VIII.fejezet: Fly To Your Heart

sziasztok!

el sem hiszem, hogy írtatok nekem komikat! ez annyira jóóó... köszönöm szépen! :))) mind a négyen nagyon kedvesek vagytok, és remélem nem okozok soha csalódást :D itt a 8. rész - bár kicsit kapkodtam ezért akadhatnak benne félregépelések... xDxD puszi mindenkinek! ^^

Két lépés után lassan eluralkodott rajtam a pánik... eddig bírtam!

- Most üldözöttek lettünk, ugye?

- Hülye.

- Nem de most komolyan! El kell mennünk innen. Vagy lehet lenyomoznak minket és örökre száműznek!

- Te rosszabb vagy, mint egy bedrogozott kurva.

- Na kösz!

- Hát nincs mit.

- Na de most komolyan. Mi legyen?

- Mostmár vissza kéne menni mert lassan hat óra. Aztán két óra múlva iskolába kell mennünk!

- De... nem lehetne lógni?

- Pont te, a minta diák mondd ilyet? Vagy csak ilyen jó velem?

- Nem.

- Hű... kösz...

- Ne izélj már! Csak tudod angol lesz az első és...

- Angol? Ne hisztizz már! Beülsz mellém és cső.

- Melléd? Amióta ide járunk azóta nem ülhettem melletted.

- Na és? Nem fogom hagyni, hogy az a partikurva molesztáljon téged... ott leszel velem és kész!

- Nos... köszi...

- Akkor mehetünk?

- Igen.

***

Az ajtóban állva minden szem ránk meredt. Oscar kezéből kiesett a pirítós szenya ahogy végignézett Tomon és rajtam. Gondolom, hogy nézhetünk ki... vajon ha most tükör elé állnék melyikőnk törne meg előbb? A törést lehet akár szó szerint is érteni... érzem az arcomon a sarat, a hajam csimbókokban áll és a ruhám is tiszta mocsár. Tom se fest jobban! Végül Kev törte meg a csöndet:

- Mi a jó szent szar?

- Merre jártatok?

Folytatólagosan Leo is bekapcsolódott. Ezt követően már Oscar és Justin se maradt szótlan és csak áradtak a kérdések, megállapítások.

- Hát mi csak...

- Nem téged kérdeztelek hanem Tomot.

- Justin! Ha már ő kezdte el akkor ő is elmondhatja. Nem igaz?

- Öö... jogos.

Mindig is féltek Tomtól. Ezúttal sem volt másként! Amúgy tényleg nagyon gyűlölhetnek... nem is tudom miért. Attól, hogy a saját nememhez vonzódok szerintem még nem kéne utálniuk, mert eddig egyikre sem másztam rá!

- Szóval Bill. Mondd csak el nyugodtan! Én lefürdök.

Megveregette a vállam és elment. Felkapott pár cuccot és ugrándozva ment be a fürdőbe.

- Szerintetek csajjal volt?

- Nem, mert velem volt.

- Az tök ugyanaz...

Ekkor Oscar belépett elém és elkezdte törölgetni rólam a sarat. Nagyon fájt, de meg se nyikkantam. Egy ideig!

- Jaj add már ide inkább...

- Nyugi már csak segíteni akartam!

Hozzám vágta a rongyot és folytatta a reggelizést. Ekkor Kevin is megszólalt:

- Na akkor merre is voltatok?

- Hát mi csak... nem tudtunk aludni és kimentünk sétálni egy kicsit.

- Esőben? Ti nem vagytok normálisak.

- Igazad van. De jó volt!

Erre igazán meglepett arcok és összezavarodott nézések fogadtak...

- Aaaazért is volt jó, mert többek között sokkal jobb tesók lettünk és meg tudtunk beszélni pár dolgot.

- Ja így már világos!

Mosolyogtam, mert nem igen tudtam mást csinálni. Ezután én váltottam Tomot a fürdőben. Mire végeztem már ők nem voltak itthon. Sóhajtottam egyet és felkaptam az iskola táskámat.

***

Az osztályterembe érve már automatikusan Pietro felé vettem az irányt. Szinte el is felejtettem, hogy Tom mit is mondott! De mikor letelepedtem és elkezdtem a beszélgetést Pietroval Tom hirtelen megjelent az asztalomnál...

- Hé, öcskös! Nem úgy volt, hogy ma velem ülsz?

- Te Bill! Ez hozzád beszél?

- Azt hiszem... nem! Vagyis: nem tudom. Hozzám?

- Hát persze, hogy hozzád, Te IQ harcos! Meg is beszéltük. Na gyere...

Amikor felálltam és elindultam Tom háta mögött éreztem a csodálkozó pillantásokat, amik szinte átdöftek rajtam. Arcomba szökött a vér és inkább bátyám hátát néztem, mint sem a körülöttem lévő emberek arcát. Az óra kezdetével viszont már teljesen eltűnt a zavartságom és szinte meg is feledkeztem a mellettem ülő Tomról... amikor a mondatokat írta a tanár úr a táblára akkor egy futó pillantással illettem, de ő nagyon nem a füzetét nézte, hanem engem. Ki sem volt nyitva neki!

