IX.fejezet: Impressive Change

halihó!

na itt a folytatás, most nem tudom meddig kell várni a kövre, mert formában vagyok az írást illetően! :D bocsi ha félregépeltem vmit, de siettem! xDxD

Egy mozdulat olyan, mint egy trombita szó - simán felébred és azt nem akarom. Már elmúlt hajnal 3 és hiába téved körbe a tekintetem a szobában még mindig csak mi vagyunk, hiszen Leo és Kev még sehol sincsenek. Tuti, hogy valami csajnál fetrengenek tök részegen!

Az alvás nem megy. Pedig holnap péntek! És még suli. Gyorsan el kéne aludnom, hogy legalább elmondhassam, hogy aludtam három órát. De Tom olyan szépen alszik és annyira nincs szívem megmoccanni, mert tudom, hogy akkor felébred. Sóhajtottam. Hát mégis meg kell tennem. Eddig szemben voltam vele most megfordultam. Semmi jele nincs annak, hogy fent lenne. Bár már háttal vagyok neki, így nem láthatja az arcom, és én se az övét, de tudom, hogy nem kelt fel... vagy... - ekkor valami bizsergést éreztem, majd egy kezet, ami óvatosan lopakodott felfelé csípő hajlatomon. Tom keze lesz. Akkor hát még is felkelt.

- Ugye nem akartál elmenni?

- Nem csak meg akartam fordulni, mert kényelmetlen volt órákon át egy pózban feküdni.

- Értem. Nekem mindegy amíg itt vagy mellettem.

Keze végül feljebb csusszant felső testemen, majd vissza lentebbre. Közelebb csúszott és ekkor arcomba szökött a vér, ugyanis megéreztem kedves bátyám büszkeségét fenék tájamon. Kissé kiegyenesedtem a különös érintésre - hiszen a bátyámmal ez nekem szokatlan. És ő akkor is csak közelebb húzott. Állát nyakamba fúrta, majd folytatta a simogatást. A levegőt egyre nehezebben vettem és számat kissé kitátottam. Szükség volt rá, hiszen azt hittem megfulladok. Mi ez a folytogató érzés? Számomra furcsa. Ilyet nem nagyon éreztem még.

A következő pillanatban Tom keze pólóm alá tévedt és úgy folytatta a simogatást. Most még gyorsabban kapkodtam az oxigént és közben azon morfondíroztam mit kell csinálnom. Még nem volt velem ilyen! Részem sem volt ehhez hasonló eseményben... sok gondolat futott át az agyamon miközben szívemet a torkomban éreztem dobogni. És Tom ekkor ismét megtörte a csöndet:

- Nyugi.

Abszolút meglepő, de ettől csak rosszabb lett! Még jobban féltem. Még jobban kerestem a kiutat, a megfelelő szavakat, mozdulatokat. És ekkor Tom a nyakamba csókolt. Hosszan, izgatóan és mégis óvatosan. Nyeltem egyet. Lehet mégis sikerült elaludnom, és ez csak egy álom! Egy álom... egy olyan álom, amiből nem akarok felébredni. De a józan ész mégis mindig győz a vágyak felett:

- Mit csinálsz?

Tévedt ki eme rögtönzött kérdés ajkaim közül. De Tom még ezt a helyzetet is véresen lazán, nyugodtan kezelte:

- Nem tudom. De nekem nagyon jó! Neked?

- Nem mondom, hogy nem, de... figyelj már! Mi elvileg testvérek vagyunk, nem?

- Gyakorlatilag is! De most pont, hogy leszarom...

És újabb csókokkal halmozott el. Már a keze is épp a nadrágom körül matatott és mikor ujjaival lassan behatolt az ócska pamut anyag alá éreztem a perc komolyságát: nem lenne helyes,ha hagynám neki, a BÁTYÁMNAK magam, de ezt nem lehet abbahagyni, ugyanis túl jó ahhoz, hogy igaz legyen. De mégis az! És ami ebből kiugrasztott az egy ajtónyitódás volt és beszédfoszlányok, majd a konyha villany kattanása. Tommal ijedt madarakként rebbentünk szét.

- Ez Leo és Kev lesz. Jobb lesz ha...

- Bill, ne menj! Majd mondjuk, hogy berúgtunk és ezért aludtunk egy ágyban. De most nem bírnám ki ha távol lennél tőlem!

- Tudom, és ez épp elég indok arra, hogy menjek...

- Nem!

- De!

- Bill, azt mondtam: nem!!!

Ha lehet suttogva veszekedni, akkor ez az volt. Végül rábírt a maradásra.... és újabb beszédfoszlányok ütötték meg fülemet.

- Hé, szerinted ezek már alszanak?

- Szerintem igen. Nem alszunk mi is?

- De. Jó lenne, mert már három óra. Ilyen bowling meccset! Nem hittem, hogy eddig nyitva lesznek.

A lámpa kialudt.

***

Arra tértem magamhoz, hogy fázom és hideg van, valamint nincs mellettem senki... kezemmel kerestem bátyámat, de semmi választ nem találtam. Kétségbeesett kapálódzásba fogtam és már készültem felállni, mikor ráléptem valakire...

- Au...

