2012. május 26., szombat

XXIV.fejezet: Devilish plans

Sziasztok!
 Igen, tudom: megint késtem. De most itt van a részetek!^^ Na? Csillapodtak a kedéjek? :P
Óh: a címről annyit... szerintem úgy kb. amennyi ördögi terv lesz ebben a részben, annyi teve tud lélegezni a víz alatt. Szal: a cím csak a látszat fenntartása végett szükségeltetik, na meg persze a banda első nevét is bele kell dugnom valahogy, hogy egy bizonyos szinten maradjunk reálisak. Annyiban viszont inkább én vagyok ördögi, hogy teljesítem a kívánságotok...
pussyy: MELODDY xxxx



[Ördögi tervek]

Éppen hazafelé ballagtunk, mikor Gustav és Georg elkezdték részletezni, hogyan is jutottak oda, hogy beálljanak mellénk, és segítsenek, aztán kisvártatva ekkora sikerre tegyünk szert a közös játékunkkal.
- Tudjátok mikor ott álltatok egyetlen gitárral és mikrofonnal, és azzal a nyomi kis keyboarddal azt gondoltuk muszály tennünk valamit. Amikor Georg azt mondta...
- ... dob a számítógépből? Ez nem mehet így tovább!
- Igen, pontosan ezt... amúgy eddig nem is tudtam, hogy ennyire tehetségesek vagytok! Nagyon megleptetek.
- Én nem vagyok a nagy szavak embere: de az én tehetségem richtig, hogy velem született!
Szólt közbe bátyám, miközben én eljátszottam a gondolattal, hogy ha még egyszer belekotyog (mert engem igenis érdekelt, hogyan jutottak fel a színpadra) abban már biztos lehet, hogy az édes gitárját feldugom az édes kis seggébe... - de hamar elhessegettem az "álomképeket", mert végre sikerült visszakanyarodnunk.
- Na persze Tom... inkább hagyjuk! De a fő, hogy felmentünk, és totál összejött minden.
Georg a következőkben rám pillantott, majd egy telt pofás vigyort vetve rám 200 V-os fogsorával azt bökte oda nekem:
- Látod Bill... ha ez így megy tovább az álmod valóra válik!
Ha jobban elgondolom már valóra is vált, hiszen erősen kétlem, hogy ezek után ne próbálkoznánk meg az együttessel. - hirtelen David Jost alakja villant be fejemben, majd egy ravasz mosolyt követve, és a közönségemből némi "nem értem" pislogást kiváltva átgondoltam miről is volt szó abban a megállapodásban. A bandához már csak két tag kellett! Meg oldottam. - és e percben levágott, hogy este halasztást nem tűrően fel kell hívnom őt, hogy beszámoljak, és kérjek időpontot tőle. Hátha meghallgatna minket!
- Valóban, Georg...
- Hát srácok én azt mondom nektek: jók vagyunk együtt!
- Hát igen. Pláne, hogy én is itt vagyok!
Szólt megint közbe Tom, amire már nem tudtam tovább tűrtőztetni magam. Megálltam, és rárivaltam:
- Mondd: képes lennél legalább egy minimétert visszavenni abból a lehetetlenül nagy arcodból?!
A reakció a három személytől három különböző volt. Georg fintorogva Tomra meredt, majd rám, míg Gustav hamarosan olyan röhögő rohamot kapott, hogy féltem megfullad. Tom pedig a maga módján ölt a tekintetével: még azt a képet is láttam, ami épp tükröződött benne. Hogy mi? Egy gyönyörű, hosszú kard, amivel felnyársal engem jobbik esetben, vagy rosszabb az, mikor belém döfi és többszörösen megforgatja bennem. Mit mondhatnék? A bátyám egy vérszomjas alak. De utána hamarosan alkalmat adtam arra, hogy megmagyarázzam az előbbieket:
- Már bocsi, de kissé feszülten várom az események végkifejletét, és tudod... nem tudok mit kezdeni az indulataimmal!
