify;">Az ölelést egy percre sem hagyta el, csak talán akkor, amikor...</div><div style="text-align: justify;">- Tom! Bill! Képze... !! MI A FASZT CSINÁLTOK??!</div><div style="text-align: justify;">Botránykozott meg a jelenetünkön az imént kifutó Oscar. Már éppen bepánikoltam volna, amikor Tom megszólalt:</div><div style="text-align: justify;">- Te vak vagy? Megölelem. Ő is engem!</div><div style="text-align: justify;">- Jó, de ez... hű!</div><div style="text-align: justify;">- Szard már le! Neked nincsen testvéred?</div><div style="text-align: justify;">- De van, de...</div><div style="text-align: justify;">- Akkor miért kell ennyire meglepődeni azon, hogy én is megölelem az enyémet?</div><div style="text-align: justify;">- Jó, de én nem szoktam megfogni a tesóm seggét...</div><div style="text-align: justify;">Eddig észre sem vettem, hogy hátsó domborulataimat kényezteti! Furcsa, hogy már itt is kikapcsol az agyam... - aztán kapcsoltam! Lebuktunk?</div><div style="text-align: justify;">- Hát... elvette a telefonomat, és csak azt keresem!</div><div style="text-align: justify;">- Mi? Ja. Az más. Azt hittem már, hogy...</div><div style="text-align: justify;">- De nem!!! Tűnj már innen, te kis ganajtúró!!</div><div style="text-align: justify;">Rivalt rá bátyám, amire Oscar el is hagyta a helyszínt. Én még mindig a lebukással járó szorongásban tudhattam lelkecskémet, miközben Tom megint megcsókolt. Itt már kapcsoltam, és célzás gyanánt eltoltam magamtól.</div><div style="text-align: justify;">- Mi bajod?</div><div style="text-align: justify;">Kérdezte, amire én igyekeztem megfelelően felvilágosítani:</div><div style="text-align: justify;">- Tom! Az előbb... mi majdnem lebuktunk! És te ezek után nyugodt lelkiismerettel megcsókolsz?</div><div style="text-align: justify;">- Tulajdon képpen, ha nem Oscarral van dolgunk, akkor le is bukunk, de ez olyan segg hülye, hogy már én is beleőrülök.</div><div style="text-align: justify;">- Pláne... te eddig is őrült voltál!</div><div style="text-align: justify;">- De te meg szereted ezt az őrültet, nem?</div><div style="text-align: justify;">Vigyorgott bele képembe, amire megint megfájdult a fejem. Olyan sokszor okozott már fejfájást, hogy biztosra veszem: migrénem van.</div><div style="text-align: justify;">- Inkább menjünk be a koliba...</div><div style="text-align: justify;">- Jól van!</div><div style="text-align: justify;">Látom ma gyorsan beadja a derekát bármire... féltem bele gondolni, hogy vajon szerinte ma én is ilyen kapó volnék mindenre, mert akkor biztosra veszem, hogy... hogy megint leteper, és most buktunk le tulajdon képpen, mert én még mindig nem hiszem, hogy Oscar ezt ennyivel lezárná. Csak Tom néz mindenkit hülyének! Én csak a koli-szobatársaimat. Főlleg Oscart, de neki is meg van a magához való esze!</div><div style="text-align: justify;">Befelé menet megcsörrent a telefonom. Felismertem az sms jelző hangot. Gyorsan előkotortam a telefonomat, és a kijelzőre meredtem.</div><br />
<div style="text-align: center;"><b><i>Üdv itthon,</i></b></div><div style="text-align: center;"><b><i>a Pokolban -</i></b></div><div style="text-align: center;"><b><i>kicsi csipisz!</i></b></div><div style="text-align: center;"><b><i><br />
</i></b></div><div style="text-align: center;"><b><i>Georg</i></b></div><br />
<div style="text-align: justify;">Sóhajtottam. Elmosolyodtam. Mióta nem kaptam tőle semmi életjelet! Jobbnak is láttam, hogy visszaírjam neki az alább következőket:</div><br />
<div style="text-align: center;"><b><i>Köszöntelek a</i></b></div><div style="text-align: center;"><b><i>Gladiátor Képzőben!</i></b></div><div style="text-align: center;"><b><i>Mikor vagy szabad?</i></b></div><div style="text-align: center;"><b><i><br />
</i></b></div><div style="text-align: center;"><b><i>Bill</i></b></div><br />
<div style="text-align: justify;">Persze szorgalmas sms-ezgetésemet bátyám előtörő féltékeny énje sem hagyhatta szó nélkül. Egyből fintorgott, még valamit mormolt is az orra alatt, aztán közelebb súrlódott hozzám.</div><div style="text-align: justify;">- Ki a bánat?!</div><div style="text-align: justify;">- Nem kéne örökké féltékenykedned, te elbaszott Romeo!</div><div style="text-align: justify;">- Jogom van, hogy tudjam, nem?</div><div style="text-align: justify;">- Magánügy! Fordítás: NINCS!</div><div style="text-align: justify;">- Köcsög vagy!</div><div style="text-align: justify;">- Te meg olyan sötét, hogyha lemész a bányába, akkor a szén meg felszalad!</div><div style="text-align: justify;">- Istenem.</div><div style="text-align: justify;">- Most mi van?</div><div style="text-align: justify;">- Utálok veled szócsatázni, mert mindig te nyered!</div><div style="text-align: justify;">Átkarolt, és magához húzott. Így döcögtünk el az ajtónkig, majd tértünk be ismét a szobába. Addigra már a nap is fél árbócon járt. Ezért szeretem ezeket a vasárnapokat! Olyan gyorsan elmennek, hogy időm sincsen semmit sem csinálni. És megint a telefon!</div><br />
<div style="text-align: center;"><b><i>Mikor legyek?</i></b></div><br />
