XIV.fejezet: My Darling

Sziasztok!

Végre visszakaptam a lapimat és a pendrivemet is! Mostmár van rész ;) Remélem nagyon nem várakoztattalak meg titeket! :) pussyy

[Kedvesem]

18+

- Miért kell neked mindig bajba kerülnöd?

Kérdezte tőlem még mindig szorosan ölelve testemet. Simogatta a hajam és továbbra sem vette le a kezét derekamról. Feltekintve aggodalmas szemkontaktusa bennem is félelmet keltett. Félelmet? Nem. Inkább zavarba ejtő volt! S mindeközben odakint nagy pelyhekben hullott a hó, ezzel teljes téli hangulatot teremtve lelki harmóniámban. A kinti hideget tökéletesen elfedte az idebent felszerelt konvektor meleg hősugrzása.

- Mintha direkt csinálnám...

Válaszoltam bátyám által feltett kérdésre. Kicsit ideges lettem, mert ami ebből a kérdésből átjött az a tömény szarkazmus - de legméllyen mégis ott lappangó aggodalom volt. Továbbra sem váratott meg egy hosszabb hatásszünettel, inkább folytatta, de már képes voltam a szemébe nézni.

- Te idióta! Tudom, hogy nem direkt csinálod. Ahh... na jó: nézd! Nem szeretem elsietni a dolgokat, de tartozom neked egy vallomással...

- Éspedig?

- Bill, sokat jelentesz számomra. Nem akarom, hogy komolyabb bajod essen! De ha továbbra is játszani akarod a nagy menő főkant, akkor azt nagyon rosszul csinálod. Hagyj fel ezzel a próbálkozással!

- De Tom... én csak próbálok rendes férfi ként gondolkodni!

- Ne tedd!

- Micsoda? Miért?

- Mert én... ohh... mert én így szeretlek, ahogy vagy!

- Tudom Tom. Tisztában vagyok azzal, hogy így is szeretni való vagyok, de...

- Meg persze "szerény", ugye?

- Még nem fejeztem be.

- Hát akkor fejezd!

- Megtenném ha hagynád...

- Most hagyom, de te mégsem teszed!

- Tom!

- Bill!

- He?

- Te is a nevemet mondtad, én is a tiéd...

- Idióta... na szóval: mindenki szemében olyan vagyok, mint egy csaj... ez zavar engem egyedül! Nem akarok olyan lenni, mint egy lány.

- Pff. Ezzel már nem elkéstünk? Akkor minek fáradsz?

- Köcsög vagy!

- Igen? Te meg akkor egy bödöny!

- Ajj...

Kibújtam öleléséből és éppen a szobába surrantam volna Kevin után, de Tom elkapta a karom. Megálltam. Éreztem ahogy közelebb lép hozzám, így ezáltal kezem lazábban maradt. Felzárkózott szorosan mögém, így éreztem a hozzám érő... nos hm: nemi hozzátartozóit! Igen... azt hiszem így fejeztem ki legszebben magam! De mielőtt védekeztem volna egy oltás csusszant ki a számon:

- Tom, mi lenne ha nem döfnéd a seggembe a farkad?

- Hát nem tetszik? Sokan lennének a helyedben.

- Jó Isten...

- Itt vagyok mögötted!

- Tom! Na és még én vagyok az egoista.

- Igen, te! Én csak tökéletes vagyok.

- Hagyjuk a témát, oké?

- Oké. Akkor...

Másik kezemet is lefogta és továbbra sem változtatva pozíciónkon belecsókolt a nyakamba. Erre persze felszisszentem és végül behunytam a szemem úgy élveztem a pillanat varázsát. Füleim hallójáratában már-már szinte hallottam ahogy a hópelyhek földet érnek ebben a hűvös tél eleji időjárásban, és csak hallgattam száncsengő érzetét keltő hangjukat, amik tökéletes összhangban alkottak kellemes ritmust bátyám egyre gyorsuló szuszogásával. Lassan elengedte a kezem és pólóm alját kutatta fel, minek után még szorosabban húzott magához. Már - már olyan szorosan, hogy nem tudtam egy helyben megállni... hamarosan eljutottunk a falig, amire tökéletesen felkenődtem, de kezeimmel mégis támaszkodtam, miközben bátyám a hátam mögött szórakozott és továbbra is a nyakam kényeztette. Kicsit talán gyorsabb volt a tempó, mert úgy lefejeltem a falat, ahogyan csak kell, ami persze a fizikai hangtörvénynek megfelelően koppant. Bentről a szobából egyszerre csak Kev hangja csattant fel a hóesésben:

- Hé? Mit csináltok?