Tom hirtelen mosolyra váltott az apokalipszist vázoló tekintetből, és odasétált mellém, majd átkarolta a nyakam, és miközben amúgy is égbe álló hajam még jobban össze-kócolta, ami a temérdek hajlakkot illeti, amit pedig ráfújtam... mindegy! Tom megoldja, hogy ez sem akadályozza meg a hajam összetúrásában - amit megjegyeznék: ROHADTUL UTÁLOK! - de amit mondott, az énbelőlem váltotta ki azt a reakciót, hogy hatalmasra kerekítsem pupilláim, miközben várjam, ahogy befejezi.
- Semmi baj, te rohadt kis kukicibáló... majd a koliban lerendezed!
Nem voltam hajlandó belegondolni, hogy az örökké szexéhes bátyám mi f*szt akarna tőlem, hogy lerendezzek neki. Tehát nem is gondoltam bele! Inkább folytattam nem rég megszakított témázásunkat.
- Remek. Tehát: szeretnétek... nos öö... szeretnétek alapítani egy bandát?
- Előbb beszéltük. Nem lenne nagy hülyeség!
- Oké. De ne miattam menjetek bele, hanem magatok miatt!
- Nyugi, öcsi... ha én bele mentem a dologba, akkor Gustavtól és Georgtól mit vársz?
- Végülis.
***
Az éjszakám azzal telt, hogy rengeteget forgolódok, és a banda nevének kitalálására fókuszálva belevessem magam a fantáziálgatásba. De egy nevet sem találtam olyan fantázia dúsnak. Félálomban beleírtam pár elfogadható ötletet a mobilomba, de nem sok reményt láttam egyikben sem. S noha mindenki aludt, én fél órán ként felriadtam, majd megint bealudtam. Nem épp pihentető!
- Bill.
A hangforrást kutattam: mint mindig, most is Tomtól származott.
- Nem megy az elalvás? Mi a f*szt világítasz amúgy?
- Hát... semmit.
Zártam le, majd eltettem a telefont a párnám alá, és elfordultam a másik irányba, pontosítva a célszemély felé, aki pedig ismét nem tagadta le önmagát, hiszen a következőket vágta a fejemhez:
- Muszály így rám nézned a fél homályba?! Begerlyedek. Ne akard, hogy Kevinék arra keljenek, hogy...
- Nem akarom!
- Jól van.
Forgattam szemeimet, az pedig felmordult, mintha látta volna. De befordultam a fal felé, hogy megkíméljem a beindulástól. De őt ismerve: számára még egy dobozban is van valami erotikára valló (nevezhetném rokokónak is) stílus. Így nem sok meglepettség társult ahhoz, hogy hirtelen besüppedt az ágyam, felemelkedett a takaró, és Tom hamarosan úgy bújt hozzám, mint egy gyerek az anyjához, mikor odakint villámlik.
- Na... látod? Bármit tehetek, rám örökké begerlyedsz.
- Pontosan.
- De Tom. Egy valamit leszögeznék: ha ez a négy jómadár arra kell, hogy belőlem ilyen erotikus nyögéseket kényszerítesz ki, akkor átköltözök Pietrohoz.
- Haha. Na ha meg is tennéd! Rövidesen meg is bánnád, mert Pietroval nem tudsz szexelni.
- Ne vegyél rá mérget.
- Minek vennék? Válság van.
- Állat.
Hamarosan egy gyengéd rántással maga felé fordított, és épp megcsókolni készült, amikor megakadályoztam egy újabb véletlen beszólással:
- Tom, te most... úr isten mekkora szemeid vannak!
- MI VAN?!
- Semmi. Azon kívül, hogy a bátyám egy sneci!!!
- SNECI?! Az mi a f*sz?
- Inkább hal.
- Jó, de most komolyan: mi az?
- EGY HAL!
- Hát ez hallatlan.