<div style="text-align: justify;">Sóhajtottam. Most hirtelen én sem tudtam! Minden holnap fog kiderülni, legalábbis a hetemet illetően. Csak az után tudom majd én is megmondani neki!</div><div style="text-align: justify;">A szobában körbetekintve nem láttam semmi jelét annak, hogy bármi élet mozgolódjon valahol rajtunk kívül. Kétség sem fér hozzá, hogy a szobatársaink szépen leléptek egy utó-szilveszteri partyra. Általában valamelyik lány rendezi a másik emeletről. Valami Kembra Meierbeer? Fogalmam sincs, mert nem szoktam elmenni sosem. De ez most nem lényeg! Hogyan is keveredtünk ide? Ja úgy, hogy csak ketten vagyunk.</div><div style="text-align: justify;">- Merre lehetnek?</div><div style="text-align: justify;">Tettem fel a nagy kérdést, amire - az előbbiekben már kiderülten - tudtam is a választ.</div><div style="text-align: justify;">- Kembra szilveszteri-after-partyjára. Akarsz menni?</div><div style="text-align: justify;">- Nem.</div><div style="text-align: justify;">- Jól van, ez várható volt tőled.</div><div style="text-align: justify;">- Mi?</div><div style="text-align: justify;">- A te fajta atomfizikus - patkányok mindig is kerülik az értelmes emberek társaságát, és az olyan rendezvényeket, ahol vannak ezek az emberek.</div><div style="text-align: justify;">- Atomfizikus?! Patkány?!</div><div style="text-align: justify;">- Mi van? Azt hiszed csak te tudsz oltogatni?</div><div style="text-align: justify;">Fordult megint felém azzal az irigylésre méltóan irritáló mosolyával (amire ugyanott még jobbik esetben is begerjednék). Forgattam a szemeimet, majd határozottan hasba vágtam.</div><div style="text-align: justify;">- Nem tudtam, hogy keményen szereted!</div><div style="text-align: justify;">- Kabbe.</div><div style="text-align: justify;">- Most hirtelen?</div><div style="text-align: justify;">- Mi bajod van?!</div><div style="text-align: justify;">- Jó remek. Jobb dolgunk úgy sincs! Akarlak! Itt és most!</div><div style="text-align: justify;">Vágtam még egy megmagyarázhatatlan érzelmeket kifejtő fejet, és utánna egyszerűen csak megpróbáltam a figyelmemen kívülre rekeszteni ezt az örök-kanos állatot - de nem nagyon mehetett, mert a következőkben azon kaptam magam, hogy elkapta a pólómat, rálökött az asztalra és ott csókolt ahol ért. A pillanat hevével járó érzelmek eszméletlen gyorsan kerítettek hatalmukba, ami egy kéjes felnyögésben bocsájtkozott ki. Ami pedig az asztalon volt: hangos koppanással változtatott helyet. Nem akartam különösebb kommentárral illetni a fennálló helyzetet, ezért annyit mondtam neki:</div><div style="text-align: justify;">- Te vadállat...</div><div style="text-align: justify;">- Mmm...</div><div style="text-align: justify;">Ez volt a végszó! Már tudtam mi következik. Éreztem, ahogy kezei kígyózó mozgást lejtenek felső testemen, elérnek a nadrágom cipzárjáig, és erősen lerántják azt kiszabadítva a már amúgy is ágaskodó "büszkeségemet".</div><div style="text-align: justify;">Tom keze segédeszköz gyanánt tette a dolgát, amire most a változatosság kedvéért olyan szabályosan felvisítottam, mint egy éppen haldokló malac.</div><div style="text-align: justify;">Ám még mielőtt komolyabban belemelegedtünk volna a konyhaasztalon való biológiai gyakorlatozásba a telefonom megint csörögni kezdett, és ez megint egy sms lesz. Tom hangot adott az elsőként eszébe jutó gondolatnak:</div><div style="text-align: justify;">- Ó, Bill! A fasz ki van a telefonoddal...</div><div style="text-align: justify;">Kikapta a zsebemből, és a kanapéhoz vágta, amiről az frankón le is csúszott. Reagálni sem volt időm és mi is követtük telefonom útját - a kanapéra. A kis készülék egy párnával együtt landolt a földön... - aztán az előzőekre tértem vissza egy igazán irónikus kérdéssel:</div><div style="text-align: justify;">- Ettől jobban?!</div><div style="text-align: justify;">- Kuss má!</div><div style="text-align: justify;">Szabadon lévő kezét számra tapasztotta, majd feltérdelt felém a kanapéra. Másik kezét most szabadította fel és azzal saját nadrágján kezdett ügyködni. Mindeközben bennem lefutott az egész életem, mert egy kicsit durván kanosnak találtam amúgy is mindig ilyen hangulatú bátyámat. Azért saját magam ösztönzése ként támaszt találtam a kanapé megmarkolásában, amikor követhetetlen gyorsasággal belém mászott.</div><div style="text-align: justify;">Most a szokottnál gyorsabb mozgást végzett, ami nem volt minden pillanatban kellő képpen élvezhető... ezért én is hol az extázistól nyöszörögtem, hol pedig a fájdalomtól.</div><div style="text-align: center;">***</div><div style="text-align: justify;">Hajnal magaslatában, olyan két óra felé leguggoltam a kanapé mellé, és felemeltem a telefonom. Tom a kanapén döglött, én meg törzsvendéggé fejlődtem a WC-n, mert ez a testi kontaktus most valóban elég erős volt. Túl erős! De legalább tudom mit éreznek a nők menstruálás közben... bár nem fogom megszokni egy hamar a vér látványát - és reményeim szerint erre nem is lesz kellő alkalom.</div><br />
<div style="text-align: center;"><b><i>Kembránál alszunk, Sneci!</i></b></div><div style="text-align: center;"><b><i>Fellőtték a pizsamát!</i></b></div><div style="text-align: center;"><b><i>Tom hol húzza a belét?</i></b></div><div style="text-align: center;"><b><i><br />
</i></b></div><div style="text-align: center;"><b><i>Keww</i></b></div><br />
<div style="text-align: justify;">Mostmár értelmét sem látom a válaszolásnak. Mégis csak egy órája írta! Rámeredtem Tomra, és izmos karjára, majd elöntött a sárga irigység miközben sajátomra meredtem. Megint csak fintorogni tudtam, és idegben maradni! Nekem sosem lesz olyan. Sosem leszek Szex Isten? Pedig ettől nagyobb vágyam nincs most jelenleg. Vajon amúgy közel állok hozzá? Meg kell kérdezzem Tomot. De már csak holnap - izé: reggel! Mert most már nem akarom felkelteni. És a további lebukások elkerülése érdekében én betémferegtem a szobába. Becsuktam magam mögött az ajtót, felhúzódzkodtam az ágyra, és aludtam. Mi mást tehettem volna?</div>Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-73061452244742988242012-03-18T16:39:00.000+01:002012-03-18T16:39:02.081+01:00Novella<div style="text-align: justify;"><i><b>Sziasztok!</b></i></div><div style="text-align: justify;"><i><b> Tudom,hogy mennyire el vagyok maradva a résszel, de már rajta vagyok, és igyekszem megírni! Ám a napokban nehezen elkészült az "Égess el!" projektre a novellám is. Gondoltam ide is beteszem, hátha akad valaki, aki nincs fent a fészes csopiba xD Remélem eléri a kellő hatást!</b></i></div><div style="text-align: justify;"><i><b>Amúgy kipihentétek magatokat a hosszú hétvégén? *.* Mert én nem xD kicsit lebetegedtem, így nem volt alkalmam különösképp élvezni a szünetet -.- Ez van! xD De amúgy jó volt ez ;) nah pápi!! :D</b></i></div><div style="text-align: justify;"><i><b><br />