Tom befogta a számat, mert épp válaszolni készültem. Kissé hozzám simult, miközben elérte a szoba kilincsét, és elfordította benne a kulcsot, majd visszatért hozzám és végre szemtől - szemben álltunk egymással. Mámorítóan buja mosoly terült arcára, ami teljesen kizökkentett a saját egyensúlyomból, alig bírtam talpon maradni. Akaratom ellenére viszonoztam neki azt a bolondító mosolyt... fülemmel egy vonalba támaszkodott neki a falnak, szabadon lévő kezével ismét derekamat kutatta. Erre őzike szerűen pislogtam egyet, majd valami megmagyarázhatatlan indokból előre dőltem. Ő pedig felém. Ajkaink hamarosan megkapaszkodtak egymásban, és az eleinte kellemes, óvatos csókokat, később vad hullámzásból előtörő hirtelen jött hevesség váltotta fel. Nyelveink eltáncolták a földkerekség összes táncát egymással összefonódva - és mikorra már többé-kevésbé magamhoz tértem csak azon kaptam magam, hogy átkarolom nyakát és erősen magamhoz húzom. Bátyámnak történetesen elnyerte a Nobel - díjat ez a cselekedetem, és kihasználva a bennem tomboló hormonok összességét elkezdte pólómat felfelé húzni. Engedelmesen felemeltem kezem, hogy le bírja szedni rólam, majd folytatólagosan én szabadítottam meg őt ettől a (pólónak nem mondható) lepedőtől, ami leplezte felső teste szépségeit. Úgy éreztem a nadrágom szét szakad, és borzalmasan szorított is... de Tom ekkor megint egy perc erejéig ott hagyott. Addig bezárta a bejárati ajtót. Eddig én legyezgettem magam a kezemmel, mert olyan melegem volt, mint egy vad nyár közepén az egyenlítő mentén verseny futásban résztvevő embereknek... bátyám hamarosan visszatért hozzám, de még csak rám sem nézett, úgy túrt bele hajamba és folytatta a csókolózást. Átfontam karomat csípője felett és igyekeztem minnél erősebben magamhoz húzni, mert már valósággal nem bírtam magammal... hamarosan eltántorogtunk a kanapéig, de hogy hogyan azt nem tudom, elképzelésem sincs, mert a rózsaszín ködfelhők között lebegek elméletben. Emellett kegyetlenül fájt nadrágom takarásában lévő férfiasságom, és éreztem, hogy egyre és egyre csak keményedik... persze Tom kitalálta gondolatmenetemet hamarosan attól is megszabadított... mivel magamból kiindulva csak arra tudok következtetni, hogy neki sem lehet épp kellemes jelen körülmények között ebben a farmernadrágban - ami bár bőbb az enyémnél, de sebaj - így lassan neki is könnyítettem helyzetén. Leszedtem róla: kicsatoltam az övet, kigomboltam a gombot, lehúztam a cipzárat, és az ő közreműködésével segítettem neki kibújni belőle.

Még a gondolat, mi szerint egy fiúval készülök éppen lefeküdni hímegyed létemre nem is annyira megrémisztő, mint az, hogy a saját iker-bátyámmal. Kissé érdekesnek mondanám a helyzetet: egy szó, mint száz - ez a sors iróniája lehet! Ha az ikertesómmal fekszek le, akkor abból csak arra tudok következtetni, hogy valóban egoista vagyok, hiszen Tom szerintem - így elnézve - ugyanolyan felépítésű, mint én (kivéve, hogy őneki izmosabb a felsőteste). Az alkalmat illetően nem találok megfelelő szavakat, hiszen jelenleg nem érzem kínosnak a felállást, vagy netán undorítónak. Á! Annak pláne nem.

