2013. július 11., csütörtök

In Your Shadow (I Can Shine) - 1.rész

Sziasztok!
 ím, itt az elsőőő rész :) A helyesírási hibákért meg bocsi, de nem volt időm átnézni xD


Tokio Hotel - In Your Shadow (I Can Shine)

- twincest -

Bill Kaulitz
Tom Kaulitz
Gustav Schäfer
Georg Listing
stb. ...

Prológus: Éjszakai kaland
[Bill szemszög]

Soha nem elmélkedtem azon, hogy miért tartanak az emberek annyira az éjszakától. Szerintem sokkal több pozitívummal rendelkezik, mint a nappal! Ezerszer nagyobb a nyugalom, és ezerszer kellemesebb a közérzetnek is ilyenkor sétálni. - csak, hogy mondjak némi negatívat: gyakorta van, hogy mikor éjszaka sétálok bennem van az a megmagyarázhatatlan szorongás, mi szerint "valaki követ" vagy netán, ha nem is követ akkor figyel. Ezért is szoktam olyan nagy sűrűséggel hátra tekintgetni, hogy mi folyik mögöttem.
Aminap este is ilyen éjszakai "portyázásra" indultam, úgymond. Hiszen a drága jó édes anyámnak megint meg volt a tehetsége ahhoz, hogy egy perc alatt kiborítson a tökéletesnek nevezhető lelki egyensúlyomból. Nem értem miért kell úgy viselkednie egy 18 éves sráccal, akinek a gondolkodásában talán hibát sem lehet találni, és mellette még bónuszban felelősség teljes is. Viszont ő örökké talál bennem valami kivetni valót! A magam módján pedig senkinek sem hagyom, hogy kioktasson - ergo neki sem!
Zsebre tett kezeimet ökölbe szorítottam a vászon takarásában, majd megint kiengedtem. A hosszúra növesztett körmeim ezt a helyzetet nehezítették, én pedig elgondolkoztam azon, hogy le kéne vágnom őket csutkára - amikor meghallottam egy furcsa hangot. Hasonlíthatnám egy spray kifújásához, vagy akár... nem! Csak ahhoz tudom hasonlítani. A magam módján nem sok figyelmet fordítottam erre, de utána mégis rá kellett vegyem magam, hogy lecsekkoljam mi is ez. Nem is tévedtem hatalmasat! Sőtt: semmit. Egy csapat kb. velem egykorú fiú végezte a fújkálást, még pedig a 80-as évekből fenn maradt emeletes ház oldalára. A dolgok lefolyása közben különösen kitűnt egy többnyire velem egy magas, raszta hajú fiú, aki furcsa mód új divatott teremtett szememben a fejkendőre húzott baseball sapkájával. Kicsit hunyorítottam, mert némiképp úgy éreztem ismerhetem. Viszont pár perc leforgása alatt kitisztult számomra, hogy ennek a feltételnek a valószínűsége üti a nullát, sőtt a mínusz egyet-vagy többet is.
A graffitizés csupán addig tartott még egy polgárőr kocsi be nem hajtott a helyszínre. Nem akartam komolyan belefolyni, így továbbra is a háttérben lapulva figyeltem az eseményeket!
Nem meglepő, de a fiúk persze azonnal szétrobbantak miközben egy méretes darab polgárőr lépett ki a kocsiból, mégpedig az anyósülés oldaláról. A csapatnyi graffitis közül csak ketten maradtak ott - de már lassan, csak egyikőjük. A másik, ha a látásom nem csal: LILA hajú srác, ezzel a mondattal hagyta sorsára társát:
- Hallod tesó... én leléceltem! Ha jót akarsz magadnak gyere te is. Hallod, Tom?!
De az csak állt. Olyan eleganciával dugta zsebre kezét, hogy szégyenemben a sajátomat rögvest kiszedtem az enyémből.
Amíg a "tesója" elslisszolt ő magára maradva nézett szembe a polgárőrrel. Közben számomra úgy tűnt, mint aki totálisan beletörődött sorsába.
- Hé, öcsi. Ugye vágod, hogy itt tilos firkálni?!
- Leesett. De csak itt volt szabad fal!
- Levágtam. Minden esetre: most ugye tudod, hogy nekem meg kell bün...
Valami furcsa érzés cikázott végig ereimben, minek után előtoppantam zugomból, és odasiettem a Tom nevűhöz. Nem tudom miért ébredt fel bennem a védelmező ösztön!
- Ó, hát itt vagy? Anya már mindenhol keresett. Gyere gyorsan! Sajnálom biztos úr, most erről lecsúszott. Az anyám a városi rendőrségnél titkárnő!
Hazudtam, ahogy csak a legjobban kitelt tőlem, majd egy köteg papír pénzt dobtam oda a biztos úr lába elé. Annak ugyanúgy kerekedett ki a szeme, mint a velem egykorú srácnak! Ez utóbbi még megjegyzést is tett a látványra...
- Anyád...
- Az enyém a tiéd is!
Vigyorogtam rá, majd a polgárőr felmarta a pénzt, és egy búcsú gyanánt használt "sza'sztok"-ot követően be is ült a kocsiba, és tovább hajtott. Némely ember olyan szánalmas, hogy arra nem tudok megfelelő kifejezéssel előállni. Tom viszont hamarosan kiugrasztott benső gondolataim figyelem elterelő kavalkádjából...
- Honnan szültél ennyi pénzt?
- Be kell vallanom neked valamit... nem szültem, hanem otthonról hoztam!
Igyekeztem viccelődeni a csávóval, akit most láttam először életemben. De gondoltam, ha jó arcnak fog megítélni, akkor talán van esélyem elkerülni a kínos események áradatát... hát nem így lett!