Ezután saját poénján kuncogott, majd megtette, amit előbb akart. Megcsókolt. Eleinte gyámoltalan csókocska volt, majd a sok szájrapuszit követően hevesen karolta át derekam és nyelvét épp készült ledugni a torkomon. Sajátommal próbáltam ezt megakadályozni, de csak azt értem el, hogy a takaró alatt valami folyamat elindult bennem, ami a végén abba torkollott, hogy... minek is írnám körül komoly részletességgel miként állt fel a farkam a bátyám gyilkossági kísérletére? Mert kötve hiszem, hogy csókolózni akart. Inkább megfolytani, megfullasztani! De lehet tényleg keményen szeretem... akkor semmi gond! - addig nem is volt, míg...
- TI MIT CSINÁLTOK?!
Hirtelen kiégett a retinám, mert Oscar frappánsan bevilágított a szemembe azzal a zseblámpával, amit állításai szerint olvasásra használ éjszaka, hogy minket ne ébresszen fel - de én régóta tudom, hogy nem csak ilyen funkciót tölt be nála a kis fényszóró... viszont az valamilyen szinten mégis zavaró tényező volt, hogy mind a négy srác, félkómás tekintettel meredt ránk, és arcuk eltorzult az elszörnyedéstől. Mégis mióta világíthatott be minket ez a nyavalyás ételhordó gyáros?!
- Mi a gond?
Érdeklődtem egy gyengéd mosollyal, miközben próbáltam Tomot eltolni magamtól, de hát az csak nem engedett. Ezt követően pedig Justin válasza folyt egy újabb kérdésben.
- Helyesebb lenne a kérdés, hogy veletek mi a gond? MIT IS CSINÁLTOK?!
Tomon látszódott, hogy zavarban van, de mégis jól leplezte ennyivel:
- Épp az öcsémmel smárolok.
- Ja, jól van...
Szólt Oscar, majd lekapcsolta a lámpát, és hallottam, ahogy  befordul a fal felé. Álmodok?! Ez tényleg ilyen IQ fighter?!
A következő percben egy "te vadállat" hangzott el talán Leonard szájából, amit egy csattanás követett. És ezután megint ránk világítottak: ezúttal Kevinnél volt a fény forrása.
Vannak olyan percek mikor beégsz az osztály előtt és azt kívánod: bárcsak lenne egy hatalmas csapóajtó alattad, amit ha kinyitsz nyugodt lélekkel elbújhatsz benne, majd ha csillapodtak a kedélyek, vissza jöhetsz a "felszínre". De vannak olyan percek, mikor a barátaid rajta kapnak az éjszaka közepén, hogy az ikertestvéreddel smárolsz. A kérdésem a következő: olyankor mit csinálsz?
- - - - - - - -
Amint Kevin felkattintotta a szoba lámpáját és mindd visszabújtunk a fekvő hely pozíciót betöltő matracunkra helyezett takarónk alá megkezdődött a vallatás. A megdöbbentség és felháborodottság lassan megvilágosodáshoz vezetett:
- Így már levág, hogy miért védted meg örökké a kis gyíkot, mikor meg akartam verni...
Találgatott Kevin állán éppen új életet kezdett sörtéit simogatva. Arra a kétéltű becenévre fókuszálva pedig egyre jobban bizsergett a tenyerem, hogy tarkón vágjam a nagy szájú fazont, de nem tettem, mert visszaemlékezve korábbi történésekre inkább csak elbizonytalanodok. De bátyám megint kiállt értem!
- Attól, hogy lebuktunk még nem lesz jogod arra, hogy beszólj nekem, vagy neki.
- Neki miért nem?!
- Mondjam vagy mutassam?!
Dőlt előre hirtelen bátyám, és alig tudtam elkapni a kezét. De furcsán hatnak rá a stresszhelyzetek!
- Hát a mutogatásból már elegem van, kösz.
- Kevin! Tudd hol a helyed.
Állította le Leo, majd ránk meredt és komoly arckifejezést követően intézett nekünk pár szót.
- Azért elmondhattátok volna.
- El?!
Háborgott megint bátyám, majd gyorsan folytattam helyette, mielőtt olyat mondott volna, amit mindketten megbánunk.
- És mégis mit mondtunk volna, Leo? Járok az ikertesómmal? Mégis hogy viselted volna?
- Okos. De hidd el: jobban...