Lassan az utolsó akadályt jelentő ruhaneműtől is megváltunk és már vártam, hogy most mi lesz: Ő vagy Én? Minden esetre az az önbizalmának jelentene egy akár halálos törést, ha most én másznék bele először, így természetes reakció, hogy ő fog belém... szóval: testhelyzetünkön változtatva most én kerültem lentre, és ő meg felettem tornyosult, mialatt beférkőzött lábam közé... eleinte kissé fájt, de aztán már élvezetesebb volt, hogy bennem mozgott a nemi szervével. Igen: finoman hatolt be személyes aurám várába (ha nevezhetem ennek), és odabent is csak óvatosan működött. A mozgássorozat végett kissé talán nyikorgott a kanapé és átfutott a fejemen a gondolat, hogy "Jaj! Csak Kevin meg ne hallja." - de hamar elhessegettem ezen negatív tényezőt és élveztem a helyzet fennállását.

***

"A csúcson kell abbahagyni!" - tartja ez a helyes mondás, amit jelenleg egyáltalán nem tartok fair dolognak... úgy terültem ki a kanapén, mint egy megnyúzott béka, és szorgalmasan lihegtem. Tom sem tett másként... majd legelőször ő tört meg:

- Legközelebb kipróbáljuk gumival is?

Az oxigén pótlásom hirtelen leállt. Pupillám kitágult, minek következtében egy gyors mozdulattal felültem testvérem mellé az ágyra és tarkón csaptam:

- Ó, hé... nem tudtam, hogy keményen szereted!

- Te barom! Nem használtál óvszert?

- Minek az? Nem vagy szuka, hogy lebabázzál.

- Jó, de Tom: a higénia!

- Szarom le. Pasi vagyok, ergo mocskos vagyok.

Megjutalmaztam még egy sokat nem mondó tarkóssal, amire idegesen nézett rám: megragadta a csuklómat és letepert az ágyra. Egy kissé hirtelen ért a dolog szóval nyekkentem egyet, mintha most vágtak volna földhöz, amire mind ketten a szobaajtó felé néztünk. Odabent sötét volt. Kevin minden bizonnyal alszik. Hát ez kész szerencse! Hú, de jó kör volt...

- Állítsál magadon, hé!

- Mert? Ki vagy te?

- A bátyád?

- És?

- Na jó. Miért fontos a gumi?

- Tudod: a homoszex közben nagyobb az écesedés esélye...

- Bill, tesók vagyunk, ha éces lennék, vagy te akkor arról tudna a másik, nem de?

- Igaz.

Felálltam és összekapartam a ruháimat. Azért kicsi szédelgés még mindig akadt. De nem mondhatnám olyan durvának. Tommal lassan felkapdostuk a ruháinkat, bementünk a fürdőbe és átöltöztünk. Kiérve már a csapat épp a padlón szinyelt.

- Részeg bagázs.

Adtam hangot elmémben legelőször átfutó gondolatmenetnek, minek után Tom kuncogott egyet. Átkarolt és betértünk a szobába - hátra hagyva a nappali közepén fetrengő Oscart, Leonardot és Justint. Elalvás előtt még adtam egy búcsúcsókot Tomnak, amire ő magához ölelt:

- Ó Bill...

- Mi van?

- Ez az első alkalom, hogy te smárolsz le engem.

- Igen?

Tekintetem gyorsan felreppent a Tom felett szinyelő Kevinre, aki a fal felé fordulva horkolt, majd folytattam megkezdett mondatom:

- Azt hittem már volt ilyen máskor is.

- Nem.

- Nem baj! Mostmár volt. Jóéjt Tom!

- Jóéjt Gyönyörűm...

Igaz már háttal voltam neki, de erre a "gyönyörűm" jelzőre visszapördültem bátyám felé:

- Lehet, hogy buzi vagyok, de még mindig nem vagyok csaj.

- Bocs. Aludj jól! Álmodj velem...

- Oké, remek... veled fogok rémálmodni!