- Akkor te is csak egy újgazdag, sznob vagy...
- MICSODA?! Most mentettelek meg egy több eurós büntetéstől! Mondták már, hogy a hálálkodás nem az erősséged?!
Vállat vont, majd egy harsány "kösz"-el elintézett. Mintha mi sem történt volna! - akkor nem hittem volna, hogy a sors képes összehozni még egy akkora balf*sszal, mint ez... hát végtére is, ugyancsak vele hozott össze a későbbiekben is! De erről majd máskor szónokolnék...
Az eset után haza is mentem, s épp kezdtem feldolgozni a történteket meg memorizálni a srác arcát. Valamiért olyan furcsa érzéssel töltött el. Nagyon jó érzés ez, körbeírhatatlanul felemelő, és egyfolytában csak a nevét ismételgettem magamban. Sosem tekintettem így más férfira, de Tom.... az a magabiztos arc, az a már-már irritáló hidegvér. Az a nem törődömség... minden libabőrt csalt a hátamra, és nem voltam képes elterelni gondolataimat, amiket betudtam csodálatnak - egészen addig, amíg nem hallottam, mintha egy könyv lapjai sercegtek volna. Berontottam a földszinti nappaliba, ahol húgom, Shelby hasalt a hosszú, bőrkanapén.
- Shelby, te meg mit...? - érdeklődtem volna, de szinte a fejembe látott 13 éves kishúgom, így a magasba emelte a vélhetőleg kb. négy kilós könyvet, aminek fura, tarka-barka borítója volt, és ez a cím díszelgett rajta, gigantikus, fehér betűkkel, a pink háttéren: Le Dico Desfilles (kb. "lö díkó dö fíl" - francia). Hirtelen sikerült megfeletkeznem Tomról, és felháborodottan vettem tudomásul, hogy ez a könyv az, amiért Shelby már vagy két hónapja szinte a nyálát csurgatja. Pedig szép kis ára van: 17,50 € (és azt hiszem ez a legalacsonyabb ár).
- Nem hiszem el, hogy megvetetted! - toppantam elé, majd összefontam karjaimat.
- Öcsém, Bill... hihetetlen vagy! Miért ne vetethettem volna meg?!
- Csezd, mert nem kis pénz 18 €!
- 17 € 50 cent! - javított ki, amire már elnevettem magam. Hihetetlen ez a lány. Amióta iskolát váltott, és tökéletesen beilleszkedett mindent megtesz, hogy pubertás korában igazi nőnek nézzék. Szinte megrögzött gyűjtögetője a tini magazinoknak, amiknek nagy részét Franciaországból rendel, ugyanis az új iskolája francia tagozatos. Na meg persze, mert Shelby szerint a franciák igazán "csajosak" - csak, hogy had éljek szavaival. Hihetetlen mennyi mindent képes megtenni ez az ostoba ifjúság a befogadás érdekében! Ez a könyv még csak a kezdet, mert számos hasonló kategóriájú könyve van: Le Putie, Tini Lady, Make up now! stb. De már találtam olyat is, mint pl. Csóksuli, Szex-szerelem-gyengédség, Mit vegyél figyelembe az első alkalomnál stb. Konkrétan az egész húgom egy magazin-mix!
- Tőlem aztán... - hagytam rá, majd ledobtam magam a fotelbe, és felkaptam a távkapcsolót az asztalról, majd áttettem a Viva TV-re.
- Ne már! - nyavajgott, amire hitetlenkedve meredtem rá:
- Mi bajod? Te nem olvasol? - érdeklődtem, de nagy hiba volt, mert nem Shelby lett volna, ha nem szól vissza azonnal:
- Épp a Titanicról néztem egy dokumentumfilmet, ha nem tudnád!
- Honnan tudnám mikor most értem haza? - forgattam a szemeimet, majd unottan kapcsoltam vissza neki a Spektrumra. Nos: ebben Gordonra ütött. Mármint a nevelő apámra! (Igen, Shelby a féltestvérem!) Az ilyen Naturisztikus Geografológus - legalábbis Andreas, a legjobb haverom így nevezi. Persze az eredet tök egyértelmű: National Geographic. Azt hiszem. Engem ez sosem kötött le! Mivel muzikális beállítottságú vagyok nem igen izgatnak a természet ügyei. Sőtt: sátorozni is gyűlölök, de mindegy, ez nem fontos most. A lényeg az, hogy Shelby igen és Gordon szintúgy. Talán rokonok...
- Kösz. - legalább megköszönte. Minden esetre nem volt humorom ezt egy "nagyon szívesen, kicsi, édi-bédi, egyetlen, hugicicámmal" megtoldani, ezért csak válat vontam és felbaktattam az emeletre. Nyűdös voltam, aludni akartam. Ezért ez így is lett! Volna... ha nem a közel múlt eseményein törtem volna a buksim. Te jó ég, ki ez a srác? Biztos tudhat valamit, ha már nem bírom kiverni a fejemből. Tom... hm. A vezeték nevét nem is tudom! Na jól van, mostmár mindegy. Azt hiszem nem lesz álmatlan éjszakám! Na jó: talán mégis.

5 megjegyzés:

Nita Müller írta...

Már is imádom! :D Mikor jön a folytatás? :D

Meloddy írta...

Az csak és kizárólag a drága társszerkesztőmön múlik :) Köszi, hogy velünk vagy, Nita ;)

Nita Müller írta...

Szívesen! :)
Már nagyon várom a részt! :D

BvB4ever:3 írta...

ugrh..gyorsan kövi! :D nagyon tetszik! :)

Meloddy írta...

Nita: :D:D:D:D:D <3
BvB4ever:3: köszönöm, sietünk ;)