- Te nem írod?

Bátorkodtam egy kérdéssel, de közben tudtam, hogy Tom sosem jegyzetel órán... ám most:

- Ja, de... csak elbambultam...

Szemem kikerekedett és még a szám is eltátottam. Ez beteg... - állapítottam meg magamban. Ám az volt az érdekes mikor angol óra után se engedett visszaülni Pietro mellé:

- Hé, maradj már itt akkor egész napra, jó?

- Öö... de Pietro ... ??

- Kit érdekel az a hülye? Maradj csak.

- Öüm... okés!

Furcsa, de még tesi órán is rávett arra, hogy tornásszak! Ilyen hatással vagyunk egymásra? Ő tanul, én tornázok? Az igen!

Ám aznap mindent együtt csináltunk. Jó végre visszakapni az igazi Tomot! Ez az én bátyám...

***

Az ebédszünetben elkezdtünk beszélgetni a srácokkal. Minden féléről! És ami megint csak aggasztó volt: engem is bevontak a beszélgetésbe! Vannak még csodák... szerintem ez a nap életem legjobb napja!

- Hé srácok! Én Oscarral elmegyek repetáért.

- Jól van!

Válaszoltuk bátyámnak kórusban. De amint elment egy elég érdekes, és kényes témánál lyukadtunk ki.

- Hát Bill. Te tényleg jó fej vagy! Csak... csajjal még sose voltál?

- De már voltam. Csak... hagyjuk...

- Nem volt jó?

- Nekem nem! De kinek mi...

- És szexeltél már pasival?

- Kevin te állat!

Leonard röhögve válaszolt neki a számomra feltett kérdésre. A vér megint arcomba szökött és szégyenlősen így szóltam:

- Hát még nem, de...

- És fogsz?

- Muszály erről beszélgetni?

- Nem. Csak kérdezzük!

Ekkor érkezett vissza Tom és Oscar is.

- Hé Tom! Nem is tudtam, hogy az öcséd még szűz...

- Hé!!!

- Az igen. Nos: még én sem!

- Hát ez király.

- De ez most hogy jutott az eszedbe?

- Csak úgy.

Már szerintem meg se fogok szólalni. Félek, hogy minden szavamat kiforgatják! Hagyjuk is... hajj de jó lenne ha megnyílna alattam a talaj! És pont Tomnak kellett ezt elújságolni? Na szépen vagyunk. Ha ezt tudom akkor semmit se mondok el nekik!

***

Nap végén úgy hanyatlottam az ágyamra, mint egy partra vetett hal. Gyorsan telnek a napok, a percek és az órák. De csak mostanság! Szeretem a csütörtök délutánt, mert ilyenkor senki nincs itthon. Leo és Kev bowlingozni mennek, Oscar a csajával, Fioreval moziba megy, bátyám meg általában valakivel hancúrozik. Én meg... el vagyok! TV-zek vagy alszok. Mikor mihez van kedvem!

Az NCIS-nek most lett vége. Erre is csak akkor eszméltem fel, mikor felriadtam legszebb álmomból és az íróasztalomnál találtam magam. Ja tényleg! Tanultam TV nézés közben. Jellemző. Ám valami furcsa... egy plédet véltem felfedezni hátamon. Szépen leemeltem magamról és elsétáltam vele a szobáig: Tom. Alszik. Elmosolyodtam és ráterítettem! Október közepe van. Biztosra veszem, hogy fázik! A mosoly nem tűnt el arcomról és már éppen felmagasodtam volna, hogy visszamenjek a könyveimért és magam is nyugovóra térjek - de ekkor elkapta a kezem és azon a fáradt, de mégis bársonyos hangján kérlelt:

- Bill... aludj velem...

Sűrűn pislogtam és megráztam magam. Ez most komoly?

- Micsoda?

- Kérlek szépen...

- Hű Tom! Kezdek igazán aggódani érted...

- Fogd már be és feküdj ide mellém...

Levettem a cipőm és engedelmesen befeküdtem mellé. A feje a párnába volt dugva. Nem mertem megkockáztatni, hogy bebújjak mellé a jó meleg takaró alá ezért csak megdörzsöltem a karom. Hideg volt. Fűteni csak két nap múlva kezdenek el! És akkor most ne fázzak...

- Kis majom...

- Hogy mondod??!

Háborodtam fel Tom mondatán és már éppen otthagyni készültem, amikor belekapaszkodott kezembe. Felemelte a takarót. Magamban hálát adtam a jó égnek és bebújtam mellé. Még mindig fáztam, de már nem olyan vészesen...

- Bill.

- No?

- Még mindig fázol...

- Igen.

- Ez nem kérdés volt, hanem megállapítás!

- Ja...

- Na gyere...

Jó erősen magához húzott. Felső testem hozzá ért az övéhez és szinte egybe olvadt vele. Ha felülről néznének minket nem biztos, hogy rájönnének arra, hogy ketten vagyunk. Fejét most a vállamba temette és kezeit a derekamra fonta. Levegőt se kaptam, de őt ez láthatólag nem izgatta. Bátortalankodva elkezdtem simogatni az arcát. És nem szólt érte! Így aludtunk el...