</b></i></div><div style="text-align: justify;"><i><b>u.i.: BOCSIKA A HELYESÍRÁSI HIBÁKÉRT, VAGY FÉLREGÉPELÉSEKÉRT! xD</b></i></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><br />
<div style="text-align: center;"><b><u><span style="font-size: large;">TWC - Égess el</span></u></b></div><div style="text-align: center;"><b><i>NOVELLA</i></b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg49u__Pu-gYJQ7vkOJgm3aorLoa9HdZUdpbKhxRnLazQ2PlT8HLiYXbpyEcIMWEXUvHKQ7TZ9my82pJh_KHVE0X2pDFY7aPY1xtcykeu0yrVKewrndN2AHh5wnWXjOQ1D0PXvBclMYdvU/s1600/%C3%A9gess_el.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg49u__Pu-gYJQ7vkOJgm3aorLoa9HdZUdpbKhxRnLazQ2PlT8HLiYXbpyEcIMWEXUvHKQ7TZ9my82pJh_KHVE0X2pDFY7aPY1xtcykeu0yrVKewrndN2AHh5wnWXjOQ1D0PXvBclMYdvU/s200/%C3%A9gess_el.jpg" width="159" /></a></div><div style="text-align: justify;">Az elhaló napsugarak játékát élvezhettem arcomon miközben a teraszomon ültem - és esett az eső. Furcsa, és megmagyarázhatatlan, hogy hogyan is lehet, hogy süt a nap, és közben esik az eső, valamint olyan meleg van, hogy az égi cseppek szinte felégetik arcomat. Két erőtlen sóhaj közepedte emeltem magasba a tükröt, és saját tekintetemmel találkoztam.</div><div style="text-align: justify;">- Ne búsúlj már! Fölösleges lenne, ha sírva fakadnál, mert nem érdemli meg. Aki azt, hogy egyáltalán könnyeket hullass érte megérdemli, az sosem fogja hagyni, hogy sírj!</div><div style="text-align: justify;">- De ő már nem fogja hagyni. Soha! Elment. És szerintem örökre...</div><div style="text-align: justify;">- Örökre? Valóban így gondolod? Na ne hülyéskedj! Egyszer mindenképp visszajön!</div><div style="text-align: justify;">- Jó, de akkor már engem nem fog itt találni.</div><div style="text-align: justify;">Ezzel az ötlettel vezérelve tettem zsebre a kis kézi tükröt, és mentem be ismét a házba. Átléptem a szobám küszöbét, és lassú lépések közepedte értem oda, ahol egykor az ő személyes területe volt. Na persze itt sem találtam többet az üres szekrény, és most kivételesen megigazított ágyon kívül! Az üzenet pedig még mindig az asztalán van. Megint fel akartam olvasni! És ezt meg is tettem...</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><i><b>Mint testvérem - szeretlek.</b></i></div><div style="text-align: center;"><i><b>És életem végéig foglak is!</b></i></div><div style="text-align: center;"><i><b> De semmi több!</b></i></div><div style="text-align: center;"><i><b>Ne várj haza.</b></i></div><div style="text-align: center;"><i><b><br />
</b></i></div><div style="text-align: center;"><i><b>Tom</b></i></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Még mindig nem hiszem el. Mindazok után, amit együtt átéltünk? És minderről ki tehet? Még véletlenül sem az a kis kígyó, aki elcsábította tőlem - hanem maga az elcsábított. Tom. Ha igazán szeretett volna, akkor nem hagy itt, és nem megy el egy másik lánnyal. És pont egy LÁNNYAL. Azt mondta én sem vagyok különb, mint egy lány, csak más van a lábam között. Persze ezt viccnek vette! És talán vicc is maradt. És lehet mindaz sem volt egyéb egy ostoba vicctől, amikor ő és én, azon az éjszakán, megfogadtuk, hogy egymáséi leszünk, míg világ a világ, és utánna... az a szenvedélyben gazdag éjj. Sosem felejtem el! És ez nem jó. Negatívum. Semmi jó nincs benne!</div><div style="text-align: justify;">- Hogy is felejthetném el?</div><div style="text-align: justify;">Fordultam a szekrényen lévő tükörhöz, és megdörzsöltem kipirosodott szemeimet.</div><div style="text-align: justify;">- Hát. Nehéz egy kérdés! De volna rá egy megoldás...</div><div style="text-align: justify;">- Éspedig?</div><div style="text-align: justify;">- Éspedig? Mi jutott eszedbe a szerelmetekről?</div><div style="text-align: justify;">- Az, hogy...</div><div style="text-align: justify;">Jobban még bele sem gondoltam, de most mégis olyan egyszerűen jöttek belőlem a szavak, és válaszoltam - talán a lelkiismeretemnek.</div><div style="text-align: justify;">- ... forró, mint a nyár. Vagy, mint a tűz...</div><div style="text-align: justify;">- Tűz? Itt a megoldás!</div><div style="text-align: justify;">- Égessem el?</div><div style="text-align: justify;">- Miért ne?</div><div style="text-align: justify;">- De attól még az emlékem megmarad róla!</div><div style="text-align: justify;">- Nehezen, ha elmész, és mindent megteszel azért, hogy elfeledd. Ha már semmi sem köt ehhez a helyhez.</div><div style="text-align: justify;">A falu szélén éltünk, egy kis házban. A szüleim visszaköltöztek Magdeburgba, és rám, meg Tomra hagyták a lotische-i házat. A kis faluban. Amit bár mindig megvetettünk, de az idő múlásával már oly annyira közel nőtt hozzánk, mint a vörös rózsához azok az ostoba tövisek.</div><div style="text-align: justify;">Tom még csak egy napja ment el. Egy napja őrlődöm. Egy napja vagyok egyedül. Egy napja érzem magam halottnak...