- ... jobban elviseltük volna, ha nem a saját szemünkkel látjuk, hogy a csávó, akire az egész suliban legjobban felnézünk az öccse torkába tugja a nyelvét!
Fejezte be Justin. Amikor azt mondta, hogy "a csávó, akire az egész suliban legjobban felnézünk" reménykedtem és úgy éreztem engem fog mondani. De hamar megvilágosodtam, hogy sosem lesz ekkora szerencsém! Én mindig a lúzer postot töltöm be. Végtére is: valaki oda is kell.
- Nem olyan nagy és váratlan dolog. Bill igazi kígyóbűvölő!
Kacsintott bátyám a srácokra, akik öklendező hangot hallatva dőltek jobbra-balra. Majd az undorkodást csakhamar a nevetés váltotta fel, mit követően az én lelkem is megnyugodni készült. De még mindig cudar egy gondolatmenet zúgott át fejemen: mi lesz, ha ezek után még jobban utálni fognak? - nem kéne ennyire pánikolnom, mert most pont, hogy nem fognak szekálni, mert tudják mi van köztünk. De azért jobb félni, mint megijedni!
- Tudjátok mit?! Zárjuk le a dolgot. Holnap tiszta fejjel átgondoljuk!
Mondta megint Leo, a bölcs. Egyet értettem ezzel a tippel, és bár bólintás már nem tellett tőlem mégis egy mosolyt kifacsartam magamból. De ez a mosoly hamar szerte foszlott, mikor Justin folytatta a dialógust.
- Csúcs! Legalább ezek után már nem azon fogok félni, hogy Bill alvás közben rámmászik.
- Mert eddig féltél ettől?
Érdeklődtem, majd épp egy új stratégiát fontolgattam, amivel vissza tudok neki vágni.
- Őszintén? Volt már rá példa, hogy elgondolkoztam rajta, hogy te majd...
- ... Justin! Még ha meleg is vagyok: nem pont a te pattanásos seggedbe fogom bedugni a farkam! És nem fogom pont tetőled elvárni, hogy fordítva történjen ez.
Ledöbbent és nem tudott mit mondani, viszont a szobában rajta kívül mindenki majdnem leesett az ágyról nevetési rohamuk közepedte. Mintha olyan eget rengetően nagy, orbitális poén lenne! Talán nekik az okoz lelki orgazmust, ha beégetik a spanjaikat?! Jellemző.
- Höhö... oké. Justin, be vagy oltva! Nekem pedig jobb estém lesz.
Zárta bátyám az egészet, és átköltözni készült saját ágyába, majd hirtelen megállt a szoba közepén és megint a közönségre meredt:
- ... de várjatok már! Ha már lebuktunk akkor... akkor én Billel alszok!
- NE!
Jött az együtemű válasz minenkiből. Olyan kétségbeesések közepedte mondták, mint amennyire az ember kétségbe esik ha a kertben feltűnne egy dinoszaurusz, szájában a kutyaházzal, vagy ha a pázsiton megjelenne egy jeti lábnyom.
- De most mi bajotok? Már úgysincs titkolni valónk.
- Figyelj már Tom: hagy fejtsem ki... nem az a gond, hogy Billel alszol, hanem, hogy egyáltalán TE alszol Billel. Már volt alkalmam látni téged csajjal, emlékszel. Nem akarom ezt átélni egy velem egy nemű egyed "felhasználásával".
- Ó...
Bátyám fintorogva bújt be az ágyába, de mielőtt lekapcsoltuk a lámpát még rám kacsintott, ezzel telepatikus üzenetet közvetítve nekem, mi szerint "Csak várd ki míg elalszanak." - hát várhatom! Teljes gyomorgörccsel. De nem azért, mert mellém bújik! Hanem mert tudom: miután mellém fog megint költözködni el fogok aludni rövidesen és el fog jönni a reggel is. Reggel pedig - Leo szavait idézve... - " Holnap tiszta fejjel átgondoljuk!"
Remek. Csak győzzem kivárni! Sosem késő beszerezni azt a bizonyos csapóajtót, nem?!