- Tom! Azt hittem elmentél.

- Mi? Nem. Nem hagylak itt, nyugi! De pszt, mert ezek még alszanak!

- Miért alszol a földön?

- Lelöktél.

- Ó... ezer bocs!

- Hagyjad is... nem volt semmi! De már igazán leszálhatnál rólam.

Kérésére azonnal lepattantam volna, de mikor felkeltem bevertem a fejem az emeletes ágy tetejébe. Egyből vissza ültem és újból Tom gyomrán tapodtam! Mikor ezt tudomásul vettem hamar felhúztam lábaimat magam alá az ágyra és megint sűrű bocsánat kérések közepedte nyavajogtam neki, hogy ne mérgelődjön. Tudom mennyire hirtelen típus!

- Hagyd már abba! Ha így folytatod belem sem marad...

Jó erre már nem mondtam semmit. Inkább kikerülve Tomot próbálkoztam újra felmagasodni. A hirtelen jött egyensúly vesztés következtében pedig megint lefejeltem az emeletes ágy fakeretét. Erre Tom is felállt:

- De béna vagy.

- Hagyjál!

- De akkor is. Nem alszunk még? Fél hat!

- Mennyi??? Dehát nekem 0. órám van!

- Az 7.10-kor kezd. Nyugi! Gyere és aludj velem egy kicsit.

- Nem Tom! Be kell mennem előtte a könyvtárba egy fizika könyvért, mert... mert be kell mennem!

- Miért?

- Mert be kell mennem...

- De miért kell? Neked nincs?

- Hát ööö... van, csak nem tudom hol, mert múltkor Jared elvette tőlem és még nem adta vissza.

- Elvette?! Hát oszt' miért? Neki nincs?

- Van, de... neki most görénykedni volt kedve...

- És pont veled. Hanyas hálóterem az övéjük?

- Tom! Azt... nem mondom meg!

- Mi? Miért?

- Mert tudom mi a szándékod! Majd visszaadja... egyszer! ... Ugye vissza adja??

- Huszonnyolcas, hm?

- Igen. Vagyis: nem! Tom ne!

Már éppen elindult és úgy kellett bele kapaszkodnom a karjába, hogy ne menjen. Jaredről tudni lehet,hogy naponta kétszer kondizik és elég jó bőrben van. Örökké fitt és mindig készen áll egy bunyóra! Akár csak Tom... de én féltem! Nem engedhetem el...

- Miért ne? Legalább megnevelem kicsit...

- Ajj! Miért kell feleslegesen konfliktusba keveredni? Ez neked a hepped?

- Nem.

- Akkor meg??!

- Olyan vagy, mint anyám!

- Tudom. Szerinted nem nála nevelkedtem én is?

- Áhh. Te csak hazáig követtél minket a kórházból!

- MI???!!

- Csak szivatlak. Remélem megvan még a láncod...

- Milyen láncom?

- Amit az állatkertben kaptál! Hehehe!!!

Nem épp kedves tekintetet váltottam, amit nem épp kedves bátyám is észrevett.

- A szebbik szemeddel!

Hát inkább megráztam a fejem és elmentem mellette. Ki a konyhába és letelepedtem a pulthoz. Sűrű sóhajok közepedte Tom is csatlakozott hozzám. Hátulról átölelt miközben én a széken ültem. Kezei szorosan mellkasomra fonódtak és fejét az enyémre helyezte.

- Bocs.

- Ehe!

- ??

- Még meg kell szoknom, hogy használod ezt a szót.

- Ne izélj már! Ezt úgy állítod be, mintha egy tapló paraszt lennék!

- Szólj ha rosszul tudom!

- Kell egy nagy pofon vagy megküzdesz kettőért?

- Kell egy ököl a szádba?

- Hű Bill! De kemény a szöveged. Te tudsz így beszélni?

- Már hogy ne, te elfuserált téglagyáros!

- Anyám! Beléd szerettem.

- Remek...

Nyilvánítottam ki véleményem, majd lesütöttem a szemem és a tegnapi újságot kezdtem olvasgatni. A horoszkópom azt írja, hogy az esti kapcsolataimnak vége, mert a nagy ő nem nézi jó szemmel, ha minden nap mással szexelek. - öö... ez tuti Tomé! Kuncogva megráztam a fejem és odanyújtottam a napi lapot bátyámnak, aki kíváncsian vette szemügyre.

- Ez mi?

- Fordítsd meg és megtudod!

Kisegítettem: megfordítottam a fejjel lefelé tartott újságot mancsai között. Hálásan felszisszent és elkezdte olvasni:

- Ez nem igaz! Még nem is találtam meg az igazit.

- Nagy hiba. Akkor ezúttal rossz volt a csillagok állása!

- Mi?

- Asztrológia - te kultúr barbár! A horoszkópnak is ehhez van köze!

- Igazán? Majd ismételd meg még egyszer ha tudom mi az a asztínia.

- Asztrológia!! Te fasz...

- Nekem nyolc. Negyed 7! Kell a könyved?

- Ajj...

Sóhajtva homlokon csaptam magam és már a megadás legkisebb jelét sem mutatva bátyám nyomába szegültem - ami a kollégiumi folyosóra vezetett.