</div><div style="text-align: justify;">Még ha a testvére is vagyok: miből lett volna kedvezmény arra, hogy velem más lesz, mint azzal a sok szelíd arcú, álmodozó lánnyal, akiket összetört, mint egy szikla, a kicsi hóvirágot? Persze kiismerhettem volna, de azt hittem... mivel talán köztünk egy fokkal szorosabb a kapcsolat, így velem nem ez lesz!</div><div style="text-align: justify;">Amúgy nem tudom mi más szándéka lehetett mindazzal, hogy itt hagyott, elhagyott. Csak ezt a lehetőséget látom! Mint a szarka. Ha meglát valami fényeset rögtön felszedi, de ha talál attól csillogóbbat, akkor az előzőt rögvest el is dobja. Úgy érzem magam, mint egy kibaszott fém! Máshogy nem fogom. Mint akár az ezüst, amitől drágább az arany! Vagy szőke... szőke? Na tessék...</div><div style="text-align: justify;">Átmentem a fürdőbe, hogy megmossam az arcomat. Miután ez megtörtént a tükörbe néztem - mintha csak őt látnám! Nahát. Ezen miért kell meglepődjek?</div><div style="text-align: justify;">- Nagyon fáj?</div><div style="text-align: justify;">- Nagyon.</div><div style="text-align: justify;">- Mennyire nagyon?</div><div style="text-align: justify;">- Legyen annyi elég, hogy nagyon nagyon.</div><div style="text-align: justify;">- Jó. Szép válasz! És mennyire van eleged ebből a "nagyon"-ból?</div><div style="text-align: justify;">- Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon!!</div><div style="text-align: justify;">- Elég a túlzójelzőkből. Égesd el!</div><div style="text-align: justify;">Na persze. Mintha ő akarna nekem parancsolni! Ő? Hiszen ez én vagyok! Akkor: már azt sem hagyom, hogy magamat irányítsam? Hát ez fáj. Meg még egy csomó minden!</div><div style="text-align: justify;">E gondolattól vezérelve kerültem a konyhába. Az asztalon lévő kis tükrömet megint felkaptam - már csak jelképesen is, hogy megmutassam magamnak mire vagyok képes!</div><div style="text-align: justify;">- Megteszed?</div><div style="text-align: justify;">- Meg hát!</div><div style="text-align: justify;">- Helyes döntés. És ha megtetted mi lesz veled?</div><div style="text-align: justify;">- Mi lenne? Semmi.</div><div style="text-align: justify;">- Szóval ezt úgy érted, hogy... ?</div><div style="text-align: justify;">- Igen.</div><div style="text-align: justify;">Ezzel lezártnak tudhattam a témát. Zsebemben kutattam, és végül megtaláltam amit kerestem. A kép Tomról. Neki is van rólam - legalábbis akkor még volt, mikor itt élt velem, és nem ment el Alisha-val. Mostanra már talán az is eldobódott!</div><div style="text-align: justify;">Első utam a nappaliba vezetett, ahol minden elkezdődött egy holdfényes éjszakán a Showder Klub nézése közben. A sors iróniája talán, hogy pont egy viccmesélő show alatt jöttünk össze, és csattant el az első csók - aztán a második, a harmadik... és a többi! Aztán a folytatás... a kanapén. Igen, rémlik. Elővettem öngyújtómat, ami még a cigizésről maradt zsebemben. Akkor, amikor elhatároztam magam: el akarom őt felejteni! És ha minden összejön - el is fogom.</div><div style="text-align: justify;">Tekintetem gyorsan az üveg tetejű asztalra vándorolt, és vártam.</div><div style="text-align: justify;">- Na mi lesz? Gyerünk már!</div><div style="text-align: justify;">- Rendben. De ez fájni fog!</div><div style="text-align: justify;">Figyelmeztettem önmagam, majd meggyújtottam a kicsi képet bátyámról, régi szerelmemről, és álmaim gyilkosáról. A papír hamar lángra kapott, és még ujjam hegyét is megsütötte némi képpen, de ez akkor már nem érdekelt. Elég kínt álltam eddig ki! A többire már immunis lettem.</div><div style="text-align: justify;">A lángokban lobogó fotót egy könnyed, mondhatni "hetyke" mozdulattal dobtam a kanapére, ami az idő múlásával a kép sorsára jutott. Zsebre vágtam az öngyújtót, és folytattam utamat.</div><div style="text-align: justify;">Amikor már egy hete "együtt jártunk" az éjszakák nagyja része a hálókörzetekben folytatódott. Hol az enyémbe, hol az övébe. Mivel nem vagyok egy villám-tolvaj így a sajátommal kezdtem. Más dolgom nem volt: erőből földhöz vágtam az öngyújtómat, majd az egy robbanást hallatva rögvest lángba borította a szobámat. Sok emlék köt ide - nem csak Tomról. De ennek vége!</div><div style="text-align: justify;">Mielőtt még az ő szobájába mentem volna a folyosón felkaptam egy másik öngyújtót és azt a közlekedőben lévő szőnyeghez vágtam, pont a fürdő elé. Nem tudom az mennyire fog égni - de ott a bolyler! Akkor nincs min aggodalmaskodnom.</div><div style="text-align: justify;">Rohanva érkeztem el a szüleim szobájába. Ők persze semmiről sem tehettek, de ha tiszta munkát akarok végezni semmi nem maradhat ki! Körbenéztem, mit sem törődve a tűz ropogásával. Megláttam anya éjjeli szekrényén egy képet. Megint egy fotó? Tom és én. Kicsinek. Elengedtem egy kedves mosolyt, és mivel más terveim voltak ezzel, zsebembe helyeztem.</div><div style="text-align: justify;">Anya és apa szerették a romantikát. Nem kellett különös képp megerőltetnem magam a gondolkodást illetően, mert a szoba tele volt gyertyákkal. A zsebemben még volt egy doboz gyufa. Meggyújtottam az összeset, és eldőtöttem azokat is. A szobának öt perc sem kellett, hogy teljesen tűzbe boruljon!</div><div style="text-align: justify;">Kiértem. Lenéztem a lépcsőn és már minden égett. A lángok elég gyorsan vándoroltak fel a fa anyagú lépcső korlátján, és bevágtak elém. Megijedtem. Nem tagadom! De aztán hamarosan megnyugodtam, mert megláttam még az egyetlen kimaradt "szereplőt". Az illetékes bátyám szobáját.