11 megjegyzés:

Annette írta...

Ííííí, ez oltári! :D Ezt marha jól megírtad, Meloddy! Húúú, nem is gondoltam volna, hogy a fiúk ennyire könnyen veszik Bill és Tom kapcsolatát. Hihihi, jól lebuktak... xD Ahogy pedig az ikrek oltották egymást... ismét csúcs lett. :D Jááj, imádtam. :')
Várom a folytatást, drága! :)
Puszillak <3 ^.^

Neserly Molly írta...

hááááááááá, dejóó :DD már úgy vártam, hogy mikor buknak le*-* gonosz vagyok? XD
A rész megint fantasztikus volt :D Anniyra birom ezeket a szövegeket! "Épp az öcsémmel smárolok." XD Ez mindent vitt >< Meg az összes poén :D Nagyon várom a kövi részt, hogy mik lesznek a fejlemények! :DD
Nagyon ügyes vagy, ez egyre jobb lesz :DD

Meloddy írta...

Egyre jobb? xD Azt hittem már unjátok :$
Annette: hidd el annyira nem vették lazán ;) majd kiderül a folytatásból, de nagy örömmel telített el, hogy tetszett *.* Sietek ;)
Molly: nem tartalak annyira gonosznak, és tudom, hogy mennyire vártad már, szal nem hibáztatlak a kitörésért :D örülök, hogy tetszett ^^
Látom elég sokatoknak az a kedvencetek mikor oltsák egymást. Hát ennek örülök! Rejtély megoldva: legalább van humorérzékem ;) jóóóó ^^ ♥

xxslashxx írta...

Atom lett, azokon a párbeszédeken szakadtam, kurva jó, tényleg jó a humorérzéked. Én is bírtam hogy lebuktak, de nem gondoltam volna :P Kíváncsian várom a folytatást!!!

Meloddy írta...

Köszönöm Slash *.* Ha te mondod elhiszem, hogy jó a humorérzékem xD arra pedig, hogy nem gondoltál volna azt mondom: a váratlan meglepetések teszik néha jobbá a sztorikat ^^ Szerintem. Bár ez nem volt olyan váratlan, hiszen Mollynak megígértem!

kviki1998 írta...

Először is bocsi, hogy már elég rég kommenteltem*elbújik*. Nem is igazán tudom miért nem, pedig k*rva jó minden rész!
A részhez:Majdnem lefordultam a székemről a röhögéstőlXDD De vártam már, hogy lebukjanak hehe. Én gonosz:D Siess a kövivel!*-*

Meloddy írta...

Nem vagyok egy haragvó emberegyéniség ^^ semmi baj! fő, hogy most írtál ♥ köszönöm!
nem vagy vele egyedül :/ sokan arra voltak kiéhezve, hogy lebukjanak :P majd igyekszem!! *.* szióó

Névtelen írta...

wáááóóóóóóóóóóóóó...
tátott szájjal olvastam, hihetetlen jóóó lett :D
végre lebuktak :D
csak továbbra is ilyen jól
sies a kövivel :)
Réka

Meloddy írta...

Igyekszem kedves Réka!
Hú banyek: mindenki ezt várta? xDxD Örülök, hogy valóra vált az álmotok ^^ sietek a kövivel, remélem azzal is érek el hasonló sikereket *.* pussyy

Vary írta...

"Végre lebuktak"?
Én:Jaj, neee!! Lebuktak!XD Amúgy imádtam:D Ezen szakadtam a legjobban->>> "...a takaró alatt valami folyamat elindult bennem, ami a végén abba torkollott, hogy... minek is írnám körül komoly részletességgel miként állt fel a farkam..." hát, igen minek is lolololXDD

Meloddy írta...

Örülök, hogy te kivétel vagy Vary :D Továbbá annak is, hogy te is meglelted a neked legjobban tetsző poént ^^