</div><div style="text-align: justify;">Mintha csak a tűztől menekülnék (pedig biztosíthatlak: NEM) befutottam a szobába. Nem kellett sokat várnom, hogy a közlekedőben terjengő tűz beérjen ide is. Hallottam a robbanásokat a fürdőből - a konyhából. A szobákból, ahol TV, meg egyéb elektromos készülék van... és mikorra már nem a hangokra koncentráltam a tűz felszökött bátyám szobájának plafonjára, és egy darab az álmennyezetből elém esett. Aztán megint egy mögém - és a többi.</div><div style="text-align: justify;">Valami halovány reményt kerestem - de egyedül csak még egy öngyújtó volt a szemem előtt.</div><div style="text-align: justify;">Tudtam, hogy az egész lakás lángokban hever. Tudtam, hogy innen már nem jutok ki, ha csak... ki ugrani az ablakon?</div><div style="text-align: justify;">Átugrottam egy éppen parázsló szőnyeg cafatot, és felmartam bátyám gyújtúját. Alig vettem fel és elém zuhant az álmennyezet következő darabja! Körbefordultam: az ágy még nem áll lángokban. Még!</div><div style="text-align: justify;">Ehhez is sok minden köt. Az a sok szerelmes éjszaka... bár lehet, hogy csak én látom szerelmesnek, és attól függetlenül még tocsog a megcsalásban, a bánatban, a fájdalomban, és a kárörömben is.</div><div style="text-align: justify;">Felugrottam az ágyra. Vártam. A tűz nem nagyon akart felérni a vas kereten, ezért megint magamra kellett hagyatkozzak. Eldőltem. Ott feküdtem a lángoló szoba közepén álló ágyban, és vártam. Várásomban még feltekintettem a szekrény fölött lógó tükörbe:</div><div style="text-align: justify;">- Ostoba vagy! De már nem tehetsz ellene.</div><div style="text-align: justify;">- Tudom.</div><div style="text-align: justify;">- Már igazán bánkódhatsz! Te csináltad magadnak.</div><div style="text-align: justify;">- Nem! Tévedsz! Nem bánom. Ahogy azt sem, hogy egyáltalán megszerettem, és higgyél nekem: bármennyire is nem akarom... még mindig szeretem. És tudd meg: örökké szeretni fogom! Helyette is. Ó, igen! Helyette is szeretni fogok!</div><div style="text-align: justify;">- Bolond.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">Már nem akart válaszolni saját magának. De az emlékek elöntötték megháborodott elmélyét... már nem is látta olyan jó ötletnek ezt az egészet! És... már egyáltalán nem is akarta! De... késő!</div><div style="text-align: justify;">Az álmennyezet jóformán teljesen leégett. Már valóban mindegy volt! Előhúzta a másik képet a zsebéből. Könnyes szemekkel, de mosolyogva tanulmányozta.</div><div style="text-align: justify;">- Ó, Tom...</div><div style="text-align: justify;">Kézhajlatába törölte könnyeit, és sóhajtott. Aztán csak még több könny tört utat a szeme sarkából. Kicsit felült, majd feltérdelt. Elővette bátyja öngyújtóját, és a gyerekkori képet is felégette. Égett, a tűz martallékává vált. Lángolt, és vele együtt az emlékei is elvésztek a tűzbe... maga elé dobta tehát a már lángokban álló, utolsó képet - és rádobta az öngyújtót is.</div><div style="text-align: justify;">Hangos robbanás jelezte, hogy az énekes terve a szó szoros értelmében fellángolt, és sikerben égett.</div><div style="text-align: justify;">A gondolat, ami megmaradt: égess el. És cserébe nem kell emlékezned többé!</div><div style="text-align: center;">* * *</div><div style="text-align: justify;">Reggelre a tűzoltók alapos munkát végeztek, és semmi nem maradt a lángokból. Sem pedig a házból! Ház... na igen! Azért még egy halovány árnya volt annak, ami egykoron a helyén állt.</div><div style="text-align: justify;">A bőrdzsekis alak ma már harmadszor zaklatta a mostmár pihenő tűzoltókat.</div><div style="text-align: justify;">- Mostmár lehet tudni mi történt?</div><div style="text-align: justify;">- Na igen... a csávó meg volt húzatva és magára gyújtotta a házat.</div><div style="text-align: justify;">- Honnan veszik, hogy ő tette?</div><div style="text-align: justify;">- Onnan, kedves Kaulitz úr, hogy a ház a dolgok legnagyobb valószínűségében belülről égett fel! A régi nappaliban találtunk egy papír fecnit, meg ott is, ahol a csávó meghalt.</div><div style="text-align: justify;">- Csávó?!</div><div style="text-align: justify;">- Na igen.</div><div style="text-align: justify;">- Érdekel a papír?</div><div style="text-align: justify;">Társult a beszélgetésbe egy másik tűzoltó is, és Tom kezébe nyomott két papírdarabot. Az egyiken felismerte saját szája sarkát, a piercinggel. A másikon pedig: öccse arca volt. Mosolygott, és kb. 7 évesek lehettek.</div><div style="text-align: justify;">- Na és amúgy miért érdeklődsz ennyire erről a fickóról?</div><div style="text-align: justify;">- Hát... azt még nem tudják, hogy ki volt?</div><div style="text-align: justify;">- Nem. Csak annyi szent, hogy elég emós hajlam égett benne! Vedd akár szó szerint.</div><div style="text-align: justify;">Tom agya ekkor pattant el. Egy morgást hallatott, majd hasba rúgta a poénos kedvű tűzoltót. Aztán még egyszer-még egyszer- és még egyszer.</div><div style="text-align: justify;">- Ne már!! Megőrült??!</div><div style="text-align: justify;">Igyekezett leszedni róla a másik. De Tom erősebbnek bizonyult, és azt is lecsapta. Az pedig a földre terült, és lefejelte a kocsi kipufogóját. Ekkor az első áldozat feltápászkodott.</div><div style="text-align: justify;">- Nyugi már! Mit kell idegeskedned? Ez a csávő megőrült!</div><div style="text-align: justify;">- Ez a csávó az öcsém volt!</div><div style="text-align: justify;">Volt... benne van ez a múlt idő jelző! Elmúlt, elment - és semmi sem hozza vissza.</div><div style="text-align: justify;">Ekkor a ház maradványok közül előjözz még egy tűzoltó.</div><div style="text-align: justify;">- Hé! Találtunk még valamit! Ez talán Kaulitz urat fogja érinteni...</div><div style="text-align: justify;">- Micsoda?</div><div style="text-align: justify;">Érdeklődött Tom, amire a középkorú férfi átnyújtott neki egy kis zsebtükröt, valamint egy kormos papírgalacsint.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><i><b>Mint testvérem - szeretlek.</b></i></div><div style="text-align: center;"><i><b>És életem végéig foglak is!</b></i></div><div style="text-align: center;"><i><b> De semmi több!</b></i></div><div style="text-align: center;"><i><b>Ne várj haza.</b></i></div><div style="text-align: center;"><i><b><br />
</b></i></div><div style="text-align: center;"><i><b>Tom</b></i></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">A fiú előtt minden kitisztult. És már ő is (mint a történetem elején: BILL) azon gondolkozott hogyan felejthetné el. Belenézett a tükörbe:</div><div style="text-align: justify;">- Csak nem megbántad?</div><div style="text-align: justify;">- De meg! Nagyon is.</div><div style="text-align: justify;">A tükör képe elhomályosult - minden bizonnyal bepárásodott. Eddig a tűzben volt, most meg kint a hidegen. Tehát mindez várható volt! De ami azt követte, hogy Tom letörölte a tükröt - már nem volt szokásos!</div><div style="text-align: justify;">Mintha öccse arca nézett volna vissza belőle, és egy könnycsepp csordult le bal szeme sarkából...</div><div style="text-align: justify;">- Ha igazán megbántad... égess el! Én is csak ezt tettem.</div><div style="text-align: justify;">Tom a kezében szorongatott papír-maradványokra meredt, majd vissza a tükörre, ami hangos pattanással jelezve repedt el. Abban a percben, mintha a szíve is összetört volna.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: right;"><b><i>THE END * * * *</i></b></div>Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7792029286261857092.post-33189297146304052452012-02-28T22:43:00.000+01:002012-02-28T22:43:28.161+01:00XXI.fejezet: Twins<b><i>Sziasztok!</i></b><br />
<b><i>Azért nem kéne megkövezni, mert megint sokat kellett várni a részre, jó? xD Sajnálom. Igyekeztem ahogy csak tudtam, de szerény véleményem szerint így is elég satnya maradt buzgóságom ellenére... azért jó olvasást kívánok, írjatok! *.*</i></b><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://img839.imageshack.us/img839/9977/bannerbitterbitter.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="303" src="http://img839.imageshack.us/img839/9977/bannerbitterbitter.png" width="400" /></a></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><br />
<div style="text-align: center;"><u><b>[Ikrek]</b></u></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: left;"></div><div style="text-align: justify;">A kollégiumi szobánkban minden maradt a legnagyobb rendben. Már ha rendnek lehet tartani ezt a lyukat! De legalább vannak házi állataink: a sok atka és porcica...</div><div style="text-align: justify;">Leraktam a bőröndömet, és már éppen neki kezdtem volna látványos szenvedésemnek, mikor Oscar lépett be a saját bőröndjével. Igyekeztem nem rápánikolni, mert tudtam, hogy Oscar nem tiszta ember, ezért tőle bármi kitelik. És már felkészültem a legrosszabbra, mikor hozzá képest ijesztően kedves hangon megkérdezett:</div><div style="text-align: justify;">- És... hogy teltek az ünnepek, Kaulitz?</div><div style="text-align: justify;">- Az ünnepek?!</div><div style="text-align: justify;">Furán jött le, hogy most kedvesen érdeklődik felőlem, mikor ilyet nem szokott. De ha már ő kedvesen és rendesen nyit felém, akkor én se lehetek vele egy taj-paraszt! Pedig ez a stílus a koleszos ágyammal együtt már-már hozzám nőtt.</div><div style="text-align: justify;">- Nos az ünnepek... hát... elteltek! Nagyon is gyorsan.</div><div style="text-align: justify;">- Nem akartál visszajönni, mi?</div><div style="text-align: justify;">- Hát... nem erről van szó...</div><div style="text-align: justify;">- Ne nézz annyira dán-kórosnak, hapsikám! Tisztán vágom mennyire utálod ezt a sulit.</div><div style="text-align: justify;">- Nem a sulit... hanem sokkal inkább a társaságot.</div><div style="text-align: justify;">- Engem is?</div><div style="text-align: justify;">- Téged is.</div><div style="text-align: justify;">- Ó...</div><div style="text-align: justify;">Tartottam tőle, hogy esetleg megsértettem, és most betámad, de nem így tett. Odalépett elém és vállon veregetett, majd kicipzározta a bőröndjét. Az ételhordók már ott figyeltek a tetején!</div><div style="text-align: justify;">- Oscar, ugye azok ott nem... ?</div><div style="text-align: justify;">- De! Anyám megpakolt. Szerinte a sulibéli kaják nagyon táposak, ezért hétvégente egész hétre elegendő kaját pakol nekem!</div><div style="text-align: justify;">- Tudom. És egy idő után érzem is, mert mosogatni azt senki sem szeret!</div><div style="text-align: justify;">- A te dolgod.</div><div style="text-align: justify;">- És azt megmondod miért az enyém?</div><div style="text-align: justify;">- Mert te vagy a csapat nyomija.</div><div style="text-align: justify;">Ezeddig abban a hiszemben éltem mindennapjaimat, hogy a "nyomi" szerepre egyedüli megfelelő ember az maga Oscar, de ha ő ezt nem így gondolja - szíve, lelke! Engem nem is izgat.</div><div style="text-align: justify;">Az ajtó hamarosan kicsapódott, és bátyám surrant be rajta. Oda sompolygott Oscar mellé. De csak lopakodva! És Oscar nem is észlelte, pedig Tom kis híján kitörte az ajtót. Fenevad! Ahh. És az ikertestvérem! Véletlenül nem csak hazáig követett az állatkertből?</div><div style="text-align: justify;">Ellökte Oscart, aki bénán zuhant rá az ételhordókkal megrakott táskájára, és a leves még forró lehetett, mert ahogy nadrágjára ömlött kibírhatatlan visongatásba kezdett!</div><div style="text-align: justify;">- MELEG! ÁÁÁ!!! MELEG!!!! ROHADJ MEG, TOM! ROHADJ MEG!!!</div><div style="text-align: justify;">- Azt a kajáid megteszik helyettem is.</div><div style="text-align: justify;">Válaszolta testvérem irigylésre méltó nyugalomban, majd lefeküdt az ágyába, lábát feltette a keretre és baseball sapkáját vigyori pofájára húzta. Kis híján tátva felejtettem a számat, és figyelmemet Oscar szentségelése teljesen elkerülte, mert épp Vele voltam elfoglalva. Nem sokat nézhettem, mert hamarosan Kev, Justin és Leo tévedtek be!</div><div style="text-align: justify;">- Oscar, ha az én anyámat szidod beleverem a fejed valamelyik foszladozó rántotthúsodba!</div><div style="text-align: justify;">Figyelmeztette Kevin, mire Oscar továbbra is anyázott. Hiába próbáltam kirekeszteni a külvilágot a látóteremből, de ez nem ment! Már éppen döntést hoztam, és azt próbáltam beváltani, amikor Tom megint megakadályozott.</div><div style="text-align: justify;">- Most hova mész?</div><div style="text-align: justify;">- Megkeresem Pietrot.</div><div style="text-align: justify;">- Azt a tetűt?</div><div style="text-align: justify;">- Nem tetű, hanem olasz.</div><div style="text-align: justify;">- Az mindegy!</div><div style="text-align: justify;">- De mindig össze kevered a kettőt.</div><div style="text-align: justify;">- Mert kurvára leszarom?</div><div style="text-align: justify;">- Lehet. Na! Au revoir...</div><div style="text-align: justify;">- Azta Bill! Nem is mondtad, hogy tudsz románul.</div><div style="text-align: justify;">Fogalmatlankodott Justin, mire ki kellett, hogy ábrándítsam:</div><div style="text-align: justify;">- Drága Justin. Ez francia!</div><div style="text-align: justify;">- Ööö... nekem mindegy!</div><div style="text-align: justify;">Megforgattam szemeimet, majd kitértem. Lassú, céltudatos lépések közepedte kerestem tekintetemmel Pietro szobájának ajtaját, de ehelyett egy meghökkentő találkozásba zuhantam bele.</div><div style="text-align: justify;">- Uram atyám! Te mit keresel itt?</div><div style="text-align: justify;">Rivaltam rá Davidre, aki jól fésült frizurával állt az ének tanárom előtt. Mivel a személy, akivel szót váltott pontosan az énektanárom volt, így nem sok jót remélhettem a közel jövőben, pláne mikor odainvitált a jó öreg Frau Miller.</div><div style="text-align: justify;">- Bill! Jaj de jó. Gyere csak ide!</div><div style="text-align: justify;">- Ö. Jónapot tanárnő! David.</div><div style="text-align: justify;">Biccentettem a managernek, aki úgy vigyorgott, mintha bohóc lenne. Jó hogy emlékeztet: mindig is utáltam a bohócokat.</div><div style="text-align: justify;">- Ez az ember itt David Jost, mint azt tudod. Eljött, és megkért rá, hogy mutassalak be neki!</div><div style="text-align: justify;">- Bemutatni? Már találkoztunk.</div><div style="text-align: justify;">- Persze Bill. Emlékszem is rá, de kellett egy alibi, hogy megtaláljalak!</div><div style="text-align: justify;">- Magatokra hagylak. Viszlát Herr Jost!</div><div style="text-align: justify;">- Viszlát, Frau...</div><div style="text-align: justify;">Amíg az énektanárnő elrepkedett a színhelyről David elcsalt egy sétára az iskolában. Előtte alaposan szemügyre vettem a terepet, nincs e véletlenül itt Tom, de szerencsém volt.</div><div style="text-align: justify;">Épp a díszkertben sétáltunk, amikor érdekes témát hozott fel egy egyszerű kérdéssel elindítva...</div><div style="text-align: justify;">- Gondolkoztál az ajánlatomon?</div><div style="text-align: justify;">- Hogyne gondolkoztam volna.</div><div style="text-align: justify;">- És mire jutottál?</div><div style="text-align: justify;">- Hogyhogy: mire? Még szép, hogy mennék. De a bátyám nem jön. Azt mondta ő nincs benne ebben a melóban.</div><div style="text-align: justify;">- Nincs benne? Ez sajnálatos. De azért még rád számíthatok?</div><div style="text-align: justify;">- Ha Tom nem jön, akkor én sem!</div><div style="text-align: justify;">- Hm. Akkor valamivel a bátyádat kell megnyernem. Látom te nem adod könnyen magad.</div><div style="text-align: justify;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifHB_3SmNYO4MqxqaWNAtfRIBoev2hiQ9UoDZJ11yIitseIYd4cNlAe6fo62amL8g5hOOtiADyV50zwLC9YXHSng6QjeNZR6MU79Qh7Mg1IjJReo4ZC9ATIXgAp1gS4_YQlrB4W5Ru54M/s1600/david2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifHB_3SmNYO4MqxqaWNAtfRIBoev2hiQ9UoDZJ11yIitseIYd4cNlAe6fo62amL8g5hOOtiADyV50zwLC9YXHSng6QjeNZR6MU79Qh7Mg1IjJReo4ZC9ATIXgAp1gS4_YQlrB4W5Ru54M/s200/david2.jpg" width="200" /></a></div>Rám vetett egy oldalpillantást, amire rá kellett döbbenjek, hogy David nem is rossz pasi. Milyen furcsa ezt tőlem hallani, nem? Kérlek: homoszexuális vagyok. Mit nem lehet ezen felfogni?</div><div style="text-align: justify;">Amíg a mosolyával voltam elfoglalva észre sem vettem, hogy közelebb araszolt hozzám. Szinte 20 centi volt csak köztünk, amire teljesen zavarba jöttem, és elpirultam. A pillanat töredékénél pedig megfogta az állam, és még közelebb hajolva ezt suttogta:</div><div style="text-align: justify;">- Úgyis meg foglak kapni, Bill Kaulitz...</div><div style="text-align: justify;">Megszédültem hirtelen közelségétől, és észre sem vettem, hogy ez idő alatt megint csak közelebb jött, és már öt centi sem volt köztünk.</div><div style="text-align: justify;">- Nem menekülhetsz örökké. Csillagnak születtél! Azokat előbb-utóbb felfedezik. Nem bújdoshatsz örökké!</div><div style="text-align: justify;">Elengedte államat, és kezét arcomra tapasztva végighúzta, majd egyet pislogtam, és David eltűnt. Körbe-körbe tekintgettem, majd egy halk nyögdécselés, és mikor lenéztem a földre David ott fetrengett orrát fogdosva. Kicsivel távolabb egy focilabda pattant kettőt, hármat, többet... megfordultam: Tom.</div><div style="text-align: justify;">- Olyan vagy, mint egy élősködő! Ha egyszer eltűnsz később megint megjelensz. Nem igaz: David Jost?</div><div style="text-align: justify;">Rámeredtem a szerencsétlenül járt managerre, aki már éppen talpra igyekezett állni. Magam sem tudtam miért, de segítségre nyújtottam a kezem, és felhúztam. Megingott, majd el kellett kapjam. Hóna alól kibukkantam és őt támogatva küldtem egy rosszalló tekintetet testvérem felé.</div><div style="text-align: justify;">- Mi az?</div><div style="text-align: justify;">- Tom, olyan vadállat vagy.</div><div style="text-align: justify;">Állapítottam meg, majd Davidet leültettem egy padra ezzel a mondattal:</div><div style="text-align: justify;">- Maradjon itt, egy perc.</div><div style="text-align: justify;">Odatipegtem Tom elé, és tarkón vágtam. Megemelte a kezét, de már meg sem ijedtem, mert tudtam, hogy nem bánt - rosszul tudtam, mert vissza ütött. Homlokon vágott, majd ennyi elég volt ahhoz, hogy idegbajt kapjak.</div><div style="text-align: justify;">- Mégis mi a rák döfte beléd az ollóját???!! Te normális vagy? Mint egy ork! Olyan voltál.</div><div style="text-align: justify;">- Ork?</div><div style="text-align: justify;">- Ahh. Nem tudom miért ez jött a számra. Lassan kifogyok az oltó-szövegekből! Ez is a te hibád.</div><div style="text-align: justify;">- Hát bocs, hogy nem bírom elviselni, mikor valaki egy méternél közelebb van hozzád!</div><div style="text-align: justify;">- Tom... te csak engem akartál védeni?</div><div style="text-align: justify;">Némi melegség öntött el, de legbelül még mindig tomboltam...</div><div style="text-align: justify;">- Hát... nem kifejezetten. Na jó! De téged.</div><div style="text-align: justify;">- Pff. Idióta...</div><div style="text-align: justify;">Ezzel lezártnak tudhattam a témát, és visszatértem Davidhez, aki épp telefonált. Akkor tedte zsebre a hatalmas Galaxyját, mikor elémasíroztam, hogy elnézést kérjek.</div><div style="text-align: justify;">- Bocsánatot kérek a bátyám miatt.</div><div style="text-align: justify;">Hátra sem kellett fordulnom, hogy tudjam milyen fejeket vág most ez a félresikerült unka. Azzal is tisztában voltam, hogy mennyire meg akarja tudni miről folytatjuk az eszmecserét, de nem hallotta, és azt is tudom, hogy emiatt nyújtogatja a nyakát, mint egy zakkant gúnár. De próbáltam nem különösebben érdeklődeni iránta, akkor abbahagyja.</div><div style="text-align: justify;">- Nem gond. Csak a testvérét védte...</div><div style="text-align: justify;">- Persze. Vagy csak a saját indulatait kellett levezetnie, mert a pas... a csaja az este nem volt formában!</div><div style="text-align: justify;">- Ja értem. Tom egy elég nehezen megfejtehtő egyéniség! Jó lenne közelebb kerülni hozzá, de tartok tőle, hogyha még a legjobb barátja lennék, akkor sem érteném meg úgy, mint te. Ikrek vagytok. Ez egy varázslatos kötelék. Egyesek azt tartják, hogy egy lélek két oldala... mások szerint ez humbug! Na de te mit gondolsz?</div><div style="text-align: justify;">- Ööö...</div><div style="text-align: justify;">- Mindegy! Próbáld meggyőzni. Még látjuk egymást! A szemem rajtad van.</div><div style="text-align: justify;">Eltalpalt, majd megint egyedül kezdtem érezni magam. Hátranéztem és Tom ott dekázgatott magában. Odamentem hozzá, lestoppoltam tőle négy vagy öt jó méterre, és összefont karokkal próbáltam kommunikálni.</div><div style="text-align: justify;">- Elment.</div><div style="text-align: justify;">- Hm.</div><div style="text-align: justify;">- Még visszajön!</div><div style="text-align: justify;">- Hm???!!</div><div style="text-align: justify;">Erre valamiért nem tudtam nem nevetni, és ő se tett másként. Elrúgta jó messzire a labdát, majd beállt elém. Hátrálva ránehezedtem egy pad hátfájának, ahol megtámaszkodtam. Tom felült rá velem egy vonalba és együtt néztük a halldokló napsugarakat.</div><div style="text-align: justify;">- Addig nem fog békén hagyni amíg nem adsz neki választ.</div><div style="text-align: justify;">Felkaptam a fejem.</div><div style="text-align: justify;">- Tudom.</div><div style="text-align: justify;">- De miért akarod? Tudod te mennyi bajjal jár egy híresség élete?</div><div style="text-align: justify;">- Na és?! Legalább magántanuló lehetek és itt hagyhatom ezt a sok rühöst...</div><div style="text-align: justify;">Nevetett, majd közelebb csúszott. Leugrott a padról, elém lépett. Nem sokára közeledett, és olyan közel lépett, hogy szinte belepréselt a padba. Kezeit enyéim mellé tette, közel hajolt és hamarosan adott egy szájra puszit.</div><div style="text-align: justify;">- A döntés a tiéd. Nem fogok beleszólni!</div><div style="text-align: justify;">- Ezt értsem úgy, hogy... ??!</div><div style="text-align: justify;">- Igen, benne vagyok. De ha még egyszer csak hozzád ér én isten bizony... !!!</div><div style="text-align: justify;">- Tudjuk Tom. Tudjuk!</div><div style="text-align: justify;">Elkaptam arcát, és egy szenvedélyes csókkal próbáltam jutalmazni, ami sokkal inkább sikeredett nyálasra, mint szenvedélyesre. Inkább szenvedélyesen nyálas!</div><div style="text-align: justify;">Valahogy most nem zavart, hogy az iskola udvaron vagyunk, és ez elég publikus hely. Itt bárki megláthat, de egy lélek sincs jelen! Semmi ok az aggodalomra. - megint megcsókoltam.</div>Ayasha-chan ♥http://www.blogger.com/profile/15270099928503067486noreply@blogger.com8